Új a terápiában

Ortomolekuláris medicina

Mennyire hasznosak a vitaminok és az ásványi anyagok?

Linus ­Pauling­ (1901–1994)­ amerikai­ Nobel-díjas­ vegyészprofesszor ­használta ­elsőként ­az ­ortomolekuláris medicina ­fogalmát, ­azt­ a­ felismerést, ­hogy­ az­ emberi­ szervezetben­ a ­vitaminok, ­ásványi­anyagok­ és nyomelemek ­optimális­ koncentrációja ­szükséges­ ahhoz,­ hogy ­testi,­ szellemi­ és ­lelki ­téren ­jó­közérzettel­ rendelkezzünk.­ Ez­ a ­terület­ még­ ma ­is ­megosztja­ a­ terapeutákat ­és ­a­ pácienseket.­ Az ­egyik ­tábor­ szemében­ az ­étrendi­kiegészítők ­áldást ­jelentenek, ­amely­ nélkül ­élni ­sem ­tudnának. ­A ­másik ­tábor­ számára­ legalábbis feleslegesek,­ de­ néha ­még­ károsnak ­is ­tartják.­ Az ­igazság­ valahol­ a ­két ­véglet­ között ­van.


Az egészséges táplálkozás ellenére bizonyos helyzetekben szükséges lehet a  szervezet támogatása étrendi kiegészítőkkel

 

Tulajdonképpen olyan anyagokat fogyasztunk egészségünk megőrzése és a betegségek gyógyítása érdekében, amelyek a szervezetünkben is előfordulnak. Ezek között az első helyen szerepelnek a vitaminok (pl. folsav a homociszteinszint csökkentésére), az ásványi anyagok (pl. magnézium a lábikragörcsökre) és a nyomelemek (pl. szelén a rák megelőzése érdekében); ritkábban egyéb anyagok, például vitaminszerű anyagok (pl. Q10 a sztatinterápia [zsírcsökkentő gyógyszerek] kiegészítésére), enzimek (pl. tripszin a hasnyálmirigy gyengesége esetén), aminosavak (pl. triptofán enyhe depresszióra), valamint zsírsavak (pl. omega-3 zsírsavak a hirtelen szívhalál megelőzésére).

 

Még ha sok orvos el is utasítja a tápanyagokkal történő gyógyítást, létezik néhány terület a hivatalos orvosláson belül, amelyeken az ortomolekuláris gyógyítási elv érvényesül, azaz tápanyagokat alkalmaznak betegségek megelőzésére vagy kezelésére. Néhány példa: vas a vérszegénység ellen, jód a golyva megelőzésére, kalcium allergiás reakciókra és csontritkulásra, D-vitamin csontritkulás esetén, valamint folsav a magzati fejlődési rendellenességek megelőzésére. A konvencionális és az ortomolekuláris orvoslás tehát részben átfedik, kiegészítik egymást.

 

 

A tápanyagkészítmények feloldják a terápiás blokádokat

Az ortomolekuláris terápia jól megfér más természetes gyógymódokkal. Bizonyos tápanyagok hiánya gátolja a gyógyulást és a terápia hatásának kialakulását (terápiás blokád), ezért előfordulhat, hogy például az akupunktúrás vagy homeopátiás kezeléssel azért nem lehet kellő eredményt elérni, mert hiányoznak bizonyos anyagok a testünkből. Ha sikerül ezeket a hiányokat kiegyenlíteni, a szervezet is jobban reagál az ingerterápiákra.

 

A Buchinger- féle gyógyító böjt (vagy más, hasonló eljárás során) a páciens nem fogyaszt szilárd táplálékot. Csak teákat, ásványvizet, nagyon híg, szűrt levest. A böjtölés során a szervezet vitamin- és ásványianyag-mérlege negatív, mivel a böjti étrend ezeket az igényeket nem képes fedezni. A szervezet ezt a hiányt néhány napig képes tolerálni, mivel a test rendelkezik némi tartalékkal az adott anyagokból, és a böjt hatására a szervezet napi igénye is csökken. Ezért érdemes a böjtölőknek nagy dózisban vitaminokat, ásványi anyagokat adni, hogy ki se alakulhasson hiány, illetve, hogy a már meglévő hiányo- kat minél gyorsabban kiegyenlítsék.

 

Pró és kontra

A táplálkozással kapcsolatos viták során gyakran találkozunk egymásnak ellentmondó kijelentésekkel: „Aki kiegyensúlyozottan, teljes értékűen táplálkozik, annak nincs szüksége étrendi kiegészítőkre.” Vagy: „Ha ezt és ezt az étrendi kiegészítőt nem szedi napi rendszerességgel, nincs felvértezve a szívinfarktus- sal, agyvérzéssel, a rákkal stb. szemben.”

 

Előfordulhat, hogy például az akupunktúrás vagy homeopátiás kezeléssel azért nem lehet kellő eredményt elérni, mert hiányoznak bizonyos anyagok a testünkből

 

Az orvosok, természetgyógyászok és táplálkozási tanácsadók, de leginkább a fogyasztók őrlődnek e két pólus között. A teljes értékű táplálkozás hívei közül sokan mindenképp elutasítják az étrendi kiegészítőket, még akkor is, ha azok természetes eredetűek. Az ortomolekuláris gyógyítás hívei ellenben azt vallják, hogy a teljes lakosságban kimutatható a fontos tápanyagok hiánya, ezért ezekből óriási dózisokat javasolnak a különféle betegségek megelőzéséhez. A két tábor „érvelése” olykor nélkülöz minden tudományos alapot, sokkal inkább ideológiai lövészárok-háborúra vagy vallásos fundamentalizmusra hasonlít.

 

Pedig mindkét oldal rászolgált a kritikára. A „teljes értékű frakció” csak részben vagy egyáltalán nem hajlandó elfogadni az emberek közötti alkati különbségeket. Vannak ugyanis olyan emberek, akik - nem az évtizedek óta fennálló helytelen táplálkozás miatt, hanem - alkati sajátosságaik okán nem képesek nagyobb mennyiségben nyers ételeket fogyasz- tani és megemészteni. A populáció bizonyos rétegei számára lehetetlen hozzájutni a teljes értékű táplálékokhoz, valamennyi esszenciális tápanyaghoz. Néhány példa:

 

Idősek: Egyre csökken az étvágyuk, egyre hanyatló az ízérzékelésük, a fogazatukkal kapcsolatos problémák és a felszívódási zavarok miatt náluk gyakoribbak a hiányállapotok.

 

Várandósok és szoptató kismamák: Ők bizonyos tápanyagokból jóval többet igényelnek, mivel egy másik szervezetet is táplálniuk kell. Jód, folsav, magnézium, D-vitamin és omega- 3 zsírsavak, hogy csak néhányat említsünk a problémás anyagok közül.

 

Betegek: Betegségtől függően szintén kialakulhatnak problémák. Egyes betegségek alatt fokozódik bizonyos anyagok szükséglete (pl. antioxidánsok reuma esetén), mások a fel- szívódási zavarok miatt vezetnek hiányokhoz (pl. a hasnyálmirigy működési zavarai miatt zavart szenvedhet a zsírban oldódó vitaminok és ásványi anyagok felszívódása).

 

Érdemes a böjtölőknek nagy dózisban vitaminokat, ásványi anyagokat adni

 

Az „ortomolekuláris frakció” azzal érvel a nagy dózisú étrendi kiegészítés mellett, hogy ezáltal biztonságosan fedezhetők az igények, továbbá bizonyos betegségek esetén terápiás, illetve profilaktikus célokat lehet elérni. Meg- jegyzendő azonban, hogy e téren sokan sütögetik a pecsenyéjüket, bizonyos termékeket ajánlanak pácienseiknek, és a forgalom után  jutalékban részesülnek. Tehát némi egészséges szkepszis indokolt, főként, ha hálózatokon keresztül terjesztik a termékeket, amelyek gyógyszertárban, gyógynövényszaküzletekben nem kaphatók.

 

Ortomolekuláris terápia

A legfontosabb alapelvek összefoglalója a korrekt ortomolekuláris terápiához: A terápiának igazodnia kell a tünetekhez, például igazolt hiányállapotokhoz. Az ortomolekuláris terápia gyakorlatilag minden konvencionális terápiát képes kiegészíteni. Egyes eljárásokkal kapcsolatban pedig kifejezetten jótékony a hatása, ennek ellenére elhanyagolják (pl. C-vitamin és cink adása műtétek után, a sebgyógyulás gyorsítása és a fertőzések elkerülése érdekében, vagy magné- zium és kálium pótlása vízhajtásnál, megakadályozandó a hiányok kialakulását).

 

A természetgyógyászati eljárások is jól megférnek az ortomolekuláris terápiával. Sőt: sokszor az esetleges hiányok pótlása nélkülöz- hetetlen feltétele annak, hogy a természetgyó- gyászat jól működjön. A helyesen alkalmazott terápia gyakorlati- lag nem jelent semmilyen veszélyt, nincsenek mellékhatásai, sőt általában a panaszok gyors enyhülését, olykor drámai javulást tapasztal- hatunk.

 

Álljon itt néhány ajánlás, amelyek az évek során gyűltek össze:

• A tápanyagellátás alapját mindenképp a teljes értékű, egészséges táplálkozás jelentse. Senki ne áltassa magát azzal, hogy táplálkozási hibáit néhány tabletta vagy kapszula szedésével képes lesz „kompenzálni”.

 

• Ha a tápanyagok bevitele ideiglenesen (gondok a fogazattal) vagy akár tartósan (felszívódási zavarok) nem lehetséges, szükség lehet az étrendi kiegészítőkre.

 

• A megnövekedett szükségletre (terhesség, bizonyos betegségek) ugyanez érvényes.

 

• Bizonyos betegségekre való kockázat alapján szintén ajánlott lehet az étrendi kiegészítők szedése (pl. a családban halmozódó daganatos betegségek esetén megelőzés céljá- ból szelén szedése).

 

Várandósok és szoptató kismamák bizonyos tápanyagokból jóval többet igényelnek, mivel egy másik szervezetet is táplálniuk kell

 

Sok orvos hiányos ismeretei (az egyetemeken keveset oktatnak a tápanyagokról), valamint a költségek miatt (a társadalombiztosítás által támogatott laboratóriumok terhelése stb.) igen ritka a diétás tanácsadás és az ortomolekuláris terápia a rendelőkben. Az ilyen terápiának mindig a beteg alkati sajátosságait, nemét, korát, a lezajlott betegségeit, a családi hajlamokat stb. kell figyelembe ven- nie. Így megvalósítható a valódi, a beteg javát szolgáló, racionális, ideológiamentes és anyagi érdekektől mentes terápia.

 

A kezelés sikere leginkább a klinikai tünetek javulásán, valamint a laboratóriumi leleteken mérhető. Előfordulhat, hogy a páciens nem tapasztalja tüneteinek, panaszainak szubjektív javulását, amikor például kockázati tényezők alapján javasolják neki egy adott készítmény szedését. Ilyenkor csak az objektív értékekre, leletekre támaszkodhatunk: például a magas vérnyomásban szenvedőnél javuló vérnyomásértékekre, a HbA1c jobb értékére a cukorbetegnél, vagy a szívkoszorúér-szűkületben szenvedő beteg vérében a csökkent homociszteinértékre. Ha azonban az értékek még nem optimálisak, intenzívebbé kell tenni a terápiát. Ez magas vérnyomásnál lehet relaxációs gyakorlat elsajátítása, cukorbetegségnél a testsúly további csökkentése, magas homociszteinszint esetén pedig magasabb B-vitamin-dózis.

 

Ám a „kezelt laborértékeknek” olykor semmi közük sincs a páciens klinikai tüneteihez vagy betegségeihez. Ilyenkor polipragmáziával állunk szemben (a pácienst túldiagnosztizálják, majd annak megfele- lően túlkezelik). Ez a páciensen aligha segít, csak pénztárcáját soványítja feleslegesen.

 

Az étrendi kiegészítők adagolási formáját illetően igazodhatunk a páciens óhajaihoz, hacsak nem szólnak szakmai érvek egy bizonyos adagolási forma mellett. Egyes készítmények kaphatók drazsé, rágótabletta, por, illetve injekciós formában is. Felszívódási problémáknál (pl. B12-vitamin- hiány esetén, a vékonybél utolsó szakaszának eltávolítását követően) vagy ha gyorsan szeret- nénk feltölteni a szervezetet (pl. súlyos D-vita- min-hiánynál, előrehaladott csontritkulásban), az injekciót kell előnyben részesíteni. A D-vita- min esetében később át lehet állni a szájon keresztül történő adagolásra is.

 

Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy manapság sokan intoleranciával reagálnak bizonyos élelmiszerekre és adalékanyagokra. Itt elsősorban a laktózérzékenységre gondoljunk, ami minden hetedik embert érint. Néhány készítményben annyi laktóz van, amitől a páciens azonnal hasmenést kap, ami a bevitelre szánt tápanyagok felszívódását tovább rontja. Végül, de nem utolsósorban fontos az árérték arány is, és ez esetben is érvényes az a megállapítás, miszerint nem mindig a legdrágább a legjobb.

V.T.
XVI. évfolyam 9. szám

Címkék: ásványi anyagok, ortomolekuláris medicina, vitaminok

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.