Sztárvilág

Keira Knightley - Anyja lánya

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


Mint a Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetségének magyar tagja kicsit neheztelek Keira Knightleyra, bár szép dolog, hogy mint jelölt, kész lett volna bojkottálni a Golden Globe gálát az anyukája kedvéért, aki tagja a sztrájkoló amerikai írószakszervezetnek. De ismerem Keirát. Nagy kő esett le a szívéről, hogy otthon maradhat. Bevallottan utálja, mikor a piros szőnyegen a legváratlanabb pillanatban mikrofont dugnak az orra alá, és csupa olyasmiről faggatják, amiről nincs kedve beszélni. A premierpartikon is legszívesebben behúzódik egy sarokba Sok színésznő van így ezzel, hogy a kamera előtt kivirul, a nyilvánosság előtt irul-pirul.

 

A londoni utcákon időnként lekapott zakós, tatyós, buggyos nadrágos Keira ma tetőtől talpig elegáns. Nyakában, karján romantikusan cizellált Chanel-Camelia csüngők, piros lábkörmei kivillannak a kacéran nyitott feketén fekete Chanel-cipellőből. Csak miniruhájával hűtlenkedik Chanelhez, de ennyi lázadás, rántja meg a vállát csitrisen, bőven belefér.

 

- Tehát ki tervezte ezt a ruhát?

 

- Ott ül hátul a sarokban, az a frufrus csaj! A stylistom, Leith Clark. Tapsot neki! Vagy nem?!

 

- Tőlem igen, de nem biztos, hogy a Chanel jogászai is csatlakoznak. Nem köti ki a szerződésed, hogy csak Chanelben járhatsz?

 

- A szerződésem csak a parfümre szól, a Coco Mademoiselle-re, meg különben is, a Chanel keresett meg engem, nem fordítva. Örültem neki, mert ezt a parfümöt használom évek óta, tehát még lódítanom sem kell. A másik dolog meg az, hogy imádom az erős nőket, és bárki bármit mond, Gabrielle Chanel sztorija egészen fantasztikus...

 

- Mi olyan vonzó az erős nőkben?

 

- Az, hogy tudják a túlélés titkát. Gabrielle Chanel feltétlenül tudta. Az ő sztorija tényleg a túlélésről szól. Sokkal jobban izgatnak azok a figurák, akik nem hagyják magukat, mint a szerény kis ibolyák. És sokkal jobban érdekelnek azok az emberek, akik kezükbe veszik a sorsukat, mint azok, akik sodródnak. Ez nem azt jelenti, hogy ilyen alkat vagyok, hanem azt, hogy legalább a filmvásznon szeretnék ilyennek látszani.

 

- Ne szerénykedj. 21 éves korára kevés lány büszkélkedhet ilyen sikerrel és ekkora hírnévvel. Tudom, hogy az utóbbi zavar. De az előbbinek csak örülsz, nem?

 

- Mindig sikerre vágytam. Mindig imádtam a filmeket. Mindig színésznő akartam lenni, és aki azt állítja, hogy nem érdekli a siker, legyen szó bármilyen szakmáról, szerintem hazudik. A lehető legjobbat akarom nyújtani a lehető legjobb filmekben. Erre nem mindig van lehetőség, de nekem ez jelenti az abszolút sikert. A hírnév egy egész más káposzta. Kezemet a szívemre, akkor lennék a legboldogabb, ha ezzel a teljesítménnyel a hátam mögött tök névtelen lehetnék. Persze élvezem, hogy a fotózásokhoz kapok egy csomó ruhát, kigyönyörködhetem magam a tükörben... nem is tudom... Momentán imádom, amit csinálok. Még fantasztikusabb, hogy ebből élek, és ezért hajlandó vagyok tudomásul venni, hogy a szakmának árnyoldala is van. De ha egyszer kiszeretek a filmezésből, gond nélkül abba fogom hagyni, beiratkozom az egyetemre, szerzek egy diplomát, szakmát váltok és vissza se nézek.

 

- A fotózással hogy állsz?

 

- Ha divatfotóról van szó, ficánkolok, mint hal a vízben. Csak olyankor feszengek, ha engem fotóznak, Keirát. Az ausztrál bennszülötteknek van igazuk, akik azt mondják, minden fénykép a lelkedből tép ki egy kicsit.

 

- Tudom, hogy nehezen viseled el a piros szőnyeges bevonulást, ahol pörögni, mosolyogni, fecsegni kell. Olyankor mivel nyugtatod magad?

 

- Bebeszélem magamnak, hogy aki ott lépked, az nem is én vagyok, hanem valaki más, akinek aznapra belebújtam a bőrébe. Mindig választok magamnak egy fantáziafigurát. Tavaly az Oscaron Madam X-nek képzeltem magam. Ismered a Sargent-festményt, nem? Velencében meg azt mondtam, ma este én leszek Sophia Loren, ha már egyszer Olaszországban vagyok! Mindig kiválasztok valakit. De erről máris többet beszéltem a kelleténél. Váltsunk témát, jó?

 

- Térjünk vissza ahhoz, amit az előbb mondtál. Miért tartod erős nőnek Coco Chanelt?

 

- Mert a semmiből jött és felépítette a világ legrangosabb divatházát egy olyan korban, amikor semmi nem predesztinálta a nőket, hogy üzleti sikereket arassanak. Ráadásul soha nem ment férjhez, és még ha ellentmondásos körülmények között is, átvészelte a második világháborút. Közben a szakmában is rettenetes harcokat vívott, mert a Dior a konzervatív vonalat követte a fűzővel, ő viszont abszolút modernizálta a divatot. Folyamatosan falakba ütközött, de soha nem adta fel, és bár súlyos emberi gyengéi voltak, pont ettől izgalmas nekem.

 

- Gyanítom, hogy anyukád is legalább ennyire példaképed.

 

- Anyu? Kopogd le te is gyorsan, mert ha minden igaz, isteni filmet csináltunk! Vagy 3-4 éve adta ide a forgatókönyvet, hogy olvassam el. Annyira, de annyira klassz volt, hogy azonnal kikötöttem, csakis enyém lehet a főszerep. Még az ügynökömnek se szóltam, mert úgy gondoltam, jobb, ha a családban marad. Az egyik rendező haverom bevállalta, és onnantól fogva ment minden, mint a karikacsapás. Csak az volt fura, hogy anyu nem jött ki a forgatásra, mert mindig velem van, mikor dolgozom. De most ő írta a könyvet, és úgy gondolta, hogy akkor itt be is fejezte, mit zavarjon. Egy erőszakos bűncselekmény körül forog a sztori, ami Dylan Thomasról, a költőről és két nőről, a diákkori szerelméről és a feleségéről szól. Sienna Miller játssza a másik lányt. Majd meglátod, milyen jó lett!

 

- Látod, addig tekerted, míg csak kitértél a válasz elől, hogy miért olyan különleges nő az anyukád! Pedig még meg se születtél, máris bebizonyította, hogy nem akármilyen fából faragták.

 

- Arra a fogadásra gondolsz, amit apuval kötött? Hogy alig tudtak megélni, ráadásul ott volt a bátyám, egy éhes kis száj, az anyu pedig könyörgött, hogy még egy gyereket akar. Apu azt mondta, oké. Ha sikerül eladnod valamit, amit írsz, bevállalhatunk még egy gyereket. Anyunak se kellett kétszer mondani! Nekiveselkedett, és megírta élete első színdarabját, az volt a címe: "Mikor kislány voltam, visítottam és kiabáltam". A Bush Színház lábon megvette. Hát ennek a honoráriumnak köszönhetem, hogy a világon vagyok.

 

Keira Knightley a Karib-tenger kalózai című filmben

 

- Most a Vágy és vezeklésben láthatunk a magyar mozikban. Szerelem, veszteség, hosszú várakozás. Ezekkel a kulcsszavakkal hogy állsz?

 

- Szeretném azt hinni, hogy adott esetben pont úgy viselkednék, mint Cecília, ez a filmbéli lány. De nem biztos, hogy képes lennék rá és hál' istennek egyelőre nem is hozott ilyen helyzetbe az élet. Az ember persze boldogan elereszti a fantáziáját. De hogy én ilyen sokáig tudnék várni valakire, nem tudom. Valószínűleg nem.

 

- Kate Winsletet annak idején azért kritizálták, hogy túl dundi, téged mostanában azért, mert túl sovány vagy. Nem találod méltatlannak?

 

- Akinek csak egy csöpp sütnivalója is van, tudja, hogy ezek mind csacsiságok. Nem tudok olyat csinálni vagy úgy kinézni, hogy ne kössenek belém. Fel is adtam. Hétéves korom óta filmezek, a nézők és a kritikusok szeme láttára nőttem föl, nem titok, hogy nyúlánk, vékony alkat vagyok. És nem is próbálok meg másnak látszani. De nem vagyok anorexiás, soha nem is voltam, sőt, nagyon is szeretem a hasamat. Aki mást mond, hazudik. Ha nem tudtam volna alátámasztani azt, amit mondok, nem pereltem volna be azt az újságírót, aki anorexiával vádolt és nem nyertem volna meg ellene a pert.

 

- Szereted annyira a hasadat, hogy főzni is hajlandó vagy érte?

 

- De még mennyire! Csak legyen, aki elmosogat és összepakol utánam. Ezért van takarítónőm. Most, hogy befejeztük a Karibi kalózokat és két év után végre megint Londonban élek, szinte élmény, hogy a saját tévém elé kuporodhatok a fotelbe és a saját ágyikómban alhatok. El tudod képzelni, mekkora eufória, hogy átjönnek a barátaim, leülünk egy teával meg egy pirítóssal, és hajnalig dumcsizunk?

 

- Klubok, bulik, fogadások?

 

- Viccelsz? Maximum a sarki kiskocsma. Ahol nekem még egy sört sem adnak márciusig.

 

Hollywood, 2008. január 

Návai Anikó
XIV. évfolyam 2. szám

Címkék: Keira Knightley, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.