Sztárvilág

Viggo Mortensen - Bal lábbal az élet szépségeiről

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy még sem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Még is mitől vannak egyensúlyban?


Mikor nem dolgozik, New York kertvárosában gondozza idős édesanyját, kertészkedik,  olvas, gitározik, komponál, a fotóit rakosgatja, rajzolgat-festeget, elbújik a világtól. A legcivilebb világsztár. Nem is akart híres lenni, világsztár még kevésbé. Művész, az igen, az más, mert a művész olyasvalaki, aki érzékeny a világra, az emberekre, az állatokra, a szépségre, a csúfságra, a szeretetre, a bánatra... mindenre, amire Hollywood nem  kíváncsi. De erről sem beszél. Egyáltalán: ha megszólal, olyan halk a szava, mintha  nemcsak lélekben, hanem testben sem lenne itt. Viggo Mortensennel az élet fontos  dolgairól beszélgettünk az évek során, legutóbb tavaly októberben, amikor Freudot játszotta a Veszélyes módszerek c. filmben.

 

– Nagyon nehéz szerepre kérte fel David Cronenberg rendező, aki nem adott sok időt a felkészülésre. Elmondaná, hogyan vált Freuddá?

 

– Ha az ember szívből csinálja ezt a szakmát, soha nincs elég idő felkészülni egy filmszerepre, főleg nem egy akkorára, mint Sigmund Freud. Tengernyi anyagot kellett volna elolvasnom tőle, róla, és azoktól, akik ismerték, tanulmányozták, beszéltek vele, tovább vitték a tanait. Annyi időm volt, hogy pár napot bóklászhattam Bécsben,  bebarangolhattam a kedvenc helyeit, a hónom alatt néhány könyvvel, amit feltehetően gyakran lapozgatott. Elmentem a szülőhelyére is, ami a mai Csehország területén van, és voltam a londoni Freud Múzeumban is, ahol Freud egykor lakott. És ahogy persze lenni szokott, minél többet tudtam meg róla, annál jobban elkeserített, hogy milyen keveset tudok. Felfedeztem viszont a humorát, megtanultam úgy beszélni, ahogyan ő beszélt,  mi tőlem elég nagy szó, mert mint köztudott, elég szűkszavú vagyok és általában hallgatag fickókat játszom, akik a mozdulataikkal és a tekintetükkel fejezik ki magukat. Freudból mindig ömlött a szó, órákig tudott beszélni egyfolytában. Ezt a lécet kellett megugranom.

 

– Mostanáig csak azokat a tulajdonságokat sorolta, amelyekben különbözik Freudtól. Van, amiben hasonlít rá?

 

– A humorát könnyen átvettem, főleg az iróniáját szerettem, mert ez közös bennünk.  Sokan nem értik, nem kedvelik ezt a fajta csípős, szellemes, száraz humort. Mikor valaki úgy mond viccet, hogy a szája sarka se rezdül. Csak azzal rokonlélek, aki ezt a fajta  humort érti. Az ösztönösség is közös vonásunk, hogy a szellemességet pajzsként  használjuk, pattogjanak oda-vissza az érvek és a gondolatok. Ezt a fajta embertípust nagyon értem és szeretem. Ez volt a kiindulási alap. És hát persze az intellektuális kíváncsiság, az a szomjúság, ahogyan itta magába a világot.

 

 Aragorn király szerepében a „Gyűrűk ura” című filmtrilógiában

 

– Valahányszor beszélgetünk, mindig az az érzésem, hogy szívesebben hallgatna engem, mint válaszolna a kérdéseimre. Mit gondol, milyen pszichológus lenne magából?

 

– Óriási dolog, ha valaki képes odafigyelni a másikra. Itt kezdődik a jó pszichoanalitikus, sőt a jó színész is. Az ember rögtön leveszi, ha valaki nem figyel oda rá, és ez sokat  levesz a beszélgetés értékéből. Freud egyik legnagyobb erénye, mondhatnám forradalmi tette, hogy hagyta az embereket, hogy kibeszéljék a legmélyebb, legbelsőbb  gondolataikat anélkül, hogy véleményezte volna, amit hall. Csak ült és hallgatott. Ha valaki erre képes, ez a legnagyobb szeretet jele, legyen az barát vagy pszichoanalitikus. Vagy akár rendező, vagy színész. A jó színjáték alapja is az, hogy odafigyelsz arra, amit a kollégád csinál, és természetes módon rákötsz, legyen az apa-fiú, férfi-nő vagy üzleti  rivalizálás viszonylatban. Ha nem figyelsz, csak magadat veszed észre, de ha már csak merő udvariasságból úgy teszel, mintha figyelnél a másikra, az is segít, hogy kinyíljon az ajtó. Minden kapcsolat érzelmi alapja, hogy mennyire vagy képes odafigyelni a másikra. Nem Freud, hanem Jung mondaná inkább, hogy ez a gyógyítás-gyógyulás útja, de tény, hogy ezzel segítesz másoknak. Freud abban a vonatkozásban volt úttörő, hogy értett a szeretet nyelvén. És a szeretet a figyelemmel kezdődik.

 

– A Gyűrűk ura kapcsán önre az egész világ figyelme irányult. Kicsit sok is talán. Hogyan birkózott meg a világhírrel és ezzel a sok figyelemmel?

 

– Attól függ, honnan nézzük. Én is gyarló vagyok, mint mindenki más, és jólesik a  figyelem, mert azt jelenti, hogy sokan ülnek be a filmemre a moziba, közülük néhánynak esetleg még tetszik is, amit csináltam. De ha ülök egy étteremben egy barátommal vagy egy ismerősömmel és megpróbálok magánember lenni, nem örülök annak, ha odaugrik valaki, hogy csak egy percre hagyjam abba a beszélgetést, menjek ki vele az utcára, hogy lefotózhasson a családdal. Nekem is rossz érzés azt mondani, hogy elnézést, de a pillanat nem megfelelő. Vagy reggel hatkor borostásan, kócosan, álmosan kimegyek a reptérre, és elkap valaki, hogy de csak egy fotót! Autogramot mindig szívesen adok, de ezeket a rajtaütésszerű fotózásokat nem kedvelem. Főleg olyankor nem, mikor a szakmámból  adódóan egész nap a kamera előtt állok. Sokan megértik, de vannak, akik nem, és dühösek rám emiatt. Megpróbálom lerázni magamról, mint kutya a vizet.

 

A „Veszélyes módszerek” című filmben, Freud szerepében 

 

– Még az a szerencse, hogy nem nyomozták ki, hol lakik, és ha csak a gitárpengetés nem árulja el, nyugton hagyják.

 

– A szerzeményeim listáját nem sorolom fel, de megnyugtatom, otthon nyugiban komponálhatok, és készül is az új lemezem. Nemrég fejeztem be. Egy Bucket Head nevű gitárossal játszottunk évekig, most megint összeálltunk és csináltunk egy Reunion c.  lemezt. És kiadni készülök egy másik lemezt is, amin spanyolul mondok verseket  zongoramuzsikára. Szeretem. Nagyon szeretem. Főleg zongorázni.

 

– Az az érzésem, ha hajlandó szavakba önteni, költőien gondolkodik az élet szépségeiről.

 

– Az élet szépsége kis dolgokból áll, apró gesztusokból, félszavakból. Ha az ember örülni tud annak, hogy él, hogy körülveszi a családja, vannak barátai, és néha, egészen váratlanul és megmagyarázhatatlanul idegenek zúdítanak rá annyi szeretetet, amivel már nem is tud mit kezdeni. Az élet szépsége az is, ha valaki valami olyat tesz, amit senki nem vár el tőle, és őszintén meghatódom, mikor valaki átérzi, ami történik velem.  Nagyon szimplán élek. És nem szívesen osztom meg a magánéletem szépségeit a sajtóval. A fiamról csak annyit, hogy rám ütött. Ő is bal lábbal kel, mint én, de a szó fizikai és nem jelképes értelmében. Sőt még nálam is rosszabb. Bal zokni, bal cipő, és ha nem így indul a reggel, az egész napja el van rontva! Vicces, mi?

 

 New York – Torontó, 2012. február

Návai Anikó
XVIII. évfolyam 4. szám

Címkék: sztárvilág, Viggo Mortensen

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.