Új a terápiában

A tudat szintjei és fejlődése 1. rész

Mi történik a gyógyító és a kísérleti személy között személyes terápia esetén?


     

    A filozófia története során számos gondolkodó elmélkedett a tudat fejlődéséről és annak jelentőségéről. A nyugati kultúrában – a kezdetektől napjainkig – a legjelentősebbek ugyanerre a kérdésre keresik a választ; a közelmúltból például Hegel, Bergson, Teilhard de Chardin, Gebser.

     

    A magam részéről a transzcendens tanítások követője vagyok mind a keleti, mind a nyugati felfogásban. Számomra a tudat – a szellem – folyamatos és öröklétű, fejlődő entitás. Épp ezért fontosnak tartom, hogy jelen fizikai életünkben testünk tulajdonságait és adottságait szemlélve gondolkodjunk el a tudat fejlődési lehetőségeiről.

     

    Testünk mikrokozmoszként tükrözi a makrokozmoszt. Komplex, polárisan megnyilvánuló világegyetemben élünk, amelynek egymást kiegészítő, ellentétes funkciójú tulajdonságait mi is folyamatosan megéljük, hiszen a bennünk lévő legkisebb biológiai egységek is így vannak felépítve. Elég, ha agyunk felépítését szemügyre vesszük. Két agyféltekénk tökéletes együttműködése szükséges az egészséges, harmonikus emberi élethez. Mindkettőnek megvan a maga funkcióterülete, de megnyilvánulásához szükség van az együttműködésre. Az elektroenkefalográfia (EEG) segítségével képet kapunk az agy működéséről.

     

     

    EEG

    Az elektromos agystimulációval történő agyi funkciók lokalizálásának fordulópontját Gustav Fritsch és Eduard Hitzig német természettudósok 1870ben megjelenő publikációja jelentette, amelyben leírták, hogy kutyák agykérgének egy részét stimulálva mozgást indukáltak az állatokban. 1875-ben Richard Caton brit fiziológus elektromos aktivitást vezetett el majmok és nyulak agyából, amikor fényingerrel kísérletezve kimutatta, hogy az ingerlés hatására az idegsejtek elektromos aktivitása megváltozott. Az elektromos feszültséget galvanométerrel regisztrálta. 1924-ben Hans Berger német pszichiáter megalkotta az EEG-t.

     

    Az emberi fejbőrre helyezett elektromos rögzítőberendezés segítségével arra kereste a választ, hogy a különböző pszichológiai és fiziológiai állapotok között milyen kapcsolat áll fenn. Erről szóló tanulmányát 1929-ben publikálta. Berger nevéhez köthető az első alvási görbék regisztrálása; az alfa- és béta-aktivitás leírása. Az EEG rutinszerű használata csak az 1930-as évek közepétől terjed el, forradalmasítva ezzel a neurológiai és pszichiátriai eszközöket. A következő negyven évben, a CT megjelenéséig ez az eszköz szolgált a fent említett folyamatok mérésére és a diagnosztika elvégzésére.

     

     

     A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin áprilisi lapszámában olvashatják!

    Dr. Sági Mária
    XXI. évfolyam 4. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2018. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.