Új a terápiában

Biológiai fájdalomkezelés

A fájdalmak birodalmában - Van-e az aszpirinnek és a morfiumnak alternatívája?


A fájdalom kezelése a medicinában egyre fontosabbá válik. Egyfelől a hivatalos orvoslás rámutat az antidepresszívumokkal és a morfiumtapaszokkal elért jó eredményeire. Másfelől az akupunktúrával kapcsolatos klinikai vizsgálatok alátámasztják reményeinket, hogy talán szelídebb megoldások is léteznek.

 

A természetgyógyászatban két érdekes elmélet létezik a fájdalommal kapcsolatban. Az egyik szerint a fájdalom az elsavasodást jelzi. A második szerint a fájdalom azt jelzi, hogy a szervezetben nem áramlik szabadon az energia. Mindkét feltételezés - az egyik a nyugati természetgyógyászatból, a másik a távol-keleti megközelítésből - helytálló, és kiegészíti egymást. A fájdalomnak mindig köze van az elsavasodáshoz. Az elsavasodással járó kötőszöveti tömörülés strukturális változásokat eredményez a szövetekben található idegvégződéseken: a kínai orvoslás ilyenkor Biszindrómáról beszél, ami lefordítva elakadást, pangást jelent. Az energiapangás az akupunktúrás pontokon tapintható is. Mivel az elsavasodás a kiváltó ok, a lúgosítás és a fokozott folyadékfogyasztás, valamint a bázikus kémhatású ételek fogyasztása a fájdalomterápia részét képezik.

 

Az "alternatív" fájdalomkezelésben az akupunktúra évek óta fontos helyet foglal el. A Huneke-féle neurálterápia hasonló helyzetben van, akárcsak a homeopátia, feltételezve, hogy megfelelő időpontban kezdik meg a kezelést. Ha a betegséget a rend felborulásának tekintjük, akkor az akupunktúra és a homeopátia „rendterápiák”, amelyek segítenek helyreállítani ezt a rendet. A fájdalomterápia első fokozatának tekinthető, amikor a páciens meghatározott akupunktúrás pontokat saját magán kezel akupresszúrával, tehát pontnyomással, és ehhez homeopátiás gyógyszert szed. Ha ez nem elegendő, következhet a "I. fokozat", amelynek része a neurálterápiás injekciók adása vagy a homeosziniátria, amelynek keretében homeopátiás injekciókat fecskendeznek akupunktúrás pontokba.

 

A kérdésre, hogy lehet-e a konvencionális fájdalomcsillapítókat homeopátiás gyógyszerekkel vagy növényi kivonatokkal helyettesíteni, a válasz igen is, meg nem is. Abban az értelemben nem, hogy most aszpirin helyett fűzfakérget vagy komplex homeopátiás gyógyszert szedek. Az alternatív készítményeket egy, az adott páciens individuális igényeihez igazított terápiás terv keretében kell alkalmazni. A természetgyógyászat lényege ugyanis a természetes, egészséges életmód helyreállítása. Ez feltételezi, hogy a páciens hajlandó életmódján változtatni, főképp az étrenden és a testmozgáson. Ami a táplálkozást illeti, annak átvitt, szellemi értelméről is szó van, tehát a relaxációról, meditációról vagy az imáról és a mozgékonyságról. A gondolatok és érzelmek mozgékonyságáról. Nem véletlen, hogy sok minden a beállítódástól függ.

 

Ami a beállítottságot illeti: a pszichoszomatika, különösen a fájdalmakkal kapcsolatban, gyakran beszél a betegségből eredő előnyökről. Ez azt jelenti, hogy a páciens olykor nem is akar valóban megszabadulni fájdalmaitól. Ugyanakkor a szakemberek az ilyen esetek számát legfeljebb 3-5%-ra teszik. Ha egy építőmunkásnál a fájdalmaira való tekintettel 30%- os keresőképtelenséget állapítanak meg, akkor talán nem érdekelt fájdalma megszüntetésében, mivel ezzel elvesztené a nyugdíjigényével kapcsolatos elvárásait. Az ilyen esetek azonban könnyen felismerhetők. Talán más a helyzet azokkal, akik fájdalmuk révén több figyelemben, törődésben részesülnek. Mindenekelőtt azt kell megvizsgálnunk, hogy a páciens valóban kapott-e természetgyógyászati kezelést. Persze a természetes életmód helyreállításában a pszichoterápia is segíthet. De nem sokat segít, ha így tekintünk a páciensre, még akkor sem, ha esetleg - tudat alatt - valóban belebonyolódott egy ilyen élethelyzetbe.

 

Az alternatív fájdalomkezelésben az akupunktúra fontos helyet foglal el

 

Léteznek objektív mérési módszerek, amelyekkel mérni tudjuk a hideg, meleg és nyomási ingereket. Azonban ezek a mérések csak egyetemi laboratóriumokban zajlanak, és ezekből a hétköznapi praxisban nem sokat profitálunk. Pontosabban: a páciensnek nem segít, ha tudja, objektíven nézve mennyire erős a fájdalma. Neki csak a szubjektíven érzékelt fájdalom fontos. Ennek jelzése nagyon fontos a terápia szempontjából. A páciensnek pontos fájdalomnaplót kell vezetnie. A pszichológusok olyan, képszerű skálákat dolgoztak ki, amelyek segítségével pontosan ellenőrizhetjük a terápia hasznát és módosíthatjuk a terápiás tervet.

 

A hivatalos orvoslás a fájdalomterápiában a morfiumterápiára és az antidepresszánsokra helyezi a fő hangsúlyt. Az antidepresszánsok adása bevált. Nem muszáj szintetikus gyógyszert alkalmazni, helyettesíthetők orbáncfűkivonatokkal is, sok esetben ez is elegendő. A morfiumtapasz esetében már bonyolultabb a helyzet: a krónikus hátfájdalmak vagy ízületi kopás okozta fájdalmak kezelésében nincs helye, noha manapság sokan ilyen esetekben is alkalmazzák. Daganatos fájdalmak kezelésében valóban segítség lehet. Bár a rákos beteg fájdalmát sem mindig a daganat okozza, ritka, hogy a tumor egy ideget nyom. Emlékezzünk a fájdalom keletkezésének alapvető okaira: a fájdalmat elsavasodás vagy a kötőszövetekben fellépő blokád okozza. Ha savasodást okozó gyógyszert, akár morfiumot kap a beteg, akkor csak romlik a helyzet. Ha a gyógyszerek mellékhatásait - szédülést, rossz közérzetet, székrekedést - figyelembe vesszük, be kell vallanunk, hogy ezek gyakran olyan súlyosak, hogy szintén kezelést igényelnek. Igyekeznünk kell tehát morfium nélküli, holisztikus terápiát találnunk, vagy legalábbis a morfiumdózist a minimálisra kell csökkentenünk.

 

A hátfájdalmak sok esetben pszichés irritációt fejeznek ki
 

Külön csoportot jelentenek a hátfájdalmak, melyek sok esetben pszichés irritációt fejeznek ki. Ilyenkor depressziós hangulatzavar áll fenn, ami eleinte csak hátfájdalmak formájában jelentkezik. Az "objektív lelettel" ezt a szomatizálódást (pszichés probléma testi kifejeződése) megerősíti az orvos. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy hátfájás esetén a legtöbb esetben nem ortopéd szakrendelőbe kellene először mennie a pácienseknek. A tapasztalt orvosnak korán fel kell ismernie, vagy legalábbis feltételeznie, hogy itt depressziós hangulatzavarral áll szemben. Ha az erre megkezdett orbáncfűkivonattal végzett kezelés és a mozgásterápia hatására a beteg állapota javul, a siker visszaigazolja a gyanút. Ha nem, még mindig belekezdhetünk alaposabb okkeresésbe, pl. zavaró mezők felkutatásába.

 

Néhány éve egyre többet hallunk az "időskori fájdalmakról". Ennek a jelenségnek van köze az időskori elmagányosodáshoz, ami lényegében megegyezik a depressziós hangulatzavarral. Ez is kiválthat fájdalmakat. Az időseket valósággal belekergetik a fájdalomszindrómákba: "Mi? Neked nem fáj semmid? A te korodban?" Bizony, erős szuggesztív hatása van annak, amikor környezetünk el akarja hitetni velünk, hogy az időskor és a fájdalom elválaszthatatlanok egymástól. E hit általános elterjesztésében különösen érdekelt a gyógyszeripar, amely szeretné mellékhatásokban gazdag termékeit minél nagyobb mennyiségben eladni.

- dr. ki -
XIV. évfolyam 5. szám

Címkék: biológiai fájdalomkezelés, fájdalom, fájdalomcsillapítás

Aktuális lapszámunk:
2020. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.