Új a terápiában

Gyógyító időutazás

Reinkarnációs terápia

    Már a televízió is felfedezte a halhatatlanságot. Lefilmezik az embereket, akiket visszavezetnek korábbi inkarnációikba, és velük együtt keresik fel korábbi életük helyszíneit. A tapasztalatok viszont azt is megmutatták, hogy a terápiás módszerként alkalmazott visszavezetések megdöbbentő gyógyulási folyamatokat indíthatnak el. Éppen ezért mind több orvos és terapeuta foglalkozik a reinkarnációs terápiával.  


    A reinkarnációs terápia jóvoltából meggyógyulhatnak a múlt lelki sebei. A legmeglepőbb, hogy mindez akkor is működik, ha a páciens nem hisz az újraszületésben

     

    A reinkarnációs terápiában nem fontos, a páciens hisz-e vagy sem az újraszületésben. A belső képek útján mindig az ember saját lelke a legjobb szakértő, magatartás-terapeuta, gyógyító. Ez a fajta terápia sokkal többet kínál az embernek annál az információnál, mikor és hol is élt korábban. A módszer során a transzba került páciens azt tapasztalja meg, hogyan érheti el életcéljait. És persze azt is, mire kell figyelnie a kapcsolataiban vagy a munkájában, hogy végre megtalálhassa a teljes harmóniát.

     

     

    A spirituális homeopátia egyik fajtája

    Amikor a XIX. század második felében az emberek kísérletezni kezdtek a hipnózissal, rendszeresen előfordult, hogy a hipnotizált személy elméjében – szándéktalanul és spontán – korábbi inkarnációinak képei bukkantak fel. Az első célzott és tudatos, korábbi életekbe való visszavezetési kísérletek egyikét a francia Albert de Rochas végezte el, aki 1911-ben könyvet is megjelentetett élményeiről. Az ilyenfajta visszavezetésekre azonban a pszichológia határjelenségeként a „hipnotikus hallucináció” cédulája került. Legközelebb Morey Bernstein hipnotizőr publikált az 1950-es években egy nagy feltűnést keltő könyvet (a címe The Search for Bridey Murphy, azaz Bridey Murphy keresése volt). Bernstein pácienseinek pszichoszomatikus panaszait gyerekkorukba való visszavezetéssel gyógyította. Ennek során az egyik női betege száz évvel azelőtti megtestesülésébe került vissza Írországba. Újra magához térve számtalan érdekes kalandjáról számolt be, amelyeket annak idején mint Bridey Murphy élt át. Egy újságíró tudósított az esetről, és utánajárva azt is kiderítette, hogy a nő beszámolójának számos részlete megdöbbentően pontosnak bizonyult.

     

    Az eset nyilvánosságra kerülését heves vita követte. Ennek egyik eredményeként megnőtt az érdeklődés a visszavezetések és a korábbi létek bizonyítékai iránt. Ennek köszönhetően néhány felettébb figyelemre méltó eredmény látott napvilágot. Arthur Guirdham angol pszichiáter a 60-as évek elején egy olyan beteg nőt kezelt, aki gyerekkorában átélt kínzó álmokról számolt be neki. Ezekben az álmokban kathar nőként élt Dél-Franciaországban a XIII. században, és eretnekként megégették. A páciens kislányként feljegyezte ezeket az álmait, és rajzokat is készített hozzá. Az orvos a feljegyzések és a rajzok láttán olyan izgatott lett, hogy további kutatásokba fogott.
    A hölgy ugyanis valóban pontos rajzokat készített régi francia pénzérmékről, ékszerekről és épületalaprajzokról. Leírt olyan dalokat, ruhadarabokat, rituálékat és eseményeket, amelyekről 13 éves angol kislány létére nem lehetett tudomása.

     

    A hipnózis is előhívhatja a korábbi életek emlékeit

     

    Az amerikai professzor, dr. Ian Stevenson egész sor olyan reinkarnációs emléket gyűjtött össze, amelyek gyerekeknél spontán léptek fel. Ezek ugyancsak érdekes véletlenszerűségeket mutattak. Például az illetőkön olyan helyeken mutatkoztak meg anyajegyek vagy sebek, amelyek egy korábbi életükben a halálukat okozták. Így az egyik gyerek, aki a hátán sebszerű elváltozással jött a világra, később arra emlékezett, hogy egy korábbi életében a hátába kapott fejszecsapástól halt meg. Stevenson több mint kétszáz ilyen jellegű esetet dokumentált, és a példái mind azt bizonyították, hogy a korábbi inkarnációk nyilvánvaló jeleket hagyhatnak aktuális megtestesülésünkön. A reinkarnációs terápia tapasztalatai pedig azt mutatják, hogy a múltban szerzett fizikai és lelki sebek fizikai és lelki zavarokat idézhetnek elő a jelenben. És ami a laikus számára rejtélyesen, sőt hihetetlenül hangzik, a mai probléma keletkezési szituációjába való visszavezetés és a traumatikus élmény újra átélése jóvoltából a zavar általában eltűnik.

     

    Ahogyan Wagner Parszifáljában elhangzik: „A sebet csak az a lándzsa gyógyítja meg, amely ütötte.” Egyfajta spirituális homeopátiaként foghatjuk fel ezt, amikor a „hasonlót a hasonlóval” gyógyító elv a lélek szintjén érvényesül.

     

     

    A lelki képek gyógyító ereje

    Dr. Stanislav Grof orvos és pszichiáter Születés, halál és transzcendencia című könyvében beszámol egy páciensről, aki depressziója és szorongásos tünetei miatt szorult pszichoterápiára. Ezenkívül krónikus orr- és arcüreggyulladásban szenvedett, amely semmiféle kezelés hatására nem múlt el. A hölgy egy ülés alkalmával egyik korábbi inkarnációjának állapotába került, amelyben boszorkányként faluja lakói vízbe fojtották. Miután drámai lelki kitörés és erős nyákürülés közepette újra átélte ezt az élményt, panaszai eltűntek. Az esetet Grof ugyan nem tartotta a reinkarnációi bizonyítékának, annyit azonban beismert, hogy az esemény minden résztvevő legnagyobb megdöbbenésére valóban megszabadította a beteget lelki tüneteitől, ezenkívül kínzó arcüreggyulladása sem tért vissza többet.

     

    Testi bántalmak pszichoszomatikus háttérrel, szorongás, túlreakció, problémák az emberi kapcsolatokban – ezek azok a területek, amelyeken a reinkarnációs terápia mostanáig tiszteletre méltó sikereket ért el. Míg korábban elsősorban hipnózissal dolgoztak, addig ma inkább a nem hipnotikus terápiák kerülnek előtérbe. Egyfelől bebizonyosodott, hogy általában a könnyű transz (amely mélyalvási szakaszban is fellép) is elegendő ahhoz, hogy a páciens elérje a terápiás hatáshoz szükséges érzelmi érzékenységet. Másfelől a hipnózis során időnként problémák léptek fel amiatt, hogy a páciensek túl mélyre jutottak vissza a felidézett emlékhelyzetbe. Egy férfi például amikor különösen szép inkarnációt élt át, mindenáron ott akart maradni, mert a valódi életében folyamatos frusztráltsággal kellett szembenéznie. Esetében igen nagy erőfeszítésbe került visszahozni őt a valóságba.

     

    Egy 13 éves angol kislány korábbi élete eseményeiről álmodott, amikor mint dél-francia eretneket megégették. Az orvos megdöbbenésére rajzokat is készített olyan régi francia pénzekről, amelyeket nem ismerhetett

     

    A nem-hipnotikus visszavezetésnél különféle módszerek léteznek a könnyű transz olyan állapotának elérésére, amely a belső képek átéléséhez szükséges. Ilyen például a speciális légzéstechnika, az úgynevezett rebirthing-légzés (újraszületés-légzés), melynek során hosszabb időn át intenzíven és megszakítás nélkül kell lélegezni. Utána következik az úgynevezett vitorlafázis, amikor az ember mondhatni „levitorlázik” az elért lélegzethegyről a lélek vízióiba. Ekkor jön a legfontosabb felvonás: az illető visszatér egy korábbi, konkrét élet idejébe és helyére, ahhoz a problémához, amelyet kezelni akarnak.

     

    Más iskolák a progresszív izomlazítás vagy az autogén tréning elemeit alkalmazzák. Lehet dolgozni például azzal az elképzeléssel, hogy a kliens teste különböző pontjain kapcsolókat nyomogat, és tudatát a lábába juttatja le. Utána egy liftet kell elképzelnie, amellyel eljuthat egy magasabb emeletre, és kiszállás után újra megtalálhatja korábbi élete eseményeit.

     

    A felismert probléma a megoldott probléma

    További megoldást jelent az ellenkező irány alkalmazása és a katathym képátélés elemei. Így például ha elképzelünk egy mezőt és rajta egy házat, amelynek alászállunk a pincéjébe. Az egyik amerikai szakember ezzel szemben kulcsmondatokkal dolgozik, amelyeket addig ismételget, amíg a megfelelő kép fel nem bukkan az illető lelki szemei előtt. Ha olyan mondatok bukkannak fel, mint „fal vesz körül”, vagy „mintha két deszka szorítaná a fejemet”, akkor nagy eséllyel erőszakos halálélmény rejtőzik egy korábbi életben, és ez okozza a jelenkor problémáit.

     

    Az a férfi például, akinek a torkával voltak problémái, és stresszhelyzetben légszomjjal küszködött, a reinkarnációs terápia során átélte, hogy egy korábbi életében felakasztották. Egy kislánykora óta asztmás asszony azt élte át, hogy valamikor egy nomád törzs tagjaként a sivatagban lakott, és egy homokviharban megfulladva lelte halálát. Mások repüléstől való félelmét az magyarázza meg, hogy az első világháborúban pilótaként lezuhantak a gépükkel. A vizsgaszorongások hátterében nemritkán korábbi kihallgatások, vallatások kínzó emléke áll.

     

     

    A repüléstől való félelem eltűnik, ha fény derül az okára: például arra, hogy a páciens korábbi életében pilótaként lezuhant a repülőgépével

     

    A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen problémák és bántalmak gyorsan eltűnnek, ha a páciens reinkarnációs terápiában újra átéli. Egy tériszonyban szenvedő férfiről például kiderült, hogy valamikor régen, kereskedő korában hegyi rablók támadtak rá és egy szakadékba lökték. A terápiát követően viszont már nyugodtan állt bérházuk tetején, és örömmel állapította meg, hogy tériszonya megszűnt. A gyógyulás azonban nem mindig megy ilyen egykettőre, olykor több lélekrétegen kell áthatolni, amíg sikerül rátalálni a történet mögött rejlő történetre.

     

    Valahányszor olyan problémák, szorongások és reakciók jelentkeznek, amelyeknek nincsen közük a jelenkori szituációhoz, feltételezhető, hogy mivel megjelenésük a jelenkor adottságaival nem magyarázható, okaik valahol a múltban rejlenek. A reinkarnációs terápia ilyenkor utat nyithat a gyógyulás felé.

     

     

    A lélek két világ között

    A bűntudat nagyon lényeges mértékben befolyásolhatja az újraszületéseket. Jó példa lehet erre annak a nőnek az esete, aki egy korábbi életében belehalt a szülésbe, ezért jelenkori életében meddőségtől szenved, mert öntudatlanul el akarja kerülni a halál újraátélését. Egy másikuk soha nem engedi el a szeme elől a gyerekét, és ennek a beteges szorongásnak az az oka, hogy egy korábbi reinkarnációjában, parasztasszony korában látta, amint a háza összeomlik és maga alá temeti a gyerekét.

     

    A kanadai pszichiáter, dr. Joel Whitton éveken át tanulmányozta azt a területet, amely a hagyományos reinkarnációs terápiával nem, vagy csak részlegesen kezelhető. Ez az az átmeneti fázis, amely a tibeti hagyományban a bardo névre hallgat. A szakember számtalan embert vezetett már vissza ide, és ennek során olyan elemekre bukkant, amelyek az úgynevezett halálközeli élmények között is fel szoktak bukkanni. Miután a lélek elvált a testtől, átéli az úgynevezett „életútra való visszanézést”. Ennek során nemcsak a saját élet tettei és érzelmei idéződnek fel még egyszer, hanem a többi emberrel is találkozik, és felveszi velük a kapcsolatot. Érzi azoknak az örömét, akiken segített, és azok fájdalmát, akikkel igazságtalanul bánt. Az illetők ilyenkor átélték a bűntudatot, és úgy érezték, bűnhődniük kell. Ez a fajta tudattalan bűntudat állhat a háttérben azoknál az embereknél, akik bizonytalanok, önértékelési zavarokban szenvednek és gátlásosak, ha saját igényeiket kellene bevallaniuk.

     

    A nagy költők közül Goethe és Schiller, de a zeneszerző Gustav Mahler és a feltaláló Henry Ford (a képen a fiával) is hitt a reinkarnációban

     

    Jó példa lehet erre az az asszony, aki nem válik el a férjétől, holott az rosszul bánik vele, ám a nő úgy érzi, valamiképpen megérdemli az ütéseket. A visszavezetésben azt látja, hogy egy előző életében ő bánt úgy az akkori férjével, ahogyan a mostani bánik most vele. Ám ugyanazt elszenvedni nem jelent megoldást, ettől még nem lesz szabad az élete. Ez nem teszi meg nem történtté a múltat, és nem teszi jóvá a történteket. A korábbi tettek nyomát a leginkább aktív, felebaráti szeretettel telt élettel tehetjük jóvá, ehhez azonban fel kell ismernünk az összefüggéseket és felbontani a rejtett bűntudat hálóját.

     

    Hogyan oldjuk fel az árnyékokat?

    Az emberiség története tele van erőszakkal. Ha abból indulunk ki, hogy sok életünk volt már a földön, akkor szinte lehetetlen kizárni, hogy valamelyik életünkben ne lettünk volna bűnösek. Áldozatok ugyanúgy voltunk, mint tettesek. És csak ha ezt elfogadjuk, ha megbékélünk vele, akkor tudjuk tiszta szívből azt mondani: „és bocsásd meg a mi vétkeinket”. Akkor tudjuk, hogy valóban megbocsátást nyerünk.

     

    A reinkarnációs terápia nagyon hasznos lehet ezen a területen, és senkinek sem árt, ha a segítségére támaszkodik. A lényeg csak az, hogy megbízható terapeutát találjunk. Tudományos szempontból nézve jelenleg nem áll rendelkezésünkre objektív bizonyíték sem a lélek halhatatlanságára, sem az újraszületés lehetőségére nézve. Ugyanilyen kevés bizonyítékunk van az ellenkezőjéről, és egy sor komolyan veendő utalás szól viszont mellette.

     

    A prenatális pszichológia élményeket idéz fel az embrionális élet korszakából, amikor az agy még ki sem fejlődött. A másik oldalon a halálközeli élmények azt mutatják, hogy tudatunk akkor is működik még, amikor az agyunk már kikapcsolt. Mindkét dolog arra utal, hogy tudatunknak megvan a maga lényege, és nem csupán az idegsejtek aktivitásának terméke.

     

    A reinkarnációs terápia szerint a bűntudat is az előző életekből terhelheti meg a lelket

     

    Mint ismert kutatók feljegyezték, számos kisgyerek emlékszik még korábbi inkarnációira. Sok, általuk megadott adat a tudományos ellenőrzés fényében igaznak bizonyult. Így például olyan hegek említése, amelyek egybehangzottak a korábbi életükben szerzett és akkoriban a halálukat okozó sebekkel. A zsenik és csodagyerekek rendkívüli tulajdonságai is a legegyszerűbben a reinkarnációval magyarázhatók meg. Henry Ford, az autófeltaláló például így fogalmazott: „Amit néhányan különleges adottságnak vagy tehetségnek tartanak, az nézetem szerint hosszú, számos élet során összegyűjtött tapasztalat eredménye.”

     

    A korábbi életekre való emlékezés hipnotikus visszavezetés útján, igazolhatóan valódi vallomásokkal és nem utolsósorban a reinkarnációs terápia sikere – mindezek tények, amelyek a maguk összességében a személyes újraszületés elfogadásával magyarázhatók meg a legegyszerűbben. Hogy ez a magyarázat helyes-e, azt jelenleg senki nem tudja teljes biztonsággal megmondani. Annak azonban, hogy a reinkarnációs terápia során látott képek valóban korábbi életeinkből származnak-e, vagy más forrásuk van, a terápia sikere szempontjából nincs jelentősége.

     

     

    Elfogadni önmagunkat

    A reinkarnációs terápia csak akkor sikeres, ha a terapeuta úgy fogadja el a pácienst, amilyen. Ha először a jelenlegi életre vetünk egy pillantást, látszik, hogy gyerekként szinte mindannyian úgy éreztük, nem kapunk elég figyelmet, és hogy nem vagyunk tökéletesek. Kezdettől fogva az az érzés él bennünk, hogy csak akkor fogadnak el és szeretnek bennünket, ha elég „jók” vagyunk. Ha egy réteggel lejjebb hatolunk, a korai inkarnációkba, szintén azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek figyelemhiányban szenvedtek. Alig van még egy olyan terápiás módszer, amely olyan felismerhetővé tenné a korábbi életek projekciós felületén saját meg nem tett tetteinket, mint a reinkarnációs terápia. Valahogyan logikus: saját magunkat – akár a jelenben, akár sok száz évvel ezelőtt – általában szigorúbban ítéljük meg, mint mások. A reinkarnációs terápiában azonban a terapeuta abszolút mértékben elfogadja a pácienst, függetlenül attól, milyen korábbi tetteire derül fény. Ez egyszerre megható és hihetetlenül szép, hiszen lehetőséget nyújt az érintettnek arra, hogy végre elfogadja önnön „rossz” tulajdonságait és árnyoldalait, és ezzel saját magát.

     

    Hit az újraszületésben

    A reinkarnációs terápia abból indul ki, hogy jelenlegi problémáink okai korábbi inkarnációinkban rejtőzhetnek. Ez a mai pszichológia számára eléggé gyanúsnak tűnik, az az ötlet azonban, hogy az ember nemcsak egyszer él ezen a földön, hanem többször is, különféle alakokban, ősi elképzelés, amely minden kultúrában és területen évszázadok óta jelen van.

     

    Ha mi magunk is képesek vagyunk elfogadni „árnyékainkat”, akkor élhetünk szabad életet

     

    Az emberiség nagy gondolkodói közül sokan hittek a reinkarnációban: Szókratész, Platón és Plutarkhosz ugyanúgy, mint Goethe és Schiller, Herder és Schopenhauer, Nietzsche és Wagner, az újabb korból pedig az amerikai költő, Longfellow, Tolsztoj és Hermann Hesse, Gustav Mahler és Sibelius. Mellettük meggyőződéssel hitt az újraszületésben Benjamin Franklin, C. G. Jung, Charles Lindbergh és Henry Ford is.

     

    A zsidóknál a názáreti Jézus idejében az újraszületés hite teljesen általános volt. Számos korai keresztény is hitt ebben, a Biblia is említést tesz „a születések kerekéről”. Csak 1553-ban, a konstantinápolyi zsinat száműzte a reinkarnáció elvét a hivatalos egyházi tanításból. Az idők folyamán ezt a gondolat mindinkább elnyomottá vált Európában, csak néhány eretneknél bukkant fel, akiket azért rendre meg is égettek. Végül a felvilágosodás és a materializmus végleg a babonák közé száműzte a reinkarnáció gondolatát.

    -emel-
    XIII. évfolyam 5. szám

    Címkék: reinkarnációs terápia

      Aktuális lapszámunk:
      2019. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.