Új a terápiában

Neurálterápia

Ha a zavaró mezők eltűnnek, a gyógyulás néha egy másodperc alatt megtörténik

 


Sok krónikus betegségnél a zavarómező a fej területén található. Ezek távoli hatást fejtenek ki a test egyéb területein, anélkül, hogy ez utóbbiak valódi kiváltó okára fény derülne. Ha azonban sikerül felderíteni a zavarómezőket, a neurálterapeuta gyakran évek óta tartó szenvedés végére tehet pontot
 

Hihetetlennek tűnik, hogy egyetlen injekcióval megszabadulhassunk olyan panaszoktól, mint a migrén, a keresztcsonti fájdalom vagy a reuma. A neurálterápia azonban sokszorosan bebizonyította, hogy a megbetegítő zavaró mezők felszámolásával ez mégiscsak lehetséges.

 

Dr. Ferdinand Huneke egy véletlen felfedezésnek köszönhette, hogy rájött a lokális érzéstelenítő, a procain meglepő gyógyító hatására. Mindez 1925-ben történt, és a felfedezést évekig tartó kutatómunka követte, amelyet közösen végzett a bátyjával, Walterrel. 1940-ben azután egy újabb véletlen segítette hozzá az orvost a másodlagos jelenség felfedezéséhez. Ezzel végleg beírta a nevét az orvostudomány történetébe, és a neurálterápia megalapozójaként még Nobel-díjra is jelölték. A procaint gyakran elegendő egyetlen alkalommal beinjekciózni ahhoz, hogy a fájdalmas tünetek eltűnjenek.

 

 

Történet és hatásmechanizmus

Megdöbbentő, hogy két kalandos véletlen mennyire megváltoztathatja valakinek az életét. Dr. Ferdinand Huneke esetében mindenesetre ez történt. 1925-öt írtak akkoriban. Az orvos nővére súlyos, minden kezelésnek ellenálló, visszatérő migrénes rohamokban szenvedett. Egy különösen súlyos rohamnál az orvosnak (aki sebészi képzettséggel is rendelkezett) eszébe jutott egyik kollégájának tanácsa, hogy próbálja ki a reumaellenes szernek számító atophanylt. Mivel az orvos nem nézte meg a használati utasítást, a szert egyenesen a nővére vénájába injekciózta. Abban a pillanatban a rohamot mintha elvágták volna, hasonlóképpen egyetlen pillanat alatt megszűntek a kísérő tünetek is. Dr. Huneke nem tudta hová tenni a dolgot.

 

 

Nyitott száj, csukott szem: az egyik leggyakoribb zavaró mezőt a mandulák vagy az eltávolításuk után visszamaradt hegek jelentik
 

Amikor ezek után elolvasta a leírást, azon az állt, hogy a készítmény helyi érzéstelenítő szert, procaint tartalmaz, ezért nem szabad közvetlenül a vénába fecskendezni, csak izomba. Huneke ekkor jött rá, hogy téves az az általánosan elterjedt hiedelem, miszerint a véráramba juttatott procain azonnali halálos légzésbénulást vált ki. Éppen ellenkezőleg, úgy tűnt, hogy a procain nemcsak helyi érzéstelenítőként, hanem gyógyszerként is bevált. Huneke ezek után bátyja, Walter közreműködésével kísérletekbe kezdett a szerrel. Hogy az injekció ártalmatlan-e, azt saját magukon tesztelték le. Ennek során kifejlesztették a szernek egy különösen jól elviselhető, némi koffeinnel gazdagított változatát. Ez az úgynevezett impletol vált azután fő eszközüké. Kísérleteik bebizonyították, hogy ezt - az egyéni tünetek függvényében - gyakorlatilag bárhová be lehet injekciózni: izomba, inakba, szalagokba, mélyebben fekvő szöveti részekbe, vénába, mirigyekbe, artériákba, sőt az idegkötegekbe is.

 

A vizsgálatok során megmutatkozott a procainnak az a tulajdonsága, hogy egyfajta regulációs terapeutikumként hat. Mint úgynevezett katalizátor képes arra, hogy serkentse a sejtgyógyulási erőket, miközben újra feltölti a sejtfeszültséget. Ez úgy történik, hogy az injekció hatásának idejére a sejt túltöltődik, ha tehát a betegségre egyben a sejt potenciáljának csökkenése is jellemző, akkor a beteg és legyengült sejt a túltöltés ideje alatt újra elegendő energiához jut, és ezáltal önmagát hozza helyre.

 

 

A látvány rosszabb, mint maga az injekció. A jó neurálterapeuta olyan pontosan helyezi el az injekciót, hogy egy rövid kis szúráson kívül semmit nem érezni

 

Hogy a gyógyító információ az egész testbe eljut, azt a Huneke fivérek a vegetatív idegrendszerrel magyarázzák, amelynek villámgyors elektromos folyamatai megnyitják az utat a betegség és a gyógyulás felé egyaránt. A kutatók azt is felfedezték, mennyire elhanyagolták a vegetatív idegrendszert mint átfogó anatómiai hatásmechanizmust. Ennek során szabályozza testünk életfontosságú folyamatait a légzéstől és a vérellátástól a testhőmérsékleten és az anyagcserén át a hormon- és szívműködésig. A betegség tehát nem más, mint az élő egész félresiklott működése. A Huneke fivérek szerint ezt az egészt kell helyrehozni. És ezzel a felismeréssel megszületett a neurálterápia.

 

 

A szegmensterápia és a megdöbbentő másodlagos jelenség

Jó egy évtizeden át a testvérek csak úgynevezett szegmensekben kezelték a pácienseiket. Ez azt jelenti, hogy csak ott alkalmazták a gyógyító injekciót, ahol a megbetegedés jelentkezett. Számos kórképet tudtak eredményesen kezelni több egymást követő beavatkozással, így fejfájást, reumát, neuralgiát, isiászt, ízületi gyulladást, alhasi panaszokat, fül- és szembetegségeket, bőrkiütést és álmatlanságot.

 

 

A procaininjekció jóvoltából a meggyengült sejt (a képen mikroszkopikus felvételen látható) új életre kelthető. Az öngyógyító erők működésbe lépnek

 

1940-ben azután Ferdinand Hunekét a véletlen újra egy nagy jelentőségű felfedezéshez juttatta: a másodlagos jelenség felismeréséhez. Egy asszony fájdalmas, jobb oldali vállízületi gyulladással fordult hozzá. Az orvos gennyes gócot tételezett fel kiváltó okként, ezért az asszonynak eltávolították a gyanús fogait és a manduláját. A betegsége mégsem gyógyult meg. Ennek ellenére néhány héttel később újra felkereste az orvost, ezúttal azért, mert az alsó combján begyulladt egy régi heg. Amikor az orvos beinjekciózta ezt a régi heget, jelentkezett egy olyan másodlagos jelenség, amelyet azóta Huneke-jelenségnek hívnak: hirtelen megszűnt a jobb vállízület fájdalma, illetve minden korábbi panasz, és az asszony újra akadálytalanul tudta mozgatni a karját. A heg volt tehát az a zavaró mező, amely egy távolabbi testrészen, a karon kiváltotta a panaszt. Alapvetően valamennyi krónikus betegség mögött zavaró mező rejtőzik, és a test valamennyi része képes zavaró mezővé változni. 

 

Két fiú az apa nyomában

A neurálterápia megalapítójának, dr. Ferdinand Hunekének a legfiatalabb fia dr. Hagen Huneke. Édesapját 12 évesen, 1966-ban veszítette el. Addig azonban otthon a neurálterápia jelentette a fő beszédtémát, és az a fáradhatatlan harc, amelyet az apa vívott az orvostársadalom őt meg nem értő tagjaival. A név azonban kötelez, és Hagen (és bátyja, Holger) is orvos lett, akik mindennapi praxisukban édesapjuk módszereit alkalmazzák. A Hagen által vezetett Nemzetközi Neurálterápiai Társaságnak ma már 600 szakképzett orvos a tagja.

 

 

Dr. Hagen Huneke neurálterapeuta az egyik páciensével beszélget. Egy koponyamodellen mutatja meg neki azokat a pontokat, amelyekbe az arcon adják az injekciókat

 

Dr. Ferdinand Huneke hívő ember volt, és mindig hangsúlyozta természettudományos felfedezéseinek metafizikai vonásait. A másodlagos jelenség maga is holisztikus valami, mivel alapja az a hálózat, amelyet a szervezet részei képeznek. Ugyanakkor metafizikai jelenség is, amennyiben a részek összessége mégsem ad magyarázatot az egész megdöbbentő reakcióira.

 

A sikereket meggyőző tanulmányok támasztják alá

Manapság számos meggyőző tanulmány támasztja alá a neurálterápia hatásosságát. A társaság számára készülő tudományos munkákat évek óta dr. Hagen Huneke értékeli ki. Ő maga is végzett egy vizsgálatot 22 migrénes pácienssel. Ennek során mindössze három betegnél nem ért el javulást, 6-10 kezelés alatt. A neurálterápiánál nincsen általános út, amely egy adott betegségben szenvedő páciens gyógyulásához vezet. Az áttörést jelentő sikert sokkal inkább a pontos egyéni anamnézis, azaz a kórtörténet és a zavaró mezők ebből adódó megkeresése hozza meg.

 

 

A hegek is zavaró mezőknek számítanak a neurálterápiában. Ezért egy kezelés során gyakran minden heg alá adnak injekciót

 

Az említett 22-ből eredményesen kezelt 19 páciensnél öt esetben nőgyógyászati, három esetben máj-, négy esetben fogászati jellegűnek bizonyult a zavaró mező, egy betegnél pedig a gond az orr- és homloküregben rejlett. Egy további páciens az orr- és homloküregbe, valamint a fogaihoz kapta az injekciót, hárman az orr- és homloküregbe és a női szervekbe, egy a gerincébe, egy pedig a gátmetszés hegébe.

 

 

Neurálterapeutikus reakciók

Egy-egy neurálterápiás kezelést követően nagyon fontos, hogy a következő órák és napok reakcióit pontosan rögzítsük. Ezek ugyanis döntőek lehetnek a terápia sikere szempontjából.
A gyakorlott orvos ezek alapján vonja le a fontos következtetéseket a további eljárásokra nézve.


• A szegmensterápia
Ennek keretében a procain a megbetegedés helyén alkalmazott gyógyító érzéstelenítés. Az első kezelés után a panaszok átmenetileg felerősödhetnek, de később javulnak. A további kezelések során a beteg állapota folyamatosan tovább javul.

 

A Huneke fivérek először csak az úgynevezett szegmenseket kezelték,
például a fül- vagy szembajokat


• Reakciójelenség (Hopfer-féle)
Ha a szegmensterápiát követő egy-három napon a panaszok romlanak, ahelyett, hogy javulnának, akkor úgynevezett reakciójelenségről beszélünk. A romlást a tünetek visszafejlődése követi, legalább a kiinduló leletig. Ez a reakció egyértelműen a zavaró mező okozta megbetegedésre utal. Vagyis a tüneteket kiváltó tényezőt zavarómező-kutatás keretében
valahol máshol kell a testben megtalálni. Ebben az esetben a szegmensterápia sikertelen marad.


• A másodlagos jelenség
Ennél a Huneke-jelenségnél minden egyes, a zavaró mező által fenntartott távoli panasznak százszázalékosan meg kell szűnnie. Amennyiben egyetlen kezelés nem elegendő a gyógyuláshoz, a fogaknak legalább nyolc, más testrészeknek legalább húsz órán keresztül teljesen panaszmenteseknek kell lenniük. A további injekcióknak folyamatosan tartósabb sikert
kell hozniuk, a teljes gyógyulásig, amennyiben ez anatómiailag lehetséges.


• A késleltetett másodlagos jelenség
Miután a zavaró mezőt kiszűrték, a kórkép néhány másodpercen, de ha mégsem, akkor néhány órán vagy napon belül normalizálódik.

 

 

Az évek óta tönkrement ízületek ellenére a panaszok eltűntek

Ferdinand Huneke minden betegét barátságosan letegezte, függetlenül annak társadalmi állásától vagy ismeretségük időtartamától. Egykori tanítványa, Hugo Carlile szórakoztató portréban rajzolja meg, milyen leleményesen mutatkozott meg Huneke tökéletes intuícióból
és nagy tudásból alkotott géniusza. Nagyon gyakran célzottan találta meg a rejtett zavaró mezőt és helyezte üzemen kívül, ahogyan ez a következő példából is kiviláglik.

 

Miközben az évek óta előrehaladott ízületi panaszokban szenvedő gömbölyű hölgy a paraván mögé lépett, Huneke megkérdezte, hogyan szólíthatja. „Klara? Rendben, Klara, akkor tedd félre a mankóidat, megnézzük, tudok-e rajtad segíteni.”

 

A hölgy ijedtében tágra nyitotta a száját és a szemét, miközben a kanül villámgyorsan elérte a manduláit, ahová Huneke befecskendezte az impletolt. Azután megcserélte a kanült, és a szájpadláson keresztül elérte a garatmandulákat. „Akkor most állj fel, és mutasd meg, mire
vagy képes, Klara!” – parancsolta mosolyogva a hölgynek. „Fáj még?” – kérdezte szigorúan. Az asszony tétovázva emelkedett fel, hogy mankó nélkül tegyen meg néhány lépést. „Nem tudom, doktor úr, de a professzorom mindig azt mondja!”

 

 

A neurálterápia hatékonyságát számos tudományos vizsgálat igazolta, különösen beválik például hátfájás esetén

 

„Az nem érdekes” – szakította félbe Huneke. „Jól figyelj, mit kérdezek, és válaszolj igennel vagy nemmel. Fáj valamid?” Az asszony arcán világosan látszott, hogy nem képes felfogni, mi is történt vele szinte egyetlen pillanat alatt, a legendás másodlagos jelenség keretében. Tudniillik, hogy a fájdalmai teljesen megszűntek, jóllehet a specialisták évek óta hiába fáradoztak a meggyógyításán. Érthető, hogy nem hangzott túlságosan meggyőzően, amikor a hölgy a kérdésre, némiképp zavartan, nemmel felelt.

 

„Nem hiszek neked, Klara! Menj át a másik szobába, és ott kapaszkodj fel a lépcsőkön az első emeletre. De utána azonnal gyere vissza!” A hölgy tette, amit mondtak neki, gyorsan megmászta a lépcsőket, majd visszament Hunekéhez.

 

„Evangélikus vagy katolikus vagy?” – kérdezte az orvos szelíden. „Szóval katolikus! Megesküdnél Isten előtt, hogy valóban nem érzel semmi fájdalmat?” A kövér hölgy, még mindig zavartan, csak bólintott, hogy a copfja átlendült egyik oldalról a másikra. A szobában lévők felnevettek, ahogy feloldódott bennük a belső feszültség. „Hajolj le a földig, Klara!” – hangzott a következő parancs, és a nő, aki évek óta félig nyomorékként csak mankóval tudott mozogni, most mélyen előrehajolt. A többiek fellélegeztek, látva a csodálatos eseményt, ami néhány másodperc alatt játszódott itt le. (Hugo Carlile: Utam Ferdinand Hunekéhez)

 

Hogyan lehet segíteni a krónikus betegeken? Vizsgálatok bizonyítják a neurálterápia igen hatékony voltát

Dr. FerdinandHunekemindig ismegosztotta a véleményeket. Bár eredményei ugyanolyan egyértelműek voltak,mint amilyen szenzációsak, a hagyományos orvoslás sok képviselője elzárkózott attól, hogy elismerje a felfedezést.Az öntörvényű orvost ennek ellenéreNobel-díjra jelölték. Huneke tisztában volt azzal, hogy főként amásodlagos jelenség nemilleszthető be a szokásos tudományosmagyarázatok sémái közé, és éppen ezért nemérte váratlanul a visszautasítás.

 

Ma, majdnem nyolcvan évvel a neurálterápia megszületése után, számos tudományos vizsgálat és tanulmány igazolja a Huneke fivérek munkásságának hatásosságát, főként a krónikus betegek gyógyításának területén. Egy kis áttekintés:

 

• H. Becke 1990-ben 140 migrénes és 65 keresztcsonti fájdalomban szenvedő betegnél alkalmazta sikeresen a neurálterápiát. A vizsgálat eredményei szerint a páciensek 64 százaléka teljesen panaszmentessé vált, 17 százalékuk javulást tapasztalt, és mindössze 19 százalékuknak kellett beérnie a kisebb javulással vagy panaszaik változatlanságával.


• Hasonló gyógyulási és javulási arányt tapasztaltak 1978 és 1987 között a ludwigsfedlei kórházban, 140 hátfájós betegnél.

 

Az emberi idegrendszer. A vegetatív idegrendszer szabályozza szervezetünkben az összes életfolyamatot. Akkor szabályozóként kell felhasználni – ismerték fel a Huneke fivérek. Ezzel megszületett a neurálterápia


• Szenzációs eredményekről számolt be egy 1952-ben született fogorvosi vizsgálatsorozat. A greifswaldi egyetem fogorvosi klinikáján és a drezdai reumaintézetben a másodlagos jelenséget vizsgálták 100 páciensnél: artritiszben, migrénben és isiászban szenvedő betegeket kezeltek impletollal. A megdöbbentő eredményességi mutató 87-re szaladt fel.


• 1991-ben orvosi disszertációjában S. Pohle a neurálterápia hatékonyságát vizsgálta a jénai egyetemen, mint diagnosztikai és terápiás módszert a fogak mint zavaró mezők által kiváltott betegségeknél. A zavarómező-diagnosztika a 234 páciensnél 77,2 százalékos eredményt hozott. A gyógyulási ráta 81 százalékos volt, ugyanakkor a betegek 62,5 százalékánál kiegészítő fogászati zavarómező-kezelésre volt szükség.


• 1956-ban a rostocki egyetemen L. Stender azt vizsgálta, milyen pozitív hatást gyakorolhat a neurálterápia a nőgyógyászatban (összefüggésben a vegetatív disztóniával). 300 páciens részesült három különböző neurálterápiai kezelésben. A gyógyulási ráta 46 és 58 százalék közé esett, míg javulást a kezelt nők 20-30 százaléka tapasztalt.


• A neurálterápia gyakran kiváló eredményekkel alkalmazható az állatorvoslásban is. Ausztriában már létezik olyan állatorvos, aki neurálterápiával és akupunktúrával gyógyítja a betegeit.

M. L.
XI. évfolyam 1. szám

Címkék: neurálterápia

Aktuális lapszámunk:
2020. április

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.