Új a terápiában

Placébo: erősebb a morfiumnál

Az orvos mint hatóanyag

Placébónak( lat.„tetszeni fogok neked”) nevezzük azokat az álgyógyszereket, amelyek nem tartalmaznak valódi hatóanyagot, csak küllemükben hasonlítanak az igazi orvosságra. Annál ámulatba ejtőbb a tény, hogy ettől függetlenül hatásosak lehetnek. A placébóval fájdalmakat lehet enyhíteni, csökkentheti a vérnyomást, segíthet reuma, asztma és gyomorpanaszok esetén. A placébóhatás azonban minden egyes orvosi kezelésben szerepet játszik, ezért célzottan érdemes a gyógyítás szolgálatába állítani.


 

Korábban az a felfogás uralkodott, hogy az álorvosság csak akkor segíthet, ha a betegség sem valódi, csupán képzelt. A kutatások ezt a tévhitet mára megcáfolták. A placébóhatás egyáltalán nem csupán a képzelet műve, az általa a szervezetben előidézett változások mérhetők, objektíven igazolhatók. Egyes esetekben a páciensek 80 százaléka pozitívan reagál a placébóra. Ismert példák az ízületi gyulladás, az asztma, a meghűlés, a magas vérnyomás, de leginkább a fájdalmak – még porckorongsérv, becsípődött isiászideg vagy térdkopás eseteiben is. A pszichés megbetegedések, mint a félelmek, a depressziók és az alvászavarok gyakran ugyanolyan eredményesen kezelhetők placébóval, mint valódi gyógyszerekkel.

 

Klinikai tanulmányok bebizonyították, hogy a placébóhatás több mint egy évig is tarthat. Sajnos teljes mértékben mégsem lehet hagyatkozni rá, ugyanis nem mindenkinél hatásos, illetve nem mindenkinél egyformán erős a hatása. A pozitív hatás csak akkor érvényesül, ha a páciens nem tud róla, hogy placébót kap, és szilárdan meg van győződve róla, hogy valódi orvosságot szed.

 

Az álgyógyszerekről szóló első, legújabb kori tudományos igényű értekezés 1955-ben jelent meg egy neves amerikai szakfolyóiratban A placébó ereje címmel. Ez a dr. Henry Beecher aneszteziológus által írt publikáció alapozta meg a placébókutatást. Dr. Beecher a II. világháború alatt katonaorvosként tevékeny kedett. Amikor elfogyott a morfium a katonai kórházban, pácienseinek egyszerű, az injekciók hígításához használt fiziológiás sóoldatot fecskendezett be – és legnagyobb ámulatára ez is enyhítette a sérült katonák fájdalmait.

 

 

A pozitív elvárás erősíti a placébóhatást

A placébó terápiás hatását régóta ismerik és használják, a régmúlt korokban talán még intenzívebben is, mint napjainkban. Manapság leginkább az új gyógyszerek tesztelésénél alkalmaznak placébót, hogy ezáltal igazolják az új gyógyszerkészítmény hatásosságát.

 

A kutatások során képalkotó eljárások segítségével sikerült kimutatni, hogy a placébó bizonyos agyi területeken meghatározott anyagcsere-folyamatokat aktivál. Panasztól függően olyan agyterületek aktiválódnak, amelyek feldolgozzák a fájdalmat, csökkentik a félelmet és a stresszt, vagy stimulálják a kellemes érzetekért felelős, ún. agyi jutalomközpontokat.

 

Egy klinikai tanulmány során egy zöld placébótabletta a következő információt aktiválta a kísérleti alanyok agyában: „Enyhíteni fogom a fájdalmaidat” – azaz endorfinok termelődését idézte elő. Ugyanez a tabletta egy Parkinson-kórban szenvedő betegnél javította a kar mozgékonyságát – tehát a dopaminerg rendszerre volt jótékony hatással.

 

Depresszió esetén a placébók hatására mérhetően emelkedik a szerotonin szintje. Az ilyen hatások főképp a következő mechanizmusok mentén alakulnak ki: várakozás vagy szuggesztió; tudat alatti kondicionálás, azaz egy nem tudatos viselkedésminta elsajátítása; illetve a bizalmon alapuló orvosbeteg viszony.

 

A pozitív várakozást a placébóhatás fontos feltételének tekintik. Ebben kiemelt szerepet játszik a páciens viszonyulása az alkalmazott kezeléshez, továbbá a terapeuta hozzáállása és hírneve is. Az az empatikus terapeuta, aki elegendő időt szán páciensére, és maga is meg van győződve a gyógymód hatásosságáról, erősíti a pozitív várakozást.

 

Minél inkább képes az orvos vagy a terapeuta felkelteni és erősíteni a pozitív várakozást, annál gyorsabb és eredményesebb lesz a gyógyulás. Már a hanghordozás is nagy jelentőségű. Kísérleti helyzetekben a hűvös, részvétlen és zárkózott kísérletvezető sokkal kisebb placébóhatást tudott kiváltani, mint a beleérző és megértően beszélő személy. Különösen eredményesek azok az orvosok, akik az empátiát világos információval tudják összekapcsolni, és pácienseiknek választási lehetőségeket kínálnak fel.

 

Úgy tűnik, az orvos neme is szerepet játszik a jelenségben. Prof. Paul Enck, a Tübingeni Egyetem tanára a placébóhatást irritábilis bél szindrómában vizsgálta, és azt találta, hogy ha a páciensek a placébót egy pszichoterápiában is képzett belgyógyásznőtől kapták, minden harmadik beteg állapota javult. Ha ellenben a placébót olyan férfi orvos adta nekik, aki nem volt jártas a pszichoterápiában, csak minden negyedik-ötödik beteg állapota javult.

 

 

A placébó eredményesebb a fájdalmakkal szemben, mint a terápia hiánya

A placébóhatást úgy magyarázzák, hogy a látszólagos kezelés aktiválja a szervezet öngyógyító mechanizmusait, a „belső orvost”. A legjobban kutatottak a placébó-fájdalomcsillapítók. A mágneses rezonancia tomográf (MRI) felvételei szerint látható, hogy a fájdalmat feldolgozó agyterületek a placébó hatására aktívabban működnek, fokozódik az endorfinok termelődése a szervezetben. Ezek olyan morfiumra hasonlító anyagok, amelyek megakadályozzák, hogy a fájdalom ingerülete elérje az agykérget és ott tudatosuljon.

Azok a szavak, amelyek kíséretében az orvos átadja a vényt, jelentősen hozzájárulhatnak a gyógyszer hatásához

 

Kutatók szerint a placébóval végzett  fájdalomcsillapítás információfüggő. Ha a páciens tudja, hogy placébót kap, egyáltalán nincs hatás. Ha ötven százalék az esélye annak, hogy valódi gyógyszert kap, már jól mérhető a placébóhatás, ami azonban személyenként eltérő erősségű. Ha az orvos jelen van a gyógyszer beszedésekor, és azt mondja: „Ez egy nagyon hatásos gyógyszer”, a placébóhatás jóval nagyobb. A fájdalomcsillapító gyógyszer potenciálja tehát célzott megerősítéssel fokozható. Még ha a rejtélyt nem is sikerült teljesen megoldani, sok kutató meg van győződve róla, hogy a placébó pozitív hatását gyakrabban kellene a gyógyítás szolgálatába állítani, hogy ezzel kevesebb gyógyszert kelljen a betegnek adni, ami egyúttal a mellékhatásokat és az egészségügyi költségeket is csökkentené. Mindez történhetne úgy, hogy először a szervezetet valódi gyógyszerekkel kondicionálnák, majd a terápia folytatása során ezt észrevétlenül lecserélnék placébóra.

 

 

A kísérő körülmények jelentősége

A kezelés körülményei is nagy jelentőséggel bírnak. A vizsgálatok szerint:
Az invazív eljárások, tehát műtétek vagy injekciók hatásosabbak, mint a szájon át adagolt orvosságok.
A nagy, színes kapszulák hatásosabbak, mint az apró, fehér tabletták.
A drága gyógyszerek hatásosabbak, mint az olcsóbbak.

 

Az álműtétek igen erős hatását egy 2002-ben, egy neves angol szakfolyóiratban publikált klinikai vizsgálat bizonyítja: Houstonban (Texas) krónikus térdízületi fájdalmakban szenvedő pácienseket műtöttek meg. Egyharmaduknál a beavatkozást csak mímelték: megejtették a bemetszést, de nem csináltak semmit, a sebet azonnal összevarrták.

 

Két évvel a beavatkozás után a betegek 90 százaléka – beleértve az álműtéten átesetteket is (!) – elégedett volt az operáció eredményével. Kevesebb fájdalmat éreztek lépcsőn járáskor és járás közben, mint a műtét előtt.

 

 

Placébókat csak kivételes esetekben engedélyeznek

A klinikai tanulmányok kivételével azonban a placébók alkalmazása nem engedélyezett, kivéve, ha a páciens beleegyezett ebbe. Ez azonban automatikusan megszünteti a pozitív hatást. E gyakorlattól csak akkor tekintenek el a hatóságok, ha az orvos aggódik páciense egészségéért, például ha bizonyos gyógyszerek adását veszélyesnek tartja, ugyanakkor betege ragaszkodik az adott készítményhez. Ilyenek például az opiátok, az erős altatók vagy antibiotikumok banális fertőzések esetén.

 

Hallhatók kritikus hangok is. Ezek szerint a placébók a beteget megerősítik abbeli tévhitében, hogy tablettákkal mindent meg lehet oldani, és veszélyeztetik az orvos és betege között fennálló bizalmat.

 

 

A klinikai kísérletek eredményei alapján tudjuk: a színes tabletták hatásosabbak, mint a fehérek

 

A placébóhatás negatív formájában is ismert: ez a nocebo (lat. nocere, vagyis ártani). Aki teljesen ártalmatlan tablettákat abban a tudatban szed be, hogy azok ártalmasak, betegséghez vezető mechanizmusokat vált ki a szervezetében. Ez nem is olyan ritka. Aki például elolvassa a gyógyszerkísérő cédulát vagy elbeszélget az orvossal, illetve a gyógyszerésszel a lehetséges mellékhatásokról, esetleg a sajtóban negatív híreket hall egy adott gyógyszerről, azt gyorsan utoléri ez a jelenség.

 

Egy amerikai diák szerelmi bánat miatt akarta eldobni magától az életet. Marékszám nyelt antidepresszáns gyógyszert. Csakhogy a tabletták hatástalan placébók voltak, mivel egy orvosi kísérletben vett részt, és ő a placébót szedő kontrollcsoportba került. A hatás ennek ellenére drámai volt. Vérnyomása annyira lezuhant, hogy kórházba kellett szállítani. Az orvosok először képtelenek voltak stabilizálni az állapotát. Végül megtudták, hogy betegük csak placébót szedett be. Miután ennek tényéről tájékoztatták, a diák állapota igen gyorsan javulni kezdett. A nem valódi gyógyszerek ugyanis nem csak gyógyítani tudnak, de ugyanazokat a mellékhatásokat és a megszokás hatását is képesek kiváltani, sőt akár függőséget okozhatnak, mint a valódi gyógyszerek.

 

A nocebohatás általában téves diagnózis következménye, vagy ha a diagnosztikai vagy terápiás eljárások a pácienst megtévesztik. Nagy problémát jelentenek a negatív prognózisok, amelyekkel a pácienseknek gyakran konfrontálódniuk kell, például rák esetén: „Önnek fél éve van hátra.” Bernard Lown amerikai kardiológus orvos „A gyógyítás elvesztett művészete” c. könyvében sok példát említ a páciens állapotának hirtelen romlására egy kedvezőtlen prognózis hatására. Megfordítva ez azt jelenti, hogy az orvosnak minden oka megvan rá, hogy pozitív érzéseket és reményeket keltsen pácienseiben, mivel ezzel mobilizálja az öngyógyító mechanizmusokat. Sajnos ez a hatás a „placébó” jelzővel nem kapja meg a neki kijáró értéket.

 

 

Az orvosság az orvoson keresztül gyógyít

Fabrizio Benedetti, a Torinói Egyetem munkatársa bebizonyította az orvos „gyógyszerszerű” hatását. Egy az orvos által injekcióként beadott hatástalan folyadék jóval hatásosabban enyhítette a páciensek fájdalmait, mint a titokban beadott morfiuminfúzió (ilyenkor a beteg infúziós palackjába akkor adták be a morfiumdózist, amikor a beteg aludt, és nem észlelte a gyógyszeradagolást). Georg Schönbächler, a Zürichi Egyetem munkatársa hangsúlyozza a terapeuta által keltett pozitív várakozást a terápia eredményességét illetően. Véleménye szerint a bizalom és az empátia atmoszférája megerősíti a páciensben annak érzését, hogy jó kezekben van, ami csökkenti félelmeit. Amellett is érvel, hogy a terápiába vonjanak be rituálékat, kisebb szertartásokat, ugyanis ezek szintén képesek a tudatalatti, az egészséget segítő tartalékainkat aktiválni.

-vörös-
XVI. évfolyam 11. szám

Címkék: fájdalom, fájdalomcsillapítás, placébó

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.