Új a terápiában

Hipertermia a rákkezelésben

A lázterápia elvének célzott alkalmazása

Régóta ismert eljárás a betegségek meleggel, melegítéssel való gyógyítása, és bár a rák hipertermiás kezelését is már száz évvel ezelőtt tudomá­nyosan leírták, de ezután hosszabb időre feledésbe merült. Újabban a rák kiegészítő kezeléseként egyre szélesebb körben alkalmazzák kórházakban, rákterápiás centrumokban. Segítségével javítható a kemoterápia és a sugárterápia hatékonysága.


A test felmelegítése a láz szintjére – itt az egész testi hipertermia formájában – erősíti immunrendszerünket és segíti a test méregtelenítését

 

„Amit az orvosság nem gyógyít meg, azt gyógyítja a szike. Amit a szike sem képes meggyógyítani, azt a tűz gyógyítja meg” – vélte Hippokratész, elődje, eleai Parmenidész pedig a következőket írja: „Tegyél képessé engem, hogy mesterségesen lázat váltsak ki, és meggyógyítok minden betegséget.”

 

A 19. század vége felé a dr. William B. Coley (1862–1936) amerikai sebész által felfedezett és róla elnevezett Coley-toxinnak (egy baktériumkeverék) köszönhetően a rák gyógyításában a lázterápia reneszánszát élte. A II. világháború kitöréséig ez volt az egyik legsikeresebb rákterápia, amely a modern terápiás eredmények mellett is megállja a helyét.

 

A lázterápiával rokon az orvosi hipertermia, amelyet az 1970-es évek óta alkalmaznak. Ennek keretében a daganatok túlhevítését mikro-, rádió-, ultrahanghullámokkal vagy infravörös sugarakkal végzik. 

 

A hipertermia leggyakoribb alkalmazási területe az onkológia, noha néhány klinikán autoimmun-betegségeket is kezelnek vele.

 

A hipertermia legfontosabb formái, amelyek egymást hatásukban kiegészítik, a következők:

 

• Rádióhullámokkal végzett lokális mély hipertermia.

• Egész testi hipertermia, amelyet lázterápiának is neveznek, és amelyet inkább enyhe, ritkán drasztikusabb formában alkalmaznak.

• Felületi infravörös hipertermia.

 

Helyi mély hipertermia

• Rákos gócok kezelésére, amelyek a test mélyebb rétegeiben találhatók, amelyek azonban egy helyre korlátozódnak, mint például a medencében, a belekben, a karokban vagy a lábakban keletkező tumorok.

• A tumoros terület felmelegítése 41-43 °C-ra.

• A kezelés időtartama: 10-15 kezelés. Mindegyik 1 órás. Heti 2, legfeljebb 4 alkalommal.

• Mellékhatások: általában kevés. Nagyon ritkán felléphet szövetkárosodás a bőr alatti irharétegben, ami átmenetileg fájdalmas.

 

Enyhe egész testi hiper­termia

• Kiegészítő rákterápia, amelynek célja terápiás láz előidézése ellenőrzött körülmények között.

• A rák utókezelésében alkalmazzák, a betegség kiújulásának vagy szóródásának megakadályozásában.

• Hőhatás: 39,5-40,5 °C.

• Időtartam: 1-2 óra, plusz 2-3 óra felmelegítés.

• Mellékhatások: az influenzára emlékeztető szimptómák, például enyhe fejfájás, végtagfájdalmak, fáradtság; herpesz vagy enyhe hányinger.

 

 

Extrém egész testi hipertermia

• A kezelést akkor alkalmazzák, amikor az áttétek (metasztázisok) testszerte szétszóródtak, de alkalmazható egy helyre korlátozódott tumoroknál is.

• A kezelést enyhe altatásban végzik.

• Hőhatás: 41,5-42 °C.

• Időtartam: 45-60 perc, plusz alkalmanként 1-2 óra felmelegítési és lehűtési fázis.

 

 

Felületi infravörös hipertermia

• Lokális, tehát még nem szóródott tumorok kezelésére, amelyek a testfelülethez közel helyezkednek el, például kiújuló emlőrákban, melanoma malignumban és a nyakon jelentkező, nem operálható csomókban.

• Az A-típusú infravörös fény kb. 6 cm mélyen képes behatolni a bőr alá, ott 39,5-44 °C-ot

keltve.

• Időtartam: 30-50 perc, hetente 3-4 alkalommal, összesen kb. 25-30 kezelés.

 

Néhány páciens a helyi hipertermiát elsődleges kezelésformának kéri, főképp, ha a konvencionális kezelésektől nem várható gyógyulási esélyeinek javulása, például bizonyos agydaganatok vagy májáttétek esetén. Az agydaganatokban az utóbbi évtizedekben a helyi hipertermiával meglepően jó eredményeket értek el, amelyek alapján az eljárás bevonulhat a teljesen elfogadott, standard kezelések közé. A tudományos elfogadottság érdekében azonban még számos és költséges klinikai tanulmányt kell végezni.

 

A hő csak a ráksejteket károsítja

Az egészséges sejtek a túlmelegítést tartós károsodás nélkül átvészelik, a ráksejtek azonban, fokozott anyagcsere-aktivitásuk miatt, több módon is károsodnak: a daganatsejt belseje elsavasodik; energiát veszít (ATP-veszteség); sejtmembránjuk, valamint a DNS-ük károsodik; illetve ún. hősokkproteinek termelődnek bennük. Ezeket a fehérjéket felismerik az immunrendszer sejtjei.

 

Reaktiválódik a ráksejt képessége az „öngyilkosságra”

A helyi mély hipertermiát rádióhullámokkal (13,56 Mhz) végzik, általában fekvő testhelyzetben. Az applikátort a kezelendő testrészre kívülről felhelyezik. A rádióhullámok átáramlanak a beteg területen, és a tumorszövetben hővé alakulnak. Az egészséges sejtek nem rezonálnak a rádióhullámokkal, ezért nem melegszenek túl és nem károsodnak. A rákos sejtekből, illetve kötőszövetekből készített laboratóriumi szövetkultúrákon végzett kísérletek eredményei szerint a túlhevítés és a készülék által kibocsátott elektromos mező hatására a ráksejtekben aktiválódik az a betegség során elveszített képesség, hogy elpusztuljanak. 

 

A rákos sejtek önmaguk elpusztításának folyamatát a tudomány apoptózisnak nevezi, a jelenséget programozott sejthalálként is emlegetik. Az apoptózis aktiválása onkotermiával érhető el, amely a hipertermiát és az elektromos kezelést kombinálja. Ennek az eljárásnak a sikereit CT-vel, MRI-vel, ultrahanggal, valamint tumormarkerek ellenőrzésével kontrollálják. Különösen jól alkalmazható az eljárás a hasüregi szerveknél, főképp a májnál és az epehólyagnál, valamint a hasnyálmirigynél. Míg néhány éve a kemoterápiára rezisztens májáttéteknél semmi sem segíthetett a betegen, most az említett új eljárás önállóan vagy más kezelésekkel kombinálva joggal ad alapot a reményre az ilyen súlyos esetekben is. A mellékhatások igen ritkák és elhanyagolhatók.

 

Az izzadás és az ivás hatására „kicserélődik a víz” a szervezetben

A moderált egész testi hipertermiát főképp a daganat kiújulásának megakadályozására használják. A láz immunstimuláns hatása évek óta igazolt. A lázkezelés alatt a páciens egy speciális melegítő ágyban vagy kamrában fekszik, de a feje szabadon marad. Ezután – a páciens egyéni reakciójától függően – a beteg maghőmérsékletét lassan, kb. 2-3 óra leforgása alatt 40,5 °C-ra melegítik, majd azt egy-két órán át ezen a szinten tartják.

 

A páciens közben 2-3 liter vizet izzad ki, amit megfelelő mennyiségű szűrt, oxigénnel speciálisan dúsított ivóvíz elfogyasztásával pótol. Ez lényegében azt jelenti, hogy a páciens folyadéktartalma kicserélődik, és a toxinokkal terhelt testfolyadék tiszta vízzel pótlódik. A páciens a méregtelenítés hatását még napokkal, sőt akár hetekkel a kezelés után is érzi. A kezelést az intenzív utókezelési fázis során minden második, illetve negyedik héten meg lehet ismételni.

 

A meleg a lelket és a testet is összekapcsolja 

A hipertermia mellett a rákos betegek pszichés kezelésének van nagy jelentősége. A moderált egész testi hipertermia arra is alkalmas, hogy a betegség mély, pszichés feldolgozását, a lelki szintű gyógyulási folyamatot beindítsa vagy meggyorsítsa. Rendszeresen szükség van fontos beszélgetésekre a kezelés közben vagy az után. A láz megélése és az ehhez kapcsolódó testi krízis a lélekre is élénkítő, felszabadító hatással van. A páciensek általában nyitottabbak és bátrabban vállalják fel érzéseiket, amelyeket tisztábban, világosabban tudnak kifejezni, ezzel együtt pedig feldolgozni is. A lélektani feldolgozás és a hőkezelés e kombinációját pszicho-termoterápiának nevezzük.

V. T.
XVI. évfolyam 4. szám

Címkék: hipertermia, lázterápia, rákkezelés

Aktuális lapszámunk:
2020. április

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.