Új a terápiában

„Halott" ember nem hazudik

Világkongresszus a vizeletterápiáról


     

    Harald W. Tietze a következő fülszöveget írta vizeletterápiáról szóló könyve borítójára: "Ne olvasd el ezt a könyvet, ha tökéletesen egészséges vagy, ha karcsú vagy és bőröd selymes, ha nem vagy depressziós, ha nincs allergiád, asztmád vagy pikkelysömöröd, és ha soha az életben nem fog megmarni mérges kígyó vagy pók." Ám sosem gondolta volna, hogy egy napon egyike megtörténik vele az említett problémáknak.

     

    Így ír erről: 1998. október 26-án az ausztrál vadvirág orvosságokról szóló könyvön dolgoztam. A sűrű dzsungelen kellett átkelnem, hogy a megfelelő növényhez jussak. Hirtelen egy rezes fejű kígyó fogát mélyen a lábszáramba döfte. A legközelebbi kórház legalább egyórányi távolságra volt. A vizeletemmel kezeltem magam. Persze kórházba mentem és ott folytatták kezelésemet, de - legnagyobb meglepetésemre - a marás hatása minimális volt.

     

    Hitem ebben a terápiában ismét megerősödött, amikor 40 ország tudósai, gyakorló orvosai és az ún. "gyógyíthatatlan" betegségek túlélői tartottak eszmecserét egészségügyi problémák gyógyításáról és megelőzéséről a brazíliai Belo Horizontéban, ahol a világ vizeletkutatói és -használói találkoztak harmadszor, hogy megvitassák a vizeletterápiás gyógymódokat. Habár még a természetgyógyászati eljárások lelkes hívei között is sokan fenntartással fogadják a híreket, a kongresszus résztvevői váltig állítják, a saját vizelet minden betegség ellen hasznos lehet.

     

    Azt tartja a mondás, hogy halott ember nem hazudik. Már pedig a kongresszuson sok ember ott volt, akikről az orvostudomány már "lemondott", és akik saját költségükre eljöttek, hogy elmeséljék személyes történetüket. Sokan úgy gondolják, hogy az effajta esettanulmányok csupán rossz kórmeghatározások eredményei, ahogy az egy esetben elő is fordult. Ugyanakkor a szakorvos sem tudott mit mondani, amikor kezébe adták egy másik specialista az esetet igazoló diagnózisát!

     

    Dr. Ryoichi Nakao, a japán M. C. L. intézet elnöke szerint a vizelet nem más, mint információs forrása testben fellelhető betegségről. Amikor a vizelet elfogyasztásával ez az információ visszakerül a testbe, az elemzi ezt és aktivizálja immunrendszerünket a megfelelő biológiai válasz megtételére, amely a betegséget meggyógyítja. Tudományosan bizonyított, hogy a vizelet lenyelve vagy külsőleg alkalmazva leküzdi a fertőzéseket, az allergiát és a bőrbetegségeket. A saját vizelet-terápia támogatja az immunrendszert és olyan betegségek gyógyulását, melyeket "gyógyíthatatlannak" kiáltottak ki: rák-AIDS-tbc. Az egyik legfelemelőbb pillanatot a konferencia kezdetén dr. Sonia Rodrigues nyújtotta. Megosztotta a konferencia résztvevőivel saját történetét sikeres rák elleni küzdelméről.

     

    Egy levél egészen más terápiás területről számol be pozitív eredményről: "50 éves nő vagyok, 10 éve állapították meg, hogy HIV-fertőzött vagyok. Kb. 6 hónappal ezután kezdtem el gyógyszert szedni. Voltak jó és rossz napjaim. Néhány év után azonban a gyógyszerek már nem hatottak. Két évvel ezelőtt nagy bajban voltam. Előrehaladott AIDS-em volt és sokan azt gondolták, lejárt az időm. Van egy barátom, aki orvosi egyetemre jár. Ő beszélt nekem a vizelet-terápiáról. Amikor először említette, nem hallgattam rá. Aztán kb. 5 hónappal ezelőtt újra szóba hozta a dolgot. Volt nála néhány könyv, és én elolvastam egy-két részt belőlük. Nos, azóta mindennap iszom 1/3 csészényi vizeletet.

     

    Múlt héten az orvosom azt mondta, az AIDS-em már nem kimutatható. Őszintén hiszem, hogy ez a vizeletnek köszönhető. Már majdnem 10 éve szedtem gyógyszert és soha semmi nem volt még ilyen hatásos. … Tudom, hogy durvának tűnik vizeletet inni, de ha élni akarsz, erősen ajánlott. Senki sem figyelt rám először, mikor erről beszéltem, azt hitték, őrült vagyok. Mára viszont minden barátom használja a módszert."

     

     

    A legjobb módszer a vizelet-terápia alkalmazására: cseppek a nyelv alá

    Ez egy nagyon könnyű módszer a megfelelő adagolás kialakítása szempontjából, a vizelet napjában többszöri friss felhasználásával, mellyel nagyszerű eredményeket lehet elérni negatív mellékhatás nélkül. Nagyobb mennyiség elfogyasztása helyett csak 1–20 csepp vizeletet kell szemcseppentővel a nyelv alá csöppenteni. A húgycseppeket a reggeli első vizelet középső részéből szemcseppentővel tegyük a nyelvünk alá. Első nap kb. 1-5 cseppet, második nap 5-10 cseppet, és a harmadik napon szintén ennyit, de napjában kétszer, rögtön felkelés után és közvetlenül lefekvés előtt. Ez az adagolás addig folytatható, amíg az adott panasz megszűnik, szükség esetén persze növelni is lehet az adagot.

     

    Skót kutatók felfedezték, hogyan lehet személyre szabottan megállapítani a vizeletcseppek szükséges mennyiségét. A friss vizeletet gyűjtsük össze az étkezések közötti időben és lassan tegyük a nyelv alá szemcsepegtetővel. Az íz és a hőmérséklet néhány csepp utáni érzékelése további cseppek adagolása után megszűnik. Hogy ez hány csepp után következik be, az egyénileg teljesen változó. A kutatók az ízérzékelés csökkenésének jelenségét semlegesítési dózisnak hívják. Ennek az immunreakciónak a megfigyelésével mindenki megtalálhatja saját, egyéni adagját.

    Sz. Z. L.
    XII. évfolyam 2. szám

    Címkék: Tietze, vizeletterápia

      Aktuális lapszámunk:
      2019. szeptember

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.