Új a terápiában

Agyunkra mennek a gondolataink?

Agykutatás - A mindnyájunkban jelen lévő buddha

Vajon a szellemi aktivitás hatására megváltozhat-e agyunk szerkezete, működése, ahogy azt a buddhisták állítják? Az agykutatás legújabb eredményei igazolni látszanak ezt a „tényt”. Agyunk sokkal plasztikusabb, mint eddig gondoltuk.


 

Az 1990-es évek végén a tibeti buddhizmus szellemi vezetőjének megengedték, hogy egy amerikai klinikán szemtanúja legyen egy agyműtétnek. Őszentsége órákon át figyelte a nyugati orvoslás eme demonstrációját. Két távoli világ találkozott a műtőben: egyfelől a modern idegtudomány, felvértezve a legkorszerűbb technikával – másfelől a buddhista kolostorok komplentatív, spiritualitás világa.

 

A beavatkozás után a dalai láma röviden elbeszélgetett a sebészekkel. A tibeti méltóság később elmondta, miként magyarázták neki az idegsebészek az emberi agy működési elvét. Elmondták, hogy milyen, az áramkörökhöz hasonló idegsejtkapcsolatok felelősek az észlelésekért, mely agykérgi területekhez köthető az emlékezés, az érzelmek stb. A természettudományos magyarázat lényege, hogy az emberi tudat pusztán elektrokémiai folyamatok produktuma – így hát a halállal az én is megszűnik.

 

A lámát egy kérdés nem hagyta nyugodni. Ha a gondolatok agyunk szüleményei, akkor lehetséges-e, hogy gondolatainkkal megváltoztathatjuk agyunk szerkezetét? Tehát, hogy a szellem is képes-e befolyásolni a matériát? A sebészeket irritálta a kérdés. Ez természetesen nem lehetséges – válaszolta végül az egyik orvos barátságosan, de határozottan –, a szellemi aktivitás semmilyen fizikai hatást nem képes gyakorolni agyunkra. A dalai láma  ennyiben hagyta a dolgot, nem vitatkozott tovább. Az idegsebész állítása nem csak az évezredes buddhista gondolkodásmóddal állt szöges ellentétben, egyúttal az idegtudományok legújabb, forradalmi kutatási eredményeit is figyelmen kívül hagyta.

 

Agyunk ugyanis igenis képes újra és újra „átkábeleződni”. Állandóan átalakul, idegsejtjei között folyamatosan megújulnak a kapcsolatok, újabbnál újabb hálózatot alkotva. Vagyis az egyes agyi területek jelentősen kiterjedhetnek vagy más területekkel is összeolvadhatnak. Az eredetileg a látásért felelős kérgi terület egyszerre csak képes „hallani” vagy „tapintani”. Az agy sérült, károsodott területeket is képes regenerálni – sőt új idegsejtek is keletkeznek benne. E csodálatos átalakulási képességet hívja az idegtudomány plaszticitásnak. Egyre több agykutató van róla meggyőződve, hogy a dalai láma látszólag naiv kérdése nagyon is megalapozott volt. Egyfelől igaz, hogy agyunknak köszönhetjük a gondolkodás képességét, ugyanakkor egyre több kutatási eredmény utal arra, hogy gondolkodásunk hatására agyunk változik, hálózatai módosulnak – méghozzá sokkal mélyrehatóbban, mint azt valaha gondoltuk.

 

 

Lát, hall és beszél

Ez a felismerés forradalmasíthatja az énről alkotott felfogásunkat – véli Norman Doidge neuropszichiáter, az Újrakezdés a fejben című könyv szerzője –, aminek messzemenő következményei lehetnek életünkre, a medicinára és a pszichoterápiára, a nevelési módszerekre, a kultúrára és a társadalomra nézve.

 

 Őszentsége, a dalai láma a szellemet kereste

A neuroplaszticitás felfedezése ellentmond az idegtudományoknak agyunk működéséről alkotott korábbi, mechanisztikus felfogásának. A kutatók évtizedekig úgy hitték, hogy funkcionális hálózatok csak kisgyermekkorban alakulhatnak ki az agyban, amelyek aztán egész hátralévő életünkben változatlanok maradnak. Úgy gondolták, hogy bár tanulással meg lehet erősíteni a szinaptikus kapcsolatokat, azonban ezek a változások kis területeket érintenek és csekély mértékűek. Az agyat lényegében megváltoztathatatlan gépezetnek tekintették.

 

A neuroanatómusok a 19. században módszeresen feltérképezték az agyvelőt, a beszédért, a látásért és a hallásért stb. felelős kérgi területeket. Megállapították, hogy minden testrészhez köthető az agyban egy meghatározott terület, egy irányítóközpont. Sokáig úgy vélték, hogy az agyi topográfia szilárd és változatlan, ám ezzel kapcsolatban idővel kétely merült fel. A kétkedők között volt Michael Merzenich (University of California) amerikai kutató is, a neuroplaszticitás felfedezésének egyik úttörője, aki ma azt kutatja, miként lehet az emberi agy teljesítményét fokozni. Egy általa kifejlesztett számítógépes program nem csak az olvasási nehézségekkel küzdő gyermekeken tud segíteni, de az idősebb személyeknek is, akik különféle eredetű beszédzavarokban szenvednek.

 

Merzenich professzor az 1970-es években ötletes, bár kegyetlen állatkísérleteivel tett szert világhírre. Majmok koponyájába vezetett elektródákat, és stimulálta azt az agykérgi területet, amely a kezek irányításáért felelős. Ezután a kutató az állat középső ujját amputálta. Néhány hónap múlva kiderült, hogy az amputált ujjért felelős agykérgi terület gyakorlatilag eltűnt a majom agykérgéről, ezzel párhuzamosan azonban a két szomszédos ujjért felelős kérgi terület kiterjedtebbé vált. Egy hasonló kísérletben Merzenich egy állat két ujját összevarrta úgy, hogy azokat a majom csak egyszerre volt képes mozgatni. Néhány hónapra rá az eredetileg két külön agykérgi terület, amely a két ujj mozgatását vezérelte, egyetlen területté alakult át!

 

A kutatók hasonló változásokat figyeltek meg olyan embereknél, akik különleges finom szenzoros képességekkel vannak megáldva, például gitár- vagy hegedűművészeknél. Nyilvánvaló, hogy a gyakran ismételt mozdulatok az agyban plasztikus változásokat hoznak létre. De a „neuroplasztológusok” a korszerű képalkotó eljárások, például az MRI segítségével az utóbbi években azt is megállapították, hogy agyunk még ennél is csodálatosabb teljesítményekre képes.

 

Esref Armagan török festő még soha életében nem látta a napot, a tengert és egyetlen színt sem. Noha születésétől fogva vak, meglepően realisztikus képeket fest épületekről és tájakról, amelyeket csupán elmondásból ismer. A tulajdonképpeni szenzációt azonban Armagan agya jelenti. Festés közben a művész látókérgén ugyanolyan intenzív aktivitás mérhető, mint egy látó embernél – annak ellenére, hogy Armagan agyának e területét soha egyetlen, a szem felől érkező ingerület nem érte. Úgy tűnik tehát, hogy agya mentális képeket „lát”.

 

Nyilvánvaló, hogy gyakran ismételt mozdulatok az agyban plasztikus változásokat hoznak létre pl. gitár-, vagy hegedűművészeknél

 

Helen Neville amerikai agykutatónő német kollégákkal végzett érdekes kísérletet. Vak kísérleti személyeknek hangszigetelt helyiségben kellett különböző irányból érkező hangokat megkülönböztetniük. A vakok jóval ügyesebbnek bizonyultak a feladat megoldásában, mint a látók. Ami azonban megdöbbentő volt, hogy a feladat teljesítése közben a vak személyeknél nem a hallókéreg, hanem a látókérgi terület reagált a hangokra – mintha az agyuk látná a hangokat. További kísérletek eredménye szintén alátámasztotta, hogy a vizuális cortex nyilvánvalóan képes magasabb rendű kognitív feladatok elvégzésére, például beszéd feldolgozására is. Legalábbis a születésük óta vak embereknél. Alvaro Pascual-Leone amerikai kutató annak akart utánajárni, agyunk mennyire gyorsan képes újraprogramozni magát. Ehhez a 47 éves kutató látó személyek szemét bekötötte, hogy semmit se láthassanak. Napokig így kellett élniük, így kószáltak fel-alá egy bostoni kórházban. Míg különféle feladatokat végeztek el, a kutatók képalkotó eljárásokkal vizsgálták az agyműködésüket. Néhány nap alatt agyuk látókérgi területe új feladatok, például a hallás és tapintás feldolgozásával kezdett foglalkozni. Ugyanakkor az akusztikus ingerek feldolgozásáért felelős kérgi területek aktivitása láthatóan csökkent. Más szavakkal, a „megvakított” kísérleti személyek agya rövid idő alatt teljesen átszerveződött.

 

 

Rugalmas merevség, vagy merev rugalmasság?

Agyunk nem csak önmaga újraszervezésére képes, de alapjaiban is meg tud újulni. A tudósok sokáig kizártnak tartották, hogy a felnőtt ember agyában új idegsejtek képződhetnek. A testi sejtekkel ellentétben ugyanis a neuronok, tehát az idegsejtek nem tudnak osztódni. Ebből az agykutatók korábban arra következtettek, hogy károsodott agyszövet irreverzibilis módon elpusztul, ezért az agykárosodott páciensek terápiája kilátástalan és felesleges. Mára ez a dogma is megdőlt. A kutatók néhány éve kiderítették, hogy az ún. neurális őssejtekből folyamatosan új, működőképes idegsejtek alakulnak ki.

 

Miként egyeztethető össze a személyiség állandósága azzal a ténynyel, hogy agyunk folyamatosan változik? – kérdezi Richard Davidson, a University of Wisconsin agykutatója. Davidson a neuroplaszticitásban látja a legfontosabb találkozási pontot a nyugati idegtudomány és a távol-keleti spiritualitás között. Buddhista felfogás szerint az én nem stabil állapot, hanem folyamatos változásban van. Minden változik. A neuroplaszticitás ténye igazolja ezt a felfogást.

 

Buddhista felfogás szerint az én nem stabil állapot, hanem folyamatos változásban van. A neuroplaszticitás ténye igazolja ezt a felfogást


Arra azonban egyelőre a legkiválóbb tudósok sem tudnak magyarázatot adni, miként képesek az agyunkban zajló elektrokémiai folyamatok szellemi aktivitást produkálniHogyan illik bele a szellemi realitás egy olyan világba, amely teljes egészében fizikai részecskékből és energetikai mezőkből áll? – teszi fel a kérdést John Searle filozófus. A kutatók azt már tudják, mely agyi történéseknek van köze a színek észleléséhez. Azonban mindez semmit sem árul el mentális állapotunkról, amely például a piros szín láttán lesz úrrá rajtunk. Ez az ismerethiány arra utal, hogy a szellemi jelenségek bizonyos mértékű saját, belső élettel rendelkeznek. Roger Sperry Nobel-díjas idegkutató (California Institute of Technology) évekkel ezelőtt megfogalmazta tézisét, miszerint a gondolati folyamatok „emergens” jelenségek – ezért képesek visszahatni azokra az agyi területekre, amelyekből keletkeztek.


Pascual-Leone ennek az állításnak alaposabban utána akart járni. A Harvard Medical School laboratóriumában önkéntesekkel gyakoroltatott egy egyszerű zongoradarabot. A zenélés után megvizsgálta a kísérleti személyek agyának motoros területeit. Az a terület, amely az ujjmozgásokat vezérli, kiterjedt a környező agykérgi területekre, lényegében „bekebelezve” azokat. Ezen felbuzdulva Pascual-Leone módosította az eredeti kísérletet: a kísérleti személyeknek a zongoradarabot csak gondolatban kellett lejátszaniuk, anélkül hogy ujjaikat megmozdították volna. A megdöbbentő eredmény: a motoros funkciókért felelős kérgi terület ekkor is aktív volt. A gondolati tréning gyakorlatilag ugyanazokat az „áramköröket” aktivizálta az agyban, mint azoknál a személyeknél, akik valóban lejátszották a darabot.


A mentális tréninget a buddhista szerzetesek évezredek óta gyakorolják. Meditációs praktikáik célja a minél tisztább tudatállapot elérése. A tapasztalt meditálók képesek órákon át egyetlen tárgyra vagy egy bizonyos érzésre koncentrálni. Ennek módszere évek óta egyre élénkebben foglalkoztatja a nyugati kutatókat.

 

Amikor az első kutatók EEG- és MR-készülékekkel felfegyverkezve megérkeztek Tibetbe, a szerzetesek nagyon tartózkodóan fogadták őket. A modern technikai eszközöket is gyanúsnak tartották, és az egész vizsgálódás értelmét is kétségbe vonták. A dalai láma támogatásával azonban végül mégis sikerült meggyőzni néhány szerzetest, hogy részt vegyen a kísérletekben. Egyikük a francia biokémikus és buddhista bonc, Matthieu Ricard volt. Richard Davidson laborjában 256 elektródát helyeztek a fejbőrére, majd elkezdett meditálni. Rövid időn belül az EEG-hullámokon az ún. gamma-hullámok rendkívüli aktivitását figyelték meg a kutatók. Ezek a nagy frekvenciájú rezgések normális esetben akkor keletkeznek, amikor agyunk egyszerre több érzékszervi ingert dolgoz fel, amelyeket koherens képpé fűz össze – például amikor egy nagyobb embertömegben felismerjük egyik ismerősünket. A jelenségben az volt a legmeglepőbb, hogy a gamma-hullámok extrém erősek voltak és a meditációs gyakorlatok szüneteiben sem szűntek meg. Számos kutatás eredménye arra utal, hogy a meditáció az agy működésében és szerkezetében is tartós változást indukál. Bizonyos praktikák a figyelem összpontosításáért felelős agykérgi területek megvastagodását eredményezik. Davidson szerint két hét rendszeres meditálás mérhető változásokat eredményez az agyban. A kutatók ezektől az eredményektől bizonyos pszichiátriai betegségek, például a depresszió terápiájában remélnek pozitív eredményeket – az első eredmények már meg is mutatkoztak.

 

A természettudományos magyarázat lényege, hogy az emberi tudat pusztán elektrokémiai folyamatok produktuma – így hát a halállal az én is megszűnik

 

Buddhista felfogás szerint a világ tele van szenvedéssel. A „Négy Nemes Igazság” szerint azonban van kiút a szenvedés körforgásából. Meditáció segítségével megszabadulhatunk tőle, méghozzá a szenvedéshez vezető gondolatok leküzdésével. A „neuroplasztológusok” kutatási eredményei mindezt alátámasztják. A tudatos aktus, amelynek segítségével saját gondolatainkat mintegy „kívülről” szemléljük, az agynak azokat a hálózatait módosítja, amelyek a megfigyelt gondolatokat létrehozzák – írja Sharon Begley, a Newsweek magazin tudományos rovatának szerkesztőnője.

 

Agyunk változóképessége ugyanakkor sebezhetőséget is jelent. Minden keserű tapasztalat, minden bántás, minden szerelmi csalódás is hatással lehet agyunk struktúrájára. A neuroplaszticitás miatt az agy paradox módon nem csak bámulatos flexibilitásra képes, de merev, megrögzött viselkedésmódokat és szokásokat is létrehozhat, akár függőséget, szenvedélybetegséget. Ahhoz, hogy agyunk plaszticitását a magunk javára fordítsuk, nem kell buddhistává válnunk. A „bennünk élő buddha” sokkal inkább annak felismerése, hogy egy „furcsa párhuzamban” élünk.

V.T.
XVII. évfolyam 9. szám

Címkék: agykutatás, buddhizmus

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.