Sztárvilág

Susan Sarandon - A demokrácia ára

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


Susan Sarandonról (61) csak az nem tudja, hogy korunk legbelevalóbb színésznője, aki annak idején (és azóta) lemaradt a Thelma és Louise-ról. Ford-modellként mutatkozott be a kamerának, de hamar rájött, hogy a némaságra ítélt "kifutólány" nem az a szerepkör, amelyben hasznosíthatja az amerikai katolikus egyetem filozófia és katonai stratégiai szakán szerzett ismereteit, és átállt színésznek. Folytatta a vezetéknevével, amit férjétől, Chris Sarandontól kapott és nem adott vissza válás után. Többé nem ment férjhez, viszont két szerelemből is szült. Lányát (Eva Amurri, szintén színésznő) az olasz Franco Amurritól, két fiát (Jack Henry és Miles Guthrie) Tim Robbinstól, akivel húsz éve vadházasságban él. Sarandon harminc év alatt felhalmozott filmográfiája olyan bölcsességgel és önbizalommal ruházta fel, hogy miközben kiskutyáját fésülgeti, minden mondata hiteles és mély fricska az életről.

 

- Bemutatnád a kutyusodat?

 

- Penny. Foglalkozása színésznő. Legutóbb a Doris Duke-ról szóló filmemben játszotta az abszolút főszerepet. Habosra mosták-szárították a bundáját és hibátlanul végezte a dolgát.

 

- Magyarországon nem tudják, ki volt Doris Duke. Őt is bemutatnád?

 

- Egy amerikai szegény-gazdag kislány, akiből még sokkal szerencsétlenebb és gazdagabb nő lett. A kegyetlen kasztrendszer már születésekor magányra ítélte, nevelőnők adták kézről kézre. Az anyja elviselhetetlen volt, a rokonsága még ridegebb és anyagiasabb. Rajta kívül nem sokan élték túl a jómódot ebben a családban. Ő is csak azért, mert eleve kizárta az embereket, és csak azt engedte be az életébe, akitől akart valamit. Abban a biztos és keserű tudatban élte le az életét, hogy mindennek ára van, főleg a szerelemnek. És amilyen szomorú, még a szeretetnek sem jutott hely az életében.

 

- Csak a lakáját szerette, aki mindent megcsinált körülötte. Doris mégis folyton megalázta, megkínozta, meggyötörte, de végül ráhagyta a vagyonát. Nálatok otthon ki viszi a házat?

 

- Még házvezetőnőm sincs. Azért van nálunk akkora rumli, mert már rég feladtam. Az a szerencsénk, hogy hatalmas a lakás, mindenki kiélheti a heppjeit. Van helye a gitárnak meg a dobnak, a szobahoki helyét hál' istennek végre átvette egy versenyzongora, és még így is elférnek a könyvkupacok, egymásra hányt ruhák, fél pár zoknik, almacsutkák. Sokáig halálra idegesített a rendetlenség. Akkor nyugodtam meg, mikor a kisebbik fiam csillogó szemmel előrukkolt, hogy anyu, ezt a családot te tartod össze. Azóta nekem mindegy, hogy főállásban vagy mellékállásban. Nem mondom, néha jól jönne egy szakácsnő, főleg mostanában, hogy a fiaim baráti köre egyre nagyobb, és állandóan nálunk lebzselnek, de inkább rendelünk valamit, mint hogy főzzek, mert sajnos a gyorskajákat szeretik legjobban. Majd ha egyszer kirepülnek a házból, megengedhetem magamnak a luxust, hogy fölvegyek egy szakácsot. Tán még egy sofőrt is.

 

- Doris Duke korán megtanult átlátni az embereken. Te is?

 

- Az ösztöneim mindig jól működtek, de a szerelem mindenkit elvakít, főleg míg fiatal. Minden lány azzal a szent meggyőződéssel kezdi, hogy na majd ő kifordítja a sarkából a világot. Látom, mosolyogsz, tehát egyetértesz. Pont mostanában magyaráztam a fiaimnak, ne bánkódjanak, hogy a korukbeli lányok fütyülnek rájuk. Így van rendjén. A kamaszlányok sokkal érettebbek, mint a korukbeli fiúk. Úgy fogják fel a szerelmet, mint a munkát. Azt hiszik, sikerül jóra fordítaniuk a reménytelen ügyeket. Nekem is időbe telt, mire rájöttem, hogy vagy szeret az a másik és a kedvemért hajlandó megváltozni, vagy nem, akkor meg úgyis mindegy. Egy nő mindig érzi, mi lenne helyes, mégis legtöbbször csőbe megy, mert nem tudja megállni. Retteg, hogy elveszti a kedvest és nem talál másikat. Nincs elég önbizalma.

 

- Katolikus iskolába jártál, ma mégis a lehető legliberálisabb nézeteket vallod. Megmagyaráznád a lázadás okát?

 

- Kilencen vagyunk testvérek, apácák neveltek, de már harmadikos koromban viccet csináltam az eredendő bűnből, mikor az került szóba, hogy csak az isten színe előtt kötött házasság érvényes. Azt kérdeztem az apácáktól, ha Jézus utólag nem szankcionálja, lehet, hogy Mária és József nem is voltak házasok? Kukoricára térdepeltettek érte. Aztán katolikus egyetemre jártam, a szicíliai bevándorló katolikus nagyszüleimnél laktam, és végignéztem, ahogy az apácák sorra szöknek a papokkal. Ettől aztán az egész hitvilágom összeomlott. Főleg az amerikai katolicizmusban csalódtam, mert a dél- és közép-amerikai egyházhoz képest semmit nem tesz az elesettekért és a betegekért. Ha megosztaná a vagyonát, könnyedén megoldhatná a szegény országok problémáit. Azt sem értem, miért nem emeli fel a szavát az iraki háború ellen. Nem véletlen, hogy az amerikai mormonok száma gyarapodik, a katolikusoké meg csökken.

 

- Te viszont mindig fölemelted a szavad polgárjogi kérdésekben, még az Oscar-gála pódiumán is. A pekingi olimpiával kapcsolatban mire készülsz?

 

- Itt a kezemben a fáklya, nem látod? Eszembe nem jut elmenni az olimpiára, sőt! Büszkén hordom a pólót a megbilincselt öt karikával, amit egy újságírótól kaptam! Igen is nyomást kell gyakorolnunk az amerikai kormányra, hogy bojkottálja a megnyitót. Legalább már annyit elértünk, hogy mikor a fáklya Amerikába ért, az emberek elkezdték firtatni, miért szállít Kína fegyvereket Darfúrba, mit művel Tibetben és így tovább.

 

- Politizáljunk tovább, a szűkebb környezetedben. Sztrájkra készülnek a színészek, ha nem sikerül megállapodniuk a stúdiókkal. Ezzel hogy állsz?

 

- Remélem, sikerül elkerülni a sztrájkot, de sajnos a keleti és a nyugati parti színész-szakszervezetek nem tudnak dűlőre jutni egymással. A túlfoglalkoztatott vezető színészek ágálnak, hogy a többiek ne szóljanak bele. Nem értem. A szakszervezet mindenkié, egyforma szavunk kellene, hogy legyen, vagy nem? Az írók és a rendezők meg tudták oldani, csak mi, színészek húzunk szanaszét. Engem nem érint, ha mégis sztrájk lesz, mert mind a két film, amire leszerződtem, független produkció és megkaptuk a forgatási engedélyt.

 

- Térjünk vissza a nagypolitikára, ami legalább annyira foglalkoztat, mint a szakmád. Ki a jelölted?

 

- Barack Obamát támogatom. Azt is megmondom, nem kevés pénzzel, bár fogalmam sincs, hogy a szavam mennyit nyom a latban. Sokan támadnak, főleg a feministák, hogy miért hagytam cserben Hillary Clintont, de erre mindig azt szoktam mondani, hogy az igazi feminista nem nőpárti, hanem emberpárti. Vagy jobb lenne, ha Condoleeza Rice-ra szavaznék? Engem már Margaret Thatchertől is kivert a víz. Persze lehet, hogy én értem félre a feminizmust.

 

- Az amerikai demokratákat annyira megosztja ez a két jelölt, hogy a bizonytalan szavazók inkább átcsúsznak a másik párt jelöltje mellé.

 

- Az okos kampánystratégia néha különös dolgokat produkál. Kardinális kérdés például, melyik jelölt mit mond a melegházasságról. Sok szavazót ugyanis jobban zavar a tudat, hogy egy meleg házaspár költözik a szomszédba, mint az, hogy esetleg elveszti az állását. De nem hiszek a konzervatív győzelemben. Muszáj, hogy Amerika olyan vezetőt válasszon, aki kihúz minket a katonai lidércnyomásból, amibe belemanővereztük magunkat. Tarthatatlan, hogy Amerika első számú exportcikke a háború! És végtelenül elszomorít, hogy máris recesszióban élünk, ami egy lépésre van a depressziótól. Hiszek a honfitársaimban, de ha mégsem jön változás novemberben, lehet, hogy átköltözünk Kanadába. Vagy belenyomunk egy kis pénzt a nagypapa szicíliai házába Raguzában, és olasz farmerek leszünk!

 

New York, 2008. április 

Návai Anikó
XIV. évfolyam 7. szám

Címkék: Susan Sarandon, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.