Új a terápiában

Kommunikáló univerzum

Gondolatainkkal meg tudjuk változtatni az anyagot

Noetikának (görög: noétos, vagyis szellemileg észlelhető) nevezik azt az új tudományágat, amely Dan Brown regényében, „Az elveszett szimbólumban” a főszerepet játssza. A kvantumfizikát és a tudatkutatást egyesíti magában, és azt állítja, a szellem és az anyag nem két egymástól elkülönülő entitás. Az író szerint a noetikában elképzelhetetlenül sok lehetőség van. Az olyan intézetek, mint az IONS (Institute of Noetic Science) vagy a PEAR (Princeton Engeneering Anomalies Research Lab), egyértelműen és vitathatatlanul bizonyították, hogy a világegyetem minden anyaga kapcsolatban áll egymással, egyetlen nagy szövedéket, hálót, univerzális egységet alkotva.


 

A tudományágnak van nem laikus híve is. Edgar Mitchell hazafelé repült 1971. február 7-én. Még 400 000 kilométert kellett megtennie a Hold-expedícióról hazafelé, a Föld felé tartva, az Apollo 14 fedélzetén. 

 

Az űrkabin lassan, egyenletesen forgott saját tengelye körül, hogy elkerüljék a jármű egyoldalú felmelegedését. Kétpercenként látták a Földet, a Holdat, a Napot és a csillagokat a kabin ablakából. És ekkor Mitchellnek látomása volt: „Éreztem, hogy testem minden molekulája kapcsolatban áll a külvilággal. Egy láthatatlan háló részei voltunk, amelyben minden mindennel kapcsolatban áll. Hirtelen tudtam, éreztem, hogy minden összefügg mindennel, az egész világegyetemmel.”

 

Sokan az ilyen gondolatokat a fáradt agy pillanatnyi hibájának, botlásának tartják. Mitchell mosolyog rajtuk. A Holdra szállás után egy évvel leszerelt a NASA-tól, és megalapította az IONS kutatóintézetet, amely gondolatátvitellel, telepátiával, pszichokinézissel és meditációval foglalkozik.

 

„Minden kísérlet arra enged következtetni, hogy a tudat a testünk határain túlnyúló szubsztancia, energia, amely képes az anyag megváltoztatására, módosítására” – állapította meg Lynne McTaggart tudományos ismeretterjesztéssel foglalkozó újságírónő, aki nyolcéves munkával összefoglalta a noetika nemzetközi eredményeit.

 

A kvantumfizikusok számos furcsának tűnő jelenség, például a telepátia, jövőbe látás, szellemgyógyászat stb. mögött a nullponti energiamezőt sejtik

 

E különleges szubsztanciának neve is van: nullponti energiamező. A kvantumfizikusok így nevezik a szubatomi részecskék erejét, amely az egész univerzumot behálózza, és amelyet sokáig egyszerűen csak vákuumnak – azaz a „semminek” – hívtak. Ma már tudjuk, hogy nem csak egyszerűen nem „semmi”, hanem csordultig tele van energiával. Ez azonban még nem minden: tudományos kísérletek arra utalnak, hogy az univerzális energia hasznosítható is. Ezzel kapcsolatban egy bizonyos szó valósággal felvillanyozza a fizikusokat és a tudatkutatókat világszerte. Ez a szó az „intenció (szándék), és szellemünk erejét jelenti. Azt az erőt, amely képes megváltoztatni a világot.

 

A noetika alaptézise így szól: A gondolat is matéria, és mivel a nullponti energiamező minden elemi részecskéje folyamatosan kommunikál egymással, a gondolatok erejével is képesek vagyunk az anyagot befolyásolni. Harold Puthoff amerikai fizikus, az Advanced Studies (Austin/Texas) munkatársa szerint:

 

„Az utóbbi évszázad az atomkor volt – a mostani a nullpontkorszak lehet.” A következő négy, látszólag bizarr kísérletnek első pillantásra nem sok köze van egymáshoz. Számtalan tudományos kutatás példájaként említhetjük őket, amelyek egymástól függetlenül a nullponti mező mibenlétét és működését firtatják:

 

A rosszindulatú betegségek a sejtek közötti, fény által vezérelt kommunikációt megzavarják

 

Bernard Grad biológus (McGill University, Montreal, Kanada) magokat helyezett sós vízzel telt edényekbe. A sós víz lassítja a magok csírázását, növekedését. Ezt megelőzően szellemgyógyászt kért meg rá, helyezze kezét az egyik edényre. Ebben az edényben gyorsabban csíráztak a magok. Caroll Nash (St. Joeph´s University, Philadelphia, USA) laborkísérletekben azt vizsgálta, hogyan képesek a kísérleti személyek pusztán akaratuk erejével a baktériumtenyészetek szaporodását befolyásolni.

 

Clive Backster New York-i hazugságdetektor-szakértő megmérte a növények felületi feszültségét: Fenyegetettség vagy sérülés esetén, az emberhez hasonlóan, elektromos változásokat detektált a növényeken, méghozzá még azelőtt, hogy a növényhez bárki hozzáért volna.

 

Serena Roney-Dougal biológusnő (Somerset, GB) kimutatta, hogy a fejessaláta-palánták 10 százalékkal nagyobb hozamot hoznak, ha „intenció”, azaz a gondolat erejével támogatják őket.

 

Lynne McTaggart ekképpen fogalmazza meg következtetéseit: „Legalább 40 különböző intézet kimutatta, hogy az élőlények között folyamatos információcsere zajlik, és azt, hogy gondolataink energiákat közvetítenek. Kézenfekvő a következtetés, miszerint létezik egy decentrális jellegű, egységes intelligencia, amellyel bármelyikünk képes felvenni a kapcsolatot – nem csak a sámánok és a szellemgyógyászok, kézrátevők stb.”

 

Az élőlények folyamatosan, a molekulák saját rezgését meghatározó fotonsugarakat bocsátanak ki

 

A két legnagyobb feltűnést keltő intenciós kísérlet alapvetően különbözik egymástól. Az egyik tervezett volt, a másik teljesen váratlanul történt. Az első kísérletben 1998-ban Elisabeth Targ orvosnő (California Pacific Medical Center, San Francisco) 40 tapasztalt gyógyítót kért meg, hogy AIDS-ben szenvedő betegeket hat hónapon át távgyógyítással kezeljenek. Az eredmény szignifikáns volt, a páciensek testi és lelki közérzete javult a kontrollcsoport állapotához képest, amelynek tagjai nem részesültek ilyen kezelésben.

 

A második kísérletet Dean Radin és Robert Nelson amerikai pszichológusok végezték, a Princeton Egyetemen zajló „Global Consciousness Project” keretében. A véletlengenerátorok tudattal történő befolyásolását vizsgálták. 1997-ben világszerte 37 helyen állítottak fel készülékeket. 2011. szeptember 11-én a készülékek soha nem látott módon eltértek a véletlenszerű működéstől. Az adott napon az egész világ figyelme a New York-i ikertornyok elleni támadásra figyelt, ezért az adott pillanatban szinte mindegyik műszer azonos eredménnyel szolgált, a kollektív tudat nyilvánvalóan befolyásolta működésüket.

 

A kvantumfizikusok számos furcsának tűnő jelenség, például a telepátia, jövőbe látás, szellemgyógyászat stb. mögött a nullponti energiamezőt sejtik. Radin a véletlengenerátorokkal végzett kísérlet alapján a következőket nyilatkozta: „A célzott gondolatok képesek konkrét energiát kelteni, amelyek a fogadó szervezetében reakciókat váltanak ki, amelyek apró elektrosokkokhoz hasonlóan mérhetők.”

Legalább 40 különböző intézet kimutatta, hogy az élőlények között folyamatos információcsere zajlik, és azt, hogy gondolataink energiákat közvetítenek

 

Az ilyen természetű kutatások terén úttörő munkát végez legalább 30 éve a német Fritz-Albert Popp, aki ma 71 éves, és Németországban (Neuss) üzemelteti „International Institute of Biophysics” nevű magán-kutatóintézetét. Eleinte tudománytalansággal vádolták, mára a biofoton-kutatás úttörőjének tekintik. Biofotonoknak nevezik azokat az apró részecskéket, amelyeket a nullponti energiamező információhordozójának tekintenek. Elektromágneses rezgésekről van szó, amelyek szubatomi szinten minden molekulából rendkívül kis erősségű, 200–800 nanométeres hullámhosszú fényként távoznak.

 

Ez a sugárzás gyengébb egy 20 km távolságban lévő gyertya fényénél. Popp szerint tudjuk, hogy létezik ez a fénysugárzás, de nem tudjuk megfejteni az üzenetét. Az ő olvasatában ez az élet univerzális információhordozója. A fénysugár a molekulákat nem csak kémiai reakciókra készteti, de egyúttal informálja a sejteket a szervezet egészében zajló összes folyamatról. Az élőlények folyamatosan, a molekulák saját rezgését meghatározó fotonsugarakat bocsátanak ki. Ezek alapján minden molekulának saját frekvenciája van. Jaques Benveniste francia immunológus orvos költőibben fogalmaz: „Minden molekula olyan hangjegy, amely az univerzum minden pontján hallható.”

 

Popp, aki egyébként fizikus, saját kísérletet dolgozott ki. Egy laborban egy személytől vett vért két kémcsőbe osztunk szét, és az üvegeket egymás mellé helyezzük. Ha az egyikbe kórokozókat adunk, a vérben található sejtek immunológiai reakciót keltenek. Ugyanez történik a másik kémcsőben is, amelybe nem kevertek kórokozókat – legalábbis addig, míg a két üveget fényt át nem eresztő akadállyal választják el egymástól. Popp egy másik kísérletében kimutatta, hogy a rákos betegek fénykibocsátása erősen aszimmetrikus az egészségesekhez képest. A rosszindulatú betegségek a sejtek közötti, fény által vezérelt kommunikációt megzavarják.

 

A noetikusok feltételezik, hogy az egész univerzum szubatomi szinten folyamatosan információt cserél,kommunikál. Noha a noetika még gyermekcipőben járó tudományág, a NASA hivatalosan támogatja a noetikai kutatásokat. Az a lehetőség, hogy talán ki tudjuk aknázni a nullponti mező kimeríthetetlen energiáit, nagyon is csábító. A kvantumfizikusok feltételezik, hogy az olyan alapvető fizikai jelenségek, mint a tehetetlenségi erő, a tömeg és a gravitáció is e nullponti mező erőibe ágyazva léteznek, ezért olyan kísérleteket folytatnak, amelyekben a gravitációt igyekeznek manipulálni, hogy így űrjárműveket csekély energiabefektetéssel tudjanak nagy távolságokon üzemeltetni. Mintául itt is a természet szolgál, amely megtalálta annak módját, hogy „megcsapolja” a nullponti energiát, például az ozmózis jelenségével.

 

László Ervin szerint agyunk olyan eszköz, amelynek segítségével a nullponti energiamezőből, az univerzum memóriájából tudunk információkat lehívni

 

„Vacuum engineering” – a kutatók így nevezik a kínai–amerikai származású fizikai Nobel-díjas Tsung-Dao Lee által megfogalmazott elvet, amely űrhajók gyorsítására irányul, és a nullponti mező energiáit óhajtja felhasználni. A dolog lényege, hogy a jármű mögött eltorzítják, kitágítják a térerőt, ugyanakkor előtte összezsugorítják. Ekkor a rakétát elég csupán megpöccinteni, és a fénysebességnél is gyorsabban képes volna haladni – úgy, hogy mindebből az asztronauták semmit sem vennének észre.

 

Még nehezebbek a téridőt illető gondolati játékok. Az elmélet lényege, hogy valójában nem a világot látjuk, hanem csak annak fotonok által közvetített információit, és agyunk ebből konstruálja meg a dolgok képét. A valóság észlelése, ha így vesszük, csupán a nullponti mező információinak interpretációja. László Ervin szerint agyunk olyan eszköz, amelynek segítségével a nullponti energiamezőből, az univerzum memóriájából tudunk információkat lehívni. Emlékezetünk lakhelye nem az agy, hanem a nullponti mező, amely időtlen, nincs benne sem múlt, sem jövő.

 

Harold Puthoff egyetért ezzel az elmélettel, és hozzáteszi, lehetséges, hogy olyan univerzumban élünk, amelyben minden, ami meg fog történni, már megtörtént. A jövő ugyanis létezik egy másik síkon, a lehetőségek síkján. A jövőt megsejtő médiumok bizonyos információkhoz tudnak hozzáférni, amelyek valójában már léteznek. Így nem csak a jövőt láthatjuk, de a múltba is visszatérhetünk és akár meg is változtathatjuk. Robert G. Jahn fizikus (Princeton University) szerint ha kellően elmélyedünk a kvantumok világában, nincs különbség szellem és anyag között. Ezzel igen közel jár az indiai filozófus Jiddu Krishnamurti gondolataihoz, aki azt mondta: „Te magad vagy a világ.”

 

Lynne McTaggert a kaliforniai Institute of Neotic Sciences kutatóival együtt létrehozott egy weboldalt, amelyen a tömegekkel folytatott kísérleteket koordinálják, és amely kísérletekben bárki szabadon részt vehet: www.intention-wirkt.de

-tommy-
XVII. évfolyam 8. szám

Címkék: gondolataink ereje, holisztika, kommunikáló univerzum, noetika

Aktuális lapszámunk:
2018. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.