Új a terápiában

Antropozófikus orvoslás

Amikor az odafigyelés gyógyít

Az antropozófikus orvoslás olyan gyógyító rendszer, amely kiterjed a szellem és a lélek gyógyítására is. Orvosságként növényi és ásványi anyagokat alkalmaz, de ismeri a borogatásokat, ledörzsöléseket, a ritmikus masszázst, sőt a zene és a mozgás is fontos szerepet kap benne.


A Stuttgart közelében fekvő Filder Klinika egyike a három nagy antropozófikus akutklinikáknak Németországban. Itt évente több mint 8000 fekvő beteget és 22 000 járó beteget kezelnek, 2000 műtétet hajtanak végre, és több mint 1500 gyermek itt születik. Van intenzív osztály és helikopter-leszállópálya is, és természetesen nem hiányozhatnak a legmodernebb diagnosztikai berendezések sem.

 

Ha végigjárjuk az épületet, meglepő dolgokat láthatunk: például egy nőt, aki az agyvérzést szenvedett, öntudatlan páciens ágya mellett hárfán játszik. Másutt pácienseket, akik agyagot gyurmáznak és képeket festenek, ritmikus mozdulatokat végeznek, vagy az orvosnak életrajzukat mesélik el.

 

Jelenleg Németországban az említett három nagy antropozófikus kórház mellett további hét kisebb és öt antropozófikus rehabilitációs klinika létezik. Ezenkívül több mint 1000 antropozófikus orvoslással foglalkozó magánorvosi rendelést tartanak számon jó példát mutatva más országoknak, így hazánknak is.

 

Az antropozófikus orvoslás nem alternatívája akar lenni a hagyományos medicinának, sokkal inkább bizonyos terápiás eljárásokkal kiegészített hagyományos orvoslásról van szó. Az antropozófikus medicinával foglalkozó orvosok ugyanolyan orvosi képzésben vesznek részt, mint bármely másik orvos, sőt szakorvosi képzésük is van. Ezután hároméves továbbképzésben vesznek részt, amely során megismerik az antropozófikus terápiákat. Idetartoznak a speciális orvosságok, a különféle külső, fizikális gyógymódok (borogatások, bedörzsölések, olajos fürdők, ritmikus masszázs). Azonban idetartoznak a művészeti terápiák, a zenélés, festés, szobrászkodás és más érdekes gyógymódok, mint az euritmia, egy érdekes mozgásterápia, amely során az ábécé egyes betűit bizonyos mozdulatokkal kötik össze. 

 

Rudolf Steiner és Ita Wegmann - az antropozófikus orvoslás alapítói

Ez a gyógyító irányzat dr. Rudolf Steiner (1861–1925) elméleti alapvetésének és az azokat a gyakorlatba átültető orvosnőnek, dr. Ita Wegmann (1876–1943) munkásságának köszönhető. Steiner a Bécsi Egyetemen matematikát és természettudományokat tanult, mielőtt az irodalom és a filozófia felé fordult. Végül bölcsészetből és filozófiából doktorált. A korai huszadik század akadémikus természettudományával kapcsolatban Steiner úgy vélte, hogy sokkal nagyobb figyelmet szentel a holt dolgoknak, mint az élőknek, és egyre inkább szem elől téveszti az „élet valóságát”. Az orvoslásban az zavarta, hogy egyre inkább csak a testtel foglalkozik, és fokozatosan elhanyagolta a lelket és a szellemet. Szándéka az volt, hogy ezeket az aspektusokat újra egyesítse, elméleteit 1920 és 1924 között előadások keretében fejtette ki. Ita Wegmann volt az első, aki Steiner szándékait a gyakorlatba átültette, és 1921-ben Arlsheimben, Basel mellett, egy gyógyító intézetet alapított.

Dr. Rudolf Steiner az antropozófikus medicina szellemi atyja. Ita Wegmann orvosnő volt első követője, aki az elveket a gyakorlatba ültette át

 

Közös könyvükben (A gyógyítás művészete kiszélesítésének alapvetései, szellemtudományos ismeretek alapján) a következő formában mutatják be elképzeléseiket: „Nem az elismert tudományos módszerek alapján létrejött medicinával szembeni ellenzéki mozgalomról van szó. Annak vívmányait elismerjük [...]. Mi a tudományos módszereket további ismeretekkel egészítjük ki, amelyekre más módszerekkel tettünk szert. Éppen ezért kénytelenek vagyunk az emberről és a világról szóló kibővített felismerés alapján az orvosi hivatást kiszélesíteni.”

 

Steiner az antropozófiának nevezett filozófiát vallotta magáénak. Ennek lényeges része volt az a feltételezés, hogy az ismert földi világon kívül léteznek magasabb, szellemi világok. Továbbá, hogy az ember spirituális esszenciája halhatatlan, és számos inkarnáció során fejlődik, hogy végül tökéletesedjék.

 

Steiner abból indult ki, hogy a látható fizikai test mellett mindenki három másik, láthatatlan testtel rendelkezik: az „étertesttel” (az életerő hordozója), az „asztráltesttel” (a lelki erők hordozója) és az „énszerveződésével” (a szellemi erők hordozója). Ennek alapján azt követelte, hogy az orvosi kezelés során mind a négy testet vegyék figyelembe.

 

Az antropozófia bizonyos ellenzői szívesen gúnyolódnak Steiner elképzelésein. Azonban ha ezeket a fogalmakat egy pillanatra félretesszük, és elgondolkozunk azon, hogy valójában mik ezek, rá kell jönnünk, hogy bizony reális dolgokról van szó. Az étertest körülbelül annak a dolognak felel meg, amit ma morfogenetikus mezőnek nevezünk. Driesch és Gruwitsch német biológusok már az 1920-as években felismerték, hogy az élőlények formája, alakja nem csak pusztán kémiai és fizikai fogalmakkal magyarázható. Az embrió fejlődésének komplex, ugyanakkor rendkívül precíz folyamata szintén nem. Ehhez szükséges egy másik, információszintű, kvázi metafizikai irányító mechanizmus, amit a biológusok morfogenetikus mezőnek neveztek el.

 

A genetika legújabb felfedezései ugyanakkor arra utalnak, hogy a testi formák kialakításában nem kizárólag a gének vesznek részt. És egyre több közvetett bizonyíték gyűlik arra, hogy valóban léteznek ezek a bizonyos „morfogenetikus” mezők.

 

Mivel az elektrosztatikus mezőkben nem folyik áram, a gének nem alakulhatnak át. Azonban egy információs mező nagyon is befolyásolható ilyen módon. Ennek alapján elképzelhető, hogy a testünkben megjelenő elváltozások, amelyeket betegségként ismerünk, valamilyen morfogenetikus mezővel állnak kapcsolatban. Vagy az „étertesttel”, hogy Steiner fogalmainál maradjunk.

 

A gyógyító hangok, a szeretetteljes érintés és a speciális gyógynövény-terápia (pl. fagyöngykészítményekkel) fontos része az antropozófikus orvoslásnak

 

Az „asztráltest” azokat az érzelmeket és gondolatokat foglalja össze, amelyekkel ma a pszichoszomatika és a pszichoneuro- immunológia foglalkozik. Utóbbi fogalmak Steiner idejében még ismeretlenek voltak. Mára bizonyított tény, hogy gondolataink, érzelmeink hihetetlen mértékben képesek testünk funkcióit befolyásolni.

 

Émile Coué francia patikus és filozófus már a tizenkilencedik század végén felismerte: Egy betegségtől félni azt jelenti, hogy ezt a betegséget előidézzük. A középkori német keresztény misztika jeles képviselője, Eckhart mester szerint „A lélek képei erősebben hatnak a testre, mint az orvos és annak orvosságai”. És ez nem a korabeli orvosok és gyógyszerek leminősítése, hiszen ezt a megállapítást ma a placébóhatással kapcsolatos kutatások igazolták.

 

Ha a páciens hisz benne, egy teljesen hatástalan készítmény is nagyon hatásos lehet. A placébóhatás talán nem is helyénvaló fogalom, hiszen ilyenkor nem a hatóanyagot nem tartalmazó álgyógyszer hat, hanem a testben létező öngyógyító erő, amelyet a képzelőerő és a hit aktivál.

 

Steiner énszerveződése, amely alatt az egyén individualitását, lényét, életfelfogását és életcéljait értette, szintén fontos szerepet játszik. Dr. Carls Simonton amerikai orvos ugyanis megállapította, hogy az azonos diagnózisú, azonos kezelésben részesített rákos betegek közül egyesek jóval hamarabb meghalnak, mint sorstársaik. Amikor elkezdett behatóbban foglalkozni a jelenséggel, megállapította, hogy azok, akik rövidebb ideig éltek, negatív életfelfogásúak voltak.

 

Láthatjuk, hogy az antropozófikus medicinának igaza van, amikor ezeket az aspektusokat bevonja a kezelésbe. Mivel az asztráltestet, az étertestet és az énszerveződést információs mezőknek tekinthetjük, logikusnak tűnik, hogy ezeket információs gyógymódokkal kezeljük: például homeopátiás módszerrel dinamizált, potenciált készítményekkel.

 

Az antropozófikus orvoslás a gyógyszerek előállítása során a homeopátiás gyártási módszereket alkalmazza, bár némi eltéréssel. Ita Wegmann már 1922-ben arlsheimi klinikáján berendezett egy gyógyszereket előállító laboratóriumot. Mivel ennek egyre több lett a feladata, a labor levált a kórházról és önálló céggé alakult. Ebből a cégből alakult ki az évek során a Weleda Részvénytársaság, amelyet 1928-ban Schwäbisch Gmünd városába helyeztek át. Ez a gyár ma világelső az antropozófikus orvosságok gyártásában.

 

A néhány sejtből álló csomóból rendkívül differenciált élőlény alakul ki; ez maga a csoda. Az antropozófikus orvoslás szerint e folyamatban nem csak a gének játszanak fontos szerepet

 

A Weleda cég birtokában van Európa legnagyobb gyógynövényültetvénye, amelyen 20 hektáron több mint 200 különféle gyógynövényt termesztenek, amelyeket aztán különféle módon dolgoznak fel. A kultúrában nem termeszthető gyógynövényeket a vadon élő alanyokból szerzik be, ügyelve arra, hogy ne pusztítsák ki őket, ilyen növény például az árnika.

 

Készítmények növényekből, állati preparátumokból és ásványokból

Az antropozófikus gyógyszerészetben szinte kizárólag természetes eredetű alapanyagokat használnak fel, amelyek ásványi, növényi vagy állati eredetűek. A gyógyszerkészítés során kozmikus aspektusokat is figyelembe vesznek, a növényeknél például a leszedéskor figyelnek a holdfázisokra. Az asztrológia ősi elvei alapján a fémeket bizonyos égitestekkel és testrészekkel hozzák kapcsolatba: ólom-lép-Szaturnusz; arany-szív-Nap; réz-vese-Vénusz és így tovább. A fémeket desztillálják, majd homeopátiás módszerrel potenciálják. Éppen ezért alaptalan az ellenzők ama érve, miszerint az antropozófikus orvoslásban alkalmazott fémes orvosságok ártalmasak. 

 

 

"Vegetabilizált" fémek

Ami a fémeket illeti, érdekes variánst alkotnak a „vegetabilizált” fémek. Itt növényeket fémsókkal trágyáznak, majd ezeket a növényeket komposztálják. A növények következő generációját ezzel a komposzttal trágyázzák, majd ezekből is komposzt készül, ezek a harmadik növénygenerációt táplálják komposztként. Utóbbiakból tinktúra készül. A vegetabilizált rézzel készülő citromfű-tinktúrát például gyomor-bél rendszeri görcsök enyhítésére alkalmazzák. A vegetabilizált vassal gazdagított vérehulló fecskefű nem csak az epetermelést, hanem az emésztést is serkenti. 

 

Rák ellen fagyöngy

Az antropozófikus orvosságok talán legismertebbje a fehér fagyöngy, illetve az ezekből előállított preparátumok. A legrégebbi utóbbiak közül az Iscador injekció, amit Ita Wegmann 1917-ben állított elő Steiner ösztönzésére. Sokáig heves viták tárgya volt a fehér fagyöngy, de mára a konvencionális medicina is egyre gyakrabban alkalmazza. Különösen a kemoterápia és a sugárkezelés mellé, kísérő, kiegészítő terápiaként. A kutatások során megállapították, hogy a fehér fagyöngy hatóanyagai egyfelől képesek elpusztítani a ráksejteket, másfelől stimulálják, erősítik az immunrendszert. A klinikai tapasztalatok szerint ráadásul a fagyöngykészítmények hatására jelentősen javul a páciensek közérzete. 

 

Tartósítás fénnyel és hamuval

A természetes anyagok tartósítása denaturálás és tartósítószerek nélkül igen nehéz feladat. Rudolf Hauschka vegyész, aki ezzel a problémával foglalkozott, 1924-ben Steinertől kért tanácsot, aki ezt mondta neki: „Tanulmányozza a ritmusokat, a ritmusok hordozzák az életet.”

 

Hauschka kísérletezni kezdett, és kidolgozott egy eljárást, amely alkalmazza a nappal és az éjszaka, a hideg és meleg ritmusait, amelyek az élő növényekre hatnak. Vizes növényi kivonatot reggel egy órával napfelkelte előtt és után lehűtenek 4 °C-ra, mozgatják és fénynek teszik ki. Ezután a sötétben pihen 37 °C-on. Naplemente után két órára lehűtik, mozgatják és megvilágítják. Éjszakára ismét 37 °C-on tárolják, sötétben.

 

Egy fém feldolgozása antropozófikus orvosság készítéséhez

 

Ezt a folyamatot hosszabb ideig folytatják, majd az ázott növényeket kipréselik, a maradványok egy részét elhamvasztják, és ezt a hamut hozzákeverik a présléhez. Az így nyert folyadék alkohol hozzáadása nélkül, hosszú ideig eltartható. Hauschka a módszernek a „Wala” nevet adta, amely a német Wärme- Asche/Licht-Asche (= meleg hamu/hideg hamu) szavak kezdőbetűiből alkotott mozaikszó. E nevet kapta az általa alapított gyógyszergyár, amely ma a második legnagyobb antropozófikus gyógyszergyár. 

 

 

A gyógyulási folyamat beindítása a bőrön keresztül

A Weleda és a Wala nem csak orvosságokat, de számos kozmetikumot is gyártanak, amelyek nem hiányozhatnak a bioboltok, drogériák polcairól. Különféle olajokat, esszenciákat is termelnek, amelyeket az antropozófikus orvoslásban alkalmazott külső kezelésekben játszanak fontos szerepet. Utóbbiak közé sorolhatók a pakolások, borogatások, olajos fürdők, bedörzsölések és a ritmikus masszázs.

 

A növényi olajok, mint például a nyugtató hatású levendulaolaj vagy a serkentő hatású rozmaringolaj, gyakran alkalmazott készítmények. Dr. Jan Vagedes gyermekorvos a Filder Klinikán szívesen alkalmazza ezeket. Pusztán e két olaj segítségével elérhető bizonyos ritmizálás, ha a páciensnél kibillen a nappali és éjszakai ritmus az egyensúlyából. Reggel serkentő rozmaringolajjal dörzsölik be őket, este, hogy megnyugodjanak, levendulaolajjal teszik ugyanezt.

 

Az olajok érzékeinkre és bőrünkre egyaránt hatnak; e két területet a konvencionális orvoslás a mai napig elhanyagolja. A múlt század húszas éveiben Anna Fischer-Dückelmann könyvében a következőket írja: „A modern ember szervei közt elhanyagolt mostohagyermek a bőr. Nem tudunk eleget funkciójáról, feladatairól, felépítéséről, ezért elhanyagoljuk és rosszul bánunk vele. Betegség esetén nem tudunk vele mit kezdeni. A jövő orvoslásában azonban eddig nem is sejtett szerephez jut majd...” Az antropozófikus orvoslásban ez a jövő már a jelenkor.

 

A ritmikus masszázsban, amit Ita Wegmann a huszadik század elején fejlesztett ki, fontos szerepet játszanak az olajok. E technikánál – ellentétben a konvencionális masszázzsal – nem pusztán nyomással, hanem szívó, ritmikusan ismétlődő mozdulatokkal dolgoznak. Például nyolcas formában, amely fellazítja a megkeményedett, megmerevedett struktúrákat, és mozgásba hozza az energiákat.

 

Biztosan gyógyító hatása van a szeretetteljes érintésnek és az odafordulásnak is, amely jellemzője az antropozófikus betegápolásnak. Helyénvaló az „odaforduló gyógyítás” kifejezés. Állatkísérletek bizonyították, hogy például azok a sérülést szenvedett egerek, amelyeket gyakran kézbe vettek és simogattak, sokkal gyorsabban gyógyultak, mint a kontrollcsoport tagjai, amelyek nem részesültek ilyen bánásmódban. És ha ez így van az egereknél, miért ne volna így a náluk sokkal emocionálisabb embereknél? 

 

A gyógyulás a bőrön keresztül is elérhető: pl. olajos fürdőkkel vagy ritmikus masszázzsal 

 

Pakolások, borogatások segítik a szervezet öngyógyító erőit

A pakolások és borogatások ősidők óta bevált házi módszerek, de az antropozófikus betegápolásban is fontos szerepet kapnak. Dr. Vagedes: „Ezekkel a módszerekkel még akut gyulladásokat, például tüdőgyulladást is lehet kiegészítésképp kezelni. Ha például gyömbérliszttel végzünk mellkasi borogatást, jelentős mértékben segíthetjük a légzést. Mustárlisztes lábfürdővel javíthatjuk az alsó végtag keringését, aminek hatására más testrészek is ellazulnak.” Mindeme módszerek segítik, támogatják szervezetünk öngyógyító erőit. 

 

Művészeti terápiákkal a blokádok ellen

Hasonló céllal végzik a művészeti terápiákat is. A terápiás festés célja az önismeret elmélyítése, mivel a motívumok és képek tudatalatti tartalmakat tükröznek: viselkedésmintákat, blokádokat, traumatikus élményeket, amelyeknek valamilyen köze van az aktuális betegséghez.

 

Emellett fontos az is, hogy a kreatív tevékenység önmagában is feléleszti a páciens életerőit, amelyek korábban blokkoltak voltak, például az ilyen jellegű előítéletek által: „Nem tudok rajzolni/festeni, mert tehetségtelen vagyok.” Pusztán annak megtapasztalása, hogy ez nem igaz, jelentősen javítja az önértékelést és öröm forrása – mindkét tényező hozzájárul a gyógyuláshoz. Hasonló dolog történik a plasztikus ábrázoló művészetek (pl. szobrászat, agyagozás) során.

 

A zeneterápia történhet passzív módon, amikor a terapeuták játszanak olyan pácienseknek, akik nem tudnak részt venni a zenélésben: például újszülöttek, súlyos betegek vagy haldoklók. Ennek igazolhatóan pozitív hatása van. Dr. Markus Treichler, a klinika pszichoszomatikus osztályának vezetője szerint: „Az agysérülést szenvedett, kómában fekvő páciensekről a hagyományos orvoslás azt tartja, hogy semmit sem észlelnek, ami körülöttük történik. Mi azonban megfigyeltük, hogy a zenét igenis hallják. Zene hatására ugyanis mérhetően változik légzésük üteme, vérnyomásuk, pulzusuk. Azt is számtalanszor tapasztaltuk, hogy a kómából ébredők elmondják, emlékeznek a zenére.”

 

A hangszereket pentaton módon hangolták. A „szent kvint” Püthagorasz szerint is gyógyító hatású. Az ókoriak is úgy vélték, hogy a betegek szervezetében megbomlott a belső egyensúly, amit zenével helyre lehet állítani. Az aktív zeneterápia lényege, hogy itt a páciensek játszanak valamilyen hangszeren.

 

 

A terápiás festés az önismeretet fejleszti. Így feloldhatók bizonyos lelki blokádok. A szobrászat is segít a problémák feldolgozásában

 

Az asztmában szenvedőknél megfigyelhető, hogy nem tudják megfelelő mértékben kifújni a levegőt, mellkasuk beszűkül. Megfelelő zenével ezeket az energiákat fel lehet szabadítani, és a páciens megtalálja saját légzésritmusát, ami enyhíti az asztmás tüneteket.

 

Bizonyos beszédtechnikák alkalmazásával is harmonizálható a légzés, javítható a páciens közérzete. Ha például hexameterben íródott sorokat recitálunk, a pulzus és a légzés egyaránt harmonizálódik. Ha a pácienssel szöveget olvastatunk, az olvasás módjából fontos diagnosztikai támpontokat kaphatunk: ha gyorsan vagy túl lassan beszélnek, folyékonyan vagy akadozva, visszafogottan, lazán vagy feszülten stb. Ezekből következtethetünk a páciens testi-lelki állapotára, és olyan problémákra, amelyek összefüggésben vannak jelenlegi betegségével. Ugyanez vonatkozik arra is, hogy a páciens hogyan mozog a gyógyító euritmia gyakorlatok során.

 

 

Gyógyító mozgás

A gyógyító euritmia során a hangokat és a légzést meghatározott mozdulatokkal és gesztusokkal kötik össze, amelyek az ábécé egyes betűihez, illetve beszédhangjaihoz társulnak. A betűk nem csak jelentést, értelmet, hanem érzelmeket is közvetítenek. Egy „i” például az iszonyodás kifejezése lehet, az „r” haragot, az „o” csodálkozást fejezhet ki. A mozdulatok tükrözik a környezet felé fordulást is – ha az „a” hang kiejtésekor az ég felé tartva széttárom a karomat, az befogadást jelez, ha az „e” közben pedig összefonom a mellkasomon, akkor elzárkózom a külvilágtól.

 

Fontos aspektus, hogy mindeközben mit érzek, amiből fontos önismereti információkat szerezhetek. Jobban érzem magam, miközben megnyílok vagy amikor bezárkózom? Itt is felfedezhetők a betegség lelki aspektusai. Az elmondottakon túlmenően pedig a mozgásfolyamatok – a kínai csi-kunghoz hasonlóan – harmonizálják a testi energiákat és ritmizálják a testi folyamatokat, például a légzést és a keringést. Ráadásul segítik a mozgékonyságot és javítják az egyensúlyérzéket. 

 

 

Fontos: a kezelés személyre szabott

Az antropozófikus klinikákon a terapeuták rendszeresen találkoznak és konzultálnak egymással az általuk kezelt páciensekről, meghatározzák a további terápiás lépéseket. Az egyes esetekből szerzett tapasztalatok hatással vannak a  többi kezelési módszerre is. A terápiák koordinálása révén az egyes módszerek kölcsönösen erősítik, kiegészítik egymást, holisztikus módon. Ezzel minden páciensnek biztosítható a személyre szabott kezelés.

 

A gyógyító euritmia során a páciensek megpróbálják a lelki konfliktusokat feltárni

 

Ez a következetes, egyénre szabott közelítés általában érvényes az antropozófikus orvoslásra. „Annyiféle egészség létezik, ahány ember van” – írta Rudolf Steiner. Ennek megfelelően az antropozófikus terapeuta nagyon alaposan megfigyeli betegét, figyel arra, hogyan fog vele kezet, hogyan mozog, hogyan gesztikulál, beszél, milyen a mimikája.

 

A terapeuta mindig részletes életrajzot vesz fel pácienséről. Nem csak azt kérdezi, honnan jött a betegség, hanem azt is, hogy merre tart, mi a célja, jelentése, mi lehet az üzenete.

 

Dr. Treichler: „Elsők között mindig ezt kérdezem pácienseimtől: Hogyan értelmezi a betegségét? Általában rendkívül érdekes válaszokat kapok. A betegség esetleg drámai módon azt mutatja meg, mit nem tanultam meg, mit tanulhatok meg most.” 

 

 

A valódi gyógyulás útja

Egy betegség valóban képes az ember testilelki fejlődését szolgálni. Abban az esetben, ha vállalja a felelősséget és van bátorsága változni, megváltoztatni életmódját és életfelfogását.

 

„A felelősségvállalás nem azt jelenti, hogy én vagyok a hibás azért, hogy megbetegedtem, hanem: Ha beteg vagyok, az én felelősségem, hogy meggyógyuljak. Pozitív felismerés ugyanakkor, hogy ebben a folyamatban engem, mint beteget, testem saját öngyógyító erői segítenek.”

 

Valójában minden gyógyító folyamatban, a konvencionális orvoslásban is a szervezet öngyógyító erőinek köszönhető a gyógyulás. Az orvosi eljárások, gyógyszerek csak támogatást jelentenek. „Medicus curat, natura sanat” – mondták a régiek: Az orvos kezel, a természet gyógyít. Dr. Josef Zehentbauer: „Minden fontos gyógyszerhatóanyagot, amelyet az orvoslás felhasznál, az emberi szervezet is előállít hasonló (persze szelídebb) formában. Minden ember képes rá, hogy a teste által termelt anyagok termelődését és pszichés energiáit sajátos, egyéni módon aktiválja. Ez lehet egy új, személyre szabott tudomány, egy humanisztikus orvoslás alapja.”

V. T.
XV. évfolyam 2. szám

Címkék: antropozófia, antropozófikus orvoslás, Ita Wegmann, Rudolf Steiner

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.