Sztárvilág

Nicole Kidman - A lélek vasmacskája

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


Padlizsán Prada-ruháján masni az ékszer, világoskék köves fülbevalója összejátszik égszínkék szemével. Lokni egy szál se. Szögegyenesre vasalt hosszú haját apró briliánscsattal próbálja regulázni. Négy hónapig tartó ausztráliai kényszerpihenő után mosolyog rám, Los Angelesben.

 

- Hogy is volt ez a januártól áprilisig tartó szünet? Nem azért rohantál haza Sydneybe, hogy Russell Crowe-val forgassál?

 

- De, de! Alig vártam. Annyira minden együtt volt, hogy tényleg csak azt kellett volna mondani, kamera indul, mikor a stúdió kitalálta, hogy mégse elég erős a forgatókönyv, amitől persze kellően kiborultam, mert nagyon beleéltem magam, hogy megcsináljuk a filmet. De mint tudjuk, ember tervez, isten végez. Ami nincs megírva, nincs megírva. Rajtam nem múlt, én teljesen kész voltam a figurával. Ki tudja, miért, ez a film rossz csillagzat alatt született. De azért nem adom fel, hogy Russell meg én egyszer még együtt fogunk játszani...

 

- Remélem, szolidárisabb partnered lesz, mint Sean Penn, akivel az előző filmedet, a Tolmácsot forgattad, melynek kapcsán most beszélgetünk. Micsoda dolog, hogy lefalcol a riporterek elől és itt hagy magadra, hogy neki nem dolga a marketing.

 

- Te is tudod, nem vagyunk egyformák. Nekem sose volt semmi bajom a sajtóval, pedig az újságírók rólam is összehordanak tücsköt-bogarat, máskor meg égbe dicsérnek. A mérleg, úgy érzem, mégis sokkal inkább pozitív, amit annak tudok be, hogy nem szoktam magam megjátszani, sőt. Seant más fából faragták, nem tudok a nevében nyilatkozni.

 

- Tom Cruise, Jude Law, Anthony Hopkins, Sean Penn és előbb vagy utóbb Russell Crowe: úgy tűnik, aszerint válogatod a filmjeidet, hogy kik a partnereid.

 

- Szó sincs róla. Az a vezérelvem, hogy ne ismételjem magam, és a lehető legjobb rendezőkkel dolgozzak. A jó forgatókönyv fontos, de ha nem olyan rendező kezébe kerül, akire csettintek, nem vállalom. Ugyanis minden tőle függ. Pusztán csak a partner miatt még sose mondtam igent semmire, mert a film szerzői műfaj, az igazi alkotója nem a színész, hanem a rendező. Ha nem tudom magam ezer százalékig rábízni a rendezőre, elvesztem a biztonságérzetemet.

 

- Visszatérve a sajtóval való kapcsolatodra, szerintem azért is alakult ki ez a kellemes viszony, mert eleve jól érzed magad ebben a közegben.

 

- Tudod miért? Mert semmi takargatnivalóm nincs. Az életem nyitott könyv, mindenre őszintén válaszolok, és azt se bánom, ha néha félreidéznek, mert a végén úgyis mindig minden a helyére kerül. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy bízom a riporterekben. Még akkor is, ha naivitás vagy idealizmus, nekem ezzel semmi bajom, sőt.

 

- Fején találtad a szöget: még a nehéz időkben is olyan méltósággal ültél le beszélgetni az újságírókkal, hogy csak a legnagyobb tiszteletet tudtad kiváltani. Honnan volt és van benned ennyi erő?

 

- A hitből. Katolikus szellemben neveltek, a vallás ma is szerves része az életemnek. Most például húsvétkor összejött a család, az összes nagynéni, nagybácsi, unokatestvér. Hál' istennek a nagyi meg a nagyapu elég rendesen gondoskodtak az utódokról. Meg hát arról, hogy mindannyiunknak a hit legyen a lélek vasmacskája.

 

- Ez azt jelenti, hogy gyakorló katolikus vagy?

 

- Abszolút értelemben. Próbálom úgy szervezni a dolgaimat, hogy rendszeresen eljussak a templomba. Ha másért nem, legalább gyónni. A hit, a vallás a véremben, a lelkemben van.

 

- A katolicizmus egyik alaptézise a jó cselekedet, és te, mint a világ első számú sztárja, abban a helyzetben vagy, hogy...

 

- Ne is folytasd. Igaz, a világbékét nem tudom megteremteni, de ha már egyszer a jóisten ennyire rám mosolygott, kutya kötelességem, hogy a népszerűség erejét olyasmire használjam, amivel előbbre tudom vinni a dolgokat. Kapkodhatnék ide-oda, ebbe is, abba is beleárthatnám magam, de úgy döntöttem, sokkal hasznosabb, ha egy-két témára koncentrálok. A nők és a gyerekek egészségügyi helyzete izgat, ezen a területen kapcsolódtam be a UNICEF munkájába. És van még egy szívügyem. A legjobb barátom a világ egyik vezető nőgyógyász-sebésze, aki a méhrákkal foglalkozik, töviről-hegyire ismerem a munkásságát, és pontosan tudom, hogy filléreket kap, pedig nála megszállottabb kutató nemigen létezik. Őt támogatom már vagy tíz éve. Nem is tehetném, hogy nem segítek neki.

 

- Nem vitatod, hogy férfiak irányítják a világot. Ha férfinak születtél volna ezzel a női lélekkel, mit tudnál tenni, amire egy férfi sose lenne képes vagy alkalmas?

 

- Most jól megfogtál, ugyanis én nagyon örülök, hogy nőnek születtem. Még csak meg se fordult a fejemben soha, hogy milyen lenne, ha férfi lennék. Úgyhogy erről is csak női szemszögből tudok beszélni. Bármilyen magasra jutunk mi nők, megőrizzük azt a képességünket, hogy gondoskodni tudunk másokról. Ez az, amit soha, soha nem szabad feladnia egy nőnek. Amivel azt akarom mondani, hogy nem kell, sőt nem szabad keményebbnek látszanunk, mint amilyenek vagyunk. Mondok egy nagyon próprózai példát. Nyilván sejted, hogy elég sokan sürögnek- forognak körülöttem. Csak egy női főnök tudja azt mondani a beosztottjának, hogy menj haza nyugodtan a gyerekedhez, majd legföljebb otthonról dolgozol.

 

Jelenetek a Stepfordi feleségek c. filmből

 

- Apropó, gyerekek. A sajátjaid már lassan kamaszok.

 

- Ne is mondd! Kamaszok? Érettebbek nálam! Nem vicc, gyakran így érzem! Önálló, kompakt kis lények, nap mint nap meghökkentenek, hogy mennyire. Huszonéves koromban lettem szülő, és ezek a gyerekek most már szinte kis felnőttek. Rohan az élet. Momentán ott tartunk, hogy folyton zavarban vannak miattam. Imádom puszilgatni a fiamat, de mostanában folyton elhesseget. Hogy ő már nagy, őt már nem kell babázni, hagyjam békén. De azért nagyon jó barátok vagyunk, ami nem mindegy. Most például, mikor a Tolmácsra gyakoroltam a fuvolázást, Conner is, Bella is rákapott. Mit mondjak, sokkal gyorsabban ráállt a kezük, mint nekem.

 

- És abba is beleszólhatnak, hogy kivel jársz?

 

- Hajjaj! Na most gondolj bele, szegény flótás! És ha már itt tartunk: se terhes nem vagyok, se férjhez nem készülök. Akivel mostanában megpróbálnak összehozni a bulvárlapok, jó haverom, ennyi.

 

- Munka, premierek, gyerekek, mikor és hogy pihensz?

 

- Kiábrándító lesz, amit mondok. Bármennyire szeretném elhitetni a világgal, hogy Dosztojevszkij esik ki a kezemből, mikor elalszom, imádok az anyuék nappalijában kinyújtózni a heverőn, és órákig elvagyok a focival. Vagy a rögbivel. Mindegy, csak rúgják a labdát. 

 

Hollywood, 2005. április

Návai Anikó
XI. évfolyam 5. szám

Címkék: Nicole Kidman, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.