Sztárvilág

Megan Fox - A szerencsések klubjának elnöke

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


 

Hollywood ügyeletes főtündére 23 éves. Világsztár, multimilliomos, minden kamasz fiú róla ábrándozik. Nyugodt lélekkel várhatná, hogy még mi minden jár neki azért, mert a Transformers 2-vel új életre galvanizált egy hatalmas filmstúdiót. De Megan Fox nem követelőzik, hanem mérlegel. Elvarázsolt kortársnőit és saját mini-élettapasztalatát meghazudtoló - igaz, itt-ott nyomdafestéket nem tűrő - józansággal taksálja a sikert, a teljesítményt és a szépséget Hollywoodban, ahol három hónap alatt többet ért el, mint más egész életében.

 

- Nemrég volt a születésnapod. Nagy bulit csináltál?

 

- Hawaiin voltam egyedül.

 

- Egyedül?

 

- Igen, momentán szingli vagyok, ami nem jelenti azt, hogy nem randizom, csak nem járok senkivel. 18 éves koromig volt egy komoly kapcsolatom, azóta szó szerint kényszerítem magam az egyedüllétre, mert meg akartam tanulni, milyen, amikor nincs kihez szólnom és felelős vagyok magamért. Most végre felnőtt vagyok, a magam ura, de abban az értelemben is, hogy nekem kell gondoskodnom magamról, mert eddig mindig mások gondoskodtak rólam. Mégsincs az életemben űr, mert azzal vagyok elfoglalva, hogy minél jobban megismerjem magam. Hiba lenne folytatni az ördögi kört, és beleugrani egy következő kapcsolatba, ami után jön majd tíz másik, és hatvanéves koromban arra ébredek, hogy olyan vagyok, mint Elizabeth Taylor.

 

- Barátaid? Barátnőid?

 

- Otthon a gimiben főleg fiúkkal barátkoztam, itt még nincs kialakult baráti köröm. Meg félek is egy kicsit, mert hajlamos vagyok félreismerni az embereket, főleg a férfiakat. Pesszimistább vagyok a kelleténél.

 

- Erre mi adott okot?

 

- Elsőre minden lány az apját vagy a bátyját keresi a szerelemben, és persze csalódik, amitől rendesen be is görcsöl. Én elég korán megkaptam az első pofont, és ez betett. Most meg már úgy vagyok vele, hogy Hollywood beskatulyázott, kinevezett ügyeletes szép kislánynak, és senki nem vesz komolyan. Ebből csak én törhetek ki, ha egyáltalán képes vagyok rá. Hiába vonzódom azokhoz a férfiakhoz, akiknek van valami a fejében, a zömük csak a csomagolásra kíváncsi. Persze hízelgő, hogy ennyire odavannak a külsőmtől, de bevallom, inkább szórakoztat, mert alapvetően fiús alkat vagyok, csak nem látszik. Soha nem Barbie-ztam, minden vagyok, csak nem Barbie, de ezt senki nem veszi tudomásul.

 

- Akkor miért lettél modell?

 

- Soha nem voltam modell. Pici koromban láttam az Ózt, megőrültem Judy Garlandért, és attól fogva nem lehetett kiverni a fejemből, hogy színésznő leszek. De nem mentem színművészeti gimibe, hanem táncoltam. A sulit untam és utáltam. Anyu azt mondta, ha a helyi ki mit tud?-on átmegyek a rostán, elenged Kaliforniába. Sikerült, Los Angelesbe költöztem, és három hónap múlva megkaptam az első munkámat. Attól fogva úgy jártam-keltem Hollywoodban, mint a szerencsések klubjának elnöke.

 

- A Transformers főszerepe is így pottyant az öledbe?

 

- Nyolc-tíz szűrőn mentem át, megnézték, mennyire klappolok Shiával, aztán Michael Bay rámondta az áment. De úgy estem be a forgatásra, hogy fogalmam se volt, mit csinálok. Nem éreztem a kamerát, nem tudtam mozogni, semmit nem értettem az egész folyamatból, olyan volt, mint egy kőkemény edzőtábor. A végére úgy-ahogy belerázódtam és valamennyire megjött az önbizalmam, mert fölfogtam, hogy ez nem a Hamlet, és nem Ophéliát kell játszanom, hanem egy belevaló lányt, aki harcol a robotokkal.

 

- Így talált rád a szépséged átka.

 

- Meg azé a bizonyos skatulyáé, amibe azért magamtól sétáltam be, és amitől az eddigi szakmai teljesítményem enyhén szólva nulla. De egye fene, hogy a kritika szemében leverem a lécet, mert legalább lesz mit bizonyítanom. Annyit már eddig is letettem az asztalra, hogy ne zavarjon, ha csak a szexis nőt látják bennem. A férfiak erősnek születtek, a nők érzékinek, se az egyiket, se a másikat nem kell szégyellni. Tanuld meg viselni, tanulj meg vele élni. Viszont nyugodtan nyisd ki a szádat, ha van mondanivalód, ne fényezz semmit és senkit, legkevésbé magadat, és ne hagyd összetörni a gerincedet. Mert aki ebben a városban színésznő akar maradni, az a gerincére vigyázzon a legjobban. Hollywoodban minden áldott nap nekifutsz egy falnak, és koppansz. Piszkál a néző, kikezd a sajtó, fanyalog a kritika, szétcincál a szakma, és ha nincs elég szuflád, belehalsz.

 

Jelenet a Transformers c. film 2. részéből

 

- Honnan van ekkora morális tartásod?

 

- A szüleimtől és attól, hogy az amerikai délen nőttem fel. Apu ügyvéd, anyu háztartásbeli, a nővérem tanárnő, két gyerek mellett visszament az egyetemre pszichológiát tanulni, és a családomból rajtam kívül senki nem kóstolt bele ebbe az őrületbe.

 

- Őrületnek nevezed, aminek a világhíredet, a sikeredet, a népszerűségedet és a vagyonodat köszönheted?

 

- Te is tudod: tömegcikk vagyok, aki 800 millió dollárt keresett egy stúdiónak. Meg címlaplány, aki jövőre lecserélhető.

 

- Nehéz lehet ezzel a tudattal Hollywoodban, főleg egy korodbeli lánynak.

 

- Úgy élek, mint egy remete, bezárkózva. Rettegek Hollywoodtól. Nézd meg, hány embert darált és darál föl naponta! Nagyon erősnek kell lenni ahhoz, hogy ellenállj a csábításnak, pláne, ha nő vagy és fiatal. Szerencsére nem szeretek bulizni, az asztal tetején táncolni, soha nem kábítószereztem, nem vonz semmi, ami elronthat. És anyámmal olyan erős a kapcsolatom, hogy már a puszta gondolattól lelkiismeret-furdalásom támad, ha valami kétértelműt mondok vagy csinálok. A mézes csapdákat nagy ívben kerülöm, azokat meg pláne, akik elcsábulnak.

 

- Ezért tetováltattad a karodra Marilyn Monroe-t?

 

- Anyutól tudom, hogy hároméves koromban Marilyn volt az első színésznő, akit a tévében láttam, és attól kezdve valahányszor meghallottam a hangját vagy feltűnt a képernyőn, elbőgtem magam. Később jöttem rá, hogy miért rázott meg ennyire.

 

- És mit jelent a válladon az az idézet a Lear királyból, hogy mindannyian kinevetjük az aranyozott pillangókat?

 

- Ugyanezt. Hollywoodban az elején minden sziporkázik, de amint bedőlsz a saját nagyságodnak, maga alá temet, és mire észreveszed, már bohócot csináltál magadból.

 

- Ezt hogy lehet megúszni?

 

- Kiábrándítóan unalmas magánélettel. De ennek köszönhetően - lekopogom - egyelőre elkerültem a kijózanítót, vagyis nem csinálom rosszul. Festegetek, számítógépes grafikával játszom, sakkozok, zenét hallgatok, szörfözök, rengeteget olvasok. És naplót írok, ami a legjobb terápia, mert az összes érzelmi gubanc kijön belőlem. Kiírom az összes elfojtott agressziómat. Nincsenek írói ambícióim, nekem az írás meditálás. Megnyugtat, lehiggaszt, leeresztek tőle, mert közben folyamatosan nyelek, ugyanis valahányszor kinyitom a számat, félreértik, amit mondok. Az amerikaiaknak zéró humoruk van. Képtelenek felfogni, hogy nem veszem magam halálosan komolyan, és nem vagyok hajlandó lakatot tenni a számra, márpedig ebben a szakmában az a jó kislány, aki megjátssza magát. De nem fogom feladni magam csak azért, hogy ez a megjátszós szakma befogadjon. Még azon az áron sem, ha kiközösítenek. Inkább égjek be mások, mint magam előtt.

 

- Mi a legjobb tulajdonságod?

 

- Talán az, hogy elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok, és nem nyugszom, mert tudom, hogy még semmit nem értem el. Az elszántságomban bízom. Nem bántok senkit. Jó energia hajt, és tudom, hogy az életben még más, emberileg fontosabb dolgom is lesz, nemcsak az, hogy bebizonyítsam, jó színésznő vagyok.

 

Hollywood, 2009. július

Návai Anikó
XV. évfolyam 8. szám

Címkék: Megan Fox, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.