Új a terápiában

A hagyma mint vitaminforrás

Vitaminok szerepe a szervezet létfenntartásában 38. rész


A hagyma több mint ötezer éve ismert, termesztett és fogyasztott növénye az emberiségnek. Az első feljegyzések a Közel- és Távol-Keletről erednek, ahol a hagyma használata élelmiszerként, vallási célokra, valamint gyógyszerként széles körben elterjedt. Nagyon sok fajtája vált ismertté, de alapvetően három hagymafélét különböztetnek meg a régi feljegyzések: a közönséges hagymát – melyet mi vöröshagymaként ismerünk –, a fokhagymát és a póréhagymát.

 

Élelmiszerként az egész világon elterjedt. Számos helyen olyan táplálékként vált ismertté, amely egyben gyógyít is. Az ősi Kínában valamint a Római Birodalom konyháján meghatározó szerepet játszott. Európában a 16. században terjed el oly mértékben, hogy a kereskedelemben is komoly tényezővé vált. A tengerészek étrendjébe is bekerült, mikor kiderült, hogy fogyasztása nagymértékben késlelteti a C-vitamin-hiány rettegett következményének, a skorbutnak kifejlődését.

 

A keleti világ vallásaiban a hagyma több helyen is felbukkant és összefonódott a különböző, már akkor ismert gyógyító módszerekkel is. Az egyiptomi kultúrában a holttesttek bebalzsamozásánál játszott komoly szerepet a hagyma. Ennek alapját az akkor még nem ismert mikroba-ölő hatás képezte, melynek segítségével sikerült a holtesteket megfelelően konzerválni. A baktériumokat akkor még természetesen nem ismerték, de azt igen, hogy számos bomlási folyamat gátolható a hagyma levének segítségével. Európában is számos hit kapcsolódott a hagymafélékhez. Ezek közül az egyik éredekesség, melynek alapja nem ismert, a vámpírok távol tartása fokhagymafüzérekkel.

 

Orvosi szempontból több mint 40 olyan betegség ismert, melynek kezelése során hatékonynak találták a hagymafogyasztást. Az időszámításunk előtti 1500-as évekből származó, ősi egyiptomi orvosi feljegyzéseket tartalmazó papírusztekercsekben több mint 22 olyan gyógyszerkészítmény ismert, melyek fokhagymát is tartalmaztak. Az indiai kultúrában még ennél is korábbról ismertek olyan leírások, melyek szerint a hagymával hatékonyan lehet kezelni látásproblémákat, serkenti a szívműködést és csökkenti a reumás panaszokat.

 

A felsorolást még sokáig lehetne folytatni. Összeségében megállapítható, hogy a hagyma valóban több mint élelmiszer, és ezt korunk tudománya egyre több vizsgálattal igyekszik igazolni.

 

A hagymafélék gyógyhatású összetevői

A hagyma egy sajátos összetételű tápanyagkeverék, mely meghatározott mennyiségben előnyös hatást vált ki a szervezetben. Ez egyben magyarázata is a hagyma gyógyító szerepéről megjelent nagyszámú feljegyzésnek. Ugyanakkor nem célszerű a hagymát úgy emlegetni, mint egyes, meghatározott tápanyagok hordozóját, és kijelenteni, hogy azért hat jótékonyan például a szív- és érrendszerre, mert egyes molekulákból többet tartalmaz az átlagnál. Már csak azért sem helyénvaló ilyen kijelentéseket tenni, mert a naponta elfogyasztott hagymamennyiség tápanyagtartalma viszonylag alacsony, ezért hatása csak és kizárólag a rendszeres fogyasztás következtében biztosított megfelelő tápanyagbevitellel magyarázható.

 

A hagymafélék nagyon sok olyan, biológiai szempontból hatékony molekulát tartalmaznak, melyek hatása más növényekből is jól ismert. Legfontosabbak ezek közül a vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek, valamint a flavonoidok. Emellett természetesen még számos más molekula is kimutatható a hagymában, melyek önmagukban is hatékonyak, mennyiségük azonban olyan alacsony, hogy nehéz jelenlétük gyógyító szerepét bizonyítani. Az 1. táblázat a három, nálunk is megtalálható hagymafajta elem-, vitamin- és flavonoidtartalmát mutatja. A flavonoidtartalomról egyelőre nem áll kellő mennyiségű információ rendelkezésre. Azonban jelentőségük növekedtével egyre több vizsgálat elemzi a különböző hagymaféléket ilyen szempontból is.

 

A táblázatban felsoroltakon kívül a hagymát alkotó molekulák száma több száz. Teljes felsorolásuk több oldalt töltene meg, és akkor még nem beszéltünk a biológiai szerepekről.

 

Érdemes megemlíteni, hogy a hagymafogyasztás legfontosabb gátló tényezőjének, az illatát meghatározó anyagoknak – melyek kéntartalmú vegyületek – csak baktériumölő tulajdonsága ismert.

 

A hagyma gyógyító hatását igazoló vizsgálatok

A hagyma orvosi alkalmazásáról – mint az már említésre került – számos, még az ókorból eredő feljegyzés utal. Akkor még nem ismerték a hagyma alkotóelemeit, ezért a hátás magyarázata a kémiai analitika fejlődésének függvénye lett. A különböző molekulák megismerése, mennyiségük meghatározása sajátos módon nem vitte az orvosokat közelebb a klinikai szinten mérhető hatások pontosabb megismeréséhez, az előző fejezetben már említett alacsony hatóanyag-tartalom miatt. Bár a vitaminokról és az elemekről tudjuk, hogy számos biológiai folyamat nélkülözhetetlen elemei, de azt is tudjuk, hogy csak együtt fejtik ki a megfelelő hatást és elsősorban hiányuk okoz problémát. Hasonló a helyzet a flavonoidokkal is, bár itt hiányuk káros mivolta nem igazolt. A hagymával végzett vizsgálatok során a fogyasztás rendszeressége és a fogyasztó egészségi állapota közötti kapcsolat megismerése volt az elsődleges cél.

 

A hagymával végzett vizsgálatok négy betegségcsoportra gyakorolt előnyös hatást mutattak ki, melyek megegyeztek az ősi feljegyzésekben leírtakkal.

 

 

Szív- és érrendszeri megbetegedések

A szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának első lépcsője az érszűkület kifejlődése, mely manapság elsősorban az egészségtelen, zsíros táplálkozás következménye.

 

A zsíros ételek növelik a vér koleszterin-, valamint fibrinogénszintjét, melynek következtében csökken a vérlemezkék kicsapódásának ideje, azaz a vérrögképződés, valamint az érfalakra történő zsírlerakódás folyamata felgyorsul. Mindez az erek szűküléséhez, végül elzáródásához vezet. A következmények ismertek. A szélütésen keresztül az infarktusig többféle halálos kimenetelű rendellenesség alakul ki.

 

A 70-es évek elején vizsgálatokkal is igazolták, hogy a hagyma tápanyagegyüttese hatékonyan képes gátolni a vérrögképződés folyamatát. Szaknyelven ezt úgy mondják, hogy gátolja a vérlemezkék aggregációját és növeli a fibrinolízis hatékonyságát. Számos vizsgálat során a zsíros ételhez megfelelő mennyiségű hagymát adva gyakorlatilag megállították az érszűkület folyamatát. Azt is megfigyelték, hogy a hagymák közül a fokhagyma a leghatékonyabb ilyen esetekben. A vöröshagyma hatása az érrendszerre csekély, azonban itt az emésztésserkentő hatás is meghatározó tényező, mely viszont a vöröshagyma esetében jobb.

 

Tápanyag   Mennyisége  
  vöröshagymában (mg/100g) fokhagymában (mg/100g) póréhagymában (mg/100g)
Ásványi anygok és nyomelemek:      
Kalcium 190-540 50-90 63
Foszfor 200-430 390-460 43
Kálium

80-110

100-120 310
Nátrium 31-50 10-22 9
Magnézium 81-150 43-77 10
Vas 1,8-2,6 2,8-3,9 1,1
Réz 0,05 0,02 0,09
Cink 1,5-2,8 1,8-3,1 0,1
       
Vitaminok:      
B1 (thiamin) 0,03 0,25 0,1
B2 (riboflavin) 0,05 0,08 0,05
B3 (nikotinsav) 0,2 0,5 0,6
B5 (pantoténsav) 0,14 0,10 0,12
B6 (piridoxin) 0,1 0,15 0,25
Folsav 0,016 - -
Biotin 0,0009 0,0010 0,0014
C-vitamin 10,0 15,0 15,0-30,0
E-vitamin nyomokban 0,8 0,8
       
Flavonoidok:      
Quercetin 2,5-6,5 nyomokban  
       

A különböző kapszulákba zárt olajos hagymakivonatok is hatékonynak bizonyultak. Ezzel kivédhető a hagymafogyasztással járó kellemetlen szag, és könnyebben valósítható meg a rendszeres bevitel is. Ez utóbbi alapfeltétele a hagymának tulajdonított gyógyhatás érvényesülésének.

 

Mindkét hagymaféleség hatékonyan csökkenti rendszeres fogyasztás esetén a vér szabad zsírsav- és trigliceridszintjét. A csökkenés mértéke akár 30%-os is lehet. A vérrögképződés gátlásának mértéke akár 30%-kal is növekedhet.

 

 

Vércukorszint

50 évvel ezelőtt figyelték meg, hogy a fokhagyma tartalmaz egy anyagot, amely csökkenti a vércukorszintet, azaz hipoglikémiás hatású. A vizsgálatok szerint a vegyület egy kéntartalmú molekulának bizonyult. Természetesen nem az inzulint helyettesítő hatásáról van szó, hiszen csak olyan cukorbetegeknél jelentkezett a hatás, akiknél az inzulintermeléssel nincs probléma, csak a hasznosulással. Ők az ún. II. típusú, más néven nem inzulinfüggő cukorbetegek. Az állatkísérletek ezen a területen sajnos sokkal ígéretesebbnek bizonyultak, mint az ezt követő humán vizsgálatok. Ráadásul a hipoglikémiás hatást feltételezhetően kiváltó vegyület egyik nagyon hasonló kémiai szerkezetű „rokona” pont az ellenkező – azaz vércukorszintet emelő, más néven hiperglikémiás – hatást képes előidézni. A hagymafogyasztás egyelőre nem tekinthető a cukorbetegség hatékony kezelési módszerének.

 

 

Daganatos megbetegedések

A hagymából készült kivonatokat számos daganatossejt-kultúrán próbálták már végig. Több sikeres eredményről is beszámolt már a szakirodalom. Eredményes állatkísérletekről is tudunk, azonban a legtöbb vizsgálat esetében nem ismert, melyik komponens is felelős a tumornövekedés, illetve -kifejlődés gátlásáért. Humán klinikai vizsgálatokkal még nem sikerült ezt a gátlást megfelelően igazolni. Számos megfigyelés ad okot azonban a bizakodásra. Sok országban azokon a területeken, ahol a hagymafogyasztás – itt elsősorban a fokhagymáról van szó – rendszeres, ott a gyomorrák kialakulásának kockázata jóval alacsonyabb. Ezenkívül számos tesztben, ahol az anyagok mutagén – az örökítő anyag, a DNS szerkezetének kóros megváltozását kiváltó – hatását vizsgálták, ott a hagymakivonatok ígéretes gátlóképességükkel tűntek ki.

 

Ennek ellenére a hagyma rákképződés-gátló hatásának bizonyítása még nem kielégítő ahhoz, hogy kellő biztonsággal alkalmazhassuk ilyen betegeknél is.

 

Magas vérnyomás

Az ókori Kínában a fokhagyma legfontosabb orvosi alkalmazása vérnyomáscsökkentés volt. Az eredményeket manapság sikerült klinikai vizsgálatokkal alátámasztani. A rendszeres fokhagyma-, illetve -kivonat-fogyasztás akár 20 Hgmm-rel is képes volt a beteg vérnyomását csökkenteni.

 

Mennyi hagymát fogyasszunk?

A hagymafogyasztás nem nélkülözhetetlen táplálkozási szokás, hiszen hatóanyagai más forrásból is felvehetők, nem beszélve a fogyasztását kísérő kellemetlen szájszagról. A hagyma mint élelmiszer a magyar konyha egyik alapeleme. Feltehetőleg ez az oka, hogy aki szereti a hagymával készült zsíros ételeket, annál nem feltétlenül lépnek fel érrendszeri megbetegedések a zsíros táplálkozás következményeként. Ez persze nem jelenti azt, hogy korlátlanul fogyasszuk a zsíros ételeket, csak hagymát is tegyünk bele. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a hagyma védő hatásának is van határa, és úgy tűnik, ezt nem nehéz átlépni. Álljon itt illusztrációként néhány, vizsgálatokból meghatározott adat a hagymafogyasztás és a védő hatás közötti mennyiségi összefüggésekről.

 

A vérlemezke–kicsapódás, vérrögképződés– gátlás napi 75 g hagyma elfogyasztása után válik kellően hatékonnyá. A hagymából készült olajos kivonatból naponta 25 mg-ot fogyasztva sikerült egy másik vizsgálatban a vérlemezke-kicsapódást megfelelően gátolni. A fibrinolitikus hatás – amely lényegéban a vér megfelelő sűrűségének biztosítása – napi 50-100 g friss hagyma hozzáadását kívánja a zsíros ételekhez. A fokhagyma az esetek többségében sokkal hatékonyabbnak bizonyult, mint a vöröshagyma az említett betegségekben, ugyanakkor az emésztés hatékonyságára gyakorolt hatása viszont az utóbbinak nagyobb!

Dr. Szabó Oszkár
VIII. évfolyam 6. szám

Címkék: vitamin, vitaminszerű anyagok

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.