Sztárvilág

Natalie Portman - Ne higgy a habverésnek

Világsztárok harmóniában

Szé­pek és gaz­da­gok. Gaz­da­gok és si­ke­re­sek. Le­het, hogy még­sem min­den az övék? Amit nem kap­nak meg, mennyi­re hi­ány­zik? Be­vall­ják? Le­ta­gad­ják? Még­is mi­től van­nak egyen­súly­ban?


"Nincs igazság a médiában!”, fakad ki Natalie Portman (28), akivel új filmje, a most látható Testvérek kapcsán ültünk le beszélgetni New Yorkban, „mert egy népszerű férfit gyűrött pólóban is kitesznek a címlapra, de ha nő az illető, legyen kifestve, felékszerezve, és még a tekintetével is adja el a ruhát”. Próbálta meggyőzni a fotósokat, hogy farmerben és pólóban érzi jól magát, de kinevették. Sőt közölték vele, ha nem hajlandó szépen felöltözve, kisminkelve fotóztatni magát, árt a kampánynak, a filmnek, a stúdiónak, de főleg saját magának, mert „ilyen önfejű és öntelt sztárral senki nem szeret dolgozni”. Aki ismeri Natalie-t, tudja: az önfejűség stimmel, de az önteltség még viccnek is rossz. Sztárnak pedig végképp nem tekinti magát.

Jeruzsálemben született, New Yorkban nőtt fel értelmiségi családban, és kislánykora óta színésznő. Közben lediplomázott a Harvardon, belekóstolt a politikába, leszokott a húsról, rászokott a környezetvédelemre, és nem hord bőrt sem a lábán, sem a kezében. A cipői és a táskái többségét maga tervezi természetes anyagokból. 

 

– Pedig minden korodbeli lányt érdekel a divat.

 

– 14 éves korom óta ugyanaz az ízlésem: farmer, póló, pulcsi, és soha nem is váltanék. Ha mégis muszáj kiöltözni valamilyen alkalomra, a divattervezők bőven ellátnak, aztán másnap szépen visszaküldöm a kölcsön kapott ruhát, mert semmi szükségem rá. 

 

– Nem először hallom ezt tőled, de most is meglep, mennyire józan vagy. 

 

– Szerintem egy színésznek az a legfontosabb forrása, hogy minden porcikájában maradjon kapcsolatban a valósággal. Ezért vállalok sokkal kevesebb szerepet, mint amennyit felkínálnak, és szánok sokkal több időt arra, hogy megismerjem a világot. Ezért szeretek utazni. Aki mindig ugyanabban a szűk környezetben mozog, annak nincs honnan-miből merítenie. Elképzelni egész más, mint megélni. Járom a világot, figyelem az embereket, beszélgetek, szívom magamba az élményeket és a tapasztalatokat. Amerikában nőttem fel, és hamar rájöttem, hogy leragadtam egy szellemi csapdában és békaperspektívából nézem a világot. Az amerikaiak abban élnek, hogy az egész bolygó ugyanolyan szabadon gazdálkodik az energiával és a pénzzel, mint mi. Aki viszont hajlandó kidugni az orrát a határokon túl, tudja, hogy ez nem igaz. 

 

 

Natalie Portman a Testvérek című filmben

 

– Honnan ered, hogy nemcsak az alakításaidban, hanem az életben is sokkal érettebb vagy a korodnál?

 

– Talán, mert egyke vagyok és felnőttek között nőttem fel a szüleim baráti körében, nem a saját korosztályommal, és mert egyébként is mindig szerettem egyedül lenni. Másrészt meg kicsi korom óta dolgozom egy nagyon is felnőtt iparágban. Ezzel együtt kellő naivitással nézek a világba, és csöppet sem lep meg, hogy például most, amikor az útlevelemet ellenőrizték a Heathrow-n, megkérdezték, egyedül utazom-e vagy felnőtt kísérővel. Ilyet csak 16 éven aluliaktól szoktak kérdezni. Persze ha úgy lettem volna kifestve és tűsarkú lett volna a lábamon, mint most, biztos nem állítanak meg.

 

– A szüleid aktívan politizálnak. Ezt is ők oltották beléd?

 

– Nagyapám lengyel baloldali zsidó volt, tőle örököltem a szocialista mentalitást, ha ezt annak lehet nevezni. És azt a családi hagyományt is, hogy semmilyen faji előítélet nem szorult belém. Annak alapján ítélem meg az embereket, ki mennyit hajlandó áldozni másokra, ki mennyire akar jobbítani a világon. Akármilyen szentimentálisan hangzik, legyen az szülő, barátnő, udvarló vagy akár idegen, ez a jellemvonás fog meg a legjobban. Mert aki csak magával van elfoglalva, az ritkán lát az orrán túl, nem ért semmit a világból, tehát nem érdekel.

 

– A Testvérekben játszol először anyukát. Gyereked nincs, még a házasságtól is messze vagy. Honnan merítetted a tapasztalatot?

 

– Drukkolva vállaltam, de jóízű izgalommal, mert eljutottam arra a pontra, hogy játszottam elég kiscsajt meg barátnőt, ideje, hogy váltsak. Más kérdés, hogy 26 éves létemre rögtön egy 8 éves kislány pottyant az ölembe ebben a filmben, de volt kitől ellesnem a titkokat, a saját mamámtól, akinél melegszívűbb, odaadóbb anyukát senkinek sem kívánok. Az ösztön pedig a véremben van, végül is nő vagyok, ha anya még nem is. 

 

Mennyire fontos számodra a család és a stabilitás?

 

– Annyira, hogy csakis ennek a szilárd hátteremnek köszönhetem, hogy nem csúsztam bele semmilyen hülyeségbe, mert ez a szakma olyan, mint a hullámvasút. A család segít feltápászkodni, ha buknék, a családdal tudom legjobban megosztani az örömeimet, és a családhoz mehetek haza, ha melegségre, szeretetre vágyom. Saját családról beszélni meg még korai, de természetesen benne van a pakliban, hogy egyszer lesz. 

 

– Nagyon bölcsen és nagyon fiatalon úgy döntöttél, Hollywoodban érdemes dolgozni és New Yorkban érdemes lakni. De ezt a két életet nem könnyű egyeztetni, és nem is annyira fizikai, mint inkább lelki értelemben mondom. 

 

– Nem kell bűntudattal élni, ha rád mosolyog a szerencse. Élni kell vele, ki kell használni, csak nem szabad túlzásba vinni. A szép ruha nekem esztétikus érték, az anyagi vonatkozása nem izgat, és a pénzzel óvatosan bánok. Nevetséges, hogy az amerikai lányok kedvenc kikapcsolódása első helyen a vásárlás. Engem ez sosem érdekelt, főleg, mióta nem hordok bőrt, csak olyan sminket használok, amit nem teszteltek állatokon, a tornacipőimet a legolcsóbb amerikai tömegáruházban veszem, és csak természetes anyagból készült pólót és farmert hordok. Bono feleségének a kollekcióját szeretem legjobban, mert organikus pamutból készül, csak legális varrónőkkel dolgozik, és a hasznot a harmadik világ rászorultjainak adja. Tudom, elég szemellenzősen hangzik, de nem azért csinálom, hogy megveregessék a vállamat, hanem azért, mert így tartom helyesnek. Nincs azzal semmi baj, ha valaki az életének két, látszólag szöges ellentétben lévő szeletét megpróbálja összefésülni a legjobb tudása szerint. 

 

– Hogyan foglalnád össze azt, ki is az a Natalie Portman?

 

– Kíváncsi, fáradt, agyondolgozott. Amiért nagyon hálás. 

 

– Korai még, de nem gondolsz rá, hogy válts valami másra? Például pszichológiára, amiből diplomát szereztél?

 

– Amíg élsz, változol, és ezzel semmi bajom. Máshol vagyok az életemmel, mint két évvel ezelőtt. Szeretem a szakmámat, de minden szépsége és öröme ellenére belátom, nagyon kizökkent az a három-négy hónap, amíg egy forgatás tart, ezért nem is vállalok évente egy filmnél többet. Karba tett kézzel otthon ülni képtelen lennék, de producerkedni, rendezni igen. Főleg azért, mert akkor művészi szempontból sokkal inkább a kezemben lenne a gyeplő, és mert otthon lehetnék a megszokott környezetemben, a családom és a barátaim között.

 

New York, 2010. április

Návai Anikó
XVI. évfolyam 5. szám

Címkék: Natalie Portman, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.