Új a terápiában

Belső alkímia

Az emberi energiákkal végzett terápiás munka átfogó teóriájának megteremtése érdekében Ulli Olvedi a kínai csi-kungra és a tibeti buddhizmusra alapozva saját rendszert fejlesztett ki, amelyet „integrált energetikának” nevezett el.  


 

A kínai „csi-kung” kifejezés lefordítva azt jelenti: a vitális energiákkal folyó munka, foglalkozás. A modern csi-kung célként az egészség javítását, megőrzését és a hosszú életet jelöli meg. Hangsúlyozza továbbá azt a hatalmi potenciált is, amely a vitális energiák feletti uralomból ered. Ez utóbbi megdöbbentető, és arra utal, hogy a mai csi-kung a több évezredes „belső alkímiával” elvesztette a kapcsolatot.

 

A belső alkímia az ősi kínai, taoista hagyományban gyökerező, holisztikus szellemi rendszer. A test energiáira összpontosító gyakorlatok (a belső alkímia lényege) egyik célja az egészség megőrzése, a test teljesítményének, kondíciójának javítása, bár ez csak „kis cél” a valódi és igaz célhoz képest, ami nem más, mint a lét transzcendenssé tétele. Ez a magas szintű és mindenre kiterjedő orientáció azonban idővel degenerálódott, és amikor a kommunista ideológia vált uralkodóvá, az ősi transzcendens tanításokat elutasították és megtagadták. Az egykori alárendelt, kisebbik cél – egészséges és hosszú élet – előtérbe lépett. A nagy összefüggések figyelmen kívül hagyása azonban mindig tágra nyitja a kaput az egyszerűsítési és elferdítési törekvések előtt.

 

Az átfogó víziók és a részcélok egy rendszerbe foglalása

Ugyanakkor a több mint húsz éve Nyugaton élő tibeti tanító és meditációs mester, Tarab Tulku tanításainak homlokterében a tibeti tantra, az „energia útjának” iskolája áll, amelyet nyugati emberek által is érthető módon tanít. Ha a két rendszert – a kínait és a tibetit – összehasonlítjuk, leegyszerűsítve annyit mondhatunk, hogy a kínai energiatanok testi szintről indulnak ki. A Tarab Tulku által képviselt tibeti rendszerből kiindulva Ulli Olvedi megpróbált egységes modellt alkotni, amelyben a teória és a gyakorlat találkozik. A rendszert integrált energetikának nevezte el.

 

Sokféle típusú energiagyakorlat létezik, amelyek többféle szubtilis energiát mozgatnak meg bennünk. E gyakorlatok célja és hatása eltérő. Fontos tehát, hogy áttekintsük a különféle szubtilis energiák formáit. Amikor megkíséreljük megérteni, leírni a szubtilis energiák világát, ajánlatos az óvatosság: itt nem a jól ismert tárgyakkal, dolgokkal és formákkal van dolgunk, amelyeket a bennünket körülvevő világból ismerünk, és amelyek alapvetően meghatározzák gondolkodásunkat, tudatunkat. A szubtilis energiákhoz tehát inkább érzéseinkkel, mint racionális gondolkodással közelítsünk, ugyanis a „normális” realitáson túl vannak. Az integrált energetika struktúrájának szemléltetésére legalkalmasabb forma a mandala. A „mandala” szanszkrit szó, jelentése: kör. A távol-keleti kultúrákban az egész, az egység, a világmindenség rendező elvének legalapvetőbb szimbóluma.

 

Minden mandala egy külső, egy belső és egy titkos szintet ábrázol. E hármas felosztás a tibeti buddhizmus tanai szerint alapvető fontosságú. A tibetiek külső, belső és titkos akadályokról beszélnek a spirituális fejlődés útjával kapcsolatban: a külső akadályok a fizikai világgal állnak kapcsolatban, a belsők a pszichés energiákkal, a titkosak pedig a szellemi átalakulással kapcsolatosak.

 

E három szint energetikai gyakorlatokkal strukturálható. A külső szint energiája a vitális energia, más néven életenergia, amely elsősorban testhez, valamint a test működéséhez kötődő szellemi és lelki funkciókhoz kötődik. A belső szint energiáját Ulli Olvedi pszichés energiának nevezi, amely létünk magasabb létsíkjához kötődik, ilyenek pl. a tisztán érzelmi energiák. A harmadik szint energiáit spirituális energiának nevezte el. Ez a testi és a pszichés szint és az individualitás felett áll. Az egyes szubtilis energiák közötti különbség ezek „mentális töltetében” keresendő – a külsők inkább dualisztikus jellegűek és inkább tárgyakra vonatkoznak, mint a belsők.

 

 

Mi, nyugati emberek inkább a rövid távú célok felé orientálódunk. Az ősi kultúrákban azonban elengedhetetlen volt a „vízió”, a magasabb rendű, mindent átfogó cél iránti belső elkötelezettség. A vízió több puszta képzeletnél. Inkább arról van szó, hogy bízunk önmagunkban, vagy legalábbis megelőlegezzük magunknak a bizalmat, amelynek aztán, megfelelő tapasztalatok birtokában megerősödött bizalom a jutalma. Ezt a természetes fejlődési képességünkbe vetett bizalmat a buddhizmus „Buddha-természetnek” nevezi, amely minden teremtmény sajátja.

 

Az erőt, hogy egyre tovább jussunk a fejlődési folyamatban, a vízióból merítjük. A vízió mutatja meg az irányt, egyúttal viszonylagossá teszi a kisebb, alacsonyabb rendű célokat. Szükségünk van a kitűzött, elérendő célok megfelelő sorrendjére, a vízió pedig abban játszik fontos szerepet, hogy ne ragadjunk le ezeknél a kis céloknál.

 

A belső alkímia kínai változatában megkülönböztetik a durvább csi-testet, valamint a szubtilisabb szellemtestet. Míg a csi-kung a vitális energiatesttel dolgozik, a tantrajána tibeti rendszere a szubtilisabb szellemi vagy spirituális energiaszintre koncentrál. Praktikus okokból e két rendszer közé harmadikként Ulli Olvedi beiktatta a pszichés energiák szintjét. Mindhárom szint kapcsolatban áll egymással. Mindegyik képes a másikat kiegészíteni, támogatni.

 

A lazító és az energetikai gyakorlatok együttes alkalmazása

Minden energetikai gyakorlat holisztikus lazítás. Ez a nyugati embernek nem megy könnyen. A bizonyos energetikai és meditációs gyakorlatokkal kapcsolatban időnként előforduló „szellemi balesetek” mindig a nem megfelelő ellazulás következményei. Az ellazulás azonban nem a szó hétköznapi értelmében vett „relaxálás”.

 

Általában véve meglehetősen zavaros elképzeléseink vannak a lazítás, az ellazulás állapotáról. Gyakran olyasmiről állítják, hogy elősegíti az ellazulást, ami valójában szórakoztat vagy eltereli a figyelmünket. Ez a fogalmi zavar azzal magyarázható, hogy gondolkodásunk többnyire a szélsőség irányába mozog – jelen esetben a feszültség és a feszültség levezetésének szélsőségei irányába. Mindennapi munkánk általában feszültséggel, a figyelem összpontosításával jár, egyre bonyolultabb életünk hektikus, rohanó embert farag belőlünk, akik gyakran ismételgetik a kérdést: Most mit tegyek? Senki nem kérdezi: „Mit ne tegyek?”

 

A lazítógyakorlatok és az energetikai gyakorlatok között megfelelő egyensúlyt kell tartani. Valójában soha nem választhatók el egymástól. Ez már az energiamandala külső szintjén, a test és az érzékek energiaszintjének gyakorlatai során világossá válik. Minél inkább sikerül ellazulnunk a szó holisztikus értelmében, annál inkább kiélesedik érzékelésünk. E módszerek a sámánizmusban gyökereznek. A csendes csi-kung energiagyakorlataival egyenletesen, harmonikusan áramlanak vitális energiáink a testben, ami pszichoszomatikus harmóniához vezet. Mindez fontos, előfeltétele az energiamandala belső szintjén, a pszichés történések szintjén végzett gyakorlatoknak.

 

 

A szubtilis energiák legbelső szintje a határtalan fény

Ez utóbbi szinten az emóciókkal lesz dolgunk. Az emóciók hatalmas impulzusok, és aligha esik nehezünkre ezeket az impulzusokat energiaként elképzelni. Az „emóció” és az „érzelem” kifejezéseket gyakran szinonimaként értelmezzük. Gyakorlataink szempontjából azonban fontos, hogy megkülönböztessük őket. Az emóciók erős energiaformák, amelyek belülről kifelé irányulnak; ez akkor is érvényes, ha elnyomjuk vagy igyekszünk elfojtani őket. Az érzelmek ellenben az érinthetőségen alapulnak; ez a folyamat inkább kintről befelé irányul. Az olyan tapasztalatok, mint a gyász, a bánat, az öröm, a szánalom, az odaadás: érzelmek; az érzelmek energiája lágy, folyékony.

A szubtilis energia tudatunkban alapvetően fényként manifesztálódik

 

Minden embernek vannak emocionális szokásai, amelyek gondolkodási mintákon és érzelmi hullámzáson alapulnak. A zavaró emocionális struktúrákat pszichológiai eszközökkel fel lehet oldani, de ez igen nehéz feladat. A szubtilis energiákkal való foglalkozás azonban mélyebb, kevésbé dualisztikus területre visz bennünket, ahol a mintákat közelről szemügyre vehetjük és belülről képesek vagyunk feloldani őket. Egy ilyen módszer a „történet”, a mentális „töltet” elválasztása a tiszta energiától. Például a düh: energia plusz „sztori” („Dühös vagyok, mert…). Ha a sztori helyett az energiával azonosulnánk, akkor az már nem irányulna valami vagy valaki ellen. Ennek az energiának jellemzője a tiszta, természetes intelligencia.

 

 

Az integrált energetika további fontos célja a férfi és női energia gyógyítása, valamint harmonikus összekapcsolása.

Bizonyos energetikai gyakorlatokkal ez a két alapvető energia könnyen harmonizálható. A tantrikus buddhizmus sok meditációs technikájának ez a célja. Külső formájuk – pl. az anya- és apa-Buddha, egy férfi és egy nő ölelkező alakjának meditációs vizualizálása – első látásra talán egzotikusnak tűnik. Azonban a tiszta princípium minden ember egzisztenciális struktúráját érinti.

 

A szubtilis energia tudatunkban alapvetően fényként manifesztálódik. Minél szubtilisabb az energia, annál különlegesebb a fény megtapasztalása. Bingeni Szent Hildegard, a középkori keresztény misztika nőalakja érzékletes leírást hagyott ránk tapasztalatairól: „Gyermekkorom óta fényt látok a lelkemben, azonban nem külső szemeimmel, hanem szívem gondolataival; öt külső érzékelésem nem tapasztalja e jelenséget. Ez a fény helyben nem meghatározható, sokkal világosabb, mint a felhők az égen… Amit e vízióban látok vagy belőle tanulok, sokáig megmarad emlékezetemben. Látok, hallok, és tudok, és tanulok. A tudás pedig egy szempillantás alatt enyém. Míg örvendek a fény látása felett, emlékezetemből eltűnik minden bánat és fájdalom.” Amikor megpróbáljuk a fényformájú energia megtapasztalását leírni, azonnal feltűnik, hogy a tudat nehezen képes belső képet alkotni olyasmiről, aminek nincsen formája. Az olyan energiagyakorlatok, amelyek során el kell képzelnünk, hogy egész testünket fény tölti el, viszonylag egyszerűek. Könnyen elképzelhetünk bizonyos pályákat, csatornákat, amelyeken az energia fény formájában kering, áramlik. Valamivel nehezebb, de kis gyakorlattal szintén kivitelezhető az a gyakorlat, amelynél az energia-fényt külső forrásként, pl. a fej felett képzeljük el. Amikor azonban azzal a feladattal szembesülünk, hogy belső érzékelésünk egészét fény töltse ki, szellemünk fellázad. A normális érzékelést más típusú érzékelésnek kell felváltania.

 

Ez a folyamat a halál pillanatában teljesen automatikusan lezajlik. A tibeti halottas könyv a halált egészen a lélegzés leállásáig és azon túl olyan folyamatként ábrázolja, amely során a szellem fokozatról fokozatra a durva felől az egyre finomabb, szubtilisabb szintre húzódik vissza, és vagy a tiszta szellem állapotában állapodik meg, vagy új anyagi létformában testesül meg. Ha az életet valami statikus, állandó dologként értelmezzük, akkor minden változás és maga a halál is óriási, egyben elkerülhetetlen fenyegetést jelent. Ha azonban felismerjük, hogy az energiaszint egésze, annak teljes egysége mindig, mindenütt jelen van, akár észleljük, akár nem, világossá válik, hogy a halál életünk természetes velejárója, annak része. A halál kifejezés helyett használhatnánk a kontinuitás szót is. Az állandó mozgás megnyilvánulása, amely a változás egyik pillanatából a következőhöz vezet el bennünket.

 

Bizonyos energiagyakorlatokkal a halál folyamatát imaginatív úton utánozhatjuk, és a szellemet megismertethetjük a halál, a meghalás jelenségével. Ez a gyakorlat azonban elsősegélyként használható az életben is. Minden félelem valójában a halálfélelemben, a megsemmisüléstől való félelemben gyökerezik. Az energiagyakorlatok segítenek megtapasztalni, hogy az energia szintjén nem létezik megsemmisülés, csupán átalakulás.

-tamás-
XIII. évfolyam 3. szám

Címkék: alkímia

Aktuális lapszámunk:
2020. április

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.