Sztárvilág

Jessica Alba - A szexbomba is lehet jó kislány

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


Jessica Alba (26) július első napjaiban járt először Versailles-ban. Igaz, nem a francia történelem csalta ki, hanem Christian Dior idei divatbemutatója, melyet – adjuk meg a módját! – a francia királyi palotába álmodott meg
John Galliano, a világhírű divatház diktátora. Persze, mint minden huszonéves dél-kaliforniai lány, Jessica sem veti meg a szép és márkás holmikat. Sőt, az a véleménye, hogy egy nő nyugodtan legyen kaméleon: amilyen a kedve, olyan a ruhája. Nem prédikált vizet, miközben bort ivott: júniusban kétszer találkoztunk Londonban, ahol a tévéinterjúhoz lófarokba tűzte a haját, papucscipőt, kényelmes sötétkék farmert, fekete topot viselt, és tengerészkék Chanel tatyóból húzta elő a papír zsebkendőjét a hapcihoz. Második találkozásunkra tökéletes úrilányra váltott: vállára omló loknikkal, szolid krémszínű Dolce Gabbana ruhában, fekete tűsarkúban ült elém, a Van Cleef and Arpelstől kölcsön kapott gyémántok csillogtak a fülében és a kezén, és olyan értelmes tekintettel figyelte a magnómat, mintha az agysebészetről készülnénk beszélgetni.

 

Milyen érzés, hogy egy magazin szerint idén túlszárnyaltad a világ legjobb nőjét, Angelina Jolie-t?

 

Jó kis kérdés az önbizalomról! Apukám révén mexikói vagyok, anyukám révén olasz, igaz, ők már a második, én a harmadik amerikai nemzedék. De a vér nem válik vízzé. Duci, alacsony, fehér bőrű kislány voltam, darázs csípte ajkú. Az osztálytársaim kiközösítettek, mert nem tudtak hova tenni, fehérnek ugyanis nem voltam elég fehér, latinnak meg nem voltam elég latin. A gyerekek nagyon kegyetlenek, Kaliforniában meg aztán végképp nem keverednek egymással a színesek, a feketék és a fehérek. Mivel mindenünnen kilógtam és nagyon szerettem volna tartozni valahova, belevetettem magam a színészkedésbe. Ott ugyanis nem kérdezték, honnan jöttem és hány éves vagyok. Hagyták, hogy belebújjak mindenféle karakter bőrébe, én meg elhitettem magammal, hogy ez nem is én vagyok. Ezt az aspektusát a munkámnak ma is nagyon élvezem.

 

Pedig mostanában többször is pont az ellenkezőjét nyilatkozod. Hogy milyen sanyarú sorsa van egy szexbombának, mert senki nem akar komoly szerepeket kínálni neked.

 

Köszönöm, hogy szóba hoztad, mert azokból a nyilatkozatokból egy szó se igaz. Én soha nem beszélek magamról úgy, hogy szexbomba, ezt mind a riporterek találták ki, akiket úgy látszik, semmi más nem érdekel belőlem, csak a külsőm.

 

Talán nem kellene annyi címlapfotót vállalnod.

 

A címlap adja el a filmet, ezt minden színésznő tudja, ezért csinálja. A magazinok dolga meg az, hogy minél csábosabb legyen a címlapfotó, ami a számítógépes grafika korában igazán nem művészet. Pár óra a sminkben, a fodrász keze alatt, és az ember annyiszor öltözik át, ahányszor a fotós kéri. A címlap behozza a nézőket a moziba. Csak azokat a fajsúlyos független rendezőket nem hozza be, akikkel szíves-örömest dolgoznék. Azokat nekem kell meggyőzni, hogy elég tehetséges vagyok a komoly színészi feladatokra, ahol aztán nincs ám csili-vili.

 

A Fantasztikus négyes és az Ezüst utazó c. film jelenetei

 

Idén négy ilyen független, komoly filmet is csináltál a Fantasztikus négyes mellett. Nem volt megterhelő, hogy szabályosan ugrándoztál egyik szerepből a másikba?

 

Rettenetes agymunka volt, mert ráadásul ez négy egészen különböző kis film. Az egyikhez meg kellett tanulnom tisztességesen hegedülni, a másikhoz el kellett járnom a vakok intézetébe, hogy gyakoroljam a Braille-t, megtanuljak bottal járni és megértsem a nem látók pszichológiáját. Mivel közben állandóan forgattam, elkezdtem otthon bekötött szemmel címkéket varrni a ruhámra, megpróbáltam így takarítani, lépcsőn járni, egészen addig, míg a végén totális klausztrofóbiám lett és szabályos pánikrohamokat kaptam. Remélem, az eredménye látszik majd a vásznon.

 

Csak ne szerénykedj! Nemrég Felicity Huffman, akinek a színészstúdiójába jártál, azt mondta, te voltál a legígéretesebb tanítványa.

 

Tényleg?! Tizenkét éves koromban kezdtem tévézni meg filmezni, és érettségi után beiratkoztam hozzá, hogy végre tisztességesen megtanuljam a szakmát, mert igazi színésznő akartam lenni, akit a New York-i színházi világban is komolyan vesznek. Improvizáltunk, hangképzést tanultunk, jeleneteket próbáltunk. Egyszer egy hétig készültem egy jelenetre. De olyan gátlásos kislány voltam, hogy mikor fölmentem a színpadra, jóformán egy hang se jött ki a torkomon, mire Felicity visszaküldött a helyemre. Azt hittem, ott süllyedek el. A partnerem majdnem megölt, a többiek meg kajánul röhögcséltek, hogy na, hát akkor ennyit Hollywoodról! Akkora pofon volt, amekkorát soha nem kaptam, de egy életre megtanultam, hogy rinocéroszbőr nélkül nem megy.

 

Gátlásos kislány voltál? Te, akiről azt írják, hogy tizenhat éves korodban elköltöztél otthonról?

 

Igen, de közben megállás nélkül dolgoztam. Tizennyolc éves koromban meg hazaköltöztem, mert hiányoztak a szüleim és én is hiányoztam nekik. A legtöbb dolog, amit rólam olvasol, csúsztatás. Az igaz, hogy mindig tudtam, mit akarok, még akkor is, mikor nem tudtam megmondani, miért lettem színésznő, de mi várható egy tizenéves gyerektől? Egyáltalán nem voltam balhés kamasz, soha nem kérdőjeleztem meg, amit a szüleim mondtak vagy kértek. Nálunk nem volt divat se a szabadszájúság, se az, hogy a gyerek véleménye számít. Engem arra neveltek, hogy az idősebbeket tisztelni kell, és amit mondanak, meg kell fogadni. Ezt én ma is ugyanígy betartom. Engem te nem látsz se kábítószerezni, se idétlenkedni, pláne cirkuszt csinálni valamelyik diszkóban. Annál sokkal konzervatívabb vagyok. Ráadásul a szüleim le is ütnék a derekamat. És nekem a legeslegfontosabb dolog a világon a családom.

 

Amilyen körülmények között nevelkedtél, most sokszoros milliomos vagy. Ez mennyit változtatott rajtad?

 

A filmszakma egyik legnagyobb adománya, hogy ha befut az ember, nincsenek többé anyagi gondjai. Van miből kifizetni a házrészletet, törleszteni a kocsit, a pénzhiány nem teszi tönkre az ember magánéletét. De a pénzből nem csinálok nagy ügyet. Egy kocsim van csak, egy kis Prius. Huszonegy éves koromban vettem magamnak egy házat, azóta is ott lakom. Nekem már az is kész csoda volt, hogy olyan fiatalon ki tudtam fizetni. Magamon spórolok, ajándékozni viszont szeretek, főleg a szüleimnek meg a bátyámnak. Nincs szükségük rá, de nekem öröm, hogy adhatok, és meghívhatom a nagyit meg a nagypapámat az európai premieremre.

 

Ha olyan varázserőd lenne, mint Johnnynak a Fantasztikus négyesben, és átváltozhatnál bárkivé, akivé csak akarnál, ki szeretnél lenni?

 

Einstein. Mert imádom a fizikát. És ha a mai technológia jóvoltából akár csak egy órácskára cserélhetnék Einsteinnel, biztos, hogy ivóvizet varázsolnék a szennyvízből. Ráadásul úgy, hogy egy multicég pénze se kellene hozzá.

 

 

London, 2007. július

Návai Anikó
XIII. évfolyam 8. szám

Címkék: Jessica Alba, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.