Új a terápiában

Oszteofónia

Felszabadulás a csontokig

    Ajánlott cikkeink a témában:


 

A rendkívül gazdag, szinte földöntúli hang leginkább üveghárfa hangjához hasonlítható. De mégsem üveghárfával produkálja a hangot egy 35 éves francia hölgy, Murielle Louche. Ő az oszteofónia módszerének oktatója. Az idegen szó jelentése „csonthangzás”. Aki először találkozik az oszteofónia fogalmával, csodálkozik: mi köze a hallásnak a csontokhoz? A megoldás az emberi hallás működésében és kifejlődésében keresendő. Az ember a hangokat ugyanis nemcsak a dobhártyáján keresztül észleli. Egész teste képes felfogni, érzékelni a hangok rezonanciáját és továbbítani azokat a belső fülbe.

 

Az említett hang nem kevesebb, mint a magzati létre való akusztikus visszaemlékezés. A módszer feltalálója szerint az ilyen emlékek felidézésével az életünk során szerzett bármely lelki, érzelmi blokád tudatosítható és feloldható  – akár a magzati élet során szerzett lelki traumák is. A módszer a terápiának és az önkifejezésnek izgalmas, újszerű módja. A terápia igen sokféle célra alkalmazható, de eddig még kevesen foglalkoztak vele, ill. keveset kutattak  vele kapcsolatban.

 

Traumák által előidézett észlelési blokádok

A csontok a hangot körülbelül tízszer gyorsabban továbbítják a levegőnél – a leggyorsabb ebből a szempontból a csiga nevű csontos képlet, amely a legsűrűbb szerkezetű emberi csont, és a belső fülben helyezkedik el. A kétféle hallás állandóan párhuzamosan zajlik. A külvilág akusztikus tapasztalását és ahhoz fűződő viszonyunkat a „légvezetés” biztosítja. A „csontvezetés” ezzel szemben belső világunk hallását, tapasztalását biztosítja. Mindkét hallásfajta ideális esetben kiegyensúlyozottan aránylik egymáshoz, ami lehetővé teszi, hogy kapcsolatot tartsunk a külvilággal, ugyanakkor segít megőrizni önmagunkat, legbelsőbb énünket.

 

A pszichoterápia és ön tapasztalás eme „hangzatos” formájának feltalálója és alapítója Francois Louche, Murielle férje. Zeneszerzőként és karmesterként, a francia Beaune város zenei konzervatóriumának igazgatójaként megütközve tapasztalta, hogy a zenészek nem voltak képesek tökéletesen lejátszani az általa komponált műveket, még akkor sem, ha ő lejátszotta azt nekik. Számos kudarcba fulladt pedagógiai kísér et után Lou he kezdte megérteni, hogy a kudarc nem a zenészek technikai, tudásbé i hiányosságával vagy rosszindulatával magyarázható, hanem egy igen meghökkentő ténynyel: az előadóművészek egyszerűen nem érzékelték a saját és Louche játéka közötti különbséget. Hallásuk nyilvánvalóan nem volt képes bizonyos frekvenciatartományokat felfogni.

 

E felismerés hatására Louche dr. Alfred Tomatis fül-orr-gégész szakorvos tanítványa lett. Az orvos elsőként ismerte fel, hogy hallásunkat alapvetően a magzati életben, gyermekkorban és fiatalkorban szerzett tapasztalatok, hangélmények határozzák meg. A dr. Tomatis-féle hangterápia Franciaországban ismert és elterjedt gyógymód, bár úgy tűnik, vannak bizonyos hiányosságai: azok az énekesek, akiket az általuk nem hallott frekvenciákkal kezeltek, egy idő után már képesek meghallani azokat, de továbbra is képtelenek ezeket a hangokat produkálni, kiénekelni. Louche e ponton igyekezett továbblépni: arra késztette hallgatóit, hogy azokat a hangokat, amelyeket „nem hallanak”, igyekezzenek testükben képezni.

 

 

A dr. Alfred Tomatis által kifejlesztett, passzív hallgatásra, odafigyelésre alapozó iskolát az oszteofónia az aktív részvétel, a hangképzés irányába fejlesztette tovább

 

A test, amely ideális esetben egy jó csellóhoz hasonlóan, minden porcikájában együtt rezeg, rezonál a hangokkal, bizonyos, egyénenként eltérő helyeken ezt nem teszi meg. Az emberi test minden része más-más frekvenciatartományban képes rezonálni. Azokat a hangokat, amelyek a blokkolt testrészt képviselik, az illető nem képes reprodukálni, kiénekelni, sőt többnyire hallani sem.

 

A blokádok kialakulásáról dr. Margot Seitschek általános orvos a következőképpen nyilatkozik: „Minden esemény, függetlenül attól, hogy kellemes vagy fájdalmas, nyomokat hagy lelkünkben és testünkben, hangunkban és beszédünkben. Ha egy élmény különösen fájdalmas, megtörténhet, hogy hallásunk ezeket a benyomásokat nem akarja tudomásul venni, a benyomás hangját reprezentáló testrészünket pedig nem érezzük. Ez szervezetünk védekező reakciója, aminek hatására e testrészben megszűnik a természetes rezonálóképesség. Egy példát említek: egy gyermek, akit sokszor szidnak, és a szidalmak után megfájdul a hasa, igyekezni fog ezt a területet "bezárni", hogy azt a jövőben ne érhesse sérelem.”

 

Wilhelm Reich fedezte fel azt a mechanizmust, hogy a lelki sérelmek az izomtónus fokozódásával járhatnak, tehát gátolhatják hallásunkat, sőt, amint látni fogjuk, kommunikációs  képességeinket is. Dr. Tomatis ezt azzal egészítette ki, hogy ezt a fajta halláskorlátozódást a kulturális közeg is  befolyásolja. Ezek a korlátozottságok nagymértékben függenek az embereket körülvevő akusztikus környezettől. Egy japán gyermek életének negyedik napjától kezdve nem képes megkülönböztetni az „L” és az „R” hangot, mivel ezek megkülönböztetése a japán nyelvben nem fontos. Az ilyen típusú kondicionálás is meg határozza azon hangok spektrumát, amelyeket képesek vagyunk érzékelni, ill. reprodukálni.

 

Saját hangzással feloldhatók a régi blokádok

Az oszteofóniában az egyes izomterületek „memóriáját” módosítják. A Louche házaspár által kifejlesztett gyakorlatokkal a blokkolt testrészekben feloldhatók a blokádok, ami által oldódnak a rögzült hallásminták is. Ilyenkor általában fájdalmas lelki élmények is a felszínre jutnak, hogy végre feldolgozhassuk őket. Speciális hallásteszt segítségével a hatás fokozható.

 

Az első hangblokádok gyakran már az édesanya méhében fejlődő magzatnál kialakulnak. A magzat ugyanis édesanyja hangját hallja, méghozzá a csontvezetés révén: ilyenkor az anya gerincoszlopán jut el a hang az anyaméhig. A hang körülöleli az embriót, egyúttal teljesen át is járja annak testét. Anyja hangját a terhesség három hónapjában mély rezonancia formájában észleli. A negyedik hónaptól kezdve a magasabb frekvenciák észleléséért felelős csiga is működni kezd, aminek hatására a mélyebb alaphangot a felhangok csodálatos, csengő melódiája tarkítja. A magzat édesapja hangját is észleli, amint az felesége hasához hajol és beszél a fejlődő magzathoz. Az apai hangszintén csak a csont vezetés hatására jut el a gyermekig, hiszen anyja hasfala szinte tökéletes hangszigetelést biztosít. Az anyai szervezetben fennálló izomblokádok bizonyos hangfrekvenciákat kiszűrnek, ez a körülmény a magzat hallását jelentős mértékben alakítja.

 

Hangzás emlékek a magzati életre

Az oszteofónia fő célja, hogy speciális technikák segítségével visszavezesse a hallgatót a magzati élet során tapasztalt hangzás világba. E korai életszakaszban gyökereznek a fentiekben már említett halláskorlátok, ugyanakkor ez az életszakasz nyújtja a legnagyobb esélyt arra, hogy a kialakult hibákat korrigáljuk. Miközben megtanuljuk reprodukálni azokat a hangokat, amelyeket magzati életünk során édesanyánktól hallottunk, valósággal újjászületünk, ezúttal azonban saját hangzással, ami saját bensőnkből fakad.

 

Mivel a legtöbb felnőtt nem hallja saját „belső hangját” (és ezzel egy időben elvesztette azt a képességét, hogy másokkal elmélyült eszmecserét folytasson), az oszteofónia-kú a célja, hogy felkeltse bennünk saját belső hangunkat. Elsőként minden résztvevő suttogva beszámol arról, hogy mi zajlik benne – a suttogás azért fontos, mert tudatosítja a hétköznapi beszédhangot. Ezután mindenki visszafelé utazik a saját múltjába: Először sok „sz” hangot tartalmazó szöveget ismételnek, ez a hároméves kort reprezentáló hang. Ebben a korban tudatosul a gyermekben önállósága, és igyekszik a világot szélsebesen meghódítani. Utána rengeteg „s” hang következik, aminek hatására sok hallgató önkéntelenül összegömbölyödik, és olyan érzése támad, mintha ismét az édesanyja hasában lenne. Ezt követően a hallgatók halk szélzúgást hallanak, majd apránként felcsendül a felhangokban gazdag testrezonancia-hang, amit a résztve
vőknek először nyitott, majd csukott szájjal kell produkálniuk – elérkeztek az anyai szervezet „víz alatti” hangzásvilágába. A Louche házaspár nem állítja, hogy elméletük tudományosan megalapozott és megingathatatlan, pusztán tapasztalatokról beszélnek, amit azonban kivétel nélkül minden résztvevő átél a gyakorlatok során.

 

A pedagógiai (és egyben terápiás) elvet, amely a foglalkozásokat jelentősen megkönnyíti és a hatás elérését gyorsítja, az alapítók „bioakusztikus szimpátiának” titulálják. Ez a foglalkozásvezető ama képességén alapszik, hogy lehetőleg sok, addig elnyomott (elfojtott) hangot ismét hallhatóvá tegyen. Mintaképként kell szolgálnia a csoport előtt, hiszen csak olyan tapasztalatokat képes átadni hallgatóinak, amelyeket ő maga már átélt.

 

A rezonancia univerzális elve

Ha megpendítünk egy hangvillát, a mellette lévő hangvilla is felcsendül, anélkül, hogy az előző eszköz érintette volna. A Murielle által kibocsátott, szinte földöntúli üveghárfahang „megpendíti” a többiek testét. Ezáltal a résztvevők először megérzik a blokád jelen létét, másfelől a blokád a puszta rezonancia hatására képes oldódni. Ha a test addig elnémított részei együtt rezegnek a saját rezonanciájuknak megfelelő hanggal, a hang által képviselt emlékek is előkerülnek a tudatalattiból. Ennek igen látványos és mélyen megindító következményei vannak: egyesek megmagyarázható ok nélkül sírni kezdenek, mások kényelmetlenül érzik magukat vagy dühösek, esetleg megérzik, hogy édesanyjuk nem fogadta szívesen megszületésüket. Ismét mások boldogok. Sok hallgatónál ezek a felismerések kanyargós utakon bukkannak elő: az üléseket követően éjszakai álmokban, öntudatlanul jelentkező, megmagyarázhatatlan cselekedetek formájában, amelyek értelmét tudatosítani kell.

 

  

Dr. Tomatis az általa kifejlesztett hallástesztet végzi el. Felette: Az oszteofónia megalkotója, Francois Louche feleségével, Murielle-lel

 

A következő lépés elengedhetetlen a hangblokádok oldásához: a foglalkozásokon hallott sziszegő, mormoló stb. hangokat mindenkinek meg kell tanulnia és neki magának el is kell énekelnie. Aki hajlandó rezonálni olyan hanggal, amely másik embertől származik, képes lesz saját testében megérezni, hogyan kell ezeket a hangokat képezni, hiszen mindenki azonos akusztikus tulajdonságokkal bír. A valódi befogadó hallgatás során azonban sokkal több történik, mint azt felületesen szemlélve gondolnánk, valósággal egyesülünk, „fuzionálunk” a másik emberrel, anélkül, hogy teljesen „feloldódnánk”, elveszne identitástudatunk. Érezzük, sőt jobban érezzük saját határainkat, ha van „hangzó” partnerünk. A másikkal való együttrezgés hatására képesek vagyunk megtalálni önmagunkat a másik énjében – márpedig mindnyájan erre törekszünk társas vagy párkapcsolatainkban. Ez az aspektus messze meghaladja a hagyományos pszichoterápiás hatást. Az említett elv a valódi érzékelés alapfeltétele, spirituális élmény, amely érthetővé teszi a hagyományos érzékszervek feletti szuperérzékelést – ez a rezonancia univerzális elve.

 

Az oszteofónia módszere bebizonyította, hogy ez az elv nem csak hallható rezgésekre korlátozódik. Hogyan volna különben lehetséges, hogy a páros gyakorlatoknál a partnerek csukott szemmel is azonos időben kezdenek el hangot adni, ugyanakkor váltanak ritmust, hangmagasságot vagy hangszínt, egy időben halkulnak vagy hallgatnak el? A rezonancia szavak nélküli kommunikáció. Az „összeszokott” muzsikusok ismerik ezt a jelenséget, bár megmagyarázni nem tudják.

 

A kurzus rendszere

Az oszteofónia-kurzusok leginkább kommunikációs tréningre hasonlítanak, kevéssé emlékeztetnek pszichoterápiás ülésekre.

 

Egy ciklus kilenc kurzusból épül fel, amelyek közül kettő-kettő tematikus kapcsolatban áll egymással. Az első két kurzus az önmagunkra figyelés, önmagunkra hallgatás, a „belső hang” meghallásának jegyében telik. A következő két kurzus során páros gyakorlatokat végeznek a hallgatók. Hogyan kommunikálok más emberekkel? Hogyan kommunikálok valakivel, ha tőlem jobbra (anya?) vagy tőlem balra (apa?) helyezkedik el.

 

Az 5. és 6. kurzus folyamán hármas csoportokban dolgoznak a hallgatók. Hogyan kommunikálok, ha jobbról és balról különböző dolgokat hallok (apa és anya nincsenek azonos véleményen, vagy egyszerűen csak túlságosan különböznek egymástól), és hogyan őrzöm meg saját identitásomat ebben a helyzetben?

 

A 7. és 8. kurzusban még nagyobb csoportokban gyakorolják a résztvevők, hogy nyitott füllel járjanak-keljenek a világban, és hűek legyenek önmagukhoz. Eközben a résztvevők között olyan mély megértés jön létre, amely szavakkal nem kifejezhető. A 9. kurzus az addig eljutott  hallgatóságot különleges hangzásvilággal ismerteti meg: a víz alatti osztofónia világával, amely leginkább hasonlít a méhen belüli élet hangjaira.

 

 

Diagnózis speciális hallástesztek segítségével

Az első és második, a harmadik és negyedik stb. kurzusok között különleges hallásvizsgálattal ellenőrzik, a hallgatók mennyit fejlődtek. E tesztek során nemcsak a hagyományos, légvezetéses hallást, hanem a csontvezetéses hallást is vizsgálják. A frekvenciákat és decibeleket koordinátarendszerben ábrázolják, kék vonallal jelölik a légvezetéses, pirossal a csontvezetéses hallás értékeit. Ideális esetben (ami nagyon ritka) a két vonal párhuzamosan fut. Azok a pontok jeleznek problémákat, amelyeknél a vizsgált személy nem hallja a készülék által kibocsátott hangot, vagy más irányból hallja azt, mint amelyikből valójában jön a hang.

 

A mély és magas frekvenciák a test alsó, ill. felső részeinek felelnek meg, így a nem érzékelt
frekvenciákkal megállapítható, hogy a test mely részén alakult ki blokád (pl. baleset következtében). A teszt időben is képes visszakövetni a traumákat. Fülünk, hallásunk gyermekkorban meghatározott ütemben fejlődik: körülbelül 8. életévünkig minden évben egy-egy oktávval többet hallunk. A hallásvizsgálat során „kieső” hangokból a vizsgáló meg tudja azt is, hogy mely életszakaszban alakult ki a blokád.

 

A fentiekben röviden vázolt teszt értelmi szerzője a cikkben említett dr. Alfred Tomatis, francia fül-orr-gége szakorvos.

V.T.
XI. évfolyam 2. szám

Címkék: hallás, oszteofónia

    Ajánlott cikkeink a témában:

Aktuális lapszámunk:
2020. április

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.