Új a terápiában

Amikor a lélek szenved

A megoldás: családfelállítás

A családi kapcsolatok sokkal erősebben hatnak ránk, mint néhányan gondolnánk. A korábbi generációk és az élők között fennálló konfliktusok még a halálon túl is megterhelést jelentenek. A családfelállítás gyakran rendkívül hatékony a múltban gyökerező terhek feldolgozásában.


 

Léteznek olyan problémák, amelyeket racionális gondolatok útján nem lehet feldolgozni. Ha a szokványos terápia során nem jut tovább, ha nem érti az életét, ha leküzdhetetlen akadályokba ütközik, akkor „a családfelállítás a helyes megközelítés”. A családfelállítás azt jelenti, hogy a problémákat a családtagokhoz fűződő kapcsolatainkban keressük. A 90 percig tartó terápiás eljárás azzal kezdődik, hogy az éppen soros „alany” a foglalkozásvezető terapeuta felszólítására a jelenlévők közül kiválasztja a helyettesítőket. Ezek olyanok, akik a páciens testvéreit, szüleit, gyermekeit stb. helyettesítik, vagy távolabbi rokonok is lehetnek. A lényeg, hogy azokat a családtagokat kell szimbolizálniuk, akik a lelki konfliktus előidézésében valamilyen szerepet játszottak.

 

„Szeretnéd az anyámat helyettesíteni?” – így hangozhat a kérdés, amit a páciens feltesz a kiválasztott személynek. Ha minden helyettesítőt kiválasztottak, a páciens ezeket a személyeket elhelyezi a térben, ahogy az az általa érzett realitásnak leginkább megfelel. Fontos, hogy hova néz az anya, hol áll az apa és hol a többiek.

 

A helyettesítőket a helyükre vezetik, és az így rögtönzött „színpadi kép” magától megtelik dinamikával. A helyettesítők kinyilvánítják érzelmeiket, és elmondják, hogyan érzik magukat az adott helyen. Előfordul, hogy helyet változtatnak vagy módosítanak testhelyzetükön, vagy egyenesen otthagyják az egész jelenetet, mert annyira rosszul érzik magukat az adott helyzetben. A pszichológus annyi időt hagy a résztvevőknek mindeközben, amennyit igényelnek. Hagyja őket beszélni, sugdolózni vagy akár kiabálni is. A legmegdöbbentőbb, hogy a helyettesítők tisztában vannak a páciens élethelyzetével, ami pedig, idegenek lévén, logikusan gondolkodva lehetetlennek tűnik.

 

A betegségek oka – amint az számos esetben a családfelállítás során kiderül – nem mindig csak a páciensben keresendő. A trauma a társadalmi, családi és partnerkapcsolatokban, valamint az intézményes viszonyrendszerekben fejti ki hatását, vagy innen származik. A trauma akkor is kifejti hatását, ha azok, akik elszenvedték, már meghaltak. Még akkor is hat és kifejti hatását az élők lelkére, ha 20, 50 vagy 100 éve történt. Ezek olyan történések, amelyekről a család nem beszélt, hallgatott, nem volt képes feldolgozni. Ez lehetett egy nagymama, aki elvetette a magzatát. Vagy az apa, aki orvosként műhibát követett el. Vagy egy családi okok miatt távoli országba emigrált közeli családtag. Az édesanya háborúban elesett férje. Vagy a 60 évvel ezelőtti félrelépés eredményeként nemzett magzat, akinek nem volt szabad megszületnie.

 

C. G. Jung és a kollektív tudattalan

A generációkon átnyúló összefüggések elmélete nem új, a pszichoterápiás irodalomban több helyütt is találkozhatunk vele. Már Carl Gustav Jung is a kollektív tudattalanról beszélt: „Ez a pszichének olyan része, amely a személyes tudattalantól annyiban különbözik, hogy létezése nem személyes tapasztalaton alapul...” A kollektív tudattalan Jung szerint nem „egyénileg szerzett tudattartalom, hanem létét kizárólag az öröklésnek köszönheti”.

 

Elisabeth Troje frankfurti pszichoanalitikus és pszichoterapeuta is úgy véli, hogy a traumák kiindulópontja a szülők életében keresendő. A család titkai, amit szégyellnek, akár a szülők vagy nagyszülők nemzedékeire mehet vissza. Ezt alátámasztják a bajorországi Ebenhausenben praktizáló dr. Christa Schmidt tapasztalatai is. Máskülönben nem tudta megérteni, miként lehettek háborús traumái azoknak a pácienseknek, akik a negyvenes években még meg sem születtek. Úgy tűnik, hogy a korábbi generációk folyamatosan átörökítettek valamit a gyermekeikre, unokáikra.

 

Hálózat térben és időben

Prof. Rupert Sheldrake biológus más szót talált az intuíció e formájára, ő ezt a jelenséget morfikus rezonanciának hívja. Ez az a jelenség, ami információkat továbbít egyik rendszerből egy másikba, legyőzve a teret, az időt, befolyásolva fejlődésünket, és szociokulturális viselkedésmintákat alakít ki. A morfikus rezonancia ugyanolyan láthatatlan, mint a gravitáció.

 

A családfelállítás akkor válik igazán érdekessé, ha hozzátesszük azt a gondolatot, hogy segítségével megváltoztatható a múlt is, mert – így a morfikus rezonancia elmélete – a múlt a jelenben is megtalálható. Pont ez a kölcsönhatás nyilvánul meg a terápia során.

 

A szisztémás terápiában a pszichés betegséget nem elszigetelten, hanem a kliens hozzátartozóihoz fűződő viszonyrendszerben elhelyezve vizsgálják. Ebben helye lehet a már elhunyt hozzátartozóknak is 

 

Prof. Joachim Bauer freiburgi szakorvos, akinek a szakterülete a pszichoszomatika, a következőképp fogalmaz: „Neurobiológiai szempontból joggal feltételezzük, hogy semmilyen készülék, semmilyen kémiai módszer nem lesz képes az emberi érzelmeket olyan pontosan kimutatni, mérni, jelezni, mint maga az ember.” De mi az oka annak, hogy az emberek spontán módon képesek megérteni egymást? Hogyan képesek érezni, amit a másik érez, gondol? Bauer szerint a magyarázat agyunk ún. tükörsejtjeiben rejlik. Ezek intuitív tudással ruháznak fel bennünket más személyek szándékairól, akiknek cselekedeteit figyeljük. A sejtek jelzik nekünk, hogy a közelünkben tartózkodó személyeket mi mozgatja, foglalkoztatja, és segítenek, hogy örömükben és bánatukban osztozni tudjunk.

 

A tükörsejtek az empátia és szimpátia neurobiológiai alapját alkotják. Ez a neuronális hálózat nem csak az egymással szemben álló emberek között áll fenn, hanem a generációk egész sorát alkotó emberek között. Ilyen módon kialakul az emberiség emlékezete – a Jung-féle kollektív tudattalan.

 

A tükörsejtek felfedezése az utóbbi években nagy feltűnést keltett. Ezek jelzik nekünk, hogy a környezetünkben lévő embertársaink mit éreznek 

 

Ezek figyelembevételével érthető, hogy miként tudja kifejteni hatását a családfelállítás. Nem csak a terápia középpontjában álló személy az, aki kitárja a változtatás ajtaját. A távol lévő szülőkre is kihat a változás, akkor is, ha fogalmuk sincs a terápia tényéről.

 

Dr. Victor Chu orvos és pszichológus 189 pácienst kérdezett meg családfelállítással kapcsolatos tapasztalataikról. 86%-uk pozitív hatásokról számolt be, amelyek közvetlenül a terápia után jelentkeztek. Hosszú távú pozitív hatásról a megkérdezettek 92%-a számolt be. Az önmagukhoz fűződő viszony és általános életérzésük a felállítás után 91%-ban és 87%-ban volt pozitív.

 

A belső csapathoz fűződő kapcsolat

Arra is van példa, hogy a terápia alanya maga helyett is választ helyettesítőt, esetleg többet is. Ilyenkor a kiválasztottak a helyettesített ember személyiségének külön aspektusait képviselik. Úgy is mondhatnánk, hogy belső csapatról van szó, amelyet ilyenkor felállítanak. Egy belső színpad, belső színtársulattal, ahogy prof. dr. Friedemann Schlulz von Thun, a Hamburgi Egyetem munkatársa fogalmaz. A belső hangok és személyiségrészek konglomerátuma. Részek, amelyeket magunkban és magunkon szeretünk, és olyanok, amelyektől legszívesebben megszabadulnánk. 

 


Az ásítás ragad – ezt tudományosan bizonyították. A jelenségért a tükörsejtek felelősek 
 

A családfelállítás története

Jakob Robert Schneider, tapasztalt családfelállító terapeuta és a témában íródott számos könyv szerzője szerint a családfelállítás során rövid idő alatt valami látható és követhető dolog történik, ami megérint, és az egyén szenvedésébe, annak cselekményeibe és viszonyrendszerébe enged betekintést, gyakran egyúttal feloldva azt.

 

Mint kollégái, Schmidt is Bert Hellinger teológus munkásságára támaszkodik. Hellinger volt a családfelállítás úttörője Németországban. Sok követőre talált, mások inkább kritizálták; azt kifogásolták módszerében, hogy túl narcisztikus és dogmatikus. Victor Chu szerint az eredeti módszerre valóban jellemző volt némi általánosító jelleg. Chu, a Német Gestalt-terápiás Egyesület alapító elnöke, Hellinger tömeges terápiáit kritikus szemmel nézi, mivel a felállításban szereplő személyek és családjuk intimszférája sérülhetett.

 

Hellinger 1925-ben született, tudását Dél-Afrikából hozta. 16 esztendeig katolikus misszionáriusként élt ott a zuluk között. Azonban már korábban vonzódott a pszichodráma módszeréhez, amelyet a román Jakob Levi Moreno alapított. Őt az amerikai Virgina Satir követte, aki a családterápia úttörője volt. Azonban Hellinger munkássága révén jött létre a családfelállítás, melynek mára számos változata fejlődött ki. 

vörös
XV. évfolyam 2. szám

Címkék: Bert HEllinger, családfelállítás, családterápia, lélek

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.