Sztárvilág

Kristen Stewart - Kislány, nagylány

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg,  mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


Kristen Stewart még alig múlt húszéves, de már hollywoodi veteránnak számít. Az Alkonyat sorozat Bellájaként egyszerre lett a kamaszlányok kedvence és irigységének tárgya, ahogy filmről filmre összetörte a két tinibálvány (Taylor Lautner és Robert Pattinson) szívét. Milliókat keresett, elképzelhetetlen luxuskörülményeket engedhetne meg magának, de valahogy és valamiért mégis két lábbal a földön maradt. Vagy inkább két bakancsos lábbal. Mert Kristin Stewart nem olyan, mint a többi korabeli ifjú filmcsillag. Nem nyaral ötcsillagos karibi tengerparti hotelekben, nem száll ki éjszakánként fekete limuzinokból, nem lakik húszszobás Beverly Hills-i palotában, és még véletlenül sem futsz bele a Rodeo Drive-on, ahogy kijön a sztárfodrászától. Akik dolgoztak a szüleivel – az apja tévés gyártásvezető, az anyja filmes naplóvezető –, nem csodálkoznak, hogy Kristen ilyen földhözragadtan normális. Vagy... nem normális? Ennek eredtem a nyomába pár hónappal ezelőtt, amikor a Hófehérke és a vadász kapcsán leültünk egy kávéra egy tengerpartra néző exkluzív klubban, ahol még egy ekkora filmcsillag is zavartalanul bámulhatja a sirályokat. Amíg a pincér nem hozza a kávét...

 

– Nem nézem ki belőled, hogy kislánykorodban a Hófehérkét faltad. Miért ugrottál, hogy eljátszd a Hófehérke és a vadászban?

 

– Ez pontosan így van, amikor először szóltak, hogy lenne ez a projekt... nem mondom, hogy kiugrottam a bőrömből. De mikor kiderült, hogy Charlize Theron lesz a mostohám... meg kell mondjam, lényegében miatta vállaltam el a szerepet. A forgatókönyv is nagyon jó, de Charlize volt a döntő szempont. Charlize ennek a filmnek az oszlopa. Belép az ajtón és nem tudod róla levenni a szemedet. És amit igazán bírok benne, hogy nem lacafacázik. Mindent pacekba. Nyílegyenesen. És hát nagyon okos, ami nem mellékes nekem. Meg nagyon jó humora is van.

 

– Ez a Hófehérke nem egy naiv tünemény, hanem inkább olyan, mint Bella, akit az Alkonyat sorozatban játszol. Drámája van, titka van.

 

– Igen, mind a két lánynak megvan a maga ereje, és az a közös bennük, hogy egyik se tudja, mekkora ereje van. De amikor odakerül a sor, mind a ketten a sarkukra állnak. Ilyen csajokat szeretek játszani.

 

– Nem érzed úgy, hogy ismétled magad?

 

– Kérjek érte bocsánatot?! Örülök neki, ilyen vagyok. De azért van különbség a két lány között. Ez a Hófehérke nem született erősnek, és nincs helyzetben a film elején. Szinte sematikus figura, amikor megismerjük, aztán kiderül, mint ahogy mindenkiről, aki az életben krízishelyzetbe kerül, hogy az vagy, akivé válsz, amikor élesre fordulnak a dolgok. Neki is meglepetés, hogy a végzet vagy a sors milyen helyzetbe hozza, és mi mindenre képes önvédelemből. Akciósztár lesz belőle, de valószínűtlen akciósztár, mert senki nem nézné ki belőle. És ha én vagyok a néző, sokkal szívesebben látok egy ilyen hősnőt a vásznon, mint egy olyat, aki az első kockától az utolsóig könyörtelenül és hatalmas elánnal gyilkolászik, vagy híreszteli magáról, hogy ő az, aki mindenkit megment. Érted a különbséget, ugye? Valahol ott van a határ, mint mikor rokonszenvet érzel valaki iránt, vagy teljesen bele tudsz helyezkedni a lelkivilágába. Az egyik egy külső perspektíva, a másik belső. És ugye nem titok, hogy én melyik típus vagyok.

 

– De még nem válaszoltál arra a kérdésre, hogy mekkora Hófehérke-rajongó voltál kislánykorodban.

 

– Nem igazán. Persze megnéztem a moziban, de nem ez volt a kedvenc Disney-filmem, hanem A dzsungel könyve. Hófehérkéért kicsit se voltam oda. Sőt.

 

– Lehet, hogy a bátyád miatt inkább fiús kislány voltál?

 

– Valószínűleg, bár sokat veszekedtünk. Most már nagyon jóban vagyunk, de mikor kicsi voltam, nem tudott igazán velem mit kezdeni, én meg rettenetesen ragaszkodtam hozzá és megpróbáltam utánozni. Olyan akartam lenni, mint ő. A haverjaival akartam lógni, próbáltam úgy viselkedni, mint ők, aztán egyszer csak úgy 13 éves koromban mintha fordult volna a bátyámmal a világ, rájött, hogy milyen klassz kis csaj vagyok, és azóta minden oké. Nagyon sokat tanultam a bátyámtól. Ennek most már két éve.

 

– Említetted, hogy mennyire szereted Charlize Theront. De dolgoztál Jodie Fosterrel (a Pánikszobában) és más híres és nagy színészekkel is. Kitől tanultál legtöbbet és mit?

 

– Jodie-tól rengeteget. Más, amit a nézők látnak, és más, amit egy kolléga munka közben. Jodie azért lett a példaképem, mert pontosan tudta, mit miért játszik el, és végig nagyon jól döntött. Emberileg a legaranyosabb, legkedvesebb, legközvetlenebb. Nemcsak velem, az egész stábbal. És főleg az tetszett, hogy el tudja választani a magánéletét a szakmától. Pontosan tudja, hol a határ.

 

– Nagyon korán kezdted a pályát, és emiatt otthon jártál iskolába. Mik voltak a kedvenc tárgyaid, és mit utáltál legjobban?

 

– Matekból mindig bukdácsoltam, angolból viszont remekeltem, de ezt nem magamnak, hanem a tanáromnak köszönhetem. Nagyon inspirált, hogy olvassak és írjak. Ha egyszer úgy döntök, hogy tovább tanulok, angol irodalom szakra fogok beiratkozni. És nyelveket fogok tanulni. Többek között latint.

 

– Úgy lettél világsztár az Alkonyat sorozatban, hogy soha nem jártál színiiskolába. Nem hiányzik?

 

– Érdekes módon nem. Sokkal jobban hiányzik, hogy olvassak és írjak. Úgy érzem, messze nem tudok eleget, és az a titkos vágyam, hogy bármi lesz a színészkarrieremmel, egy ponton szeretnék írni. És ahhoz, hogy valaki jó író legyen, rengeteget kell olvasni, és még messze nem
olvastam eleget.

 

– Elcsépelt jelző, de biztos gondolkodtál már rajta, miért mondod valakire, hogy klassz. Vagy ahogy manapság mondjátok, „cool”.

 

– Hogy ki számít klassznak? Biztos nem az, aki kirívóan néz ki, és nem is az, aki azzal dicsekedik, hogy ilyen-olyan exkluzív klubban járt, vagy hogy mekkora brill van az ujján. Engem azok az emberek érdekelnek, akikben van spiritusz. Meg azok, akik ki tudnak állni dolgokért. Sokféle módon lehet valaki klassz, de ha így egyben kell megfogalmaznom, akkor azt mondom, azt nevezem klassznak, aki meri vállalni magát.

 

– Most a cannes-i filmfesztiválon Kerouac híres, kultikus regényének filmváltozatában látunk, Az útonban...

 

– Ne haragudj, hogy közbevágok, nem véletlenül. Imádom a hetvenes éveket. Kedvenc zeném a Led Zeppelin és a Doors, és a kedvenc filmjeim mind a hetvenes években készültek. Scorsese-t szeretem és Kubrickot. Robert De Nirót, Al Pacinót, Jodie Fostert. És Clint Eastwoodot.

 

 Jelenetek a Hófehérke és a vadász c. filmből

 

– Lehet, hogy feminista is vagy?

 

– Nem nevezném magam annak, bár nagyon szeretem a nőket a művészetben, de én egy egész más korban nőttem fel, amikor a feminizmus kérdése már fel sem merült. Érdekes viszont, hogy még ma is beskatulyázzák a nőket, ha kicsit jobban ki merik dugni a nyakukat... például politikai pályára merészkednek...

 

– Te hol érzed a saját skatulyád határait?

 

– Erre nem könnyű válaszolni. Ha az ember alig múlt 20, színésznő és folyton rajta a világ szeme, vannak bizonyos elvárások. Kerültem már érzelmileg olyan helyzetbe, hogy félreértették, amit mondtam vagy csináltam, pedig a legőszintébben viselkedtem. Akkor jöttem rá, hogy mennyire öntörvényű a média. Lehetetlen befolyásolni. Lehetetlen megfelelni a magam szintjén. A színészfiúknak sokkal könnyebb megtartaniuk az egyéniségüket. Egy srác ebben a szakmában megengedheti magának, hogy néha morgós legyen, ne mosolyogjon, és azt mondja, amit gondol. De ha egy színésznő csak a jelét adja, hogy nem gyenge ibolyaszál, azonnal ráhúzzák, hogy rohadt agresszív bestia. Mások az elvárások. Sajnos.

 

– És ha most azt kérdezném, áruld el nekünk: ki is az a Kristen Stewart?

 

– Milliószor kérdezték már a riporterek, és biztos kiábrándító a válaszom. Az én koromban még nagyon nehéz megmondani, ki is vagyok tulajdonképpen, mert még magam sem tudom pontosan. Keresem a hangomat, nem biztos, hogy mindig átmegy... csak azt tudom, milyen nehéz az én bőrömben élni.

 

Los Angeles, 2012. május

Návai Anikó
XVIII. évfolyam 6. szám

Címkék: Kristen Stewart, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.