Új a terápiában

Önismeret nullától tízig

Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy az ember tudja, érezze: minden konfliktusának eredője voltaképpen a saját egója. Soha nem másokkal viaskodunk tehát, csakis önmagunkkal - s ezt a legnehezebb földolgozni. Az idők során számos módszer jött létre, amely eligazít a belső úthálózatban, segít megtalálni a főbb kereszteződéseket, megmutatni a kitaposásra váró ösvényeket. A legkorszerűbb szisztémák közül is újnak számít nálunk a struktúrafelállítási rendszer, amelyet egyszerűbben modellezésnek is nevezhetnénk.


 

 

Persze fölmerülhet a kérdés: egy látszólag prózai, ám annál kínosabb, nyugtalanítóbb probléma esetében mit nevezünk struktúrának? Nagyon egyszerűen: életünk minden eseménye, minden szereplője nagyon fontos üzenetet hordoznak. Földi létünk tükrének egy-egy darabját tartják kezükben, s mi ezekből a szilánkokból rendezgetjük össze a teljes képet. Egyes szilánkokban kristálytisztán látjuk magunkat, mások viszont homályosnak tűnnek, ezért ezeknek nem találjuk a helyét, nem értjük az üzenetét. Ilyenkor belső konfliktus támad, amelyet persze legtöbbször kivetítünk, s jól megbüntetjük azt, aki "vak" tükördarabot hozott. Az igazság közben az, hogy minden szilánk fényes, csak a benne látható kép éppen a vakfoltunkra esik. A struktúra tehát nem más, mint a jól értelmezhető, illetve a rosszul látható mozaikok kapcsolata. Ezt kell megtisztítani és stabilizálni annak érdekében, hogy hozzájuthassunk a csakis önmagunkat illető fölismerésekhez.

 

A feladat sokszor iszonyú nehéz, mert nem tudjuk, miként kezdjünk hozzá. A konfliktus pedig munkálkodik, aláássa önbecsülésünket, rontja önértékelésünket. A struktúrafelállítás az effajta zavaros állapotokban segít a maga szelíd módján. A kommunikáció finom hívószavaival, kérdéseivel terelget bennünket, hogy mind világosabban láthassuk az adott témánkat és ezáltal belső világunk egy részét. Elvezet azokhoz az erőforrásokhoz, amelyek bennünk vannak, de időről időre elfeledkezünk a létükről. A dolog kívülről egyszerűnek látszik, de a vezetőtől komoly tudást követel. Neki pontosan tudnia kell, a problémás helyzet mely mozzanatait tegye úgynevezett elemekké, s miként irányítsa rájuk figyelmünket, hogyan keltse föl "ön-empátiánkat", mozgassa fantáziánkat.

 

A módszer létrehozói dr. prof. Matthias Varga von Kibéd és Insa Sparrer

 

A módszer rendkívül rokonszenves, mert mellőz minden "pszichologizálást", idegen kifejezést, nem okoz lelki fájdalmat. S azért is érezhetjük közelinek, mert a magyar származású Matthias Varga von Kibéd feleségével, Insa Sparrerrel dolgozta ki, akik Németországban élnek. Mindketten nagy tiszteletet éreznek a családfelállítási modell megalkotója, Hellinger professzor iránt, hiszen sokat tanultak tőle, amíg eljutottak saját eljárásukhoz, a struktúrafelállítási módszerhez. Magyarországon ezzel még csak egyetlen "terapeuta", Papp Enikő foglalkozik.

 

- Ennél a módszernél, amelyet valóban nevezhetünk modellálásnak? - mondja Enikő -, elsősorban a különbségekre figyelünk. Arra például, hogy a jelen helyzet mennyiben tér el attól, amit a kliens ideálisnak tart, vagy el akar érni, mi az, ami őt magát gátolja a céljai megvalósításában. A pillanatnyi adottságok és a távlati lehetőségek közti rést fokozatosan szűkítjük, így az illető rájön, mit tehet a siker érdekében. A siker ebben az értelemben a kliens tisztábban látása a kérdését illetően, megnyugvása, lelki harmóniájának helyrebillenése. Tulajdonképpen bármilyen struktúrát föl lehet állítani, lehet modellálni, reprezentálni, a családtól kezdve a baráti kapcsolatokon át a munkahelyi viszonyokig, sőt döntéseket, célokat és akár testi bajainkat is. Azért nevezzük felállításnak, mert a kliens az adott probléma minden szükséges résztvevőjének meghatározza a pozícióját az adott felállítás kezdetekor mint egy kiindulási kép, ezután figyeli az eseményeket A felállítás valós térben történik, vagy élő reprezentánsokkal, vagy pedig kis figurák segítségével. Miközben a szereplőket rendezgeti a kliens, különféle testi érzetek és gondolatok támadnak benne, ugyanúgy a felállított személyekben is. Lesznek olyan szereplők, akiket háttal állít magának, másokat közel és szemközt, és így tovább. A reprezentánsok persze nemcsak valós személyeket helyettesíthetnek, hanem például egy gondolatot, egy helyszínt, egy tárgyat is. Munka közben ezt a kvázi színpadképet mozgatja a házigazda, figyelve a reprezentánsok visszajelzéseire. Vagyis folyamatosan változik a fölállás, mígnem a kliens már stabilnak, átláthatónak és megnyugtatónak értékeli a rendszert és számára egy megoldási kép alakul ki. Ezek után a kliens a saját reprezentánsa helyére lép és integrálja az eddigi folyamatot, valamint a megoldási képet.

 

 

Minden modellálást beszélgetés előz meg. Ennek az a lényege, hogy Enikő segítségével meghatározzuk az elérendő célt. Egy ilyen beszélgetés rövidített változata következik most; e sorok írója vállalkozott arra, hogy a megértés érdekében megossza problémáját a magazin olvasóival.

 

- Enikő, én megszakítottam egy baráti kapcsolatomat. Ez most lelki problémát okoz nekem, mert bűntudatom van, noha azt is tudom, jogos volt a lépés.

 

- Mi a cél, mit szeretne elérni a közös munkánkkal?

 

- Azt, hogy szűnjön meg a bűntudatom.

 

- Képzeljen el egy nullától tízig terjedő skálát. A nulla azt jelzi, biztosan nem éri el a célt, a tíz pedig, hogy biztosan eléri. Most hol definiálná magát?

 

- A nyolcasnál.

 

- Ha elérné a tízest, mi lenne másképp, mi fog változni önben?

 

- Megtanulnék végre szabadon nemet mondani, ha úgy érzem, arra van szükség. Ez erőt adna.

 

  

 

- Értem. És mi lesz ennek a megerősödésnek a hozadéka?

 

- Talán az, hogy fölismerem, nem kell bizonyos gondokat magammal hurcolnom, nem kell olyan kapcsolatokat ápolnom, amelyek egy ideje már nem építenek, hanem roncsolnak.

 

- És miről ismerné föl, hogy a nyolcas szintről a kilencesre jutott?

 

- Megszűnne a haragom az illető iránt. 

 

- Tegyük föl, hogy befejezzük a beszélgetést, s ön végzi a dolgát, majd este lefekszik, elalszik. Miközben alszik,megtörténik a csoda, s az adott gond, ami most nyomasztja, hirtelen elenyészik, megszűnik. Reggel így ébred. Ön szerint ki venné elsőként észre, hogy változás történt?

 

- Rajtam kívül a férjem. Ő nagyon kifinomult érzékelésű, szavak nélkül is mindent levesz.

 

 

 

- Miről venné észre?

 

- Szerintem azt érzékelné, hogy teljesen kiegyensúlyozott vagyok, ezért másként mozgok, más lesz az energetikám.

 

- Értem. Volt már olyan alkalom az életében, amikor egy hasonló probléma megoldódott?

 

- Igen, egyszer komolyan rámorogtam a gyerekre, és emiatt lelkiismeret- furdalásom volt sokáig. Később maga a gyerek közölte velem, jól tettem, hogy kemény voltam vele.

 

- Csak akkor szűnt meg a belső gondja?

 

- Igen, de már tudom, nem külső jelzésekre kell várni.

 

- Hmm, értem. Ezek után hogyan gondolkodik a jelen problémáról?

 

- Lehet, arra várok, hogy az illető fölhívjon, és elismerje, igazam van.

 

- Ha így történne, ismét fölvenné vele a kapcsolatot?

 

- Nem tudom. Valószínűleg nem.

 

- Vannak emberek, akik a fejlődésünkben velünk tartanak, mások elhagynak bennünket, s megint másokat mi hagyunk el. Ez természetes. Most hol helyezkedik el a skálán?

 

- Most sokkal jobb, már a kilencesen vagyok, és jó úton a tízes felé.

 

   

Rendszerfeállítás SYSTCO figurákkal - Egyénileg... - Gyerekekkel... - Szervezetekkel...

 

- Mi segítené önt abban, hogy a kilencesről a tízesre érjen? Itt egy válasz még hiányzik. Ha eléri a tízest, lesz-e a környezetében valaki, aki ennek nem fog örülni?

 

- Feltételezhetően az egyik rokonom.

 

- Rendben, úgy tűnik, ő is fontos eleme a megoldásnak, ezért őt is felállítjuk s akkor a hozzá fűződő kapcsolatát is láthatja.

 

A leírt beszélgetésből is látszik: itt nemanalizálásról, nem a probléma boncolgatásáról van szó. Mivel Enikő instrukciói a képzeletet mozgatják, és a megoldás felé orientálnak, az ember végiggondol számos lehetőséget, verziót, s óhatatlanul is őszinte önmagához. Nem a vezető elvárásainak, csakis önmagának akar megfelelni. Miközben a kliens gondolkodik egy-egy kérdésen, észrevétlenül saját önismeretét csiszolja. Előbukkannak a múltbéli tapasztalatok, az akkori megoldási stratégiák, a következmények. Végül is valóban a saját erőinket mozgatjuk, mert minden hasonló,már átélt helyzet valamilyen változást idézett elő az emberben. Tudattalanul is ezeket azonosítjuk, rendszerezzük.Mintha saját magunkat kérnénk, hogy segítsen rajtunk. És a fölismerés, hogy erre képesek is vagyunk,megerősít bennünket, megszünteti szorongásainkat.

Niczky Emőke
XI. évfolyam 7. szám

Címkék: Hellinger, önismeret

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.