Új a terápiában

Kranioszakrális terápia

Legyen szó bár hátproblémákról, ízületi kopásról, fülzúgásról vagy fejfájásról, a kranioszakrális terápia az idegrendszeren keresztül képes szabályozni a test megzavart működését. A szelíd kézrátételes módszer kiegyenlíti a feszültséget, és makacs eseteknél is segítséget és gyógyulást hozhat.


A kranioszakrális terápia alkalmazói abból indulnak ki, hogy a gerincvelői folyadék nem lüktet rendesen. Célzott, szelíd kezeléssel sikerülhet a feszültségeket feloldani, és
az ízületeket, valamint a koponyavarratokat ellazítani

 

Aki először próbálja ki a kranioszakrális terápiát, többnyire csak annyit érez, hogy enyhe nyomás nehezedik a koponyájára vagy a gerincére. Utána viszont ellazultnak érzi magát, olyannyira, hogy akár mély álomba is zuhanhat. Hogy ez a szelíd gyógymód valóban képes gyógyításra, az első látásra meglepőnek tűnik. Valójában azonban olyan módszerről van szó, amely súlyos egészségproblémáknál is teljes gyógyulást hozhat.

 

A kranioszakrális terápia (azaz koponya-keresztcsonti terápia), az oszteopátiából alakult ki. Kifejlesztője az amerikai William Sutherland (1873–1954) volt. Hatását időközben számtalan vizsgálat igazolta, még ha tudományosan nem is sikerült magyarázatot találni arra, mi is történik pontosan a kezelés során. A kezelési módszer azon a tényen alapul, hogy az agy és a gerincvelő közös folyadékban úsznak, ennek a gerincvelői folyadéknak a latin neve liquor cerebrospinalis. A folyadéknak megvan a maga ritmikája, a légzéshez vagy a szívveréshez hasonlóan, ahogyan ezt dr. John E. Puledger a 70-es években megállapította. Az orvos ezt a ritmust „az emberiség létének magva” néven emlegette.

 

A kranioszakrális ritmus az ember számára nyilvánvalóan ugyanaz, mint a nyugtalanság az óra számára: folyamatos, örök mozgásban van. Ez a ritmus tartja az embert mozgásban, és előrehajtja az egész szervezetet. A koponyacsontok állandóan a kranioszakrális rendszer mozgásához igazodnak. Ha ezek a csontok nem eléggé érzékenyek, akkor a szervezet bármelyik működési területén zavarok alakulhatnak ki.

 

 

A koponya és a gerinc szoros kapcsolatban állnak egymással. Percenként 10-14 alkalommal pumpálódik az agyat körülvevő folyadék a gerincbe – ez létfontosságú folyamat minden testi és szervműködés szempontjából
 

Ez a ritmus veleszületett az emberrel. Ütéseinek szélessége és száma (amplitúdó), valamint szimmetriája felvilágosítást nyújt a szervezet aktuális vitális energiájáról. Különösen jól érezhető ez a ritmus a koponyacsontoknál és a keresztcsontnál. A mozgásokra a percenkénti 6-12 ciklusos lefolyás jellemző.

 

 

Fej és fenék – elválaszthatatlan szövetség

Sok páciens egész csapatnyi alsóháti és nyaktáji bántalomban szenved, és gyakran panaszkodik heves fejfájásra. A hagyományos orvoslás ezeket a panaszokat csak ritkán szemléli a maguk teljességében és összefüggésében, inkább mindegyiket egymástól függetlenül kezeli. A kranoiszakrális rendszer elvei szerint azonban a koponya vagy a farokcsont területén lejátszódó statikus változás a legkülönfélébb kórképeket idézi elő a test teljesen eltérő területein. Ezek felléphetnek például egy évvel egy baleset után. Többnyire zuhanás, ütés vagy összeütközés okozza ezeket a statikus elváltozásokat, olyan traumák, amelyekről a beteg már réges-rég elfelejtkezett.

 

Hogy miért tart ilyen hosszú ideig a probléma kialakulása, annak az a magyarázata, hogy a szervezet beveti védőmechanizmusainak kompenzációs lehetőségeit. Ha például valaki ráesik a farkcsontjára, és az megsérül, a körülötte lévő izmok és inak védőhálót képeznek a keresztcsonti résznél, és ezzel a gerinc alsó végét horgonyhoz hasonlóan szorosan tartják. Ez a megmerevedés azonban a gerincen át folytatódhat egészen a koponyáig, és ezzel a kranioszakrális ritmust valósággal bebetonozhatja.

 

A fülzúgás lehet annaka következménye is, hogy az illető ráesett a farkcsontjára. Ez ugyanis blokkolhatja a kranioszakrális ritmus működését

 

Ilyenkor fordulhatnak elő olyan esetek, hogy például a beteg súlyos fájdalmakat érez az állkapcsában, és kiderül, hogy a panaszok oka az éjszakai fogcsikorgatás. Ám az állkapocs összefügg a csípőízülettel is, és ott is fájdalmak léphetnek fel, az állandóan összeszorított fogsor pedig folyamatosan magas szinten tartja a stresszhormonokat. Az állkapocs, a koponya és az ágyékcsont kranioszakrális kezelése azonban feloldja a feszültséget, helyreállítja a csontok eredeti helyzetét, és mivel visszaáll a gerincvelői folyadék zavartalan keringése, a panaszok is elmúlnak. De okozhat a keresztcsont esés miatti sérülése és az emiatt előálló medencei blokk fülzúgást is, mivel a rugalmasságát vesztett gerinc feszültsége eléri a koponyát és ott megzavarja a belső fül vérellátását. A kranioszakrális kezelés azonban helyreállítja a rendszer keringését, és ezzel megszünteti a panaszokat.


Ugyancsak segíthet ez a kezelés akkor, ha valaki az ülő munkája miatt helytelen tartást vesz fel, és a gerinc terhelését nem ellensúlyozza megfelelő mozgással. Ilyenkor könnyen kialakul a porckorongsérv. A módszer ugyanis megszünteti a feszültséget a koponya és a nyakcsigolyák között, felszabadítja az ideggyököket, és ha újra elég helyhez jutnak a porckorongok, visszacsúsznak a helyükre. Hasonlóképpen a ferdén álló medence is okozhat hátfájdalmakat, ilyenkor a kezelés helyreállítja a fiziológiás tartást, és a felszabadult ízületekben regenerálódhat a kopásnak indult porc.

 

Mi az az energiaciszta?

A modern kranioszakrális terápia atyja, John E. Upledger a blokkolt energia felgyülemlését energiacisztának nevezte. Ezeket az energiacisztákat előidézheti ütés, esés, ficam, operáció, csonttörés, porckorongsérv vagy gerincblokád egyaránt, de állhat a hátterében szülési trauma, illetve valamilyen lelki sokk is.

 

 

Ha a test erős és ellenálló, idővel maga is feloldja és elszállítja ezeket a blokkokat. A legyengült szervezet azonban nem képes egyedül megoldani ezt a feladatot. A gerinc adott területén feltorlódik az energia, ami akadályozza a mozgást, és a szóban forgó egész testtájat az érintett sérült rész köré „odafagyasztja”. Mivel a test különféle működései egymással összefüggésben dolgoznak, egy blokk ilyen blokádok egész sorát idézi elő. Az ilyen jellegű energiafelgyülemléseket lehetséges felszámolni kranioszakrális terápiával. Hatására a struktúrák a rendezetlenségből a rend felé szerveződnek át.

 

Öngyógyító gyakorlatok a kranioszakrális rendszer lazítására

Csak akkor számíthatunk stabil egészségre, ha a gerincünk és a kranioszakrális rendszer rendben van. A következő gyakorlatok segítségével harmonizálhatjuk ezt a rendszert. Mindössze egy fitneszlabdára és két teniszlabdára lesz szükségünk, semmi komoly vagy bonyolult gépre, és már meg is célozhatjuk az optimális eredményt.


A keresztcsont felszabadítása: gyakorlatok fitneszlabdán

1. A labdán ülve végezzünk köröző mozdulatokat,
2. utána jobbra-balra mozgást,
3. végül a labdán ülve mozogjunk előre-hátra. Ezeket a gyakorlatokat naponta legalább nyolcszor végezzük el. Ezzel erősítjük a medencealapi izmokat, lazítjuk az ágyékcsigolyákat és ezzel az egész gerincet. Ily módon a kranioszakrális rendszert gyökerétől, azaz a keresztcsonttól kiindulva lazíthatjuk el.



A hormontermelés serkentése – gyakorlat két teniszlabdával

A fej hátsó részén két csontos kiemelkedés található. Pontosan ezeket a puklikat fektessük két teniszlabdára, amelyeket előtte szorosan belekötöztünk egy zokniba. Ebben a helyzetben töltsünk el hetente két-három alkalommal 20-20 percet. Ez serkenti a hormontermelődést az egész szervezetben, és segít megőrizni rugalmasságunkat.

 



A koponyacsontok mozgékonysága – gyakorlat a kezünkkel

1. Mind a tíz ujjunk ujjbegyét helyezzük lazán a fejünkre, közben egy kicsit nyomjuk oda a koponyánkhoz. Ezt a gyakorlatot naponta egyszer tíz percig végezzük. Ez a módszer stimulálja a koponyacsontok mozgékonyságát, így feloldódnak az esetleges feszültségek és blokádok. Néhány perc alatt a fejfájás is enyhül.

 

2. Mozgékonyságának fokozása érdekében a fejünket lassan, óvatosan fordítsuk el annyira, amennyire csak lehet. Utána a kezünkkel „fékezzük le” a mozgást a blokkolt irányban. Ezek után szelíden forgassuk ebbe az ellenállási irányba még tovább a fejünket. Ezek után szinte mindig lehetségessé válik, hogy a fejünket mindkét irányba mozgathassuk. Ezt a gyakorlatot naponta legalább egyszer ajánlatos elvégezni.

 



A váll és a könyök mozgékonyságának fejlesztése

A két kezünket fonjuk össze a hátunk mögött (A), és fordítsuk a fenekünk felé (B), majd nyomjuk tovább a talaj irányába (C). Ez a gyakorlat nagyon egyszerű, megvan viszont az a nagy előnye, hogy valósággal „kinyitja” a vállízületet, megnyújtja az inakat. Napi mozdulataink szinte mindegyikét a testünk előtt végezzük, ez a gyakorlat segít egyensúlyt teremteni. Naponta legalább egyszer iktassuk be a programunkba.

 



A kranioszakrális rendszer

A rendszer neve a következő két szóból adódik:

Cranium: csontos koponya, Sacrum: a keresztcsonthoz tartozó.
A rendszer központi fontosságú működésének megértéséhez szükség van néhány anatómiai fogalom tisztázására.

A gerinc felépítése

A csigolyák között mindig ott található egy porckorong, amelynek feladata a lökések csillapítása, és hogy lehetővé tegye, hogy a gerinc bármelyik irányba elhajolhasson. A csigolyák és a porckorongok támasztják a testet és egyenes tartást adnak neki. Minden egyes csigolya egy támasztó és egy csatornarészből áll. A csatornarészek összeköttetésben állnak egymással, és ebből képződik a gerinccsatorna, amely a koponyától néhány centiméterrel a farkcsont fölöttig tart. A gerinccsatorna védi a puha és ezért érzékeny gerincvelőt.

A gerinccsatornát és a koponyát belülről egy hártyarendszer burkolja, amely három rétegből (a három agyhártya-, illetve gerinchártya) áll: ezek a dura mater, az arachnoidea és a pia mater.

Dura mater: a kemény agyhártya a külső réteg, szívós és vízálló. Tökéletesen körülfogja az agyat és a gerincvelőt, és az a feladata, hogy védjen a folyadékveszteségtől. Rögzül a koponyacsonthoz és a koponya minden nyílásához, de a felső nyakcsigolyákhoz is, valamint az alsó háti szakaszon a keresztcsonthoz.

Hasonló kapcsolódások találhatók a gerincen is, amelyek lehetővé teszik az idegek kilépését.

Arachnoidea: olyan rendszerről van szó, amely a folyadékáramlást szabályozza, és összeköttetésben áll a külső, illetve belső agyhártyával.

Pia mater: ez a rugalmas idegszövet ad tartást a puha gerincvelőnek.

Liquor: a három említett hártyaréteg között áramlik az agy- és gerincfolyadék, amely kenőanyagként szolgál, szállítja a tápanyagokat, és félig zárt hidraulikus rendszerként működik, ezzel képes a nyomás szabályozására.

 

A terapeuta által végzett kezelés mellett a módszer számos önsegítő gyakorlatot is kínál



Ennek a rendszernek a működéséből adódik a dura mater ritmikus mozgása, amelynek központi jelentősége van a kranioszakrális terápiában. A folyadékmodell olyan oda- és eláramlási mechanizmust jelent, amely képes önmagát egyensúlyban tartani. Az agyfolyadék az agykamrákban termelődik, ezáltal ritmikusan kitágítja a dura matert és a koponyacsontokat. A fej vénás rendszerén át történő visszaáramlás gondoskodik a dura mater és a koponyacsontok összehúzódásáról, és a keresztcsontig érezhető. Az ebből adódó kranioszakrális ritmus áttevődik a test valamennyi rendszerére, és a terapeuták számára egyértelműen érzékelhető.

 

 

A gyerekeknek és az időseknek is hasznos

John E. Upledger a módszert már az egészen kicsi babák esetében is hasznosnak találta. Abból indult ki, hogy a szülés során a babák koponyacsontjai, a medencecsontja vagy a gerince eltolódhat, és ez ugyanúgy kibillentheti a helyéből a gyerekek testfunkcióit, mint a felnőtteknél mondjuk egy sérülés. A babáknál is blokkolódhat a kranioszakrális ritmus, amelynek egyébként az lenne a feladata, hogy összehangolja a szervek és szervrendszerek működését, így rajtuk is segíthet a módszer.

A kranioszakrális terápia alkalmas a születés körüli traumák ellensúlyozására is
 

Az eljárás alkalmazóinak egyébként az a tapasztalatuk, hogy szinte nincsen olyan betegség, panasz, bántalom, amelyet a kranioszakrális terápia ne tudna pozitívan befolyásolni. Hatására ugyanis a test valamennyi nedve zavartalanul áramolhat, és ezzel az egész testbe eljuttathatja a gyógyító energiát.

 

Kiváló antiaging program is alapul ezen a terápián, amely optimalizálja a lazítást és a sejtmegújulást. Ezért sok páciens a gyógyulást követően is igénybe veszi a kezelést, csak azért, hogy feltöltődjön energiával. A technika iránt egyre jobban érdeklődnek az orvosok is.

 

Miért ilyen szelíd?

A pácienseket gyakran elbizonytalanítják a terapeuta gyengéd érintései, és sokan egyszerűen el sem tudják képzelni, hogy ilyen kevéssé érezhető mozdulatok ilyen eredményesek lehetnek. Ám a kranioszakrális terápiánál nem puszta energiaátadásról van szó, mint mondjuk a reikinél, hanem valódi blokádfelszámolásról.

 

A kranioszakrális terápia mechanikus technikákat is alkalmaz, amelyeket a páciens sokkal jobban érzékel. Ezek a csontok és az eltolódott csigolyák helyreállítására szolgálnak. Ilyenkor használhatják például a koponya- vagy medencecsontot a dura mater előretolására. Valójában ugyanis arról van szó, hogy a dura mater számára lehetővé tegyék a zavartalan ritmus megtartását. Ehhez teljesen elegendő a blokkolt szövet enyhe érintése. A 2-5 grammnyi erősségű érintések jelként hatnak a test öngyógyító erejére, és regulációs mechanizmusuk azonnal reagál.

- dr. ki -
XIII. évfolyam 10. szám

Címkék: kranioszakrális terápia

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.