Új a terápiában

Dr. Borbély Katalin: a valódi gyógyításról

Egy Angliában élő háziorvos gondolatai és tapasztalata a valódi gyógyításról


     

    Kedves, évek óta nem látott pszichológus barátnőm látogatott el hozzánk nemrégiben, és a találkozás örömére összedobtam egy kis ezt-azt, rágcsálnivalót. Amikor az asztalra tettem az apró tálakat, teli magam kutyulta kennivalókkal és hozzávaló kis tallérokkal, megállt a keze az egyik felett, rám meredt, és azt kérdezte: „Ezeket hol vetted? Honnan tudod, mi van bennük?” Majd így folytatta: „Sajnos nem ehetek belőlük, bár igen jól néznek ki, tudod, én csak E-menteseket eszem, és a glutént is kihagytam az étrendemből évek óta. De neked jó étvágyat, és kérlek, ne haragudj, hogy visszautasítom a szíves kínálást, restellem magam, hogy nem tudok veled együtt enni.”

     

    Ez szíven ütött, magam is gluténmentesen, „rémesen” E-mentesen étkezem évek óta, sajnáltam, hogy nem tudott erről. Részemről ez tudatos döntés, olyan döntés, ami hosszú évek tanulásán és tapasztalatán alapult. Hogyan is van ez manapság? Az kér elnézést, aki megválogatja, hogy mit eszik? Annak kell magát mentegetni, aki elhiszi a saját testének, a saját szemének, hogy valami nincs rendben a boltban vásárolható készételekkel? Aki döntést mer hozni arról, mit visz be a testébe, hogy a bélrendszerét, ezt a körülbelül 300 m2-es óriási felszívó, kiválasztó, kémiai „gyárat” mivel terheli? Mi történik ebben a világban? És miért?

     

    A válasz sajnos igen, manapság ezek az emberek nincsenek könnyű helyzetben. Legyen az egy valóban, szövettanilag, vérből kimutatott betegség, vagy csupán megtapasztalt, nem kívánatos kellemetlen hatása egy ételnek, egyre többen kényszerülnek megváltoztatni az étrendjüket, és reménykedve kutatnak megfizethető, „mentes” ételek után az üzletekben. Az átlagos éttermekben már csak restelkedve natúr zöldséget mernek kérni, a felszolgálók és asztaltársaik szánakozó, enyhén rosszalló tekintetét pedig igyekeznek elkerülni. Mindeközben lassan óriási iparággá növik ki magukat a „mentes” ételeket kínálók, a biotermékek forgalmazói, és ez magával hozza, hogy aki „válogatós”, az fizessen, és esetleg sokkal többet fizessen az ételeiért, mint aki „mindenevő”. Gyermekkorban micsoda harcok folytak az asztal mellett, hányszor kell egy gyereknek engedelmeskedni a felszólításnak, hogy „edd meg, ne válogass!”. Pedig valószínűleg a még tiszta, romlatlan gyermeki test, az egészséges immunitással rendelkező bélrendszer pontosan „tudja”, hogy mi az, ami jót tesz, amit meg tud emészteni, és mi az, ami inkább csak teher a szervezet számára. Nem kell orvosi végzettség ahhoz, hogy tudjuk, az évezredek óta idézett mondás, „ételed legyen az orvosságod”, mély igazságot hordoz.

     

    Évtizedek óta egyre hatékonyabban kutatja a tudomány legnagyobb felszívó felületünk, a bélrendszer szerepét és sajátos, idegrendszeri működését, és amit az ókor orvosai csak sejtettek, a ma tudósai mikroszkópjaik, laboratóriumaik segítségével látnak is, bizonyítanak is. Azonban a tudományos felfedezések és a gyakorlati orvoslás között óhatatlanul mindig űr támad, amikor az orvos nem kérdez, csak elfogad iparágak diktálta kezelési útmutatókat, egyszer sem kapva fel a fejét azon mindennapos tapasztalatán, hogy hiszen nem gyógyít, csak kezel, jó esetben szinten tart, de inkább csak újabb tüneteket idéz elő az egy-egy speciális biológiai folyamatot célzó gyógyszerekkel.

     

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin szeptemberi lapszámában olvashatják!

    Dr. Borbély Katalin
    XXV. évfolyam 9. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. szeptember

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.