Új a terápiában

Lökéshullám-akupunktúra

Bizonyos esetekben elkerülhetővé válik a csípőprotézis beültetése

Az akupunktúra tudománya – helyesebben a csen csiu, vagyis szúrás és égetés – a kínai orvoslás több évezredes csodálatra méltó diagnosztikai-terápiás módszereinek Európában leismertebb ágazata.


 

Az emberi energiaszövet harmonizálására tett hasonló kísérletek, vagyis a test hideg-, meleg- és nyomásérzékeny pontjain történő beavatkozások – amint azt a széles körű tudományos kutatások egyértelműen igazolták – nemcsak Kína, hanem India, Délkelet-Ázsia, Dél-Amerika, Afrika, sőt Európa népeinek terápiás arzenáljában is ősidők óta szerepelt. Nagy meglepetéssel tapasztalták például a kutatók a tiroli Alpok gleccserjegében épen maradt Ötzi testén az akupunktúrás pontokon megmaradt pigmentfoltok jelenlétét. Ugyanilyen pigmentfoltok keletkeznek ugyanis manapság a helytelenül elvégzett moxibuszciós (gyógynövény-égetéses) vagy a piszkos tűkkel lefolytatott akupunktúrás kezelések nyomán is a bőrben és a bőr alatti kötőszövetben!

 

Mindamellett energetikai rendszerünk hihetetlenül finom ismeretét a kínai orvoslás rendszerének köszönhetjük elsősorban, s ez a tudás az európai orvoslásnak igen sok fejtörést okozott. Az „amit nem látok, az nem is létezik” elvét követve mindenáron anatómiai/kórszövettani különbözőségeket akartak kimutatni az energetikai hálózat kvantumkommunikációs pontjain. 1966–67-ben Keller osztrák, majd Synalar francia patológus több ezer, az akupunktúrás pontokból készített metszet alapján ki is mutatta, hogy a kínai orvoslás ezen privilegizált helyein a nyomás-, hő- és szabad fájdalomérzékelő receptorok száma lényegesen magasabb, mint a környező bőrterületeken.

 

A meridiánok és „hszüé”-k, azaz akupunktúrás pontok azonban mindenekelőtt a külvilágra nyíló energiaközvetítő ablakocskák, „energetikailag legelőnyösebb helyek”, ahol szervezetünk kvantumfizikai rendellenességei a leghatásosabban állíthatók helyre. Az akupunktúrával foglalkozó gyógyító művészete abban áll, hogy a tünetképeknek megfelelően, a megfelelő pontokon az adekvát impulzusokat alkalmazva állítsa helyre a szervezet energetikus harmóniáját. Azt, hogy mely pontokat milyen tünetképekben és milyen módszerekkel, milyen intenzitással kezeljünk, csak az ősi kínai orvoslás elmélyült tanulmányozásával tudhatjuk meg igazán.

 

Lithotripter; az első vesekőzúzó készülék, amely testen kívül, elektrohidraulikus módon keltett lökéshullámokkal dolgozik
A hullámok az applikátorból kiindulva koncentrikus félkör alakban terjednek a szövetekben

 

Az utóbbi évtizedek folyamán a technika hallatlan fejlődése lehetővé tette számunkra, hogy „az energetikailag előnyös pontokon” ne csak a hagyományos tűszúrásokkal és moxával, valamint a helytelenül akupreszszúrának nevezett ujjnyomásos (digitopreszszúrás) módszerrel állíthassuk helyre a szervezet energetikai egyensúlyát, hanem modern fizikoterápiás eszközök segítségével is. Ezek közé tartoznak elsősorban a vörösfény- stimulációs, az ultrahangos, a mágnesterápiás, a lágylézeres, illetve a homeopátiás és az egyéb szereket tartalmazó injekciókkal történő energiaharmonizációs eljárások. Ez utóbbi három eljárással évtizedek óta vannak személyes tapasztalataim, amelyek szerint valóban radikális, nagyon gyors és előnyös változások érhetők el a szervezet működésében.

 

Ebben a terápiás miliőben a legújabb modern alkalmazási mód az energetikailag legérzékenyebb – vagyis akupunktúrás – pontok lökéshullámmal történő ingerlése.

 

 

A lökéshullámok keletkezése és tulajdonságai

A lökéshullámterápia olyan mechanikus energiaforma, amely a bőr károsítása nélkül képes a szervezet mélyében komoly élettani változásokat létrehozni. Ezek a nagy energiájú hullámok a természetben a villámlások alkalmával jönnek létre, és mennydörgés formájában észleli őket akusztikus rendszerünk. Az ember által kifejlesztett technikák alkalmazása során ilyen hullámok egyrészt a hangnál nagyobb sebesség elérésekor a repülőgépek környezetében, másrészt az elektrohidraulikus, a piezoelektromos és elekromagnetikus eljárások alkalmazása folytán alakulhatnak ki. A modern technika ezeket a lökéshullámokat akusztikus lencsék vagy reflektorok segítségével képes fókuszálni és a testbe célirányosan bejuttatni.

 

Az orvostudományban a lökéshullámok óriási kinetikus energiáját mintegy 30 évvel ezelőtt kezdték alkalmazni vesekövek szétzúzására. (Ezt az eljárást nevezik görög eredetű kifejezéssel lithotripsziának.) Az első ilyen elven működő készülékek behemót nagyságúak voltak, s kezelésük is rendkívül körülményes volt. A betegeket például a kezelések alatt vízzel teli kádba kellett fektetni, hogy a vízben keltett hullámokat reflektorok segítségével a vesekövek irányába terelhessék. Azonban sokszor a veseállományt is súlyosan károsították a nagy energiájú hullámok.

 

A technika fejlődésével azután nem csak a vízfürdő vált feleslegessé és a készülékek lettek egyre kisebbek és kezelhetőbbek, hanem a lökéshullámokat egyéb kórképekben is eredményesen tudták felhasználni az orvosok. Sikerült olyan gyakorta előforduló meszes gócokat, mint a vállízület elmeszesedése, a saroksarkantyú vagy a teniszkönyök eredményesen kezelni. Később aztán kiderült, hogy az izmok megkeményedett és kisugárzásával többfajta működési zavart előidéző gócait, az ún. triggerpontokat is eredményesen ki lehet iktatni ezzel a fizikai módszerrel. A cél az előbb említett esetekben a kőzúzás, illetve a kórosan elváltozott szövetek elbontása volt.

 

A technika hallatlan fejlődése lehetővé tette számunkra, hogy „az energetikailag előnyös pontokon” ne csak a hagyományos tűszúrásokkal és moxával állíthassuk helyre a szervezet energetikai egyensúlyát, hanem modern fizikoterápiás eszközök segítségével is

 

Arra azonban évtizedekig nem gondoltak, hogy bizonyos receptorokat stimuláljanak. Egy újfajta technikai megoldással, dr. Heinrich Everke német orvos útmutatásai alapján a Storz Medical nevű svájci cégnek sikerült 2003-ban olyan készüléket kifejlesztenie, amely „puhább” ballisztikus hullámokat gerjesztett. (Ballisztikusnak azért nevezik ezeket a lökéshullámokat, mert ahhoz hasonló tulajdonságúak, mint azok, amelyek a puskagolyónak valamely szilárd testbe csapódásakor a leadott hatalmas mennyiségű energia következtében tovaterjednek.)

 

A lökéshullámok az ultrahanghoz hasonlóan terjednek az élő szövetben. Mivel az ultrahangnak a szervezet mélyébe juttatása nehéz (hatása a levegőben erősen meggyengül), alkalmazásakor a bőrfelszínt ún. ultrahanggéllel vonják be. A lökéshullám energiája is exponenciálisan csökken a távolsággal, s így hatását elsősorban a testfelszínhez közeli régiókban fejti ki. Tekintettel azonban arra, hogy energiatartalma mintegy százszor nagyobb a hagyományos ultrahangénál, gél alkalmazására itt nincs szükség. A ballisztikus lökéshullámok a tapasztalatok szerint kiválóan megfelelnek arra a célra, hogy pozitív biológiai reakciókat váltsanak ki. A célterületek nemcsak az izmok és inak nyomásreceptorai voltak, hanem a szervezet minden nyomásérzékeny területe a bőrön, a véredényekben, a csontokban, porcokban stb. Mindamellett, hogy a pontos hatásmechanizmus még nem tisztázott, a vérellátás javulása, az anyagcsere aktivitásának növekedése, a nehezen gyógyuló sebek behámosodása kétségkívül bizonyította hatékonyságukat.

 

Mint említettük, a lökéshullám-terápiának a hagyományos kínai orvoslás elveinek megfelelő alkalmazása csak néhány éve kezdődhetett el. Ennek oka az volt, hogy a rendelkezésre álló készülékek túlságosan nagy méretűek, egy akupunktúrás orvos számára alig kezelhetőek voltak, s a leadott lökéshullám-energia is túl erős volt. Végül is a fent említett svájci cégnek sikerült olyan kisméretű kezelőfejjel ellátott, megfelelő intenzitású lökéshullámokat produkáló készüléket előállítania, amely a gyakorlatban az akupunktúra elveit alkalmazó orvos számára is megfelelőnek bizonyult.

 

 

Gyakorlati eredmények

Everke doktor elsőként a készüléket gonartrózisos betegeken tesztelte, vagyis olyan pácienseken, akiknek valamilyen okból a térdízületi elfajulás jelei mutatkoztak. Ezeknek a kezeléseknek a során kiderült, hogy a készülékkel alkalmazott lökéshullám-terápia legalább olyan hatékony volt, mint a tűvel történő kezelések. Amennyiben tűs és fizioterápiás kezelést is alkalmaztak párhuzamosan, a többnyire 60 éven felüli betegeknél néhány kezelés után teljes fájdalommentességet ért el! Különösen jó eredményeket ért el ezzel az eljárással olyan fiatalabb páciensek esetében, akiknél sportsérülés vagy túlterheltség következtében kialakult ízületi károsodás volt észlelhető.

 

A következőkben a csípő hasonló megbetegedéseinek kezelése következett. Az eredmények meglepően jók voltak azoknál a betegeknél, akiknek az ízületi porcai még nem fajultak el annyira, hogy a csípőprotézis beültetése feltétlenül indikált lett volna. Számos esetben azonban a már megajánlott műtétet is el lehetett kerülni a fájdalommentes mozgás visszatérése következtében. A lökésterápiás kezelések egyáltalán nem voltak fájdalmasak, mindössze arra kellett ügyelni, hogy az energiahullámot ne közvetlenül a csontra irányítsák, hiszen a csonthártya szerfelett érzékeny.

Az akupunktúrás pontok a külvilágra nyíló energiaközvetítő ablakocskák, „energetikailag legelőnyösebb helyek”, ahol szervezetünk kvantumfizikai rendellenességei a leghatásosabban állíthatók helyre

 

A sikereken felbuzdulva Everke doktor néhány olyan tünetképben is széles körű tapasztalatokat szerzett ezzel az ultramodern berendezéssel, amelyek az akupunktúra terápiás indikációi között általánosan szerepelnek. Ezeket a következőkben adta meg

 

– a nagy ízületek elfajulásos kórképei (zsugorodások oldása, az ízületi hártya megújítása);

 

– lumbágók: teljesen fájdalmatlanul oldja az izomgörcsöket, és nem szükséges a kezeléshez semmilyen kényelmetlen póz;

 

– nyaki szindróma: a készülék impulzusa igen mélyre hatol be, így az eredmények jobbak, mint az akupresszúránál;

 

– teniszkönyök és saroksarkantyú (kevésbé fájdalmas, mint a masszázsformák);

 

– váll-kar szindróma: jobban lazítja az ízületi tokot és erőteljesebb hatást gyakorol az inak tapadási felszínére, mint az akupunktúra;

 

– spasztikus bénulások;

 

– stresszinkontinencia, „izgatott hólyag”;

 

– vérátáramlási zavarok: a pulzáló energia ki-kihagyó nyomásgyakorlásával a legfájdalmasabb pontokon sem vált ki ellenreakciókat;

 

– nyiroködéma: hasonló a hatása, mint a nyikrokdrenázsnak, de a speciális akupunktúrás pontokon gyorsabb és általánosabb a hatása;

 

– asztma: ilyenkor a háti pontok nagyon érzékenyek a nyomásra;

 

– talpreflexzóna-kezelés: mélyebb és pontosabb az ujjal végzettnél;

 

– sebgyógyulás elősegítése: a pulzáló hatás növeli a vérátáramlást, de a távoli és közeli akupunktúrás pontok ingerlése szintén nagyfokú segítség.

 

A kezelendő pontok kiválasztása ugyanúgy a hagyományos kínai orvoslás alapelvei szerint történik, mint az akupunktúrás terápiás eljárásnál: közeli és távoli hatékony pontokat egyaránt bevonhatunk a kezelésbe. Az energiaállapot függvényében a pontokra kisebb vagy nagyobb impulzusmennyiséget juttathatunk a készülék segítségével. A beteg érzi az energiaátadást, de fájdalmat csak ritkán jelez, ilyenkor a kezelést azonnal meg kell szakítani. Ennél a kezelésfajtánál is előfordulhat, hogy az első alkalom után a tünetek kissé erősödnek, ezért az egyes ülések között egy-két napos szüneteket tartanak. A 6. kezelés után egy-két hét szünet következik, hogy a szervezet az információkat feldolgozhassa és a késői hatások nyilvánvalóvá váljanak.

 

A „finom” ballisztikus lökéshullámok leginkább azon tünetképekben nyújtanak nagy előnyöket, ahol a bőr, a kötőszövet, az izmok nyomásérzékeny területeit egyéb módszerekkel is kezelik. Ezekben az esetekben a kóros esemény körüli közeli és távoli területeket is pontosabban lehet kezelni, mint például az akupresszúrával. Az intenzitás és a behatolási mélység meghatározása is finomabb disztinkciót tesz lehetővé, mint a masszázsoknál. Az applikátor által kibocsátott hullámnyomás és az impulzusfrekvencia szabályozásával széleskörűen alkalmazkodni tudunk a beteg és a betegség igényeihez. Mindennek eredményeképpen nagyon kis területek „hullámmasszírozásával” javíthatjuk a vérátáramlást, oldhatjuk az izomfeszültségeket, lazíthatjuk az ízületi tokot és a szalagokat.

 

Külön előnye az eljárásnak, hogy amikor a törzsön ún. „nagyobb akupunktúrás pontokat” vagy területeket kell kezelnünk, akkor a sok tű beszúrása helyett csak „behatolás nélküli áthatolásra” van szükségünk. Segítségével a kétfajta hatást, vagyis a pontok stimulálását és a gyengéd masszírozást együttesen tudjuk megvalósítani. Természetesen a lökéshullámpunktúra más hasonló formákkal – például fülakupunktúrával vagy testakupunktúrával – remekül kombinálható.

 

Összefoglalásképpen az eddigi tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy az ak upunktúrás kezelések egy újabb, szélesebb spalettáját ismerhettük meg ennek a bravúros technikai fejlesztésnek köszönhetően, és a hő-, a léz er- és az elektr omos pontstimuláció mellett egy a t erápiás lehetőségeket tovább bővítő, hatékony és gyakorlatilag mellékhatásmentes új lehetőség került a gyógyítók kezébe.

Dr. Simoncsics Péter
XIII. évfolyam 1. szám

Címkék: akupunktúra, energiahullám, Lithotripter, lökéshullám, lökésterápia

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.