Sztárvilág

Mila Kunis - Sosem vágytam sokra, csak nagyra...

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


Mila Kunis egy ukrán kisvárosban született, 7 éves korában emigrált Amerikába az öccsével és a szüleivel. Anyukája patikában dolgozik, az apja taxisofőr. Ami másnak hátrány lett volna, azt Mila előnynek könyveli el, hogy a családjának még halvány köze se volt Hollywoodhoz, mikor a suliban felfedezte őt egy művészképviselő menedzser. Kerek kis pofiját, huncut nagy szemét és gesztenyebarna haját gyorsan hasznosította az amerikai televízió: először reklámokban tűnt fel, aztán egy sorozatban játszott, és ott találta meg egy filmrendező egy karakterszerepre. Ma már szinte csak főszerepeket játszik, de továbbra is egy west-hollywoodi házban lakik, amit egyik legjobb barátjával (és e sorok írójának kedves ismerősével) oszt meg, mert „amennyit utazom, kell, hogy valaki öntözze a virágaimat és vigyázzon a kutyámra”. Mila Kunist ebben a hónapban a Ted c. romantikus vígjátékban láthatjuk, melyben filmbeli partnere (Mark Wahlberg) képtelen elszakadni a gyerekkorában imádott kitömött macijától..

 

– Sose lódítottál, hogy ezt vagy azt ismered a szakmából, ahhoz, hogy megkapj egy szerepet? 

 

– Az kismiska lett volna ahhoz képest, mikor 14 éves fejjel besétáltam egy válogatásra, megkérdezték, elmúltam-e már 18. Rávágtam, hogy majdnem.

 

– Ez a film, a Ted egy olyan srácról szól, akinek sehogy se akar benőni a feje lágya. Sok ilyennel hozott össze a sors?

 

– Ne is mondd. Jó lenne már találkozni olyannal, akinek benőtt a feje lágya! Jó értelemben, úgy értem.

 

– Kislánykorodban milyen játékokért ácsingóztál?

 

– Az az igazság, hogy semmilyenre, mert nem érdekeltek különösképpen a tárgyak.

 

– Semmi Barbie?

 

– A játékok nem izgattak, fára másztam, fociztam, a térdem és a lábszáram tele van sebhelyekkel. Mikor Ukrajnában éltünk, apu rengeteget utazott, mindig hozott gyönyörű babákat, de teljesen hidegen hagytak.

 

 

– Mire emlékszel legszívesebben kislánykorodból?

 

– Ötéves lehettem, a nagypapával üldögéltünk a nappaliban. Ez még Oroszországban történt, pont szilveszter előtt. Nem tartottuk a karácsonyt, az újév volt a nagy ünnep. Rágógumit kaptam és mandarint. Ez egy mai gyereknek nem mond sokat, de akkoriban és ott óriási dolog volt. Szóval ott ültünk a nagypapával és mesélt nekem a holokausztról. Nem azért, hogy ijesztgessen, sőt. Áradt belőle a szeretet, ahogy megpróbálta megértetni velem, mekkora dolog a rágógumi meg a mandarin. Hogy amikor ő kicsi volt, mi mindenen ment át. Semmi ijesztőt nem mondott. Csak mesélt. Én meg majszoltam a mandarint. Ez a legszebb emlékem kislánykoromból.

 

– Mit gondolsz, ez az emlék és az a tény, hogy bevándorló családból származol, mennyire hatott rád? Mert nem vagy az a tipikus hollywoodi sztár...

 

– Biztos így van. Sokan azt hiszik, hogy inkább fiúkkal haverkodok, mint lányokkal, és ebben van is valami, mert egy kezemen meg tudom számolni, hány igazi barátom van, és ebből kettő tényleg srác, három meg lány. Nem vagyok valami nagy társasági lény. A nagyszájúságot meg a többit kitomboltam kamaszkoromban, most inkább visszahúzódó vagyok.

 

– Egyedül élsz, pontosabban egy barátoddal osztod meg a házadat... nem mentek néha egymás
idegeire?

 

– Egyrészt az illető a legjobb barátom, másrészt a ház túlsó felében lakik, és nem zavarjuk egymást. És amennyit utazom, hálás lehetek neki, hogy vigyáz a kutyámra.

 

– Akikkel eddig jártál, azok hoztak az életedbe olyasmit, amit nehezen viseltél el?

 

– Az is számít, ha lógtak rajtuk a paparazzik? Mert más nem jut eszembe. Úgy látszik, a normális pasik a gyengéim.

 

– És mit szólnál hozzá, ha egy srác a nyilvánosság előtt neked énekelne, de olyan hamisan, hogy mindenki befogná a fülét?

 

– Amíg szívből jön, jöhet! Mit bánom én, ha hamis.

 

Jelenetek a Ted című filmvígjátékból. Mila Kunis partnere Mark Wahlberg 

 

– Egy tévésorozatban dolgoztál évekig, de mint minden sorozat, egyszer az is kifújt. Nem féltél, hogy ezzel esetleg vége a karrierednek? Vagy biztos voltál benne, hogy át tudsz nyergelni filmre?

 

– 22 éves voltam, mikor befejeződött az a sorozat, és akkor el kellett döntenem, hogy folytatom, vagy valami egész mást csinálok. Addig ugyanis csak hobbi volt. Jól jövedelmező hobbi, de hobbi. Nem hittem, hogy maradandó, és nem is úgy mentem bele, hogy ez lesz a jövőm, mert az én könyvemben diploma nélkül nincs karrier. Ebben a szellemben neveltek a szüleim. De be kellett látnom, hogy az életem átírta ezt a törvényt. Ott álltam 22 évesen, annyi pénzzel, amennyi életem végéig elég, főleg, ha olyan szerényen folytatom, ahogy addig éltem. Vigyázok a pénzemre, ügyesen gazdálkodom, és most már csak azt kellett bebizonyítanom a világnak, hogy diploma nélkül is színésznő leszek. Hogyan? Úgy, hogy minden válogatásra elmentem. Nem kaptam meg a szerepek 99,9 százalékát, de mindenkivel találkoztam, akivel ebben a szakmában érdemes A-tól Z-ig. Minden büszkeségemet félretettem, mentem, mint a buldog, és úgy látszik, ez kellő tiszteletet váltott ki, mert a szakma rájött, hogy komolyan gondolom. Tudtam, hogy a karrier nem sült galamb, ami csak úgy a számba repül.

 

– És bejött. De honnan van benned ennyi kitartás és ekkora szenvedély?

 

– Ez a szakma nemekből és visszautasításokból áll. Tudtam, hogy csak akkor érek el valamit, ha bizonyítok. Félretettem az egómat. A sorozat után landolhattam volna egy másik tévéműsorban, de egy sorozat nagyon nagy kötöttség, és én utazni akartam, világot látni. ÉS próbára akartam tenni magam, hogy meg tudom-e ugrani a magasabb lécet.

 

– Mitől vagy ennyire bölcs?

 

– Ha semmid sincs, már a valami is számít. Nem lettem gazdag egyik napról a másikra. És mi nem voltunk nincstelenek Oroszországban. Akkor lettünk azok, mikor emigráltunk Amerikába. De nekem nem tűnt fel, mert a pénz otthon sose volt téma. Mikor kijöttünk Amerikába, aput alig láttam az első három évben, annyit dolgozott, hogy ellássa a családot. Akkor értettem meg, hogy mennyink van, mikor először találkoztam igazán tehetős emberekkel. Az én szüleim mindig előteremtették az ennivalót és mindig volt tető a fejünk fölött. Mindig megvolt mindenünk, nekem is, a bátyámnak is. Egy gyerek nem kér sokat. Vágyai vannak, de nincs komolyabb szükséglete. Mindenem megvolt. Remek barátaim. Fantasztikus családom. És annyi szeretet, amennyit ki se tudok mondani.

Návai Anikó
XVIII. évfolyam 8. szám

Címkék: Mila Kunis, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2018. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.