Sztárvilág

Nicole Kidman - Soha nem merem kimondani, hogy boldog vagyok...

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Be vallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


Mindig elegáns. Mindig kedves. Mindig mosolyog. De mindig olyan kínos pontossággal, hogy reszketek, mikor hullik szét atomjaira. Nyomokban sincs az a nagyszájú-nagy hajú-nagy szemű ausztrál huszonéves, aki hamm!, be akarta kapni a világot, s azonnal szárnyára is vette a hollywoodi szél. Önfeledten röpült egyre magasabbra, aztán egyszer csak elkezdett kapkodni levegőért. Évekig dörömbölt kifelé a mágikus dobozból, és folyton szembenevették. Ha luxusfeleségnek szegődtél Tom Cruise karjára, ne légy telhetetlen! Színésznő?! Divatlapkirálynő! Jólét, hírnév, szupersztár férj, két örökbe fogadott gyerek legyen elég a boldogsághoz. Legalábbis a szcientológia szerint. Ha pedig nem kell a szcientológia, elég egy jeges faxüzenet: válunk!

 

Bármennyi jó történt a Tom Cruise-válás óta Nicole Kidmannel - fantasztikus főszerepek, milliomos udvarlók, Oscar-díj, húszmillió dolláros gázsi, házasság a megfelelő idegennel (Keith Urban, szintén ausztrál származású countryzenész) és egy saját egészséges, gyönyörű kisbaba -, akkor és ott, 2001 tavaszán egy életre összetört benne a bizalom. Nem sokat segített, hogy az elmúlt évek során Urban alkohol- és kábítószer-vonzalma néha erősebbnek bizonyult, mint Nicole iránti szerelme, és az elvonókúra annyit ér, mint fejfájásnak az aszpirin. Kidman máig képtelen megemészteni, hogy a világ nem tökéletes, ezért jó magas falakat emelt sebzett lelke köré, hogy senki se lássa. Főleg ő maga ne.

 

Önökre bízom, hogy az alábbiakból mit olvasnak ki és mit hisznek el neki.

 

- Tökéletesen boldog vagy ebben a házasságban?

 

- Ezt soha nem merem kimondani. Egyrészt, mert ki tudja, mi lesz, mire ez az interjú megjelenik. Másrészt, mert két ember viszonya mindig bonyolult, még akkor is, ha boldog. A miénk ott zajlik a színfalak mögött, csöndben. Szeretjük egymást, megpróbálunk kitartani egymás mellett. Legyen ennyi elég.

 

- Teljesen visszanyerted az alakodat a szülés óta. Hány kilót fogytál?

  

- Napokig nem akartam elhinni, hogy állapotos vagyok. Volt egy orvosom Sydneyben, egy másik Nashville-ben, de a legjobb terhességi tanácsadó a húgom volt, akinek négy gyereke van. Nincs nő, aki újat tud neki mondani a szülésről. Halálosan rettegtem, hogy elvesztem a babát, mert az orvosok figyelmeztettek, hogy az első négy hónap kritikus. A húgom tartotta bennem a lelket, és szerencsére semmi bajom nem történt, kivéve, hogy minden reggel kavargott a fejem és a gyomrom. 15 kilót szedtem fel, de szinte csak a hasamra, és a terhességem első két hónapja alatt is dolgoztam, akkor forgattuk a lovaglós jeleneteket. Próbáltam vigyázni magamra, amennyire csak tudtam. Mikor befejeztük, szépen elvonultam a világ elől Nashville-be pihenni, hízni, szülni, szoptatni és lefogyni. 

 

- De viszketett a lábad, mert alig volt két hónapos a baba, szteppcipőt húztál és táncoltál a Nine című musical kamerái előtt.

 

- Összesen egy számom és több kisebb jelenetem van a filmben, kéthetes munka volt, nem nagy ügy. Guido egyik szerelmét, a filmsztárt játszom, akit Sandra Milo alakított a 8 és félben (A Nine c. musical a 8 és fél c. film "folytatása", tisztelgés Fellini és Mastroianni emléke előtt - a szerk.), és ebben a dalban búcsúzom el szenvedélyesen a Guidót megszemélyesítő Daniel Day-Lewistól. Nagyon bízom ebben a filmben, mert ugyanaz a Rob Marshall rendezi, aki sikerre vitte a Chicagót. És ezzel be is fejeztem a filmezést.

 

- Tessék?

 

- Mikor kiléptem a hotelszobából, a kisbabám boldogan csörgőzött a bölcsőjében, és a szívem szakadt meg, hogy ott kell hagynom. Imádok filmezni, de a világom teljesen megváltozott. Nyugalomra, csendre, békére vágyom. Az is benne van, hogy 41 éves vagyok és egy kicsit kifújt a gőz. Mindenesetre most elképzelni sem tudok jobbat, mint a poros Tennesseeben éldegélni a babával és a férjemmel.

 

- Pedig Nashville az amerikai countryzene hazája, ember nem hord Chanelt, amit te most viselsz, hanem mindenki farmerben, csizmában, dzsekiben jár.

 

- Elegánsan kiöltözve, mint most, mindig úrinőnek érzem magam. Otthon fölkapok egy termálkombinét, egy bő pulcsit, meleg zoknit, cowboykalapot és egy jó nagy napszemüveget. Az öltözködésem mindig attól függ, milyen érzelmi állapotban vagyok. Nashville-ben egész más az élet, mint Los Angelesben és New Yorkban, sokkal csendesebb, nyugodtabb. Esténként összejárunk, körbeüljük a zongorát, az egyik gitározik, a másik zongorázik és mindenki énekel. A muzsikusok egész másfajta emberek, mint a filmesek, sokkal természetesebbek, normálisabbak. A napjaimmal nem tudok elszámolni, összefolynak. Játszom a babával, olvasgatok, kimegyünk a piacra, beülünk egy kávéra és már este is van. A házunk gyönyörű, kényelmes és tágas, napelemmel fűtünk és világítunk, hibriddel járok, hogy ne szennyezzem a levegőt. Negyven hektárunk van, lovakat, kecskéket, tyúkokat tartunk, a veteményeskertemben minden megterem. Nem tudsz onnan kirobbantani.

 

 

Jelenetek az Ausztrália c. filmből

 

- Végleg el akarsz köszönni a filmezéstől?

 

- Azt nem mondom, hogy végleg, de ki akarom élvezni a békém minden cseppjét, ha már megadatott. A szülés óta teljesen lelohadt bennem az a felfűtöttség és izgalom, amit a munkám iránt éreztem. Egy férfi ezt sosem érti meg, és a nők közül is csak valószínűleg az, aki szült. Valami teljesen átrendeződött bennem, nyitottabb lettem, nyersebb, őszintébb. Nem becsülök le senkit, mert biztos más úton is el lehet ide jutni, de az én jó értelemben vett földrengésemet a kislányomnak köszönhetem.

 

- Amikor annak idején Tommal örökbe fogadtátok Bellát és Connort, mit éreztél? 

 

- Egész mást. 25 éves voltam, mit tudtam én a világról? Mindent lazábban kezeltem, a gyerekeket is. Ha utazni volt kedvünk, mentünk, ha dolgoznom kellett, jött a bébiszitter, most viszont van bennem egy görcsös félelem, hogy nem ronthatok, nem hiányozhatok, nem mulaszthatok semmit, ami a picivel kapcsolatos. És minél kevesebbet utazunk, annál jobb, mert nem akarom ide-oda rángatni.

 

- Úgy érzed, hogy lelkileg nyugvópontra jutottál?

 

- A hetvenéves anyukám jegyezte meg múltkor, mikor telefonon beszéltünk, kislányom, végre megtaláltad a békédet. Hiába hajtogatják az idősebbek, hogy az életet nem lehet megerőszakolni. Amíg fiatal vagy, nem hiszed el, hogy nem érdemes rágódni, görcsölni, sírni, siratni semmit. Nehéz, de meg kell tanulni, hogy az élet veszteségekkel és vereségekkel is jár, hiába erőlködsz, hogy megfordítsd a sorsot. Ha belenyugszol, hogy ha a fejed tetejére állsz, akkor sem tudsz egy ugrással eljutni A-tól Z-ig, egyszer csak kiderül az ég és szép lesz az élet. Ezt gyakorlom most, és néha már egész jól sikerül.

 

- Meryl Streep szerint egy színésznő számára három dolog a legfontosabb: hogy kapcsolatban maradjon a valósággal, csak olyan filmet vállaljon, amelynek van mondanivalója, és kössön békét azzal, hogy a szépsége múlandó. Vitatkozol vele, vagy egyetértesz?

 

- Azért költöztem el Los Angelesből Tennessee-be, hogy testközelben maradjak a valósággal, kapcsolatban legyek az emberekkel és érezzem a föld illatát. Az a színész, aki ismeri magát és nagyjából ismeri a világot, nem nagyon nyúl mellé, mikor szerepet választ. A fizikai szépség pedig attól kezdve múlik, ahogy egy kislány elkezd kamaszodni. Túl magas vagy, túl töpszli, túl kicsi a melled, túl nagy... semmi nem jó egész addig a pillanatig, amíg beléd szeret valaki, akinek úgy kellesz, ahogy vagy. A szeretet, a szerelem az egyetlen tükör, amelyiknek elhiheted, hogy te vagy a legszebb. 

 

New York, 2008. december

Návai Anikó
XV. évfolyam 2. szám

Címkék: Nicole Kidman, világsztárok

Aktuális lapszámunk:
2018. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.