Új a terápiában

Hipnózis

A tudatalattiba, a megoldások legbelső világába vezető út

A modern kutatás csak a legutóbbi évtizedekben értette meg, mi is az a hipnózis. Olyan transzállapot, amiben a páciensek terapeutájuk segítségével megoldást keresnek problémáikra.


 „Csak az érheti el a céljait az életben, aki tudatosan és tudattalanul is igent mond rájuk és törekszik feléjük, valamint akinek nincsenek nagy konfliktusok a tudatalattijában.”
Götz Renartz

 

Sokan nem "hisznek" a hipnózisban, vagy nem tudják elképzelni, hogyan zajlik egy ilyen szeánsz, és milyen érzés hipnotizált állapotba kerülni. Pedig a hipnózisban semmi misztikus nincsen. A modern hipnoterápia tulajdonképpen útmutatást ad az önterápiához transzállapotban.

 

Mit tud a hipnózis?

Természetesen a hipnózis sem tudja varázsütésre megoldani a problémákat, azonban a módosult tudatállapot lehetővé teszi, hogy összeköttetésbe lépjünk belső erőforrásainkkal. De a hipnózis sem mindig ugyanolyan. Az önelrendező teória abból indul ki, hogy a pszichoszomatikus betegségek és a pszichés gondok nem külső tényezők hatására jönnek létre, hanem a betegek maguk állítják elő azokat. Ennek tudatában a páciensek a terapeuta segítségével saját magukban oldják meg, "rendezik el" a dolgot belülről. Ők azok, akik kontrollálják tüneteiket és problémáikat, éppen ezért fel is oldhatják azokat - tudatalattijuk segítségével, amely ismeri a megoldást.

 

A kliensek ennél a terápiaformánál belsőleg függetlenek a terapeutától. Semmilyen megoldás nem erőltethető rájuk, annak belülről, a tudatalattival való megegyezésből kell születnie. Ez a módszer tehát a páciens felelősségére és képességeire helyezi a hangsúlyt, azaz a gyógyulás mindig az adott személyből indul ki, így alkalmazkodik az egyéni hit- és értékrendszerhez.

 

A hipnózisban épp annyira részt vesz a páciens, mint a terapeuta. Főleg pszichés és pszichoszomatikus betegségeken segít

 

A betegségek tünetei azt mutatják, hogy az embereken belüli egyensúly felborult. Így az önelrendezéssel dolgozó terapeuták abból indulnak ki, hogy például a rendszeresen visszatérő fejfájás, amennyiben nincsen testi oka, azért lép fel, mert a tudatalatti megpróbál megoldani valamilyen problematikus, külső vagy belső szituációt. A hipnoterápia azonban nem egyszerűen "kikapcsolja" a fejfájást. A terapeuta feladata támogatni a pácienst saját gyógyításában azzal, hogy feloldja a tünetekhez vezető belső konfliktust.

 

A tradicionális hipnózisban, amit ma klasszikus hipnózisnak neveznek, főleg feltevésekre alapoztak. A terapeuta elképzelt valamit és megpróbált erre megoldást találni, majd hipnózisban átadta azt a páciensnek. Amennyiben a feltevés téves volt, a hipnózis hatástalan maradt. Vagy a páciens meghajolt a terapeuta akarata előtt, és a tünete megszűnt, de csak azért, hogy másutt vagy máskor más formában megint előjöjjön.

 

Segítség az önsegítéshez

Az önelrendező hipnózis alapjai 1970 óta lépésenként alakultak ki, a nagy hipnózistudós, Milton Erickson és a szisztematikus családterápia képviselőinek együttműködése nyomán. Götz Renartz, a neurológia, pszichiátria/pszichoterápia és pszichoszomatikus orvostudomány szakorvosa 1988-ban ezen alapokból kiindulva fejlesztette ki az első zárt hipnózisstratégiákat, s varázsmező-stratégiának és önelrendező hipnózisnak nevezte el azokat. Ezek a hipnotikus módszerek a személyiségfejlesztésben segítettek, például egy munkahelyi cél elérésében vagy a teljesítmény növelésében sportoláskor. Az önelrendező hipnózis esetében egy logikus kérdésstruktúrával viszonylag kevés lépésből fel lehet fedezni a pszichés betegségek okait, amennyiben a tudatalatti válaszol a kérdésekre. Ezt a módszert ma már gyerekek és felnőttek terápiájában is használják, valamint önterápiaként is bevált.

 

A varázsmező-stratégia

Transzba esés után a terapeuta „a határtalan lehetőségek belső világába" vezeti a pácienst. A "varázsmező" minden ember esetében teljesen máshogy nézhet ki. Lehetnek rajta tarka virágok, sok-sok pillangóval. De lehet akár hegy- vagy tengerparti vidék is. A varázsmező-eljárás segítségével felfedezhetők az archetipikus figurák, mint például az "idős, bölcs férfi". (Archetípusoknak az általános, kultúrától független, a pszichében lakozó figurákat nevezzük.)

 

A modern hipnózisterápia útmutatást ad az önsegítéshez transzban. Kinyitja az ajtót a tudatalatti felé, így nem is gyanított erőket szabadít fel

 

A varázsmező egyfajta belső munkaterület, a tudatalatti határtalan lehetőségeivel. Így például minden emberben megtalálható egy figura, amely a bölcsességet szimbolizálja. Ezt a szimbólumot célzottan megkereshetjük a varázsmezőn, és kérhetjük a tanácsát. Ezek a figurák úgy működnek, mint "lélekmérnökök", akik praktikus tippeket adnak a problémák kezelésére. A belső szimbolika segítségével tehát mindenki felfedezheti a benne lakozó bölcsességet, amely valóban minden egyes emberben megtalálható.

 

Gyerekek gyakran élnek át belső, dramatikus, meseszerű történéseket, olyasmiket, mint a régi mítoszok. Ez abból adódik, hogy ők meg képszerűbben gondolkodnak, mint a felnőttek. Ezek a belső kalandok tudatunk számára gyakran érthetetlenek, a páciens és a terapeuta számára egyaránt. De a belső, metamorfikus történések az érzékelés és a mindennapi viselkedés valódi változását okozzák.

 

Hogyan mozgósítja erősségeinket a hipnózis?

Az úgynevezett önelrendező hipnoterápiát a német neurológus és pszichiáter, Götz Renartz fejlesztette ki, és nevezte el varázsmező-stratégiának.

 

Az orvos álláspontja szerint ha jól szemügyre vesszük a dolgokat, az egész életünk a manipulációról szól, a kérdés csak az, hogy ezt pozitívan vagy negatívan értékeljük-e. Ahogyan a téma megítélése attól függ, milyen céllal és milyen eszközökkel végezzük a manipulációt, ugyanúgy a hipnózis esetében is ez az értékítélet alapja. Elvégre lehet valakit segítő szándékkal hipnotizálni, vagy éppen ellenkezőleg, például egy show keretein belül azzal a céllal, hogy nevetségessé váljon.

 

A hipnózisterápiának semmi köze a show-hipnózishoz, amikor embereket nagy nyilvánosság előtt hipnotizálnak a nézőközönség szórakoztatására

 

Nem véletlenül tartanak az emberek attól, hogy a hipnózis során elveszítik a kontrollt - ám a szakember szerint ez csak annak a bizonyítéka, milyen sokan nem értik, mi is valójában a hipnózis. Nem utolsósorban éppen a show-elemként alkalmazott technika miatt, ahol a dolgot úgy állítják be, mintha ez hatalmat adna egy embernek egy másik fölött. Aki azonban elkezd hipnózissal dolgozni, nagyon hamar felismeri, hogy a kontrollt valójában mindig az adott személy tudattalanja tartja meg. Ennek megfelelően a hipnoterápia is tökéletesen függ a tudattalan kooperációjától és beleegyezésétől.

 

A probléma általában abból adódik, hogy az emberek mindig a tudatból indulnak ki. Ha a kérdést úgy tesszük fel, lehet-e valakit hipnotizálni tudatos akarata ellenére, akkor a válasz igen. Nem lehet azonban hipnotizálni valakit a tudattalanja ellenében. Ilyen értelemben mindannyian a tudattalanunk védelme alatt állunk. Ha a hipnoterápia során a terapeuta olyan feladatokat vagy kérdéseket ad a tudattalannak, amelyek túl messzire mennek, akkor a válasz azonnali ellenállás vagy a hipnózis megtörése lesz. Ez mutatja a terapeuta hatalmának határait.

 

A hipnózis az agy természetes disszociációs képességén nyugszik, ezért minden ember hipnotizálható. A disszociáció azt jelenti, képesek vagyunk egyszerre két különböző dolgot csinálni, például autóvezetés közben beszélgetni. Ennek köszönhetően lehetséges transzállapotban járni és egyidejűleg részben tudatunknál maradni. Valójában minden ember naponta több száz alkalommal esik automatikusan transzba, anélkül, hogy észrevenné. Nem az a kérdés tehát, hipnotizálható-e valaki, hiszen erre mindannyian születésünktől fogva képesek vagyunk, hanem hogy előidézhető-e ez tudatosan azzal a céllal, hogy a hasznára váljon.

 

A lélekképek tájképekként vonulnak el a belső szem előtt, és segítenek a meglévő konfliktusok megoldásában

 

Az úgynevezett nyugalmi hipnózis során a páciens lazán ül és aludni látszik. Ez azonban csak a látszat, mivel az EEG-n az agyhullámok világosan mutatják, hogy az illető teljesen éber, csak transzban van. Egyfajta transzállapotban vannak például a sportolók is, vagy azok az emberek, akik monoton munkát végeznek. Ezt hívják aktív transznak.

 

A hipnózist manapság az orvoslás és a fogorvoslás számtalan területén használják. Alkalmazható minden olyan területen, ahol a pszichének befolyása van, így például lelki problémák és pszichoszomatikus betegségek esetén. Ezen túlmenően pedig minden olyan zavarnál, amelynek lelki összetevője van, például fájdalomszindrómáknál. Ellenjavallt a hipnózis elsősorban akut pszichózisoknál, de problematikus lehet a módszertől való erős szorongás. Vannak olyan emberek, akik attól félnek, hogy hipnózisban szembesülnek saját valóságukkal, és valójában ettől a konfrontációtól tartanak. Ez a félelem annyira erős lehet, hogy ilyenkor jobb lemondani a kísérletezésről.

 

A hipnózis nagy előnye, hogy nincsenek mellékhatásai, ha önszervező módon történik. Ha pedig valaki saját magán alkalmazza, akkor még pénzbe se kerül. A nyugalmi hipnózis, akárcsak az autogén tréning, aktivizálja az immunrendszert, hatására az ember kellemesen és feszültségmentesen érzi magát. A hipnózis célzott alkalmazásával sok olyan dolog elérhető az életben, amit egyébként nem érnénk el, például kiemelkedő sportsikerek. Manapság senkiből nem lehet élsportoló mentális tréning vagy hipnózis nélkül. De a módszer fokozza a kreativitást is.

 

Manapság a munkahelyi célok elérésében és sportolás közbeni teljesítménynöveléshez is használják az önelrendező hipnózismódszereket

 

A hipnózis modern megjelölése, amely a hangsúlyt a megoldásorientáltságra helyezi, azt a célt szolgálja, hogy elkülönítse a módszert a kívülről jövő, autoriter vagy a beavatkozó eljárásoktól, mint amilyen például a klasszikus orvoslás. A megoldásorientáltság azt jelenti, hogy az ember kitűz egy célt és felteszi a kérdést, az érintettnek milyen lelki erőforrásokra vagy pozitív érzésekre van szüksége ahhoz, hogy ezt a célt elérje. A páciensek esetében tehát arról van szó, hogyan tudják önmagukat a tudattalanuk segítségével megszervezni. A terápiában azután közvetlenül megkérdezik a tudattalant, milyen erősségeket lehetséges felhasználni, és hogyan oldhatók meg a problémák.

 

 

Önelrendezés - az élet alapelve

Az önelrendezés mindenhol az élet alapelvének számít. Ha például a fizikát nézzük, az egész kozmológia az anyag önelrendező képességére épül. Az az ötlet, hogy a természet alapvető szervező struktúráját a pszichoterápiában is használni lehetne, a 20. századból származik, és egyre inkább elfogadottá válik. Egy terápia végső soron mindig a páciens önelrendezéséről szól, még ha a terapeutának olykor az az illúziója is támad, hogy ő változtatott meg valamit.

 

Ez természetesen vonatkozik a pszichoterápiás és a pszichoszomatikus bántalmakra is. Műtét esetén magától értetődő, hogy az orvos az, aki a változást előidézi. A pszichoterápiában csakis maga a páciens gyógyíthatja meg saját magát, még akkor is, ha ehhez szakszerű irányítást igényel. A lelki munkát magának kell elvégeznie.

 

Az agytevékenységnek csak egy aprócska része tudatosodik bennünk. A hipnoterápiában a páciens használhatja nagyméretű tudattalan emlékezetét

 

A tudattalant tudományosan úgy definiálják, mint szublimináris információfeldolgozás. Az agytevékenységnek csak egy apró része válik tudatossá. A hipnózisban tehát egyszerűen az agy egyik képességére alapoznak. Néhány évvel ezelőtt Eric Kandel agykutató kapta meg az orvosi Nobel-díjat. Ő fedezte fel, hogy van egy kicsi tudatos emlékezetünk, amely elsősorban a dopamin nevű idegi ingerületátvivő anyaggal dolgozik, és van egy sokkal nagyobb tudattalan emlékezetünk, amely alapvetően a szerotonin nevű neurotranszmittert használja fel. A hipnoterapeuta abban segíti a páciensét, hogy az használja ezt a nagy, tudattalan emlékezetet. Ezért lehetséges hipnózisban megtalálni azokat az okokat, amelyek ott állnak egy betegség vagy problémakör kezdetén. Mivel a tudattalan a realitás része, az a veszély sem fenyeget, hogy aki sokat foglalkozik vele, az elveszíti a kapcsolatát a valósággal.

 

Joggal merül fel a kérdés, hogy ha ilyen eredményes, miért nem elterjedtebb a hipnózis a gyógyításban. Ennek a fő oka az, hogy a hipnózist megmagyarázó teóriák kezdettől hamisnak bizonyultak. A hipnózis mindig is nagyon sikeres volt, méghozzá több szempontból is. Az évek folyamán számtalan, részben groteszk elmélet bukkant fel, például a hatalomteória. Csak az elmúlt évtizedekben sikerült a modern tudománynak megértenie, mi is valójában a hipnózis: egyfajta kommunikációs művészet, amely egy teljesen normális tudatállapotban, azaz a transzban hívható elő.

 

A meditáció és az autogén tréning olyan önhipnotikus állapotok, amelyekben sikerül a tudattalan segítségével erősíteni és gyógyítani

 

A hipnózis története

A hipnotikus transz évezredek óta használatos számos kultúrában a különféle betegségek gyógyítására. A hipnózist Franz Anton Mesmer vezette be a tudományos orvoslásba a 18. században. Mesmer egy mágneses folyadékból indult ki, amit ha felvisznek a páciens kezére, transzállapotot idéz elő.



Ma már tudjuk, hogy ez az állapot nem fizikálisan, hanem pszichésen jön létre. James Braid angol szemorvos operált először a fájdalom hipnotikus ellenőrzésével, és 1841-ben ő találta ki a ma is használatos hipnózis nevet (a görög mitológia alvásért felelős istenének, Hüpnosznak a nevéből kiindulva).

 

A hipnózis egyik előfutára az úgynevezett mesmerizmus, amit dr. Franz Anton Mesmer 18. századi orvos után neveztek el. Tömeghipnózisai legendásak és sokszor meglepően hatásosak voltak



Carl Gustav Carus (1789–1869) német orvos ismerte fel, hogy azok a betegségek, amelyek a tudatalattiban keletkeznek, az öngyógyító erők segítségével ugyanott törölhetőek is. Ezzel Carus fogalmazta meg először a hipnózis és egyéb, a tudatalattit a gyógyulás kulcsának tekintő pszichoterápiás eljárások gyógyító hatásának alapjait.

 

C. G. Jung svájci pszichológus és pszichiáter világhírűvé vált pszichoterapeutaként. Felismerte, hogy a tudatalattival kommunikálhatunk annak érdekében, hogy mobilizáljuk öngyógyító erőinket



Carus elképzelését a tudatalatti építő és gyógyító funkciójáról Carl Gustav Jung vitte tovább. Jung volt az, aki a 20. század elején felismerte, hogy fejlődésünk alátámasztásához a tudatalattival kell együttműködni. Jung volt az is, aki már akkor a mai hipnoterápia alapvető felismeréseivel dolgozott: az archetípusokkal és az öngyógyító erőkbe vetett bizalommal. Mai szemmel nézve C. G. Jungot tekinthetnénk az első önelrendező elveket valló pszichoterapeutának.



Miután 1960 körül a tudományok előálltak az innovatív önelrendezés kifejezéssel, egyértelművé vált: a rendszer és környezete együtt fejlődnek. Ez azt jelenti, hogy a tudatos és a tudatalatti, vagy akár a páciens és a terapeuta sosem állnak konfrontatív ellentétben, hanem segítik egymást.

 

Az amerikai pszichológus, Milton Erickson a modern hipnózisterápia megalapítója


A korai pszichoterapeuták minden páciens esetében hasonló, egyezményesített eljárást használtak. Először csak az amerikai terapeuta, Milton Erickson (1901–1980), aki hipnózis segítségével gyógyította meg saját gyermekbénulását, ismerte fel a páciensek egyéniségére szabott eljárás fontosságát. Erickson tudatosan bízta a gyógyulást a páciens tudatalattijára. Nagyon pozitív emberképpel rendelkezett és nagyban bízott a tudatalattiban, amiben valószínűleg nem csekély szerepet játszottak saját élményei. Erickson jóvoltából új felfogás keletkezett a pszichoterápiában.

- emel -
XV. évfolyam 12. szám

Címkék: hipnózis, tudatalatti

Aktuális lapszámunk:
2020. január

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.