Új a terápiában

Golyócskák a lélek bajaira

A pszichológiai problémák homeopátiás kezelésének lehetőségei

A homeopátiában a lelki szimptómák figyelembevétele - a testi betegségek kezelésében - fontos szerepet játszik: sokszor a lelki szimptómák döntik el, hogy a beteg milyen gyógyszert kapjon. A homeopátia kritikusai a módszer pozitív eredményeit részben az alapos kikérdezéssel, a mindenre kiterjedő anamnézisfelvétellel magyarázzák: ez szerintük önmagában pszichoterápiás hatású.


 

Tény, hogy egyetlen homeopata sem tagadja: a beszélgetés sok páciensnél csodákat tesz. A gyógyszerválasztás azonban nem egyszerű feladat. Különösen nehézzé válik, ha a beteg eleve lelki panaszokkal fordul a terapeutához.

 

A pszichológiai homeopátia lelkes, mindenre elszánt hívei mellett léteznek olyan, amúgy a homeopátiára nyitott páciensek, akik nem szeretik, ha "turkálnak" a lelki életükben. Olyanok is vannak, akik alapvetően nyitottak mindenre, de nem értenek egyet a terapeuta gyógyszerválasztásával. A szakirodalomban említenek olyan esetet, amikor a páciens megvette a neki rendelt készítményt (a konkrét esetben Lycopodiumot) a gyógyszertárban, de egyúttal homeopátiás szakirodalmat is beszerzett, és áttanulmányozta a Lycopodium javallatait. Ott többek között azt olvasta, hogy olyan embernek adják, aki nem tűr ellentmondást. A páciens úgy vélte, a terapeuta félreértette őt, és nem szedte be a szert. Hetekig gyógyteákkal próbálkozott, de eredménytelenül. Végül elhatározta, hogy mégis elkezdi szedni a Lycopodiumot. Ennek hatására csakhamar észlelhető javulás jelentkezett nála.

 

A fenti példában az történt, hogy a páciens félreértette a homeopátiát, ugyanis a gyógyszerválasztás nem egyszerűen a könyvekben leírt lelki sablonok mentén történik. Adott esetben fontosabb információ lehet az a tény, hogy a páciens édességet kíván, vagy panaszainak este 16-20 óra között megfigyelhető rendszeres rosszabbodásáról számol be (ezek mind a Lycopodium gyógyszerképéhez tartoznak), mint lelki alkata. A jellegzetes, szokatlan szimptómák segítenek megtalálni a páciensnek adandó gyógyszert. Samuel Hahnemann (1755-1843), a homeopátia atyja, a Gyógyítás Organonja c. alapművében megjegyzi, hogy a kezelendő betegségekben a páciens kedélyállapotának figyelembevétele alapvető fontosságú. Gyakran ez dönti el valójában, hogy melyik a betegnek legmegfelelőbb gyógyszer. A kedélyállapot, pontosabban annak változása tájékoztatja a terapeutát arról, hogy helyesen választott-e.

 

Lycopodiumot az ellentmondást nem tűrőknek, arzént a perfekcionistáknak?

Fontos megjegyeznünk, hogy az a tanítás, miszerint az ellentmondást nem tűrőknek Lycopodiumot, a perfekcionistáknak Arsenicumot, a hisztériás nőknek Ignatiát, a becsvágyó, önmagát megtagadó nőnek Sepiát stb. kellene adni, nem Hahnemanntól származik, hanem prominens követőitől, többek között az amerikai orvostól, James Tyler Kenttől (1849-1916). Ezek az utódok jelentős hatást gyakoroltak a homeopátia kései tizenkilencedik és a huszadik századi alakulására. Jellemző, hogy a gyógyszerek "alkati sajátosságok" szerinti kiválasztás ama „klasszikus” módszernek számít. Léteznek azonban ezzel ellentétes tendenciák is: néhány éve homeopaták egy csoportja igyekszik visszatalálni az eredeti, hahnemanni forráshoz, elkerülendő a felesleges, gyakran tévedéshez vezető "pszichologizálást". A homeopátia eme eredeti formáját - lévén, a "klasszikus" jelző már foglalt - Hahnemann barátjáról és kollégájáról, Clemens von Bönninghausenről (1785-1864) "Bönninghausen-módszernek" nevezték el.

 

A lelki állapotok, szimptómák csábítása

Mindegy, hogy a terapeuta a "klasszikus" alkati vagy a Bönninghausen-féle módszer szerint dolgozik. Minden anamnézis során többé-kevésbé terjedelmes és részletes feljegyzéseket készít a páciensről, és aláhúzza a rendkívüli, szokatlan szimptómákat. Ha ezekhez nem tud fejből gyógyszereket hozzárendelni, hozzálát a fáradságos repertorizálásnak, azaz a gyógyszerkönyvekben történő keresésnek. Ma ezt a munkát sok rendelőben számítógépes programok könnyítik meg.

 

Minél szokatlanabb egy tünet jelentkezése, illetve megszűnése, annál nagyobb az esélye, hogy sikerül megtalálni a páciens szempontjából az egyedüli, személyre szabott orvosságot.

 

Nézzünk erre egy példát: egy 24 éves régészhallgató idült húgyúti fertőzésben szenved. A vizeléskor fellépő égő érzet nem különleges tünet. Ha a probléma izzadás és hűlés után vagy szexuális közösülést követően jelentkezik, az már több kapaszkodót jelent a gyógyszerválasztáshoz (előbbi esetben Dulcamara, utóbbi esetében Staphisagrialenne a választandó szer). Ha köhögés és nevetés hatására vizeletszivárgás lép fel (Causticum), vagy ha erőltetés hatására sem sikerül vizeletet üríteni (Camphora), az szintén bizonyos szerekre irányítja figyelmünket.

 

A szorongás és a pánik nem minden esetben kóros. És még ha így is van, nem feltétlenül a homeopátiás rendelő az első állomás, amelyet a betegnek fel kell keresnie, hanem a pszichológus. Bizonyos esetekben azonban a homeopata is tud mit kezdeni az ilyen és hasonló természetű panaszokkal 

 

Mivel azonban a probléma a páciensnél rendszeresen jelentkezik, és korábban már több gyógyszert kipróbált, mérsékelt sikerrel, a terapeuta figyelme egyre inkább olyan tünetekre irányul, amelyeknek nincs köze a hólyaghoz, és a pszichés, lelki megnyilvánulások mentén igyekszik tájékozódni. A beszélgetésből kiderül, hogy Patricia elfojtott bánattól szenved, ezért a Natrium chloratum kerül a választandó szerek közé. Az is kiderül, hogy Patriciában erős a karriervágy, aminek alárendeli saját testi, lelki igényeit, túlerőlteti magát, és nem tűr ellentmondást. Ez viszont a Sepia gyógyszerképének felel meg…

 

Azonban a lelki aspektusok figyelembevétele - a számos szimptóma ellenére, vagy éppen amiatt - sem mindig segít az egyetlen üdvözítő gyógyszer megtalálásában. Patricia esetében sem. Mivel a terapeuta nem akart több gyógyszerrel kísérletezni, azt ajánlotta páciensének, hogy homeopátiás gyógyszer helyett növényi hatóanyagú gyógyhatású készítményt (medveszőlőlevél) szedjen. A kezelés hatására a panasz ritkábbá vált, és egy idő után meg is szűnt.

 

A karakter jellemzése objektivitást és távolságtartást feltételez

A fenti eset homeopátiás szempontból a következő tanulsággal járt: a karakter (alkat) elemzése fontos lehet. Egy másik terapeuta talán egészen másképp ítélte volna meg az esetet és más gyógyszeres megoldást talált volna. Hahnemann tanítása szerint azonban azonos esetben minden terapeutának ugyanazt a készítményt kell megtalálnia, mert adott pillanatban a betegnek egyetlen lehetséges gyógyszere van. Éppen ezért a szimptómáké és nem az interpretációé a főszerep. E ponton világossá válnak a homeopátiás öngyógyítás korlátai is: saját magunkkal vagy a hozzánk közel álló személyekkel szemben hiányzik a távolságtartó objektivitás, az elfogulatlan szemléletmód, a más páciensekkel való összehasonlítás annak megítélésére, hogy mi számíthat szokatlan szimptómának.

 

 

A homeopátia sokszor Hahnemann fenntartásai ellenére is segít

Ha a pszichés panaszok megítélése homeopátiás szempontból ilyen nehéz, vajon mi a helyzet, ha kifejezetten lelki bajokat akarunk e módszerrel orvosolni? Samuel Hahnemann a bánatot és a lehangoltságot tartotta a legfontosabb kórokoknak. Szerinte a legnagyobb testi nélkülözések, mint a hideg, az éhezés és a sebesülés is könnyebben átvészelhető, mint "a boldogtalan házasság vagy a mardosó lelkiismeret-furdalás". A homeopátia akkor lehet hatásos, ha a bánat többé-kevésbé "beképzelt" jellegű. Ha azonban valódi, objektív és megváltoztathatatlan élethelyzet váltja ki, akkor Hahnemann szerint nincs mit tenni, a páciens sorsa megpecsételődött. Hahnemann követői ezt a nézetet nem osztották. Valószínűleg igazuk volt, ugyanis a homeopátia ilyen, kilátástalannak vélt esetekben is képes segíteni a betegeken.

 

Ha valaki azért kér segítséget, mert néhány hónapja a rák örökre elszakította tőle az élettársát, a terapeuta azonnal bizonyos „gyászelleni szerekre” gondol:

 

• Aurum metallicum: ha a páciens kétségbeesett és teljesen reménytelennek ítéli meg helyzetét.

• Ignatia: gyakori sóhajtozás, gombóc érzete a torokban.

• Pulsatilla vagy Phosphorus: a páciensnek állandóan vigasztalásra van szüksége.

• Natrium chloratum: ha a páciens (ellentétben a Pulsatillával) nem akarja, hogy vigasztalják, senkit nem enged közel magához.

 

Egy konkrét esetben a páciens lelki szimptómáiban figyelemre méltó volt, hogy a szeretett élettárs elvesztését követően bizonyos félelmek jelentkeztek. Az egyedülléttől való félelem a Phosphorusra vagy az Arsenicumra irányítja a terapeuta figyelmét, illetve a Stramoniumra, mert a félelem főként éjszakánként jelentkezett. Maria esetében végül azért esett a terapeuta választása az Ignatiára (D12, eleinte napi 5 golyócska), mert a páciens félelmei és bánata ellenére olykor kényszert érzett, hogy hangosan nevessen. A kezelés sikeresnek bizonyult.

 

A laikus tippek ritkán vezetnek eredményre

Érdekes lehet, hogy talán a kezdő is Ignatiára gondolt volna, mivel ez klasszikus „gyászgyógyszer” a homeopátiában, különösen az akut esetben. Ezzel együtt meg kell jegyeznünk, hogy kezdőknél különösen a lelki panaszok esetében meglehetősen szerények az eredmények. Lelki panaszok kezelésére meglehetősen kevés komplex homeopátiás készítmény kapható. Elképzelhető lenne ugyan depresszió ellen Aurum, Natrium chloratum, Ignatia és Pulsatilla kombinálása. Hogy e téren szinte semmi nem történik, szintén arra utalhat, hogy pusztán "bánat" vagy "gyász" alapján ritkán lehet megtalálni a szükséges gyógyszert.

 

A homeopátia ebben tehát jelentős mértékben különbözik a fitoterápiától. Az enyhe, ill. középsúlyos depressziókban bárki tanácsolhatja barátainak, rokonainak, hogy szedjen orbáncfűtartalmú készítményeket. Ha azonban bánat esetén egyszerűen Ignatiát vagy Aurumot ajánlunk barátainknak, szinte biztos a kudarc (még akkor is, ha a tanácsadón ezek valamelyike korábban valóban segített). Egyetlen esetben sem szabad a laikus által ajánlott kezelésnek megakadályoznia a professzionális orvosi, természetgyógyászati kezelést, vagy megszakítania azt. A súlyos élethelyzetben lévő vagy súlyos pszichiátriai betegségben szenvedő pácienseknek pszichiátriai, pszichológiai segítségre van szükségük. A homeopátia ezt nem helyettesítheti! Ugyanakkor a homeopatának enyhébb panaszok esetén azt is meg kell fontolnia, nem ajánlatosabb-e, ha páciensének bizonyos életmódbeli változtatásokat ajánl, amelyek többet segíthetnek, mint bármilyen gyógyszer: sportot, jógát, hobbi keresését, rendrakást a lakásban és az életben, wellnesskúrát vagy munkát.

 

Minél szokatlanabb egy tünet jelentkezése, illetve megszűnése, annál nagyobb az esélye, hogy sikerül megtalálni a páciens szempontjából az egyedüli, személyre szabott orvosságot

 

Természetesen homeopataként nem szabad annak lehetőségét sem elmulasztani, hogy az óriási homeopátiás gyógyszerkincs nyújtotta lehetőségekkel segítsünk a betegen. Nem kell lemondanunk a gyógyszerek adásáról. A gyógyszerválasztásnak azonban tapasztalatokon és megalapozott tudáson kell alapulnia.

 

 

Homeopátiás gyógyszerek félelem ellen

Az alábbi szerek klasszikus, bevált gyógyszerei a félelemérzetnek. Hogy adott esetben segítenek-e, attól függ, a páciens panaszai mennyire illenek a gyógyszerkép leírásához.

 

Aconitum: A félelem hirtelen és hevesen jelentkezik. Jellemző a hirtelen jelentkező halálfélelem akut lázas megbetegedés során vagy baleset, sokk után.

 

Arsenicum album: Ezt a pácienst is halálfélelem keríti hatalmába, különösen éjjel. Félelem gyógyíthatatlan betegségektől. Jellemző a fertőzésektől való félelem (tisztaságmánia), a beteg attól fél, hogy mások előtt blamálja magát. Az arzén vizsgadrukk (perfekcionizmus) ellen is hatásos.

 

Argentum nitricum: A páciens fél a ráváró eseményektől (tágabb értelemben vett vizsgadrukk), tériszony, klausztrofóbia. A félelem fokozott vizelési ingert vagy hasmenést idéz elő.

 

Gelsemium: A gelsemium-páciensre is jellemző a vizsgáktól való félelem (iskolás gyerekek dolgozat előtt), itt azonban a remegés, a heves szívdobogás, különösen, ha nyilvános fellépésről vagy szereplésről van szó. A szimptómák olykor az eseményt követően jelentkeznek. Jellemző az izgalom okozta teljes leblokkolás vagy emlékezetvesztés, valamint a fejfájás.

 

Calcium carbonicum: A páciens fél, hogy mások leértékelik (hiányzó önértékelés, önbizalom), úgy érzi, állandóan figyelik; jellemző a szellemi kimerülés és a felfogóképesség hirtelen lelassulása is.

 

Phosphorus: Félelem az egyedülléttől és a sötéttől, a zivatartól. A páciens nagyon érzékeny, ijedős (pl. hangoktól).

 

Láthatjuk, hogy még e néhány szer közül is nehéz lehet kiválasztani a megfelelőt bizonyos élethelyzetekben, pl. vizsgadrukk esetén. Előfordulhat, hogy egészen más szerek jobban illenek a beteg szimptómáira:

 

Az örömteli eseményektől való félelem jellemző a Platimumra, a rémálmoktól való rettegés Nux vomica választását indokolja, ha valaki visszatérő rémálmokból riad, annak Spongiát adunk, de utóbbi esetekben szóba jöhet a Digitalis vagy a Tuberculilnum is. A menstruáció előtti félelmek esetén Graphitesre esik a választás, jellemző, hogy a beteg megkönnyebbül a sírástól. Ha azonban a félelemérzete a menzesz közben jelentkezik, inkább Siliceára, ha azt követően lépnek fel félelmek, akkor Agaricumra kell gondolnunk.

 

A szűk helyeken jelentkező félelem esetén vagy rettegéskor Lycopodium vagy Pulsatilla a megfelelő gyógyszer. A kutyától való félelem esetén Belladonnát adunk. Fel kell azonban tennünk a kérdést: mikor szokatlan ez a félelem? Biztosan nem, ha a pácienst már megharapta egy kutya.

 

A gyógyszerválasztás olyan, mint egy kirakós játék, amivel tapasztalat és gyakorlat birtokában könnyebben megbirkózunk, mint a kezdők.

- dr. ki -
XII. évfolyam 7. szám

Címkék: homeopátia, lelki betegségek, szorongás

Aktuális lapszámunk:
2017. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.