Sztárvilág

Penélope Cruz - Nőnek lenni jó!

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


Penélope Cruz szabadkozik: néhányszor már alaposan megégette magát, inkább nem beszél többet a magánéletéről. Hadd kerengjenek a pletykák, hogy az emberkerülő Javier Bardem tiltotta le a romantikus lelkendezésről, pedig már a gyerek is útban van. Pár éve még rendesen belepirult volna, ha ilyesmivel vádolják, és azonnal beindult volna a nyelve, hogy visszafojtsa a gonoszkodásokat. Ma már sokkal, de sokkal okosabb. Csak mosolyog. És hagyja, hogy az a mély tüzű gyémántgyűrű a kezén magáért beszéljen.

 

A múlt évtized elején Cruz hatalmas étvággyal és még nagyobb elánnal vetette bele magát Hollywoodba. Maga se hitte el, hogy spanyol létére sikerült áttörnie a nyelvi-európai stigmát. De néhány bőkeblűen akcentusos latinával (köztük Tom Cruise alkalmi oldalbordájának tündökletes alakításával) a háta mögött már nem csapja be a mézes-mázos kasszasikerek ígérete. Felnőtt, tanult a hibáiból, újragondolta az életét, és nemcsak egy Oscar-díjjal, hanem saját magával is sokkal gazdagabb.

 

– Hol is kezdjük? Messze nem hajtod magad annyira, mint régen, viszont azok a kisebb filmek, amelyekben szerepet vállalsz, sokkal messzebbre visznek. Két év alatt egy Oscar-díj és zsinórban a második jelölés.

 

– Megokosodtam és beláttam, hogy elsősorban európai vagyok, ennyi az egész. Rájöttem, hogy európainak lenni nem hátrány, hanem előny, ebből kell hasznot kovácsolni. Európában kezdtem, ott is akarom folytatni, és csak akkor jövök Amerikába, ha megéri az a film. Utána vissza Európába. Sokkal szívesebben játszom egy kis filmben az anyanyelvemen vagy egy akármilyen európai filmben, amit nincs szívem kihagyni. Nem akarok túl sok időt tölteni Los Angelesben, nem akarok ott élni, és amit végképp nem szeretnék, kizárólag nagy stúdiófilmekben szerepelni. Az akcentusomat már nem tudom elveszteni, és ma már inkább büszke vagyok rá. Sokkal több minőségi lehetőségem kínálkozik Európában, mint Amerikában.

 

– Lényegében a Nine egyik legjobb szerepét is az európai tréningednek köszönheted: táncosnőként kezdted Madridban.

 

– Ahogy mondod! De amikor Rob Marshall megcsinálta velem a próbafelvételt, még nem döntötte el, melyik szerepet szánja nekem. Örülök, hogy Carlánál kötöttünk ki, szeretem az ilyen komplex figurákat. Erős is, sebezhető is. Halálosan szerelmes Guidóba, még hazudni is képes érte, mert közben férjes asszony. Évekig vállalja a bujkálást meg a hazudozást, ami végül annyira felemészti, hogy majdnem belepusztul.

 

– Mennyire vett fizikailag igénybe ez az alakítás?

 

– A kötél és a csúszda eléggé! 40 méteres csúszdán csúsztam! És platformra épített tükrökön táncoltam, ráadásul sötétben. Két hónapig tanultam, csiszoltam, mert Rob nem részletekben akarta leforgatni a nagyjelenetemet, hanem egyben úgy, hogy egyszerre énekelek és táncolok. Majd kiugrott a szívem azon a két napon, mikor azt a jelenetet forgattuk.

 

– Mondogatod azóta is, Sophia Loren sokat segített, hogy átlendülj a kétségeiden.

 

– Nyisd ki a csapot, és dől belőlem Sophia! Mindig imádtam, csodáltam, és az volt bennem kislánykorom óta, hogy ha egyszer összehoz vele a sors, úgy borulunk egymás nyakába, mint akik évszázadok óta ismerik egymást. Így is történt. Ömlött belőlünk a szó. Majd megbolondítottam, annyit faggattam Felliniről, DeSicáról és Mastroianniról, tudni akartam, hogy Fellini tényleg annyira notórius hazudozó volt-e, ahogy ő is meg én is gondoljuk... Iszonyúan összebarátkoztunk. Egy életre. Folyton aggódott miattam, hogy nem eszem eleget. Pedig fölszedtem egy csomót. Sophia igazi olasz anyatigris, egész nap azzal nyaggatott, hogy egyek, egyek és egyek. Forgatás közben általában fogyni szoktam a stressztől, most viszont híztam, hogy a szerephez kigömbölyödjek. De Sophiának ez se volt elég. Tölcsérrel tömte belém az ennivalót. Fantasztikus nő!

– Szerelmi bánatra is adott receptet?

– Mindenről beszélgettünk. Mindenről. 

– Elharaptad a szádat.

– Mert ez tabu. 

– Mi volt a legfontosabb szakmai tanácsa?

– Az, amit Pedrótól (Almodóvar – a szerk.) már tudtam, hogy mindig nyitott szemmel járj a világban. Pedróval 16 évesen ismerkedtem meg, szinte még kislány voltam, és nem tudtam megmondani, mi vonz benne, csak azt éreztem, hogy nagyon vonz. Minden vonatkozásban két világ vagyunk, mégis a legjobb barátok lettünk. És már négy film van mögöttünk. Ő tanított meg, hogyan érezzek rá az emberekre. Néha eltart egy darabig, míg kiismersz valakit, máskor viszont azonnal rákattansz a hullámhosszára. So­phia ehhez annyit adott hozzá, hogy mindig légy hű magadhoz. Ő sose fél kimondani, amit gondol. Belenézel a szemébe és látod, mi mindenen ment keresztül, azt a rengeteg buktatót és nehézséget, amit átélt. De mindig számíthatsz rá, hogy igazat mond. Álarc nélkül, szépítés nélkül. Az ilyen emberek inspirálnak. Mert a munkában is ilyenek. Őszinték, kivételesek, valódiak.

 

Jelenetek a Nine c. filmből

 

– Most már értem, miért lettél az utóbbi években sokkal válogatósabb.

 

– Körülöttem és bennem sok minden megváltozott, csak az nem, hogy ugyanolyan szenvedélyesen szeretem a szakmámat, mint régen. Most már tényleg csak elrontani tudom azzal, ha olyasmit is bevállalok, amiben nem hiszek száz százalékig. Közben rengeteget tanulok az emberekről vadidegenektől is, a kapcsolataimból is, és ezt mind fel tudom használni a munkámban. Viszont arra is rájöttem, hogy a szakmámban szerzett gyakorlat még nem minden. Attól nem leszek nyugodtabb. El kellett fogadnom, hogy minden színész gátlásos és bizonytalan, én se vagyok kivétel.

 

– Az évek során mindig előkerült a beszélgetéseinkben, mennyire megnyugtat az alvás. Még mindig ez a legjobb önterápiád?

 

– Utazás, forgatás, sajtókampányok közben messze nem alszom annyit, amennyire szükségem van, és imádok aludni. Olyankor ugyanis nem jár a fejem és nem gyötröm magam halálra azzal, ami éppen idegesít vagy izgat. Muszáj magam kialudnom. Csak akkor nyugszik meg a lelkem, amikor alszom.

 

– Nicole Kidman azt énekli a Nine című filmben, hogy sokkal szívesebben lenne férfi. Te is?

 

– Nem kell ahhoz férfinak lenni, hogy egy nő néha férfiasan viselkedjen. Simább lenne az élet, ha férfi lennék, de beérem vele, hogy nő vagyok. Sőt, boldog nő!

 

New York, 2010. február

Návai Anikó
XVI. évfolyam 3. szám

Címkék: Penelope Cruz, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.