Sztárvilág

Kirsten Dunst – Mindig gyerek maradok

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?  


Kirsten Dunst (április 30-án lett 25 éves) erősködik, hogy a negyedszázad nem piros betűs születésnap. Hogy elejét vegye a vitának, híres-gödröcskés-huncut mosollyal, de kicsit se hamiskás, szúrós szemmel belekacsint a kamerába: „Én mindig a dolgok jó oldalát nézem. Tény, hogy félúton vagyok a harminchoz, de még mindig csak öttel múltam húsz.” Hát igen. Így is lehet. Sőt, tulajdonképpen csak így lehet megüzenni az olvasóknak, akik május első szombat-vasárnapján világszerte rekordszámban dőltek a Pókember 3-ra, hogy Mary Jane a vásznon és Kirsten Dunst Hollywoodban ma is egy és ugyanaz a tágra nyílt szemű, bűbájos, ártatlan, egyszerelmű kislány.

 

Vagy mégsem?

 

Zsenge kora ellenére Kirsten (ejtsd: Körstin, svéd-német szülők gyereke), akit a válás után képgaléria-tulajdonos anyja nevelt, Meryl Streep teljesítményét is meghazudtoló veterán színésznő: 50 tévéjáték, illetve film főcímében láthattuk. Négyéves korában kezdte, mint Ford-modell, hatéves korában vágott bele a tévézésbe (a 96–97-es szezonban például a Vészhelyzetben is játszott) és nyolcéves korában lett világsztár Brad Pitt, Tom Cruise és Antonio Banderas oldalán az „Interjú egy vámpírral” c. filmben. Kamaszizmait jobbnál jobb provokatív független filmekben edzette, ildomos romantikus vígjátékokkal puhította, aztán 2002-ben úgy döntött, itt az idő bevetni magát a nagy pénzért a ringbe. És elvállalta a Pókembert, melyben most harmadszor hagyja magát megmenteni, mint Mary Jane Watson, aki Peter Parkeren kívül rá se tud nézni más fiúra.

 

Csakhogy Dunst táncrendje nem egysoros. Sőt, egyre sűrűbben változnak a partnerek. Szinte mint a magatartása, mely köszönőviszonyban sincs azzal a jókislányimázzsal, amit nyilvános fogyasztásra szán. Ebben a paparazziktól fertőzött világban gyakran lekapják csüngő hajjal, szakadt farmerben, cigivel-pohárral a kezében, illetve mezítláb, amint hajnalban kilopakodik a kocsijához egy jól sikerült alkalmi randi után.

 

Erről most mind nincs szó persze. A szépen fésült Dunst szimpla jókislány-Lanvinban és egyszerű Miu-Miu szandálban üldögél velem szemben, szürcsöli a jeges teát, és azzal tetézi meg a visszafogottságát, hogy se fülbevalót, se nyakláncot, se karkötőt, se gyűrűt nem visel.

 


– Ha egyszer oda kerülsz, olyan gyűrűt szeretnél, amilyennel Tobey Maguire jegyzett el a legutóbbi Pókemberben, vagy 30 karátosat?

 

– Rá fo­gom bízni az illetőre, hogy válassza ki, és még csak tudni se akarok róla, amíg ide nem adja.

 

– Szóval szereted a meglepetéseket.

 

– Kivéve ha kellemetlenek. Ezért nem olvasom a bulvárlapokat sem. Volt idő, mikor mindent megszállottan végignyálaztam, és folyton olyan depressziós lettem, hogy ihaj. Egyrészt mert összevissza firkálnak mindent, ami eszükbe jut, másrészt meg, mert gőzük sincs a divatról, az ízlésük meg egyenesen zéró.

 

– Ha már szóba hoztad: gyönyörű az az estélyi ruha, ami a Pókemberben van rajtad a színpadon. Megtartottad?

 

– Gondolod, hogy nekem adták? Csudát! De nem is akartam. Három napig ki se bújtam abból a ruhából, megunja ám az ember. Talán majd ha megöregszem, elkérem. Mondjuk 15 év múlva, hogy meglegyen a kislányomnak.

 

Ezek szerint a Marie Antoinette-ből sem kérted el a jelmezeidet...

 

– Nagyon fáj nekem, ami azzal a filmmel történt, hogy csak a legkifinomultabb közönséghez jutott el. Tavaly Cannes-ban kifütyülték egy páran, aztán úgy felfújta a kritika, hogy szinte teljesen eltemették. A stúdió is eléggé félrevitte a marketinget, csupa hülyeséget csináltattak velem, hogy bevigyük a gyerekeket a moziba, ami persze nem sikerült. De nem vagyok hajlandó egy rossz szót se szólni a Marie Antoinette-ről, mert szerintem mindennek a gyökere az, hogy a rendezője, Sofia Coppola túl erős egyéniség. Oscarja is van, Golden Globe-ja is, és azért kezdte ki a sajtó, nehogy már az égig nőjenek a fák...

 

Bezzeg, ha férfi lenne!

 

– Pontosan. Legtöbben még ma sem tudnak mit kezdeni egy erős nővel.

 

Ez rád is vonatkozik?

 

– Nem is kicsit. Úgy oldom meg, hogy nem veszek róla tudomást, hanem minél idősebb leszek és minél jobban megismerem magam, annál jobban megpróbálok belül gyerek maradni, ameddig csak lehet.

 

Áruld el a titkot.

 

– Szeretek játszani. A barátnőimmel, a barátaimmal, a cicámmal, a családommal... moziba járok. Semmi fakszni. Megpróbálom élni az életemet olyan vidáman, ahogy csak tudom. Rájöttem, minél idősebb az ember, annál szabadabbnak érzi magát. Azt szokták mondani, mindig úgy táncolj, mintha senki se látna. Már nem izgat annyira, hogy szeretnek vagy utálnak, olyan vagyok, amilyen vagyok, és aki elfogad ilyennek, azt a barátomnak tekintem. Nem akarom többé tövig rágni a körmömet az idegességtől, hogy mi mindennek kellene megfelelni.

 

Jelenet a Pókemberből, Kirsten Dunst partnere Tobey Maguire

 

Lefordítva: ahogy Mary Jane érik, úgy érsz be te is.

 

– Körülbelül. Mikor az első Pókembert csináltuk, legalább olyan fiatal és bizonytalan voltam, mint Mary Jane, aki zűrös családi körülmények között élt, lehetetlen kapcsolatokat kapott ki magának, és fogalma se volt, mit miért csinál. Mint a legtöbb kamasz. A második részben már sokkal jobban tudja, hogy mit akar, és összeszedi magát annyira, hogy be meri vállalni Petert, de mint a harmadik részből kiderül, azért még mindig vannak kétségei, és néha elveszti a fejét meg az irányt. De ezzel mindannyian így vagyunk. Sok közös vonásom van vele, a bátorságtól a gyávaságig, és nem is tagadom, hogy a saját privát kapcsolataimból is merítettem ehhez az alakításhoz.

 

Egy hosszú szerelem után Jake Gyllenhaallal, most...

 

– Többek között azt is megtanultam, hogy ne fecsegjek a magánéletemről.

 

...azt rebesgetik, hogy Johnny Borrell (a brit Razorlight együttes szólóénekese) miatt jársz annyit Londonba.

 

– Még nem égettem meg magam eléggé, hogy lakatot tegyek a számra? Bármit mondok, úgyis kiforgatják, hogy igen, megerősítette, nem, cáfolta, és csak újabb sztorikat gerjesztek vele. Tök fölösleges.

 

Te választottad ezt a pályát, és aki sztár, így jár.

 

– Van jó és rossz oldala. Kinek jut még ilyen élet, hogy ma Berlinben, holnap Stockholmban, végig magángépen, azt viszek magammal, akit akarok, ötcsillagos hotelekben lakom, limuzinban hoznak-visznek...? Tényleg fantasztikus életem van. Sokkal több benne a jó, mint a rossz.

 

Mégis, a kritikusaid csóválják a fejüket, hogy szépen induló színésznői karrieredet lecserélted a Pókember-sorozatra...

 

– Már ez sem izgat. Meg se érint, hogy ki mit mond, mert az önbizalmamat én építem, meg a barátaim. Egyébként kicsit sem kell lenézni se az akciófilmeket, se a képregényfilmeket. Én gyakorlatilag a Pókember-sorozatban lettem felnőtt színésznő, és nagyon is sokat köszönhetek neki, mert megismerték a nevemet és egy csomó ajtó kinyílt, ami amúgy zárva maradt volna. Ma már elég kimondani a nevemet, és a producereknek nem gond pénzt szerezni a filmre, bármilyen nehéz projekt legyen.

 

Jelenet a Pókemberből

 

Mint hallom, most éppen egy iraki drámára készülsz...

 

– Igen, a Marla Ruzicka-sztorit készülünk megfilmesíteni. Marla huszonéves amerikai lány volt, aki önkéntesnek jelentkezett Irakba és meg is halt. Fel se fogom, hogy lehet valaki ennyire elvakultan bátor, vagy talán titokban kereste is a végzetét? Meg aztán az a szerelem azzal a riporterrel, aki idősebb volt, mint az apja. Szóval nagyon izgat, hogy belebújjak a bőrébe...

 

Pedig ki se néztem belőled, hogy foglalkoztat a politika.

 

– Biztos nem illik ilyet kívánni, de legszívesebben egy vagon darazsat küldenék rá arra, aki kitalálta és folytatja az iraki háborút. Aztán az összes fegyvert máglyára küldeném. És az összes receptre kapható gyógyszert bedobnám az óceánba. Jó, nem mindet, mert van, akinek szüksége van rá..., de...

 

És ijedten elharapja. Túl sokat mondott már így is. Mint minden örök, fecsegő gyerek...

 

Hollywood, 2007. május

Návai Anikó
XIII. évfolyam 6. szám

Címkék: Kirsten Dunst, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.