Új a terápiában

Meggyógyultam az allergiámból (3)

Van remény!


…Képzeljenek el egy búzamezőben futó kislányt, aki a barátnőjével bújócskázik… itt a legjobb, hiszen fejüket is eltakarja a hatalmasra nőtt, szélben lengedező búzatábla… milyen jól is hangzik! Sajnos azonban filmszakadás! A történet ugyanis 3 éves koromban nem éppen vidáman indult: még szerencse, hogy megtalált a barátnőm, neki kellett ugyanis hazatámogatnia a házunk melletti búzamezőről, annyira elhatalmasodott rajtam a tüsszögés, a szemem pedig annyira bedagadt, hogy szinte semmit sem láttam.

 

Az akkori tudományos álláspont szerint még kevésbé létezett ellenszere a "szénanáthámnak", így hát Calcium-Sandostent kaptam, az akkor leghathatósabb gyógyszert, és innentől kezdve igyekeztem kerülni az erdőt-mezőt, legfőképpen a május-júniusi heveny időszakban. Egyszóval egészen kicsi gyerekkoromtól szenvedtem nagyon súlyos allergiától, és ez később sem csökkent, még akkor sem, amikor már hathatós tüneti szereket lehetett kapni. Persze én is kipróbáltam mindegyiket, és rövid időre enyhítették a tüneteimet, de sajnos én is beálltam azok sorába, akik megtanultak "együtt élni a betegségükkel". Nagyon sokáig még allergiateszten sem voltam, csak igyekeztem túlélni a legrosszabb korszakokat. Idővel a szemviszketés alábbhagyott, nem szűnt azonban a "taknyos-tüsszögős" meccsek sorozata. A neheze azonban hátravolt még, hiszen úgy öt évvel ezelőtt, 27 éves koromban a tüsszögés állandósult, azaz nemcsak a növényvirágzás idején jött elő heveny lefolyással. Igaz, akkor egy különösen megterhelő korszakot mondhattam a magaménak, hiszen diplomáztam is, és felelős állásba kerültem. Az allergia tehát egész éves kínlódássá nőtte ki magát. Ekkor csináltattam először allergiatesztet. A négykeresztes (!) gabonaallergián kívül minden növényre, tavaszi fára, virágporra, macska- és hörcsögszőrre is allergiás voltam. Érdekes módon a parlagfű nem jelzett, és mint később megtudtam, pont ez a lényeg az allergiagyógyításban, nem az a fontos, mi váltja ki, hanem az, hogy mi van a szervezetben, tehát maga az ok, nem pedig az allergén! A fül-orr-gégésznél nagyon erős tüneti szert kaptam, amit onnantól kezdve folyamatosan szednem kellett, és ha megpróbálkoztam az elhagyásával, azonnal csőstül jelentek meg a tüneteim. Úgy éreztem, itt valami alapjaiban nem stimmelhet, hogyha csak úgy vagyok képes létezni, ha reggel azzal kezdem a napot, hogy beszedek egyet a gyógyszerből. A természetes-egészséges életmód igénye, a vegyszermentes szemlélet már engem is "megfertőzött", rendszeres olvasója voltam a természetgyógyászati szaklapoknak. Már előzetesen is hallottam-olvastam a Medic Poliklinikáról, ahol holisztikus szemlélettel, a nyugati és keleti medicinát ötvözve orvosok egy teamként nagy sikerrel gyógyítanak testileg-lelkileg krónikusallergiás betegeket. Két évvel ezelőtt, 2004 nyarán-őszén kerültem először hozzájuk, ahol a Voll-féle elektro-akupunktúrán alapuló számítógépes diagnosztikai módszer segítségével teljes térképet kaptam a szervezetem állapotáról és energetikai elváltozásairól, vagyis a betegség okairól, amelynek alapján el lehetett indulni… kiderült, a vastagbelem is jelzett, ami valóban így is volt, hiszen soha nem volt rendben az emésztésem. Ennél már csak az orrmelléküregek, a tüdőm és a fogaim mutattak nagyobb elváltozást: az orvoscsapat fül-orr-gégésze rendszeres garatkezelésben részesített, és a röntgen alapján kiderítettük, mely fogak okoznak gócot a szervezetemben. A fogaim rendbehozatala mellett elkezdtem a személyre szabott homeopátiás-izopátiás kúrámat. Az emésztésem is rendkívüli módon javult a homeopátiás kezelés hatására, ahogy a lelkiállapotom is a homeopátiás alkati szerem megtalálásával. Biztos vagyok benne, hogy az allergiámat a lelkiállapotom is "izmosította", ahogyan most a jó lelkiállapotom erősíti ezt az egészséges állapotot. Eljártam kineziológiai kezelésre is, és ennek hatására tavaly nyáron végleg sikerült elhagynom a tüneti allergiagyógyszert. A kezelések elején ugyanis olyan erős volt még az allergiám, hogy megbeszéltük a kezelő doktornőmmel a klinikán, ameddig még szükséges, folytatom a tüneti szer szedését is. Két évig jártam a klinikára rendszeresen. Az utolsó visszamérésen már nem is jelzett, de nem is jött elő az allergiám. Idén januárban fejeződött be az utolsó kúrám. A nagy tavaszi virágzás alkalmával visszamentem egy megerősítő kúrára, azonban a legsúlyosabb időszakot néhány tüsszögéssel úsztam meg, a tüneti szerek szedése nélkül. Ilyen még sosem fordult elő velem! És mit ad a jóisten? Kiderült, az új ház, ahová a párommal költöztünk Szigethalomra, éppúgy egy rozstábla mellett áll! Ugye érdekes a kerettörténet?! Ma már ugyan nem bújócskázni, de kutyát sétáltatni járok arra minden félelem nélkül. A gabonatábla nem félelmetes allergénként jelenik meg számomra, hanem inkább gyönyörködöm benne a teraszunkról. Minden jó, ha jó a vége! Ugyanezt az örömet kívánom minden olvasónak, amit most én érzek gyógyult, megújult emberként! (x)

 

Szeretettel, Bolla Katalin

Szőke Orsolya
XII. évfolyam 8. szám

Címkék: allergia, Medic-Poliklinika

Aktuális lapszámunk:
2018. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.