Új a terápiában

Baktériumölő ezüst

Neurodermatitisz esetén ajánlják az ezüsttartalmú ruhadarabokat

Az ezüst evőeszközt nem azért használták az emberek, mert a szürkés nemesfém szépen csillogott. Sokkal  inkább csíraölő hatása miatt, amelyet már az ókori népek is ismertek. Az élelmiszer-tartalékokat például ezüst tárolóedényekben raktározták, és a 19. századig az is általánosan szokásban volt, hogy ezüst pénzérmét tettek a vizeskancsóba vagy a tejeskorsóba. Az utóbbi években mind több ezüstöt felhasználó módszer terjed el a higiénia és az orvostudomány területén, az ezüstkolloid pedig egyfajta modern népgyógyászati szernek tűnik.


 

Az ezüstionok többféle módon befolyásolják a mikroorganizmusok létét. Elsősorban blokkolják bizonyos enzimek működését, és ezzel a mikroorganizmusokon belüli légzési, energianyerési és szállítási folyamatokat. Ennek manapság a konyhában és a háztartásban vehetjük hasznát: az ezüstszálakkal átszőtt mosogatóruha gátolja a baktériumok szaporodását és ezzel a kellemetlen szagok kialakulását, ezüsttel vonják be a vízszűrőket is, és olyan hűtők is léteznek, amelynek belső falát szintén ezüstréteg borítja. Ugyancsak használják ezt a módszert akváriumoknál, uszodáknál és lakókocsik víztartályainál. A túrázók ezüstöt tartalmazó utazókészletet vihetnek magukkal vízfertőtlenítés céljából, de még az űrállomáson is ezüsttel tartják sakkban a mikroorganizmusokat.

 

A higiénia és a kozmetika határterületét jelentő tárgyak egész soránál is felbukkan az ezüst: fogkefe és szájvíz, kontaktlencse-tároló folyadék, akne elleni arckrém és egy sor egyéb cikk tartalmaz ezüstöt. Az orvoslásban szintén gyakoribbá vált az utóbbi években az ezüst alkalmazása. Számos sebtapasz tartalmazza ezt a fémet, de nehezen gyógyuló, nyílt sebekre is létezik ezüsttartalmú borogatás, amely felveszi a harcot a baktériumokkal és a gombákkal. Az ezüstöt is tartalmazó textilek is megakadályozzák a mikroorganizmusok elszaporodását.

 

Számos sebtapaszban megtalálható ez a fém

 

Neurodermatitisz esetén már évek óta ajánlják az ezüsttartalmú ruhadarabokat, ily módon akadályozva meg a folyamatosan sebes bőrfelületek elfertőződését. Feltehető, hogy az ezüst közvetlenül is gyulladásgátló hatású, de annyi bizonyos, hogy hatására a páciensek egy részénél jelentősen csökken a viszketés.

 

 

A kórháztól a pólóig: hol érdemes használni?

Sok kutatót foglalkoztat az ezüst kórházi alkalmazásának kérdése, hogy csökkentsék az ott különösen nagy fertőzésveszélyt. Ebből a célból nagy felületeket vonnak be ezüsttel, de a katéterek, kanülök, szájbetétek és infúziós tűk is kaphatnak ilyen bevonatot. Az ipar szintén számtalan ilyen jellegű terméket kínál a vásárlóknak. Ezeknél a termékeknél leginkább nanoezüstöt használnak, ami a legkisebb részecskeforma (az átmérője kevesebb 100 nanométernél). A természet- és fogyasztóvédők eltanácsolják a vevőket az ilyen áruktól, mondván, az apró részecskék testünkre gyakorolt hatása sok területen még nem tisztázott. Bár vannak, akik azzal érvelnek, hogy a nanoezüst már több mint 120 éve létezik, mivel a hagyományosan alkalmazott ezüstkolloid sem más, mások a nem tisztázott rizikókra hívják fel a figyelmet.

 

Olyan hűtők is léteznek, amelyeknek belső falát ezüstréteg borítja

 

Világszerte közel 10 ezer, ezüstöt tartalmazó termék létezik. Ez egyben környezeti terheléssel is jár: számos textíliából néhány mosás alatt az ezüstnek akár a fele is kiürülhet a vízbe. Több tanulmány foglalkozik azzal, mi lesz a környezetbe került ezüsttel, és hogyan lehetne visszanyerni – emögött környezetvédelmi megfontolások ugyanúgy állnak, mint az ezüst megnövekedett ára. Éppen ezért érdemes feltenni a kérdést, vajon valóban szükség van ennyi ezüsttel kezelt cikkre? Például nanoezüstös sportruhára, hogy ne büdösödjön? Nem egyszerűbb inkább kimosni? Vagy tényleg ezüsttel kell bevonnunk minden konyhai felületet, villanykapcsolót és bútort? Az ilyen innovációs álom mögött a tökéletesen csíramentes környezetről alkotott téves elképzelés áll. Ami egy kórházban nélkülözhetetlen, tudniillik a kórokozók visszaszorítása, az a hétköznapi életben éppen az ellenkező hatást váltja ki, mivel immunrendszerünknek feltétlenül szüksége van a mikroorganizmusokkal való találkozásra.

 

A penicillin és az antibiotikumok 1920-as, illetve 1930-as években történt felfedezéséig világszerte széles körben alkalmazták az ezüstkolloidot. Klasszikus formájában elektrolízissel állították elő. Ennek során az ezüst a vízbe állított ezüstrudakból oldódik ki, a vízbe vezetett áram hatására. A kolloidrészecskék a legkisebb részecskék, amelyekre az anyag felbontható anélkül, hogy elveszítené elemi tulajdonságait. A szilárd és folyékony elemekből álló keveréket diszperziónak nevezzük. Számos testnedv ilyen diszperzió, de ilyen például a tej vagy a tejszín is. Esetükben heterogén rendszerről van szó, és ez a halmazállapot nem mindig stabil.

 

Az ezüstkolloid hatásmechanizmusára vonatkozóan többféle adat és elmélet létezik. Fő hatása csíragátló és gyulladásellenes, ebből pedig alkalmazási lehetőségek sokasága adódik belsőleg és külsőleg egyaránt: gombás megbetegedések, vágott sebek, rovarcsípés, égési sérülések, ínygyulladás, megfázás, különféle fertőzések esetén jöhet szóba, például Lyme-kór ellen is.

 

Évről évre szaporodik a tanulmányok száma

Az angolszász irodalomban az ezüstkolloidot és a nanoezüstöt szinonimaként használják, bár az első kifejezés az ezüstrészecskék tulajdonságára (diszperzió), a másik a méretükre vonatkozik. Évről évre számtalan tanulmány jelenik meg a témában, bár az ezüstkolloidot gyakran más anyagokkal is kombinálják

 

Fogkefe, szájvíz és egy sor egyéb cikk tartalmaz ezüstöt

 

Az ezüstkolloid és a hialuronsav kombinációja krónikus sebek gyógyításánál bizonyult hatékonynak. Béta-glukánnal kombinálva hatékony nátha ellen (sokkal jobb, mint a sóoldat). Főleg német szakemberek között akadnak azonban olyanok, akik az ezüstkolloid népszerűségét csak üzleti fogásnak tartják, és az anyag mellékhatásaira hívják fel a figyelmet. Ezek közül a mellékhatások közül a legismertebb az úgynevezett argíria, a bőr szürkés elszíneződése az ezüst lerakódása miatt. Ez viszonylag ritkán fordul elő, akkor is csak nagy adagok hosszabb ideig történő szedése után, és elsősorban kozmetikai problémát jelent. A bangkoki egyetemen annak is utánajártak, mekkora toxikus veszélyt képvisel az ezüstkolloid. A világszerte leggyakrabban alkalmazott koncentráció, 5 ppm esetén (5 ezüstrészecske/ 1 millió vízrészecske) sem egereknél, sem tengerimalacoknál nem mutattak ki mérgezési tüneteket és következményeket, amiből az következik, hogy az emberre nézve – tekintettel a jóval nagyobb testtömegre – a magasabb koncentrációk is veszélytelenek.

 

 

Megzavarja-e az ezüstkolloid a fiziológiás bélflórát?

Az argíria mellett a mellékhatások között elszórtan megemlítik még az ízlelési és szaglási zavarokat, illetve felmerül a kérdés, károsítja-e az ezüstkolloid a fiziológiás bélflórát. Míg egyesek szerint erről szó sincs, mások azt javasolják, időről időre gyógyítsuk a beleinket joghurttal vagy egyéb baktériumos készítményekkel. Megint mások úgy vélik, az ezüstkolloid elpusztítja a káros bélgombákat (candida) és baktériumokat, és messzemenően jó hatással van a bélflórára. Valószínűleg itt is a dózistól függ az eredmény. Érdekes módon Németországban évtizedek óta forgalomban van egy készítmény a gyomor és a nyelőcső-nyálkahártya gyulladása ellen, amely 1:400 arányban tartalmaz ezüstkolloidot, ami sokszorosa a szokásos ezüstvizekének (1:100 000). Ez a szer recept nélkül kapható a patikákban, ami súlyos mellékhatások esetén aligha volna elképzelhető. A német szakértői vélemények mindenesetre megoszlanak.

 

Az ezüst hatására a páciensek egy részénél jelentősen csökken a viszketés

 

 

Az ezüstvíz alkalmazása

Külsőleg (például szemölcs, herpesz, lábgomba, sebek, rovarcsípés  esetén): egyszerűen hígítatlan formában kenjük be vele a bőrt, vagy tegyünk a bőrre ezzel átitatott kendőt. Lehet vele gargarizálni, az orrot kiöblíteni, és hüvely- vagy végbélöblítésre használni. Belsőleg (például fertőzés, parazitafertőzés, nátha, szalmonella, Lyme-kór, candida esetén): naponta 3-szor egy (műanyag) teáskanál hígítatlan ezüstvizet (10 ppm vagy 5 ppm esetén 3x1 evőkanállal) vegyünk be, és mielőtt lenyelnénk, egy percig tartogassuk a szánkban. A második héttől csökkentsük az adagot. Tartósan ne szedjük! Az ezüstvízzel az a nagy probléma, hogy viszonylag gyorsan elveszíti a hatékonyságát. Akad olyan készítmény, amelynek három hónapon belül lejár a szavatossága. Főleg akkor érvényes ez, ha felbontjuk a csomagolást és az anyag érintkezik a levegővel. Ilyenkor különösen érdemes lenne az ezüstvizet magunknak előállítani. A természetgyógyászat többféle szert kínál azokra az indikációkra, amelyeknél az ezüstoldatot szokás alkalmazni: antibiotikus, gyulladácsökkentő és sebgyógyító a körömvirág (kombinálva például az immunerősítő echinaceával), a teafaolaj, a propolisz, a C-vitamin, a fokhagyma. Többnek közülük azonban megvannak a maguk hátrányai: a fokhagyma és a teafaolaj büdös, a propolisz elszínezi a bőrt és a ruhát. Az ezüstkolloid tehát jó kiegészítése lehet a házi patikának, ha megfelelő adagban alkalmazzák.

 

 

Ezüst a hivatalos orvoslásban, a homeopátiában és az antropozófiában

A hagyományos orvoslás az ezüstöt elsősorban ezüst-nitrát formájában használja antiszeptikus szerként. Nem is olyan régen még az újszülötteknek is 1 százalékos ezüst-nitrát-oldatot  csöpögtettek a szemébe, hogy megakadályozzák a szemfertőzést. Ezen kívül ezüst-nitráttal szokás kezelni szemölcsöket és egyéb bőrkinövéseket, és marószerként is használják. Samuel Hahnemann, a homeopátia atyja úgy vélte, hogy a mérgek és agreszszív anyagok kellő mértékben hígítva gyógyító hatásúak lehetnek. Ő is kísérletezett és gyógyított a hígított fémezüsttel (Argentum metallicum), míg utódai a homeopátiás módon hígított ezüst-nitrátot még híresebbé tették. Ma ez a homeopátia „nagy” szerei közé tartozik. Mélyebb potenciálban sokféle gyulladás ellen beválik (elsősorban az orr- és garatüregben, valamint gasztritisz és vesegyulladás esetén).

 

Az ezüstionok többféle módon befolyásolják a mikroorganizmusok létét.  Használják akváriumoknál, uszodáknál és lakókocsik víztartályainál

 

Ilyen formájában párhuzamosságokat mutat az ezüstkolloiddal, a D6 hígítási fokozat hasonlít a 10 ppm-es ezüstkolloidhoz. Magasabb potenciál esetén inkább lelki labilitás (neuraszténia) és az ezzel járó panaszok ellen alkalmazzák. Klasszikus szer vizsgadrukk és lámpaláz ellen, és az izgalomból adódó hasmenés ellen is. Míg a modern orvoslás tisztában van vele, hogy az ezüst gátolja a sejtszaporodást, és ezt a hatását a rák elleni harcban próbálja ki, az antropozófia számára az ezüst „a sejtképződés és a regenerációs folyamatok fémje”. Ez nem ellentmondás, hiszen eltérő hígításról és potenciálról van szó. Az antropozófikus ezüstkészítmények alkalmazásukban átfedést mutatnak a homeopátiás szerekkel: sebgyógyulási zavarok, megfázás, gyulladások (arcüreggyulladás, ízületi gyulladás, Crohn-betegség), illetve krónikus bélgyulladás esetén rendelik őket.

-Szabó-
XVIII. évfolyam 7. szám

Címkék: ezüst, ezüstkolloid

Aktuális lapszámunk:
2020. február

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.