Sztárvilág

Sharon Stone – A fodrász mindig cicámnak szólít

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják?Mégis mitől vannak egyensúlyban?  


Ezerszer elmondták, leírták már: lehet, hogy nem Sharon Stone a legtehetségesebb hollywoodi díva, de hogy ő a legokosabb, ahhoz nem fér kétség. Mint ahogy ahhoz sem, hogy Stone (március 10-én 49), akit 154-es IQ-val áldott meg az isten, alaposan meg is szenvedte, hogy tökéletes arcán és alakján kívül ennyi észt örökölt. Ha férfinak születik, csettintenének, milyen fantasztikus, dörzsölt üzletember, de mert nő, sziszegnek tőle, hogy arrogáns dög, aki riposztozik, megkéri az árát és az utolsó vesszőig betartatja a szerződést. Magyarán: a férfiakat kasztrálja, a nőket frusztrálja. Ő meg fölényes mosollyal megy tovább.

 

Mindig izgatott, ki tudom-e nyitni Sharon Stone-t, vagy könyörtelenül rövid tűrőképességével az első kérdés után leráz, ha végre összehoz vele a sors. Évekig ugyanis önkéntes száműzetésben élt lapszerkesztő férjével és első örökbe fogadott kisfiával San Franciscóban, és úgy tűnt, végképp pontot tett elemi ösztöneire. Aztán pár éve elvált, visszaköltözött Hollywoodba, és három filmet is forgatott egymás után. Ennek köszönhetem, hogy az elmúlt időszakban háromszor három órát beszélgettünk.

 

Hol kiskosztümben, hol átkötős nyári ruhában, hol nadrágban-blézerben érkezett, saját ékszereivel, elegánsan. És mindig késett. És mindig más volt érte a hibás. A fodrász, a sofőr, a sminkes, a sajtós, a lift, a telefon. De mindig olyan magától értetődő bájjal kerülte ki, hogy bocsánatot kérjen, amilyennel csak egy sziklaszilárd lelkű ember tudja elérni, hogy mégis a másiknak legyen bűntudata.

 

– Az Elemi ösztön 2-t kivéve a másik két filmedben – Alpha Dog és Bobby – a saját korosztályodat játszod. Egyik sem csili-vili karakter, de a Bobby fodrásznője szimpla külseje ellenére olyan okos, mint egy pszichiáter.

 

– Pontosan. Ugyanis ha még nem jöttél volna rá, a nők nemcsak a hajuk miatt járnak fodrászhoz, hanem azért is, mert ott tudják igazán kiönteni a lelküket. Én is. Hacsak nincs rá alapos oka, egy nő előbb cseréli le a férjét, mint a fodrászát. A fodrászoddal intim a kapcsolatod: megengeded, hogy hozzád érjen, hogy babráljon a hajaddal. Fantasztikus, mikor a samponnal kimasszírozza a rosszkedvedet, és abszolút természetes, hogy közben cicámnak, édesemnek szólít. Tehát mély érzelmi kapcsolat van köztetek, aminek az van a mélyén, hogy a fodrász elvarázsol. Fölállsz a székből, belenézel a tükörbe, és egy királylány mosolyog vissza rád. De nehogy azt hidd, hogy csak a hajaddal tesz csodát. A lelkeddel is. Egy jó fodrászat pontosan olyan, mint egy pszichiátriai rendelő. Manapság szinte minden nő pszichiáterhez jár, de régen, mikor ez még nem volt ekkora divat, a fodrász volt a nagy titkok tudója és gyakran megoldója.

 

– Az Alpha Dog is, a Bobby is független film, finoman szólva a gázsid sem multimillió dolláros kategória. Miért vállaltad?

 

– Mert hús-vér nőket játszhattam. Utoljára – 12 évvel ezelőtt – Martin Scorsese adott nekem ilyen lehetőséget a Casinóban. A hollywoodi darálóban csupa vacakot gyártanak, és a legtöbb rendező bennem is csak a húst látja, akit jó pénzre lehet váltani. Erre nincs szükségem. Inkább játszom kis, de izgalmas szerepeket kicentizett költségvetésű független filmekben, ahol a tehetségemre van szükség, nem pedig az arcomra és főleg a testemre.

 

Sharon Stone a Golden Globe-on

 

– Jó, de három örökbe fogadott gyerekkel és egy akkora villában, amekkorában élsz, ebből még a rezsire is alig telik.

 

– Ez igaz, meg az is, hogy ezen a három filmen gyakorlatilag semmit nem kerestem. Viszont a munkám ellenértékét mégis megkaptam, mert mindegyik szerepben megmutattam, hogy tehetséges vagyok. Ha valaki képes és akar stratégiában gondolkodni, ez a legnagyobb beruházás. Ugyanis meglesz a hozadéka, mert lassacskán rájönnek, hogy ki is vagyok. A pénzt meg megkeresem melléküzemágban: én vagyok a Dior kozmetikumok arca.

 

– Három kisfiad van, a legnagyobb 6, a középső 2, a legkisebb júniusban lesz 1 éves. Hogy telik egy napod?

 

– Most kicsit döcögve, mert megfáztam, és ma reggel tovább aludtam a kelleténél. Normális körülmények között elég korán kelek a gyerekek miatt. Megreggelizünk, aztán leülök a számítógéphez, elolvasom és megválaszolom az e-mailjeimet és lebonyolítom azt a napi 30-40 telefont, ami az üzlettel jár. Ugyanis összeraktam egy produkciós céget, most azt építgetem. Én tárgyalok mindenkivel, ez is rengeteg idő. És a gyerekekkel is foglalkozom. Sőt, főzök is.

 

– Nem vállalkoztál saját gyerekre, igaz, az örökbefogadás ma nagy hollywoodi divat. Kritizálnak is érte eleget...

 

– Hogy mondta Eleanor Roosevelt? Csináld úgy, ahogy a legjobbnak látod, mert úgy is elátkoznak, ha csinálod, meg úgy is, ha nem.

 

– Kutya legyek, ha értem.

 

– Pedig érthető. Ha az emberek ki tudnak pécézni egy sztárt, hogy biztos van valami mögötte a nagy jótékonykodásban, akkor elterelik a figyelmet a saját sumákolásukról. Más szemében a szálkát, a magadéban a gerendát...

 

– Talán az is benne van, hogy egyedül vállaltad a három gyereket.

 

– Attól jó egy szülő, hogy harmonikus és boldog családi légkört tud teremteni a gyerekeinek. Millió gyerek van a világon, aki ezt igényli. Meg sok-sok felnőtt, aki biztosítani tudja ezeket a körülményeket. Csak össze kell kötni a kettőt. Mindenkinek ajánlom, mert sokkal hasznosabb és értelmesebb, mint ölbe tett kézzel várni Mr. Igazit, akitől majd szülni lehet. Vedd a kezedbe az életedet, mert Mr. Igazi vagy jön, vagy nem, de attól neked még ott lesz a családod. Nem kell mindent rábízni a társadalmi előítéletekre, mert a világ ugyanúgy változik, mint a szoknya hossza. Te döntöd el, mitől vagy boldog. A legfontosabb dolog az életben, hogy megtaláld a saját harmóniádat.

 

Sharon Stone az Alpha Dog c. filmben

 

– A te életedben előfordult néhány miszter. De egyik sem bizonyult Igazinak. Még mindig keresed?

 

– Hadd idézzem megint Eleanor Rooseveltet, jó? Senki nem tudja elvenni az önbizalmadat a beleegyezésed nélkül. Mikor fiatalabb voltam, elég sokszor és elég simán belementem, hogy megdézsmálják az önbizalmamat. Manapság egyre kevésbé fűlik hozzá a fogam. Ahogy múlik az idő, egyre nyilvánvalóbb, hogy az ember teste nem lesz fiatalabb, meg aztán a memóriája sem a régi már, szóval élvezd az életet, amíg lehet, és ne add magad olcsón, pláne ne ingyen. Olyan vagy, amilyen, addig, ameddig, és aki beléd köt vagy netán beléd is tipor, annak semmi keresnivalója melletted. Volt olyan, nem is egy, aki folyton csak a hibáimat látta, amitől elbizonytalanodtam, becsukódtam és időtlen időkig rágódtam. Ha valaki ma csinálja ezt velem, ami persze előfordul, jó alaposan a szeme közé nézek és rövidre zárom az ügyet. Nincs pánik. És főleg nincs önmarcangolás. Sokkal gyorsabban és józanabbul mérem föl, mint régen, és ha annyira fontos, hogy megéri, akkor megyünk tovább. Ha nem, akkor viszlát. Inkább vagyok egyedül.

 

– Magas mérce. Talán túl magas is.

 

– Lehet. De az én koromban már eléggé letisztultak az élet alapkérdései. Tulajdonképpen összesen csak egy kérdés van. Hogy azoknak, akik körülötted vannak, mennyi szeretetet adsz. Ma. Tegnap. Holnap. Odafigyelsz-e rájuk. Meghallod-e, amit mondanak. Elmosolyodsz-e, mikor belépnek a szobába. És ha éppen a világ legfontosabb ügyében telefonálsz, akkor is szánsz-e rá időt, hogy átöleld és megpuszild... a gyerekedet, a párodat, a barátnődet, még a bejárónődet is. Biztos, hogy nem nézel át a feje fölött? Biztos, hogy éreztetted vele, hogy ott van az életedben?

 

– Nem kívánsz egy kicsit túl sokat magadtól?

 

– De igen. Nem én. Az élet.

 

Hollywood, 2007. január

 

Návai Anikó
XIII. évfolyam 3. szám

Címkék: Sharon Stone, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.