Sztárvilág

Kim Cattrall - Boldogság merre jársz?

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


Kim Cattrall mezítláb kuporodik a kanapén, és érzékien lassan – samanthás tempóban – zöld teát kortyol. Sóvárgó szemmel méregeti az aranyhidat, mely szelíden hasítja ketté a Karib-tenger sötétkék bársonyát, és ringatja az óceánjárókat a horizonton. Szomorúság nincs a hangjában, ahogy magáról beszél, csak önirónia, de karcsú kézfeje, amivel beletúr szőke hajába, mintha mást is elmorzsolna az arcán, nemcsak egy szempillát. Két órája lazulunk Kim hetedik emeleti lakosztályában az arubai Hyatt Hotelben, szőlőt, mangót, kivit csipegetve, és már mindent kiveséztünk, ami negyvenen túl két nőnek fontos. a gyerek örömét és hiányát, a narancsbőrt, amivel nem érdemes felvenni a harcot, és Karinthy Frigyest, aki felülmúlhatatlan bölcsességgel állapította meg, hogy a férfi és a nő azért nem értheti meg soha egymást, mert mind a kettő mást akar: a férfi a nőt, a nő a férfit.

 

– 41 éves voltál, és Hollywood halálos kötele szorult a nyakadban, amikor felkértek a Szex és New Yorkra. Mégis háromszor nemet mondtál rá. Miért?

 

– Mert nem láttam magam előtt Samantha Jonest, hogy saját karikatúrája lesz, vagy húsvér karakter. Mai eszemmel már tudom, hogy mekkorát hazardíroztam, és ha jól belegondolok, pont abból a megfontolásból, amit legjobban utálok. Hogy az életkor határozza meg a tudatot.

 

– És végül miért adtad be a derekadat?

 

– Mert felhívott a show producerének az élettársa, hogy most vagy soha, mert találtak valakit helyettem, de ha meggondolom magam, még az enyém a szerep... Akkor mondtam igent, és a másik színésznőnek megköszönték és kifizették.

 

Anikó és a „Szex és New York" sztárjai

 

– Ellenezted a filmváltozatot is. Pontosabban akadályoztad azzal, hogy ugyanakkora gázsit követeltél, mint Sarah Jessica Parker.

 

– Némi csúsztatással igaz. Mi hárman, Cynthia, Kristen meg én nem kerestünk annyit a sorozattal, hogy egész életünkre hátradőljünk és mikor szóba került a film, bekeményítettem hogy mind a négyen ugyanazt a gázsit kapjuk. Cynthia és Kristen hamar beadta a derekát a kisebb pénzért. Így egyedül maradtam, mint követelőző fekete bárány, aki a filmváltozat útjába áll. Még azt is rám varrták, hogy nem tudok kijönni a többiekkel. De úgy voltam vele: kilenc évet és számtalan ötletet adtam Samanthának, amiből sikeres epizódok születtek, jogom van megkapni a magamét. Nem volt könnyű időszakom, akkor váltam, szegény apám akkor lett súlyos beteg, de nem engedtem. És szép lassan összejött.

 

– Egyedül élsz, az első házasságodat semmisnek nyilváníttattad, aztán kétszer férjhez mentél és kétszer váltál. Sosem akartál gyereket?

 

– Angliában születtem, bébi voltam, mikor Kanadába költöztünk, és elég nehéz anyagi körülmények között, de nagyon szerető, összetartó családban nőttem fel. Huszonévesen költöztem vissza Angliába, ott kapott el a színházvírus, és akkor jöttem rá, hogy kilógok a családból. Sose leszek olyan, mint a nővérem, aki elment tanítónőnek, férjhez ment, szült, és ez az élete. Én nem akartam férjhez menni és nem álmodoztam gyerekről, hanem főállású színésznő akartam lenni, és beláttam, hogy a többi nem fér bele.

 

– Sosem piszkáltak, hogy ennyit kísérleteztél hiába a házassággal?

 

– Dehogyisnem. Pusmogtak a hátam mögött, hogy milyen nő az ilyen. Én inkább büszke vagyok rá, hogy kétszer is volt bennem annyi kurázsi, hogy megpróbáltam.

 

Alec Baldwinnel a „Shortcut to Happiness" c. filmben

 

– Akkor arra is tudod a választ, hogy miért nem sikerült.

 

– A végjáték mindig hajszálrepedésekkel kezdődik. A szakmám miatt sokat voltam távol, és a távollét önkéntelenül is melegágya annak, hogy az ember egy kicsit a saját lábára álljon, önálló döntéseket hozzon. Minél többet hívott másfelé a munka, annál függetlenebb lettem, és a végén már ott tartottunk, hogy papír van, csak a házasság nincs sehol. Elváltam egyszer, kétszer, és … magány.

 

- Hogy és hol élsz most?

 

– Manhattan szívében van egy gyönyörű nagy lakásom, ahová csak úgy léphetsz be, ha leveszed a cipődet. Minden a helyén, tiszta, elegáns. És van egy pici víkendházam New Yorktól nem messze, Long Islanden a tengerparton, ahol palántázok, merengek, főzőcskézek, barátokat fogadok, sétálok, kiengedek. Ez a ház kényelmes, itt nem kell levenned a cipődet még akkor sem, ha a homokban sétáltál a strandon. Ide bújok vissza feltöltődni, de egy idő után itt is azt érzem, hogy az egyedüllét tulajdonképpen magány.

 

– És amikor elfog emiatt a szorongás, mivel nyugtatod meg magad?

 

– Olyankor mindig arra gondolok, amit anyám mondott, aki nagyon erős személyiség volt. Hogy úgy rendezzem be az életemet, ahogy nekem jó, és ne számítsak rá, hogy egy férfi megoldja.

 

Jelenet a „Ghost Writer" c. filmből (partnere Olivia Williams)

 

– Milyen értelemben?

 

– A szó minden értelmében. És nem elsősorban anyagilag. A tárgyak messze nem olyan fontosak, mint a tartásod és az emberek.

 

– 55 éves leszel augusztusban. Nincs rajtad smink, csak szempillafesték. Nem zavarnak a ráncaid?

 

– Sose volt szempont a külsőm, mindig százon égtem, nem izgat se az, hogy civilben látszik a korom, se az, hogy a képernyőn vagy a vásznon.

 

- Hollywood nem így gondolja.

 

- Hollywood úgy gondolja, ahogy akarja. Jó ideje feladtam a harcot. Csak akkor megyek Los Angeles közelébe, ha muszáj. A stúdiók eltemették a korombeli nőket. Mit keressek ott? Dühít, de nem tudok vele mit kezdeni.

 

A „Szex és New York 2" jelenete Sarah Jessica Parkerrel

 

– Viszont arra vigyázol, hogy ilyen karcsú maradj.

 

– Persze. Rendszeresen jógázok, tornázom, nagyokat sétálok, nem dohányzom, csak akkor iszom, ha társaságban vagyok, és most egy kicsit szenvedek a klimaxtól. De majd elmúlik.

 

– Munkáról még nem beszéltünk. Mi történik veled mostanában?

 

– Momentán a világot járom a Monica Velour c. független filmmel, melyben egy kikopott, lecsúszott expornósztárt játszom. Aztán ősszel Torontóban visszamegyek a színpadra egy Neil Coward-darabbal, amiben a londoni West Enden már nagy sikerem volt. Utána, remélem, jön a Broadway. Közben filmprojekteket keresek magamnak, de ha olyanra akadok, amiben nincs nekem szerep, szívesen felcsapok producernek. Az a lényeg, hogy olyan film legyen, amiben hiszek.

 

– És a magánnyal mi lesz?

 

– Csak összefutok valakivel, nem gondolod? Azért 55 után is kell, hogy legyen élet...

Návai Anikó
XVII. évfolyam 8. szám

Címkék: Kim Cattrall, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.