Sztárvilág

Négyszemközt, őszintén Jennifer Anistonnal - Elkábítva és elhagyatva

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


Van Jennifer, nincs Jennifer. Ma ad interjút, holnap nem. Illetve ad, csak nem akkor. Nem ott. Nem annyit. Nem egyedül. Ja, és magánkérdésekre nem válaszol.

 

"2005-öt most rögtön felejtsük el", nyújtom a kezem keményen köszönés helyett, miközben ausztrál kolléganőm fölkel a fotelből, hogy helyet cseréljünk. Az ő ideje lejárt, az enyém kezdődik. Jennifer Aniston bágyadt őszi mosollyal nem is a mondatom tartalmát veszi le, hanem az akcentusomat.

 

- Hova való vagy? - kérdi kedves, de hamis kíváncsisággal, ahogy előrehajol és két kezét nyújtja, hogy belefogja az enyémet. "Budapestre", felelem. Fölcsillan tenger-türkiz szeme. Ó, hát ott voltunk! Négy éve, pont hálaadáskor. Már nem is emlékszem, milyen madarat ettünk, de hogy nem pulykát, az biztos. És nevet. Kicsit túl jóízűen. Mégsem ezzel hoz zavarba. Hanem azzal, hogy egy számmal nagyobb ez a többes szám első személy, mint amennyire a riporteri engedélyem szól. 2001-ben Aniston azért jött Pestre, hogy meglátogassa a férjét, aki Robert Redforddal A kémjátékot forgatta. A Kempinskiben laktak, a Várban csavarogtak. Csak hát Pitt már nincs. Méghozzá csúnyán nincs. Tehát akkor most tabu az a bizonyos B betűs szó, vagy beszélhetünk róla? Aniston - fekete pulcsiban, ceruzaszűk farmerben - válla mögé söpri barna-arany sörényét, kényelmesen belefészkeli magát az emlékeibe és lazán folytatja. Királyi többesben.

 

- A Dunán is hajókáztunk, felmentünk egészen addig a bűbájos kis városig...

 

- Ahol az a sok galéria van. Szentendre...

 

- Igen. St. Andre.

 

- Vettél képet vagy szobrot?

 

- Hogy vettünk-e? Neked kell tudnod. Az újságírók mindent jobban tudnak, mint mi.

 

Kesernyés ködszurkálását nem akarom magamra venni, mert tudom, hogy a fájdalom diktálja. Ugyanaz a lüktető, éles fájdalom, amelyik rákényszeríti, hogy feltépje a köddé vált házassága pesti emlékeit. Szabadulni szeretne tőlük, közben ragaszkodik hozzájuk. Tíz legszebb évét adta annak a szerelemnek, s most itt áll, elkábítva és elhagyatva. Pont egy év telt el azóta, hogy Anguilla szigetén a parti homokon Brad a szemébe mondta: vége, menni akar, mert szerelmes, ráadásul egy fiatalabb, szexibb, Oscar-díjasabb kolléganőbe.

 

- Jól tetted, hogy belevetetted magad a munkába. Ez a legjobb terápia.

 

- Négy filmet csináltam 2005-ben, mind a négyet szerettem. De egyiket se muszájból. Hál’ istennek nincs rá szükségem. És még szerencsém is volt, mert három filmmel két-három hetes turnusokban végeztem, a negyediket meg két hónap alatt leforgattuk. Clive Owennel jó volt dolgozni, az "Azt beszélik"-ben meg összebarátkoztam Shirley MacLainnel...

 

- "Azt beszélik"?! Hogy viseled ezt a hihetetlen nyomást, hogy minden magazin címlapjáról a volt férjed, a jelenlegi barátnője és te köszönsz vissza?

 

- Fura egy év volt, mondhatom. Bizonyos szempontból a legjobb, más szempontból meg a lehető legrosszabb. Mégse csinálnék semmit másképp és nem is cserélném föl semmivel. Nem ülnék itt, ahogy ülök, nem érezném azt, amit érzek. Csak azt tudom, hogy azok nélkül a címlapok nélkül meglennék...

 

- Pedig azt beszélik, mindegy, mit írnak rólad, jót vagy rosszat, az a fontos, hogy írjanak.

 

- Igen, ha az embereket nem valami kaján kíváncsiság fűtené... ami nekik sztori, az nekem az életem. Még azt se mondom, hogy pontosan értem ennek a pszichológiáját. Viszont sokkal jobban megdöbbent, hogy mennyit változtam ebben az évben, ha fogalmazhatok így, jó irányban, és remélem, ez a munkámon is meglátszik majd...

 

- Az élet nem egyszerű...

 

- Nem, és néha teljesen érthetetlen dolgokat produkál. Az embernek mindene megvan, nem lehetne jobb, aztán még is rosszakat húz, mert nem figyel oda, mert ellazsálja, vagy mert az adott pillanatban úgy érzi, hogy mégse minden fenékig tejfel...

 

- Azt akarod mondani, hogy az ember csak akkor méri föl a dolgokat, mikor már késő?

 

- Valahogy így. Késő bánat, ebgondolat...

 

- És ezen hogy lehet segíteni?

 

- Úgy, hogy mindig a szívedre hallgass. Valahányszor agyból döntöttem, mindig rosszul sült el a dolog. Csak ösztönből, zsigerből szabad.

 

- A házasságról nem változott a véleményed?

 

- A nyitott házasság nem az én műfajom. Van, aki bírja, én nem. Hűségpárti vagyok. Bizalom, tisztesség, barátság. Ez a jó házasság titka.

 

Jelenet az „Azt beszélik" c. flmből

 

- Meg amit mindenfelé nyilatkozol. A jóga.

 

- Igen, a hatha jóga. Fizikai erőt ad. És ha fizikailag jól vagyok, jobban alszom, jobban működök napközben, könnyebben megy a munka is. Minden másnap jógázom. Háromszor, de sokszor inkább négyszer egy héten.

 

- De azért néha pihensz is?

 

- Sokat dolgozom. Pihenés? Persze, hogy pihenek. Elég sokat. Szeretek átmenni a barátnőimhez. Meg otthon is jó. Nagyon jó. Kiugrunk vacsizni. Mozizni. Sétálni. Unalmasan hangzik, tudom. Utazni is szeretek. Beülök a kocsiba, aztán irány, amerre kedvem van. Szépségtippek? Nincs nekem ilyen. Neutrogena szappannal mosakszom tini korom óta, és azt a dezodort, krémet, sampont használom, amelyik éppen kéznél van. Iszonyatos mennyiségű vizet iszom. Víz, víz, víz. Ha nem iszom eleget, azonnal meglátszik a bőrömön. A víz a legfontosabb.

 

- És mi tesz boldoggá?

 

- Mostanában? A naplemente. Csacsiságok. Fecsegni a barátaimmal. Egy üveg bor és finom sajtok. Apróságok.

 

- És a szerelem?

 

- A szerelem... Hát persze. De a szerelem hatalmas dolog!

 

Jelenet az „Azt beszélik" c. flmből

 

- Álmodni szoktál?

 

- Persze. Meg álmodozni is. A boldogságról. Arról, hogy itt belül minden lenyugszik. Béke van. Családról. Hogy majd lesz.

 

Mély levegőt veszek és Jennifer szemébe nézek.

 

- Akkor fogadd el egy jóval tapasztaltabb nőtől: amin átmentél és amilyen emelt fővel csináltad, le a kalappal. Te vagy az év asszonya. Gratulálok.

 

Döbbent csend. Aniston szeme elkerekedik, a szája legörbül. Aztán halványan elmosolyodik. Pára ül a pilláján, kézfejével simítja le az arcáról a könnyet. De bizonytalan a hangsúly és gyanakvó a megkönnyebbülés, ahogy megszólal.

 

- Komolyan?...

 

Még egy könny. Most már pereg.

 

- Annyira, de annyira jólesik!

 

Hollywood, 2005. december

Návai Anikó
XII. évfolyam 2. szám

Címkék: Jennifer Aniston, világsztárok

Aktuális lapszámunk:
2020. január

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.