Új a terápiában

"Halálkoszorú" a vérben

Vérvizsgálat sötét mezős mikroszkóppal: magyarázatot kapunk arra, hogy miért olyan gyakoriak az érrendszeri katasztrófák a daganatos betegeknél

Teljes vérállományunk percenként végighalad egész testünkön. Egy vörösvértest a szívből a lábujjunk hegyéig 15 másodperc alatt ér el. Vérünk sok fontos információt hordoz testünk egyik pontjából a másikhoz. A sötét mezős mikroszkóppal végzett diagnosztika az élő vér minőségi vizsgálatát teszi lehetővé ezerszeres nagyítás mellett. Ez a vizsgálat kiegészíti a hivatalos orvoslás "mennyiségi vérképét", amely valójában nem vérkép, csupán a vér alkotóelemeinek táblázatszerű ábrázolása. Az így nyert vérkép a kapott paramétereket lényegében a lakosság átlagértékeihez hasonlítja. Azonban minden ember egyedi, ezért az egészséges emberek vérparaméterei is kismértékben különböznek egymástól. 


Mire az egyedi értékek elhagyják a normatartományt, a kórfolyamat már előrehaladottabb stádiumba lépett. Sokszor a vérből mérhető paraméterek meglehetősen későn reagálnak a betegségekre. Jól példázzák ezt a májértékek. Májértékek alatt olyan fehérjéket értünk, amelyek akkor szabadulnak fel, amikor a májszövetet alkotó sejtek pusztulnak nagyobb számban. Amikor a máj anyagcseréje zavart szenved - ami többek között epekőképződéshez vezethet -, de még nincs tömeges sejtpusztulás, a hagyományos vérvizsgálat nem mutat eltérést. Más a helyzet a sötét mezős mikroszkópos vizsgálatokkal, itt ugyanis az anyagcsere zavara a vörösvértestek minőségén, a sejtek alaki eltérésén látszik. A csontvelőben másodpercenként 2,8 millió vörösvértest termelődik. Előállításuk alapanyagai a máj anyagcseréje révén keletkeznek. Ha ezek a "nyersanyagok" nem állnak megfelelő mennyiségben rendelkezésre, a vörösvértestek sejtmembránjain eltérések jönnek létre, amelyek mikroszkóp alatt látszanak.

 

A fehérvérsejteket a hivatalos vérkép készítése során megszámolják, majd altípusok szerint is meghatározzák. Sajnos az orvosi laborban ezeken a sejteken sem vizsgálják a morfológiai eltéréseket, illetve a funkcionális zavarokat. A sötét mezős mikroszkóp alatt megfigyelhető a sejtek amőbaszerű mozgása, ezzel együtt reakciókészsége. Természetesen a hivatalos vérvizsgálat keretében a vérplazmát, illetve a vérszérumot vegyelemzésnek vetik alá, amiből sok értékes információ szerezhető, bár ezek mikroszkóp alatt nem láthatók. Ez azt jelenti, hogy a kétféle vizsgálat kölcsönösen kiegészíti egymást.

 

A sötét mezős mikroszkópos vérvizsgálat története több mint kétszáz kutató nevéhez köthető, akik az utóbbi kétszáz évben intenzíven kutatták a vért minőségi szempontok alapján. Egymástól függetlenül megállapították, hogy idült betegségek hatására a vér összetétele megváltozik. A vérplazmában golyószerű, illetve féregszerű struktúrák jönnek létre, amelyeket különféle baktériumoknak tartottak. Ezért e struktúrákat a betegségek megjelenésével, kialakulásával hozták kapcsolatba. Karl von Rokitansky (Semmelweis Ignác egykori kollégája) 1848-ban megfigyelte, hogy a rákos betegek vére idő előtt megalvadt a mikroszkóp alatt. Ennek alapján feltételezte, hogy a véralvadásnak köze van a rákbetegséghez. Ezt a jelenséget a mai napig meg lehet figyelni a rákban szenvedőknél, ami vénás trombózis, szívinfarktus vagy tüdőembólia formájában okoz náluk komoly gondokat. Sajnos a hivatalos medicina ezzel az összefüggéssel szinte egyáltalán nem foglalkozik, pedig a jelenséget már a középkorban is ismerték. Akkoriban a nedvtan volt az uralkodó doktrína, vagyis a betegséget a rossz nedvekkel hozták kapcsolatba. A korabeli orvosok érvágással igyekeztek a szervezetből kiüríteni a "rossz vért". Ha ekkor a vér hamar megszáradt a tálkában, annak peremén kört alkotva, az orvos "halálkoszorúról" beszélt, avagy a jelenséget rossz prognózisúnak értékelte. Ezt a "halálkoszorút" fedezte fel újra Rokitansky a mikroszkóp alatt, amit 1997-ben a Bécsi Rákkutatási Központ igazolt.

 

  

 

1. kép: Fibrinfészkek, amelyek korai véralvadáskor keletkeznek (Négyszázszoros nagyítás
 
2. kép: Idő előtt bekövetkező véralvadás (fehér szálak a vérplazmában). Ezerszeres nagyítás
3. kép: Neutrofil granulocita (immunsejt) és trombocita (vér-lemezke). Ideális vérkép

 

 

A rák soha nem alakul ki egészséges szervezetben. Az egészséges test felismeri a daganatos sejteket és sakkban tartja azokat, szaporodásukat. Csak ha ellenőrző és javító mechanizmusai teljesen összeomlottak, alakul ki a daganat képződéséhez kedvező helyzet. Ekkor a szervezet nem képes kellő mértékben megakadályozni, hogy a rosszindulatú sejtből daganat keletkezzen.

 

Minden krónikus degeneratív betegségben (rák, reuma) fokozott oxidatív stressz alatt áll a szervezet, vagyis túl sok a szabad oxigéngyök a testben. Ezek a szabad gyökök károsítják a sejteket, súlyos esetben pedig azok mutációjához vagy elpusztulásához vezetnek. Az oxidatív stressz állapota akkor alakulhat ki, amikor a szervezet több tápanyagot fogyaszt el, mint amennyit kap. Minden gyulladásos folyamat során fokozott mértékben keletkeznek szabad gyökök. Ha ezeket nem kötjük le, szövetpusztulás lehet a következménye. A daganatok gyakran gyulladások talaján alakulnak ki, ez azt jelenti, hogy a beteg szervezetnek megnő a tápanyagigénye (vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, aminosavak stb.). Klinikai felmérések szerint az összes rákos eset 35 százaléka a helytelen táplálkozással, a túl kevés zöldség és gyümölcs fogyasztásával függ össze.

 

Naponta ötször kell ennünk zöldséget, illetve gyümölcsöt (naponta 800 g). Ez azonban csak az egészséges emberekre vonatkozik, a betegeknek ennél jóval nagyobb adagokra van szükségük.

 

Christopher Gerner, a Bécsi Daganatkutató Központ munkatársa 1997-ben megállapította, hogy a fokozott oxidatív stressz károsítja a vörösvértesteket. Ennek hatására a vérben olyan struktúrák keletkeznek, amelyeket a sötét látóterű mikroszkópos vizsgálatok során kétszáz éve leírnak. Gerner továbbá azt is megállapította, hogy a szabad gyökök aktiválják a protrombinból keletkező trombint, ami megmagyarázza a felgyorsult véralvadást. Ezt a folyamatot a daganatsejtek saját hasznukra fordítják. Sok szabad gyököt termelnek, majd megbújnak a véralvadékban, illetve az ekkor keletkező fehérjestruktúrákban. Ezzel sebfelületet imitálnak, és elbújnak az immunrendszer sejtjei elől. Mindez azt jelenti, hogy minél inkább csökkentjük az oxidatív stresszt, annál inkább megkönnyítjük immunrendszerünknek a daganatsejtek felismerését. Másfelől mindez magyarázatot ad arra, miért olyan gyakoriak az érrendszeri katasztrófák a daganatos betegeknél. Most már érthető a középkori orvosok leírása a "halálkoszorút" illetően. Az oxidatív stresszt vegyi úton is meghatározhatjuk a vérből. A sötét látóterű mikroszkóp alatt azonban láthatjuk is: a következmény a vörösvérsejtek alaki elváltozásain, valamint a tárgylemezkén lévő vér idő előtti megalvadásán látszik. A vizsgálat sok egyéb adata mellett átfogó képet kapunk a belső miliőről. A modern orvostudomány sok betegséget a fokozott oxidatív stresszel hoz kapcsolatba.

 

A beszívott oxigén 51 százalékát szívünk és agyunk használja fel, ezért e két szervben igen sok agresszív oxigéngyök keletkezik, amelyek károsítják e két fontos szervet. Ezek a káros oxigéngyökök felelősek a koleszterin oxidációjáért az érfalakon, többek közt a koszorúerekben. Az oxidált zsír ragacsos, sűrű, avas zsír, amely az érfalakon lerakódik, megtapad, ezért az érelmeszesedés többnyire a szív koszorúereiben kezdődik, és bizonyos idő elteltével elzárja az érintett koszorúérszakaszt, amit szívinfarktusnak hívunk. Az agyban keletkező oxigéngyökök károsító hatása összefüggésbe hozható a Parkinson-kórral. E betegség lényege, hogy az oxigéngyökök károsítják az agytörzs dopamintermelő sejtjeit. Sokáig azt gondolták, hogy a Parkinson-kór mérgezések, gyógyszerek mellékhatása vagy gyakran ismétlődő rázkódás következménye. Ma már tudjuk, hogy a betegség kialakulásában a helyi anyagcsere zavara játszik fontos szerepet. A gyümölcsökben és zöldségekben található anyagok ezért értékes segítséget jelentenek a betegségek megelőzésében. Hogy valaki elegendő antioxidáns hatású zöldséget és gyümölcsöt eszik-e, az látható a mikroszkóp alatt.

- vörös -
XVI. évfolyam 2. szám

Címkék: érrendszer, vér, vérvizsgálat

Aktuális lapszámunk:
2018. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.