Új a terápiában

Az ivóvíz fluorozása

Meghökkentő "mesék", avagy azok vagyunk, amit megetetnek velünk

 


Az ivóvizek fluorozásának ötlete az Egyesült Államokból indult el a második világháború után. A probléma könnyebb megértése végett először a fluornak az emberi szervezetben betöltött szerepéről ejtenék pár szót.

 

Szervezetünk és a fluor

A fluor a legkisebb és egyben a legreaktívabb halogén elem. Elnevezése körül több probléma is felmerült az idők folyamán. A kémia területén járatos olvasók tudják, hogy fluor név alatt egy rendkívül mérgező, agresszív gáz értendő. A szervezetben csak fluoridokat találhatunk, melyek valójában a fluor különböző vegyületei. Maga a gáz bármely élő szervezet számára méreg, ezért ha biológiai témában a fluor név elhangzik, akkor kizárólag vegyületeire, a fluoridokra gondolnak!

 

A fluorról sokan úgy vélik, hogy nélkülözhetetlen szervezetünk számára, pedig a klasszikus értelemben nem az! Valaha, amikor az emberi szervezet kialakult, építőelemei között nem lehetett fluort találni. Bizonyítja ezt az a tény, hogy a mai napig nincs egyetlen olyan biokémiai folyamatunk, mely igényelné a fluorid jelenlétét. Ez annyit jelent, hogy a fluor(id) nem nélkülözhetetlen a szervezet fennmaradásához, de jelenléte mégsem felesleges. Itt most azokra a biokémiai reakciókra gondolok, melyek százával mennek végbe normális napi tevékenységünk során. A fejlődés során az ember egyre erősebb környezetszennyezéssel találta szembe magát, melyet nagyrészt maga idézett elő, és ma ott tartunk, hogy mintegy 2,0-2,6 gramm fluor mérhető elsősorban csontjainkban és fogainkban. A csontrendszer és a fogak tömegének mintegy 0,02-0,05%-a ez. Szervezetünk szennyezőanyagként találkozott először a fluorral. Környezetünkből a szervezetünkbe kerülő vegyi anyagok komoly veszélyt jelentenek a csontrendszer, valamint fogaink szervetlen állományát alkotó kalciumra és a foszforra. E két elem egy hidroxiapatit - ami valójában egy kalcium-hidroxifoszfát - nevű vegyület formájában alkotja csontjaink és fogaink állományának azt a részét, amely szilárdságát és rugalmasságát meghatározza. Megfelelő mennyisége létfontosságú az egészséges szervezet számára. A hidroxiapatit - elsősorban hidroxilcsoportjainak köszönhetően - kémiai szempontból könnyen támadható molekula. Számos káros tényező hatására képes kioldódni csontjainkból, ugyanakkor pótlása nem könnyű. Itt lép előtérbe a fluor, amely képes a hidroxilcsoportok helyére lépni, és máris egy fluoro-apatit nevű molekula képződik, melynek kémiai ellenálló képessége sokkal jobb, gyakorlatilag nem lehet feloldani, szilárdsága is messze nagyobb. Felmerül a kérdés, miért nem ebből áll a csontozatunk, hiszen akkor nem lenne sem csontritkulás, sem fogszuvasodás. A természet ennél sokkal kifinomultabb és bonyolultabb rendszer. Csontjainknak nem csak szilárdnak, de rugalmasnak is kell lenniük, hiszen számtalan olyan terhelés éri, melynek során a megfelelő rugalmasság hiányában egyszerűen darabokra törne. Márpedig ez történne, ha csak fluoro-apatit alkotná szervetlen állományát. Ezzel megérkeztünk a probléma gyökeréhez, amely egy egyszerű kérdés: vajon csontjaink hidroxiapatit állományának hány százaléka kell, hogy fluoro-apatittá alakuljon a kalciumveszteség megakadályozására, megőrizvén közben a szervezet számára nélkülözhetetlen rugalmasságát. A mindent kielégítő válasz megadására egyelőre nem vagyunk képesek, mivel a kérdéses arány minden embertársunknál más és más. A különbség nem nagy, de létezik.

 

Tapasztalatból tudjuk, hogy amennyiben egy, a végeredményét tekintve nehezen körülírható problémát próbál korunk embere megoldani, ott hamarosan komoly érdekellentétek alakulnak ki és feszülnek egymásnak. Máris egy meghökkentő mese kellős közepén találjuk magunkat. A fluor esete azért különösen érdekes, mert nem a "pénzcsinálás" a mozgató erő. A gondot az információhiány okozza, melynek következtében sokan egymástól eltérő módon akarják ugyanazt a problémát megoldani.

 

A napi fluorszükséglet

Aki valamennyire járatos a nyomelemek világában, az tudja, hogy napi szükséglete csak a szervezet számára nélkülözhetetlen, más néven esszenciális elemeknek nevezik. A fluor az egyetlen olyan kivétel, melyet a fejlődés tett szükségessé, és ez a sajátos "nélkülözhetetlenség" magával vonta a napi szükséglet megállapításának igényét is. Magyarországon felnőtt emberek számára nemtől függetlenül 1,5 mgnyi fluor bevitelét tartják a szakemberek szükségesnek. Ez az érték az USA-ban 1,5 és 4 mg közötti tartománnyal volt meghatározva, majd 2001-től a DRI megjelenésével férfiaknak 4,0, nőknek pedig 3,0 mg-ot ajánlanak.

 

Miért probléma ez? Nos a fluorbevitellel csínján kell bánni, nagyon könnyen túl lehet adagolni, ami komoly megbetegedések forrása lehet. Erre később részletesebben kitérünk, mivel a fluorbevitelt ellenzők táborának érvrendszere ezen alapul. Először nézzünk bele az emberiségre kényszerített fluorbevitel történetének egyes fejezeteibe.

 

 

A fluorozás története

A fluorozás igénye a világméretű, elsősorban gyerekkorban észlelt fogromlás megállítása érdekében merült fel először. Egy nyomelem pótlása legegyszerűbben úgy oldható meg - amennyiben táplálékunk nem fedezi a napi szükségletet -, ha azt valamilyen táplálékkiegészítő készítmény - legegyszerűbben tabletta - formájában juttatjuk szervezetünkbe. A fogak esetében egy másik lehetőség is azonnal adódik: a fogkrémek fluorozása. Ez utóbbi ötlet a mai napig alkalmazott módszer, és amellett, hogy a gyártók számára komoly üzlet, ráadásul még hasznos is! De a tisztelt Olvasónak nem lenne lehetősége ezt a cikket olvasnia, ha az élet, az emberiség nem állt volna elő más ötletekkel is.

 

Az USA-ban 1935 óta vizsgálják az ivóvizek fluoridtartalma és a lakosság fogai egészsége között megfigyelt összefüggéseket. Számos államban észlelték, hogy kevesebb a szuvasodó fogú ember ott, ahol a vizek fluoridtartalma magasabb. A vizsgálatok számának növekedése ezen a területen később az eddig egyértelmű összefüggést egyre bizonytalanabbá, kétségessé tette. Az ötlet az első eredményekből adódott: ott, ahol az ivóvíz fluoridtartalma alacsony, emeljük meg.

 

A Mitchigan állambeli Grand Rapidban alkalmazták a módszert először 1945-ben. Az Amerikai Fogorvosok Szövetsége (American Dental Association) támogatta a kezdeményezést. Az első adatok őket igazolták. Egy év alatt a gyermekek fogainak romlása jelentős mértékben csökkent. A fluorozás kezdetekor egy gyermeknek átlagosan hét rossz foga volt. Egy év elteltével ez a szám háromra csökkent. De nem mindenki találta ezt a kezdeményezést jó ötletnek. Érdekes módon az első ellenérvek nem szakmai, hanem erkölcsi, etikai alapon támadták a kezdeményezést. Azt vetették a kivitelezők szemére, hogy nem kérdezték meg lakosságot, vajon akarja-e, hogy fluoriddal dúsítsák az ivóvizet. Ne felejtsük el, hogy mindez az USA-ban történt, ahol mindenki mindenkit beperel, ha valami nem tetszik neki. Egyesek úgy gondolták, hogy ki kellett volna kérni a véleményüket, annak ellenére, hogy a lakosság zömének fogalma sem volt a fluorid szerepéről az emberi szervezetben. Az eredmény az lett, hogy a többi városban népszavazáson döntötték el az emberek, akarják-e a vizek fluorozását vagy sem. Ma az USA lakosságának fele iszik fluorozott vizet, a másik fele nem. A helyzet, azt hiszem, ismerős. Népszavazáson döntünk olyan kérdésekben, melyeket nem is értünk pontosan. A politikusok úgy manipulálnak bennünket, ahogy akarnak. Ráadásul a fluorozás következménye, annak biológiája egyre bonyolultabbá vált. Tisztán látni egyre nehezebb ebben a kérdésben.

 

Ha ma körülnézünk ez ügyben a világban, akkor azt látjuk, hogy nagyon sok helyen dúsítják fluoridokkal az ivóvizet, de ahol demokratikus társadalmi rendben élnek az emberek, ott népszavazással döntenek arról, hogy fluorozzanak-e vagy sem!

 

Ma a világban mintegy 250 millió ember iszik fluorozott vizet. Ebből 120 millió az USA-ban él (a lakosság mintegy 50%-a), 50 millió Brazíliában (a lakosság mintegy 33%-a) és 40 millió a volt Szovjetunió utódállamaiban (a lakosság mintegy 15%-a). Annak idején a Szovjetunióban pártutasításra indult a program, az emberek véleménye érdektelen volt. Ausztrália és Új-Zéland lakosságának kétharmada szintén fluorozott vizet iszik. Ugyanakkor az öreg Európában ezek a számok nagyon kicsik. A legtöbb lakos - 9% - az Egyesült Királyságban iszik fluorozott vizet. Nyugat-Európa többi részén a lakosságnak kevesebb mint 1%-a teszi ezt. Hollandiában például 1976-ban megpróbálkoztak a fluorozással, de az orvosok nagyon sok olyan emberrel találkoztak, akik túlzottan érzékenyek voltak a fluoridra, ezért abba kellett hagyni a programot. Hasonló volt a helyzet Franciaországban és Dániában: A franciák 1980-ban, a dánok 1977-ben vetették el az ötletet azzal, hogy nem látják kellően alátámasztottnak az ivóvízfluorozás biztonságosságát. 1978-ban nyugatnémet környezetvédelmi szakemberek kijelentették, hogy az ivóvíz dúsítására tervezett fluoridmennyiség túl közel van az egyértelműen ártalmas értékhez.

 

Az USA-ban hamar politikai kérdéssé is fajult a fluorozás problémája. Az ellenzők oldalára elsősorban a szélsőséges jobboldali szervezetek sorakoztak fel. A hírhedt Ku Klux Klan nyíltan kommunista cselszövésnek tekintette az eljárást.

 

Magyarországon az ivóvizet egyelőre nem fluorozzák. Nálunk a fluoridtabletták alkalmazása a bevált módszer elsősorban az óvodákban. Hazánkban is végeztek az ivóvizek fluoridtartalma és az emberek fogainak állapota közötti kapcsolat kimutatására sikeres vizsgálatokat. Egyértelműen rosszabb volt a fluoridban szegény ivóvizek fogyasztói fogainak állapota a magasabb fluoridtartalmú vizet fogyasztókéhoz viszonyítva. Megpróbálkoztak az ivóvíz fluorozásával is, de számos, téves adagolás miatt súlyos mellékhatások léptek fel, ezért hamar abba is hagyták.

 

A bizonytalanságok

Eleve morbidnak tűnik az a tény, hogy egy olyan egészségügyi kérdésben, melynek végeredménye nem egyértelmű, és kudarc esetén komoly problémák forrásává válhat, olyan emberek véleménye lehet meghatározó, akik gyakorlatilag nem is tudják, miről mondanak véleményt. Ez a demokratikusnak hangzó népszavazás klasszikus csapdája!

 

A probléma azonban ennél összetettebb. A fogszuvasodás egy bonyolult folyamat eredőjeként alakul ki. Függ a táplálkozási, a száj- és fogápolási szokásoktól, genetikai és földrajzi tényezőktől. Ma a legtöbb fogkrém tartalmaz fluoridot. Ennek következtében a fluorozott víz fogyasztásának következményei egyre vegyesebb képet mutatnak. Egyre több helyen merül fel a kétely: vajon szükséges-e ez?

 

Ausztrália 8 államában 24 vizsgálatot végeztek a fluorozott ivóvíz hatékonyságának kimutatása érdekében. Meglepő módon nem sikerült jelentős különbséget találniuk a fluorozott és nem fluorozott vizet fogyasztók között! Ráadásul Queenslandben, ahol gyakorlatilag nem kezdték el a vizet fluorozni, egyáltalán nem tapasztaltak nagyobb mértékű fogromlást, mint a fluorozott területeken.

 

Japánban ott találtak kevesebb rossz fogú gyermeket, ahol az ivóvíz fluoridtartalma alacsonyabb volt az átlagosnál. Hasonló helyzet állt elő Új-Zéland, India és Svédország egyes vidékein is.

 

Számos országban - így az USA-ban is - a szuvasodó fogak számának eleinte észlelt 50-60%-os csökkenése jelentősen mérséklődött. Ez mind azt mutatja, hogy sok tényező együtt határozza meg a romló fogak számát, a fluor hiáya csak egy a sok közül. 

 

 

A fluorozás mértéke

A fluorozás mai gyakorlata szerint az ivóvíz fluoridkoncentrációját 0,8-1,2 ppm közé állítják be. A ppm lényegében nem mértékegység, hanem azok arányára utaló szám. A "pars pro milliem" rövidítése, ami egy a millióhoz arányt fejez ki. A koncentráció viszonyszám, azt mutatja meg, hogy egy adott közeg meghatározott mennyiségének hányad része a benne lévő anyag. Appm esetében a közegben lévő anyag a közeg egymilliomod része. A ppm azért került bevezetésre, mert így tetszőleges mértékegység-hányadosokat lehet használni. Pl.: 1 ppm az lehet milligramm/liter, de mikrogramm/milliliter is, kinek melyik szimpatikusabb.

 

A problémák egyik forrása, hogy a vízben 4 ppm feletti fluoridmennyiség veszélyesen káros mellékhatásokat válthat ki a fogyasztóknál. Mivel nagyon kis mennyiségekről van szó, könnyű ezt a 4 ppm-es határt átlépni, pláne akkor, amikor több száz köbméter víz fluorozásáról esik szó.

 

De ne gondolja a tisztelt Olvasó, hogy a fluoridtabletták szedése egyszerűbb eset. Nálunk gyakran találkozni azzal a jelenséggel, hogy óvodákban, iskolákban elrendelik a fluoridtabletták szedését. A tabletta formában történő fluoridbevitelnél okvetlenül ismerni kell a környezetben található, naponta fogyasztott ivóvíz fluoridkoncentrációját. A szülők gyakran meglepődve tapasztalják, hogy érdeklődésükre nem kapnak választ. Az óvoda- és iskolaorvosok jó részének fogalma sincs erről! Mindamellett az orvos nem túl gyakran érdeklődik afelől, vajon a gyermek otthon szed-e valamilyen divatos multivitamin-készítményt. Úgy gondolják, ezt egy gyermek úgy sem tudja megmondani, a szülőkkel pedig körülményes felvenni a kapcsolatot. Pedig a multivitamin-készítmények általában fedezik a napi fluoridigényt, ezek mellett nemcsak hogy felesleges, de kifejezetten káros a fluoridtabletta szedetése. Ahhoz, hogy dönteni lehessen, mi tévők legyünk, meg kell ismerni a fluorbevitel előnyeit, hátrányait és ezek érvényesülésének valószínűségét. Erről lesz szó a következő fejezetben!

Dr. Vinczer Péter
XI. évfolyam 1. szám

Címkék: ivóvíz

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.