Új a terápiában

Pró és kontra kannabisz

Az indiai Atharva véda szerint a kender leveleiben az emberiség védőangyala lakozik

    A kender (kannabisz) az emberiség egyik legrégibb haszonnövénye, amely a hatvanas évek hippikorszaka óta kétes hírnevével a figyelem középpontjába került. Napjainkban változóban van a növény megítélése, mert megfelelően alkalmazva igazolhatóan gyógyító hatású. Előző számunkban Szendi Gábor cikke a CBD-olajokról nagy érdeklődést váltott ki olvasóink körében, így cikksorozatot indítunk a témáról – a Szerk.


     

    Mint minden erős hatású gyógynövénynek, a kannabisznak is megvannak a maga fény- és árnyoldalai, amelyeket alaposan mérlegelni kell. Úgy tűnik, jótékony tulajdonságai értékesebbek annál, hogy figyelmen kívül hagyjuk ezt az ősi haszon- és gyógynövényt. A krónikus fájdalomtól szenvedőknek például komoly segítséget jelent a kannabisz orvosi alkalmazása.

     

    A kender őshazája feltételezhetően Közép-Ázsia, feltehetően a Tibeti-fennsík, de már az írott történelem előtti korban igen gyorsan elterjedt és kedvelt haszonnövény volt. Egy Japán délnyugati részén talált barlangrajzon a kenderhez hasonló levélzetű növény ábrázolására bukkantak. Szintén Japánban egy több mint 10 000 éves agyagedényben szárított kendervirágokat találtak a régészek. Kínában egy 2700 éves sírban bukkantak kendervirágra.

     

    Kínában egyébként már a Kr. e. 3. évezred óta bizonyítottan termesztették a növényt. Magvai táplálékul szolgáltak és olajat préseltek belőle, a növény szárának rostjaiból pedig textíliát és papírt készítettek. Ezt a kínai találmányt később az európaiak is átvették, és a híres XV. századi Gutenberg-féle bibliát is ilyen papírra nyomtatták, csakúgy, mint az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozatát. A robusztus kenderrost az ókortól a XX. századig a kötélgyártás, a vitorlavászon és a finomabb ruházati célú kendervászon alapanyagául szolgált.

     

    A Levi Strauss által a XIX. század közepén az aranyásóknak gyártott első farmernadrágok alapanyaga is kendervászon volt – csak akkoriban nem kékre, hanem barnára festették őket. A XX. században a textiliparban lassanként kiszorította a műszál. Ráadásul, mivel drogalapanyag, termesztését sokáig tiltották, de napjainkban, ökológiai okok miatt, szigetelőanyagok és speciális természetes rostokat is tartalmazó műanyagok megújuló alapanyagként ismét engedélyezik. A gazdák is kedvelik, mert igénytelen, nincsenek kártevői, és sokkal nagyobb a terméshozama, mint bármely más haszonnövénynek.

     

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin októberi lapszámában olvashatják!

     

    V. T.
    XXV. évfolyam 10. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. október

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.