Új a terápiában

Fukusima árnyékában

Sugárzó egészségtelenség


 

Földünk exponenciálisan növekvő energiaigényének kielégítésére az elmúlt évtizedekben a modern társadalmakban sajnálatos módon nem elsősorban a megújuló energiaforrásokat fejlesztették, hanem a „biztonságosnak mondott” atomerőműveket. Németország energiaellátásának például a negyedét ilyen üzemek szolgáltatják.

 

Azonban az évtizedek során beigazolódott, hogy a magfúziós alapú energiatermelés miatt a Föld és a rajta élő emberek összességének egészsége mégis komoly veszélyben forog. Minden biztonsági intézkedés ellenére eddig is többször előfordult, hogy nagyobb mennyiségű sugárzó anyag szökött ki „fűtőelem-rabságáaz a természetbe. Az ilyen jellegű balesetek közül kettő kapott nagyobb nyilvánosságot Fukusima előtt. Az egyik 1979-ben az egyesült államokbeli Three Miles Islandban, a másik 1986-ban az ukrajnai Csernobilban. Érthető módon ez utóbbi érintett bennünket közelebbről – bár minden megtörtént, hogy a tényt eltitkolják a világ közvéleménye elől.

 

Akkor a sérült reaktor közelében több tucat halálos baleset történt, de 100 kilométeres körzetben elképesztő módon megemelkedett a kora- és torzszülések, a leukémiás és egyéb daganatos megbetegedések száma is. Ez utóbbi ébresztette rá a világot a valódi veszélyekre, hiszen Kelet- és Nyugat-Európában, Ázsia és az USA egyes területein is jelentős radioaktív sugárzást mértek. Ezeknek az aránylag kisebb dózisú sugárzásoknak a hatására pedig olyan változások lépnek fel az emberi DNS-ben, amelyek évekkel később vezetnek idült betegségekhez, daganatos elváltozásokhoz. A csernobili katasztrófa után például az erősen radioaktív eső Magyarországon Zala megyére hullott, ahol azután ijesztően megemelkedett a vastagbélrákok száma. Az egészségkárosító izotópok ugyanis elsősorban a gyökérzöldségekben, gombákban halmozódnak fel és válnak szervezetromboló tényezőkké.

 

Az egészségkárosító izotópok elsősorban a gyökérzöldségekben, gombákban halmozódnak fel és válnak szervezetromboló tényezőkké

 

Fukusima ugyan elég messzinek tűnik, de a globalizáció viszonyait ismerve azért minden kiben felmerülhet a kérdés: vajon ez a katasztrófa mennyiben érintheti a mi egészségünket? Sajnálatos módon a radioaktív izotópok felhalmozódnak a táplálékláncban. Bekerülnek a zöldségekbe, a tejbe, a planktonokon keresztül a halakba és más tengeri élőlényekbe. A földrajzi közelség folytán ez elsősorban az ázsiai országokat – mindenekelőtt magát Japánt – érinti. A tengervízbe kerülő hűtővíz, az esővel és hóval bekerülő szennyezés, a levegőbe áramló részecskék, a japán táplálkozási szokások (sok alga, zöldség és hal) elsősorban az ottani lakosságra jelent rövidebb-hosszabb távon egészségügyi veszélyt.

 

A világkereskedelem törvényei szerint azonban a nyersanyagok, állati tápok, mélyhűtött áruk oly sok feldolgozási folyamaton és szállításon esnek át, hogy a végtermék pontos származási helye nehezen vagy egyáltalán nem kideríthető. A hivatalos japán jelentések ugyan az egészségre nem káros radioaktivitással nyugtatnak, de miután Csernobilban csak egy reaktor meghibásodásáról volt szó, itt pedig hat érintett, a japánok nagy része sem hisz a hivatalos adatoknak.

 

Izotópok mint betegségforrások

Minden elemnek van egy stabil formája és egy vagy több instabil, szervezetünkre káros atomösszetétele. Az egyes elemeket az atommagban található protonok (p) száma határozza meg, míg a tömeget a semleges töltésű, változó számú neutron (n) teszi teljessé. A csernobili és a fukusimai balesetnél is a három radioaktív elem játszotta a főszerepet: a jód 131, a cézium 137 és a stroncium 90. Ezekhez csatlakozik még a japán erőműben használt plutónium-dioxid, amely a világ legveszélyesebb mérgeihez tartozik, mivel néhány milligramm halált okoz, ráadásul ennek az elemnek minden izotópja radioaktív.

 

Csernobilban a sérült reaktor közelében több tucat halálos baleset történt, de 100 kilométeres körzetben elképesztő módon megemelkedett a kora- és torzszülések, a leukémiás és egyéb daganatos megbetegedések száma

 

A jód pajzsmirigyünk hormontermeléséhez elengedhetetlenül szükséges elem. A 127-es, stabil jód az, amit ez a belső elválasztású mirigy normál körülmények között felhasznál. A probléma ott van, hogy a veszélyes (123, 125, 126, 128, 129, 130 és legfőképp a 131-es) izotópokat pajzsmirigyünk nem tudja a természetes 127-es izotóptól elkülöníteni, így azok is beépülnek, és a sejtfunkciók megkárosításával daganatos elváltozásokat okoznak. Ezek a jódizotópok ugyanis radioaktív sugárzás kibocsátása mellett tellúr- vagy xenon-izotópokká válnak. A legveszélyesebb 131-es jód felezési ideje azonban szerencsére mindössze 7 nap, vagyis ennyi idő alatt csökken felére kórokozó aktivitása. A Japántól való nagy távolság miatt tehát Európára nézve ennek a veszélye minimális, mert amíg a légáramlatok idáig elérnek, egészségkárosító hatása minimálisra csökken. A kálium-jodid tablettákért tehát felesleges megrohamozni a patikákat. Ez utóbbiaknak az az értelme, hogy feltöltik a szervezet jódtartalékait, így a kórokozó kálium-izotópok felhasználatlanul kiürülnek a szervezetből. E tabletták alkalmazásának csak a baleset közvetlen környezetében van értelme, már csak azért is, mert a napi jódszükséglet 650-szeresét (!) kell bevenni a megfelelő hatás elérése érdekében, ami pedig heveny pajzsmirigy-túlműködéshez vezethet.

 

A jódénál sokkal veszélyesebb a kiszabaduló másik két elem, a cézium és a stroncium izotópja. A cézium egy vegyértékű alkálifém, amely önmagában nem mérgező. A 137-es izotópja azonban, amely a reaktorokban keletkezik, durván elfoglalja a szervezetben a kálium helyét – például a csontokban –, és a csontvelő károsításával fehérvérűséget, egyéb daganatot idézhet elő. Igazi veszélye az, hogy felezési ideje 30 év, így 25 évvel a csernobili katasztrófa után is erősen aktív megbetegítő hatása a földekben, a gombákban, a vadállatok húsában – és nem csak Ukrajnában.

 

A zeolitok speciális bogárszerű kristályráccsal rendelkező kőzetcsalád. A Japán Vöröskereszt nagy menynyiséget rendelt belőle a Fukusima környéki lakosság és a mentőalakulatok egészségének megvédése céljából

 

A stroncium a magnéziummal és a káliummal egy csoportba tartozó két vegyértékű alkálifém, amelynek a természetben 84-es, 86-os, 87-es és 88-as, nem mérgező alakjai fordulnak elő. Az atomerőmű-balesetekben a céziuménál sokkal kisebb mennyiségben kiszabaduló 90-es izotópja szintén a csontokba és a fogakba épül be. Legfőbb beviteli forrásaként a tejet szokták megemlíteni. A stroncium 90 egyik fő veszélye a céziuméhoz hasonló, nagyon hosszú, 28 éves felezési időben rejlik. A másik, különösen veszélyes helyzetet pedig a tengervízbe folyó stroncium alakítja ki. A halak egyik alapvető táplálékául szolgáló planktonfajta, az Acantharias sejtvázát ugyanis kizárólag stroncium-szulfátból építi fel, így az egész tápláléklánc kórokozó valószínűsége aggasztóan megnőhet.

 

Napi veszélyeink

Szervezetünket naponta több forrásból éri az élettani folyamatokra káros ionizáló sugárzás. Ennek mértékét leggyakrabban három mértékegységgel mérik: ezek a gray, a röntgen és a sievert. A gray a szövetekben elnyelt energia mennyiségét méri, és ez minden sugárzásformára alkalmazható. Egy század gray (1 centigray) gyakorlatilag egy röntgennyi ionizáló sugárzás energiájának felel meg. A sievert a gray mennyiségének minőségi szorzóval mért egysége, amely azért használatos, mert a különböző sugárzások még azonos dózis esetén is eltérő biológiai hatásokat váltanak ki.

 

Az élettani károsító hatások függenek a teljes dózismennyiségtől, a hatásnak kitett testfelszín nagyságától és a dóziseloszlástól. Általában elmondható, hogy minél gyakrabban osztódik, újul meg egy szövetfajta, annál érzékenyebb lesz az ionizáló sugárzások káros hatásaira. A károsodásnak leginkább kitett sejtjeink a nyirokrendszerben találhatók, vagyis az immunrendszerünk alapjai érintettek. Az érzékenységi sorrendben az ivarsejtek, a csontvelősejtek, a bélnyálkanyeként hártya sejtjei, a máj, a tüdőhólyagocskák, majd az epeutak sejtjei következnek, míg a legellenállóbbak az idegsejtek, a csontsejtek, az izom- és kötőszöveti sejtek.

 

 

1980-ban az Amerikai Tudományos Akadémia megpróbált összeállítani egy listát arról, hogy egy év alatt milyen forrásból és milyen nagyságrendű ionizáló sugárzásnak vagyunk kitéve. A táblázat fent olvasható. A sok tényező miatt pontosan nehéz meghatározni, milyen dózis az, amit rövid távon észlelhető károsodás nélkül el tudunk viselni, bár a radiológiában úgy tanultuk, hogy az ionizáló besugárzást a „szervezet nem felejti el”, mindamellett, hogy igen erőteljes kompenzálási képessége van.

 

A fenti táblázatot megtekintve azonban egyértelmű, hogy az ózonréteg fogyása, a röntgen, CT-, MRI-vizsgálatok ugrásszerű megszaporodása és a többi forrás felerősödése folytán bizonyos, hogy ez a kórokozó tényező is jelentősen hozzájárul nem csak a rosszindulatú daganatok számának növekedéséhez, hanem egyre fiatalabb korban való megjelenéséhez is. Ráadásul az ivarsejteket érő sugárzás hatására nő a mutációk száma, és a nemzés révén a mutációk megmaradnak. Ennek eredményeként a következő generációkban emelkedő számban fognak majd megjelenni a genetikai defektusok.

 

Klinoptilolit, „az élet ásványa”

Még mielőtt pánikba esnénk, és csak ólomkalapban merészkednénk ki az utcára, tudnunk kell, hogy a megelőzés terén rendkívül sokat tehetünk az ionizáló sugárzások káros hatásának minimálisra csökkentése érdekében is. Mindenekelőtt természetesen az egészséges életmód, a gondolkodás és táplálkozás megreformálása, a rendszeres testmozgás az általános védekezőképesség alapja. A több ezer éves kínai és indiai orvoslás, valamint a csodálatos teljesítményekre képes modern, finomenergetikán alapuló „természetgyógyászati” diagnózisok egyre kevésbé fogják szükségessé tenni az ionizáló sugárzással járó diagnosztikákat (amelyek rendkívül drágák, és nagy részük már ma is szükségtelennek bizonyul). Emellett egyes aminosavak – legfőképpen a cisztein és a metionin – képesek kompenzálni a káros izotópok hatását.

 

 

Föld-anyánk azonban ezen a téren is gondoskodott rólunk, mégpedig a zeolitok egyik különleges fajtája, a klinoptilolit formájában. A zeolitok speciális bogárszerű kristályráccsal rendelkező kőzetcsalád. Elsőként a svéd ásványtanász, Axel Friedrich Cronstedt írta le 1756-ban ezt a különleges szilikáttartalmú ásványt, és a görög zein (forrni) és lithos (kő) szavak összevonásával azért nevezte el ily módon, mert hevítés hatására vizet veszít és „forrni látszik”.

 

A zeolitok a vulkáni hamu üledékében, sok egyéb réteggel fedetten kialakuló, mikroporózus, igen magas szilíciumtartalommal és vízkristályokkal teli, nátriumot, kalciumot, káliumot, magnéziumot tartalmazó gyógyásványok. Egészségjavító céllal háromféleképpen használhatók: amulettként a testen hordva, vízben áztatás után „gyógyrezgéssel” operáló ivóvízként és finomra őrölve, por alakjában szájon keresztül. Ez utóbbi – leggyakoribb – felhasználási módjánál viszont nagyon kell arra ügyelni, hogy az ásvány ne legyen a szervezetre káros anyagokkal szennyezve. Szakmai körökben úgy tartják, hogy kiemelkedő gyógyhatással a szibériai Holinszk és a Kassa mellett bányászott zeolitok rendelkeznek.

 

Ebből az ásványcsaládból a legértékesebb a klinoptilolit, amely a legmagasabb kovasavtartalommal rendelkezik. Ennek következtében erősíti és tisztítja a kötőszöveteket, pozitívan befolyásolja a csontanyagcserét, erősíti a hajat, a körmöket, a szalagokat, inakat, javítja a bőr minőségét. Mindezeken kívül segít a vizenyők kiürítésében anélkül, hogy negatívan befolyásolná a szervezet elektrolit-háztartását, mint a szintetikus vízhajtók. Jelentős az immunrendszer-szabályozó hatása is, segít megkötni a káros szabad gyököket, mérgeket, nehézfémeket és a radioaktív anyagokat is.

 

A kálium-jodid tablettákért felesleges megrohamozni a patikákat

 

Ennek a kőzetnek egy speciálisan feldolgozott, finomra őrölt formája a MANC (Modified Activated Natural Clinopthilolith), amelynek egy grammja 30 négyzetméter károsanyag-megkötő felülettel rendelkezik! Ennek köszönhetően különleges erővel köti meg a nehézfémeket és a hisztamint, miközben a szervezetnek szükséges fémionokat rendeltetési helyükön hagyja. Az ólomhoz, higanyhoz, kadmiumhoz hasonlóan a MANC a radioaktív céziumot és stronciumot is magába zárja, így ezek a szervezetből természetes úton el tudnak távozni.

 

Egy német tudós, Steinmecke igazolta, hogy a MANC a cézium hosszú életű radioaktív izotópjának 98,4 százalékát képes volt a szervezetből eltávolítani! A stronciummal ilyen vizsgálatokat még nem csináltak, de az eredmény minden valószínűség szerint hasonló lenne. Bizonyítottan különleges egészségvédő tulajdonságai miatt ez a nemrég – Froximun Toxaprevent néven – engedélyezett készítmény a figyelem középpontjába került. Jó egyéves használata során kiderült, hogy tartós szedése is nagyon jól tolerálható, így betegségmegelőző, méregtelenítő tulajdonsága „ásványsztárrá” léptette elő. Nem véletlen tehát, hogy a Japán Vöröskereszt nagy mennyiséget rendelt belőle a Fukusima környéki lakosság és a mentőalakulatok egészségének megvédése céljából.

 

Összefoglalva a fentebb említetteket, igazoltnak látszik, hogy egy még évtizedekig tartó sugárzóanyag-terhelés megelőzésében, de egyéb, szervezetünket károsító anyagok folyamatos kivezetése érdekében is a klinoptilolit hathatós segítséget képes nyújtani.

Dr. Simoncsincs Péter
XVII. évfolyam 8. szám

Címkék: fukusima, sugárzások

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.