Sztárvilág

Teri Hatcher - Született józan feleség

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


Teri Hatchernek nincs sajtófőnöke, tehát akit kedvel, annak lefirkantja az e-mail címét. Gondoltam, viccel, de mikor karácsonyi pár sorosomra azt írta vissza, hogy küldjem már el a mákos bejgli receptjét, kiderült, nem akármilyen dél-kaliforniai lány. Mondom, lány, pedig már elmúlt 40, de igazán a dél-kaliforniain van a hangsúly. Mert se a lelke, se a haja nem szőke. Egy rossz hollywoodi gondolata sincs. Küszködött eleget a filmvilági "majdnemekkel", férjhez ment szerelemből, kislányt szült, elvált, aztán a sok félárnyékszerep között csak kipincérkedte azt a húsz évet a pályán, amíg ő lett a legszületettebb feleség.

 

Most olyan népszerű, hogy Russell Crowe és Renée Zellweger zavartalanul végigsétálhat mögötte bármelyik piros szőnyegen, mert a riporterek csak érte őrjöngenek. Nem csoda. A Született feleségek vasárnap esténként kiürítik az amerikai utcákat, és japánul, olaszul, németül, sőt még magyarul is hétről hétre a tévé elé kényszerítik a külföldi nézők tízmillióit. Teri Hatcher, aki pár évvel ezelőtt egy közepes Los Angeles- i színházat is alig tudott megtölteni a Cabaret-ra, most Demi Moore mögött és George Clooney előtt a legvonzóbb negyvenéves a világon.

 

A sorozat eredeti címe „Elkeseredett feleségek” (Desperate Housewives). Bár némelyikük boldog házasságban, illetve kapcsolatban él, kizárt, hogy az öt címszereplő (Hatcher, Nicollette Sheridan, Eva Longoria, Marcia Cross, Felicity Huffman) soha ne érezte volna lelombozódva magát.

 

- Szóval: mitől tudsz elkeseredni?

 

- Amitől mindenki más. Pontosan ez a show sikerének kulcsa. Mindenkivel megesik, hogy néha magányos, letörik, mint a bili füle, mert a dolgai nem úgy sülnek el, ahogy szeretné, zűrjei vannak a szerelemben. Én a válástól kerültem padlóra, és legalább egy évembe telt, mire összeszedtem magam. Az elkeseredés kemény dolog, de nem muszáj tőle leugrani a hídról. Jön, aztán elmúlik. Mint minden más.

 

- És mi a boldogság?

 

- Momentán akkor vagyok a legboldogabb, mikor bemasírozunk a kislányommal (Emerson, 8 éves - a szerk.) a konyhába és órákig sütünk. Nem főzni szeretünk, hanem sütni. Kotyvasztani, tésztát gyúrni, tortát, sütit díszíteni. És amíg sül a sütemény, fölteszünk valami jó zenét és ugrándozunk a nappaliban. Szeretném élvezni, hogy végre boldog korszakom van. Nem vagyok annyira hülye, hogy azt higgyem, ez most már életem végéig így marad, de jó lenne, ha 80 éves koromban úgy gondolhatnék majd vissza erre az időszakra, hogy volt egy pár év, ez a show, amikor felhőtlenül boldog voltam.

 

- Bölcs filozófia. Főleg egy ilyen szép nőtől.

 

- Attól függ, ki mit lát szépnek. Én például nem azt nézem magamon, akit a tükörben látok, hanem azt, aki itt van belül. Aki mert megküzdeni saját magával és a világgal, és legyőzte a belső és külső viharokat. Az élet nem kímél senkit. Az önbecsülést tartom szépnek, azt, ha arra törekszel, hogy a lehető legtöbbet kihozd magadból, és ennek vajmi kevés köze van ahhoz, hogy milyen tökéletes az alakod vagy a vonásaid.

 

- Tehát: ki az a Teri Hatcher?

 

- Aki tud nagyvonalú lenni. Aki szeretni tud. Aki tehetséges. Akinek humora van. Aki sok mindenre kapható. Aki okos és érzéki, de félni is tud és sérülékeny is. Egy nagy katyvasz, amiből hol ez, hol az a tulajdonságom jön elő. És akkor még nem is beszéltünk az önbizalomról és a gátlásosságról.

 

Návai Anikó a „született feleségek” gyűrűjében

 

- Nem volt könnyű életed. A sok negatívum edzi ilyen okosra az embert?

 

- Nem is annyira a szakmai dolgok, inkább a magánéletem adta a legnagyobb emberi igazságokat. Az volt a fordulópont, mikor eldöntöttem, hogy elválok. Muszáj volt kiszállnom a házasságból, ha képletesen szólva életben akartam maradni, vagyis meg kellett mentenem magam a teljes felőrlődéstől. Persze a válás a kút mélyére lökött, eleinte szenvedtem a bűntudattól, mint a kutya, de mivel már nem voltam egészen csitri, józan pillanataimban pontosan tudtam, hogy nem volt más választásom.

 

- Pedig boldog házasságnak látszott, legalábbis kívülről.

 

- Kívülről minden másképp látszik. Még csak nem is a férjem volt a hibás, hanem én, aki nem ismertem magam eléggé, amikor belementem abba a házasságba. Minél jobban megismeri magát az ember, annál világosabban látja, hogy ki lenne az igazi társ.

 

- Tehát? Most már ilyen szemmel keresed az igazit?

 

- Az az igazság, hogy nem keresem. Meg aztán ahogy telnek-múlnak az évek, az ember egyre válogatósabb. Én legalábbis mindig azt veszem észre, hogy ki miért nem lenne megfelelő. Rosszul viselem a hízelgést, a sunyiságot, a következetlenséget, a hazudozást, a csalást, tehát mi marad? Amit minden más nő keres egy férfiban, hogy okos, kedves, jó humorú, figyelmes, vidám, mozgékony, társasági ember legyen. Ez sokkal fontosabb, mint az, hogy milyen jóképű, magas, barna és arányosan izmos.

 

- Persze az se baj. De van ilyen?

 

- Olvashatsz rólam pletykákat, egyik se igaz. Mióta elváltam, alig randiztam, bár meg kell hagyni, óvatosabb is vagyok, mint régen. Különben is, hol találnám meg ezeket a potenciális igaziakat? Bárban? Fitneszteremben? Én nem járok ilyen helyekre. Marad a szokásos: hogy a barátok megpróbálnak összeboronálni valakivel, vagy a munkám sodor össze azzal, aki esetleg megtetszik. És ha már annyira el lennék keseredve a magánytól, akkor még esetleg ott az internet, ahol randizni lehet. Na jó... Kezdem azzal, hogy nincsenek barátaim. Meg azt se felejtsd el, hogy heti öt napot keményen dolgozom és van egy kislányom. Ez a kettő a legfontosabb a világon, és be is töltik az életemet. Vagyis nem tátong a lelkemben egy ilyen nagy fekete űr, amit mindenáron be kellene tölteni egy szerelemmel. De azért töredelmesen bevallom, hogy mikor Emersont elviszi egy hétvégére az apja, néha átfut az agyamon, hogy nem bánnám, ha valaki meghívna vacsorázni... Csak ma már nem mindegy, hogy ki az a valaki.

 

Teri Hatcher igyekszik minden szabadidejét kislányával, a nyolcéves Emerson Rose-zal tölteni

 

- A lelki társ, aki majd húsz év múlva bekopog az ajtón?

 

- Azért remélem, hogy egy kicsit előbb. De furcsát mondok. Nem hiszek "a lelki társban", ugyanis az embernek nem egy lelki társa van, hanem sok. És ha már elég pontosan tisztában vagy saját magaddal, akkor nem hibázol. Nem alkuszol meg. Lehet, hogy sose találom meg az igazit, de hogy még egyszer rosszba nem nyúlok, az biztos.

 

- Reese Witherspoon mondta, nagyon okosan, hogy amikor egy nő anya lesz, azonnal példaképpé válik.

 

- Ez így van.

 

- Csak hát ő is, te is híres anyukák vagytok, akik visszaköszönnek a gyerekeiknek az újságokból, a filmvászonról és a televízióból.

 

- Mi nem nézünk tévét és nem vesszük meg a pletykalapokat. Emerson nem látott egy epizódot sem a Született feleségekből. Neki én az anyu vagyok, aki nem szavakkal, hanem a viselkedésével válhat példaképpé. Azzal, ahogyan a többi emberrel bánok, ahogy a dolgokra reagálok. Nem vagyok tökéletes, és nem is akarok tökéletesnek látszani még a gyerekem szemében sem. Fenntartom magamnak a hibázás jogát, és azt is, hogy utána bocsánatot tudjak kérni. Vagyis Emersontól sem várom el, hogy tökéletes legyen. Látom azokat a gyerekeket, akiket halálra nyomasztanak a szüleik, mert ki akarják préselni belőlük a tökéleteset - engem is így neveltek. Csak az egészség és a boldogság egyensúlya számít, a többi nem érdekes. Ha az én kislányom velem élvezi végig, amikor egy Golden Globe díjkiosztásra szépítkezem egész délelőtt és a végén ott állok előtte puccparádéban, attól én még az ő tréningruhás anyucija vagyok, akivel másnap este jókat lehet kacarászni és le lehet nyalni a krémes fakanalat a konyhában.

 

Hollywood, 2006. január

Návai Anikó
XII. évfolyam 3. szám

Címkék: sztárvilág, Teri Hatcher

Aktuális lapszámunk:
2018. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.