Sztárvilág

Leonardo DiCaprio - Aki vizet prédikál és vizet iszik

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy még sem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Még is mitől vannak egyensúlyban?


Lehet, hogy vacsorához koccint egy pohár vörösborral, de tanúsíthatom, hogy a nap fennmaradó részében Leonardo DiCaprio azt issza, amit prédikál: vizet. A háromszoros Oscar-jelölt még azt is bevallja, hogy gyerekkorában a kelleténél többet pancsolt a kádban, folyton égve hagyta a villanyt, s ahogy megszerezte a jogosítványt, még a kert végébe is kocsival járt.

 

Ennek vége. Véletlen, hogy éppen e cikk írása pillanatában jelentették be, hogy Leonardo "környezetbarát" öröklakást vásárolt a Hudson partján lévő New York-i Battery Parkban. A 264 lakásos vadonatúj épület falait környezetbarát anyaggal festették, a légkondicionáló berendezés friss levegővel, a fűtés napelemmel, a vízellátás szűrővel működik. Azt, hogy DiCaprio ilyen megszállott környezetbarát, a magyar mozirajongók is tudhatják, ha látták Az utolsó óra c. dokumentumfilmet, melynek nemcsak producere és narrátora volt, hanem a forgatókönyv írásában is szerepet vállalt.

 

Egy Beverly Hills-i szállodában ültünk le megbeszélni, hogy miért fontosabb számára ez a téma, mint a főszerepei.

 

- Mikor és hogyan lettél ekkora környezetvédő?

 

- A téma régóta foglalkoztatott, mert éreztem, hogy óriási jelentőségű, de valahogy mindig úgy képzeltem, hogy a környezetvédők nincsenek sokan, csak egy maroknyi csoport harcol megszállottan azért, hogy megváltoztassa a világot. Aztán szép lassan rájöttem, hogy ez egy világra szóló mozgalom, mely rendkívül szerteágazó területeket ölel fel. A technológiákról pedig gőzöm se volt. Ma már tudom, hogy annak a rombolásnak, amit manapság a földön véghez viszünk, a 90 százaléka helyrehozható lenne létező technológiákkal, s ez legalább valami halvány reménysugár a nagy üzleti vállalkozásokkal szemben. Egyébként éppen azért csináltam meg ezt a filmet, hogy felhívjam a figyelmet a témára.

 

- Mennyire nehéz vizet prédikálnod és vizet innod?

 

- Alapvető félreértés, hogy a környezetvédők erőszakosan meg akarják változtatni az emberek életvitelét és gondolkodását. Ez ugyanis egy tanulási folyamat. Arról szól, hogy mi van körülöttünk, milyen globális erők mozognak, s hogyan kellene aktivizálnunk az állami és közigazgatási szerveket, hogy egyrészt jobban tudatosítsák, másrészt a maguk eszközeivel tegyék meg a lehető legtöbbet. Ami az emberek hétköznapi életét illeti, mindennel, amiért pénzt adsz ki, valamilyen nagy korporációt erősítesz. A szavazatoddal enyhítheted vagy erősítheted azt a politikust, aki a környezetvédelemre adta a fejét. Ami pedig engem illet, próbálok olyan zölden élni, amennyire csak tudok, de ebben a mai világban nem mindig rajtam múlik, hogy mennyire sikerül.

 

- Mennyit tanultál a film készítése közben?

 

- Rengeteget. Leginkább azt, hogy sokkal jobban be kell vetnem magam, mint gondoltam. Egy csomó dologra nem figyeltem oda, többek között arra sem, hogy mi mindent teszek nap mint nap, amit nem kéne, illetve másképp kéne ahhoz, hogy ne károsítsam tovább a földet és az atmoszféránkat.

 

- Ki vezetett rá, hogy a környezetvédelem ennyire fontos?

 

- Először anyám, aki a honlapomat és az alapítványomat kezeli, és mindent latba vetett, hogy ez a film összejöjjön és elkészüljön. Aztán a kilencvenes évek végén meginterjúvoltam Bill Clintont, aki fantasztikus dolgokat mondott a környezetvédelemről. Sajnos a szerkesztők szenzációhajhászra akarták vágni a műsort, ezért körülbelül odáig butították le ezt a beszélgetést, hogy egy meteor becsapódása okozza a globális felmelegedést. Ha Clinton alelnöke, Al Gore ma hivatalban lenne, elképesztő környezetvédelmi változásoknak lennénk tanúi. Vele is beszélgettem, rengeteget tanultam tőle és a filmjéből, és nagyon sokat segített nekem a saját filmemben. Három évvel ezelőtt még süket fülekre talált minden szó a globális felmelegedésről, és nézd meg most! Ez az egyik legégetőbb társasági téma manapság, lényegében azért, mert Gore a filmjével a térképre tette.

 

- Említetted, hogy minden egyes vásárlással a környezetszennyezőket erősítjük. Nem tartasz attól, hogy a környezetszennyező lobbi, mely hatalmas üzleti érdekeket képvisel, valószínűleg visszamutogat rád, hogy a te állításaid hamisak?

 

- Ettől nem tartok, mert már zajlik. Nyilvánvaló, hogy az üzleti érdekek körömszakadtáig védik magukat. Ugyanakkor vaknak tettetik magukat, hogy ne vegyék észre, mi lenne például Amerikával, ha energiagazdálkodás szempontjából csak saját forrásaira támaszkodna. Ha például nem importálnánk kőolajat. Arról már nem is beszélve, mennyivel hasznosabb volna kizárólag nap- és szélenergiát használni. Hozzáteszem, természetesen nem vagyok közgazdász, tehát a gazdasági paramétereit nem ismerem.

 

- Megfordult a fejedben, hogy milyen jó lenne, ha világszerte a kötelező tananyag részévé tennék a filmedet?

 

- Teljesen egyetértek, bár ezt mindig és mindenütt a kereslet-kínálat törvénye szabja meg, hiába tudjuk szerte a világon, hogy a következő nemzedék fogja meginni a levét annak a környezetszennyezésnek, amit ma művelünk. Jó lenne beépíteni ezt a filmet a kötelező tananyagba, és tervezzük is, hogy kiküldjük a kópiákat az iskoláknak, nemcsak Amerikában, külföldön is. A fiatalok egyébként sokkal tudatosabbak ebben a kérdésben, mint a felnőttek, gondolj csak arra, mennyivel aktívabbak a polgárjogi és a békemozgalomban. Minden bizalmam bennük van.

 

Jelenet az Aviátor c. filmből 

 

- Esetleg arra is gondoltál, hogy folytasd ezt a dokumentumfilmet azokkal a témákkal, amelyek kimaradtak?

 

- Az utolsó óra célja az volt, hogy felrázza a nézőket és megértesse velük, milyen veszélyek között élünk. Foglalkozhattunk volna többet a környezetszennyezést megszüntető technológiákkal, de úgy éreztem, ez még korai, hiszen sokan még azt sem hiszik el, hogy a probléma, amiről beszélünk, valós. Megkérdőjelezik a politikusokat, akik a környezetvédelemért lobbiznak, a tudósokat, akiket ki tudja, kik finanszíroznak. A filmünkben pártatlan embereket látsz, akik nem nyerészkedésből, hanem jó érzésből és elkötelezettségből védik a környezetet. Én a kétkezi munkámmal fogok segíteni egy kansasi zöld város felépítésében. Zöld technológiával, zöld épületeket emelünk majd, és ezzel hívjuk fel a figyelmet arra, hogy hogyan kellene környezetbarát módon élni.

 

- A filmnek azt a címet adtad: Az utolsó óra. Ez most van? Holnap? Jövőre? Tíz, ötven év múlva?

 

- Aggódó polgárként álltam neki a filmnek, és olyan emberekre építettem, akik egy teljes életet szenteltek a tudományos kutatásnak. Ijesztő prognózisokat hallottam, ha nem hajtunk végre radikális változásokat már ma, de legkésőbb holnap. Ráadásul ez egy hosszú folyamat lesz, át fogja törni a kulturális gátakat, át fogja hidalni a létező kormányokat és természetesen a létező országokat. Ha nem fogunk össze már most, nagyon szomorú kilátásaink vannak.

 

- Milyen forrásból finanszíroztad a filmet?

 

- A téma iránt elkötelezett magánadakozók nyitották ki a pénztárcájukat. Sem cégektől, sem stúdióktól nem kértem, és nem is fogadtam volna el semmit, mert pártatlan és hiteles akartam maradni. Ha emiatt itt-ott olyan benyomást kelt a film, mint egy lelkes amatőr munkája, akkor büszkén és boldogan vállalom, mert pontosan ez volt a célom.

 

Hollywood, 2008. április

Návai Anikó
XIV. évfolyam 6. szám

Címkék: leonardo dicaprio, sztárvilág, világsztár

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.