Új a terápiában

Radionika

Információs terápia


Werner Kosmus a radionikus készülék előtt – Véleménye szerint a radionika a samanisztikus gyógymódok modern változata

 

Werner Kosmus német természetgyógyász szerint rendhagyó diagnosztikai eljárása tulajdonképpen nem más, mint a samanizmus modern változata. Ã ugyanis a radionika segítségével a szervezet étertestében zajló változásokat, diszharmóniákat deríti fel. Készüléke segítségével ugyanis semleges hordozóanyagra – tejcukorból készült golyócskákra vagy alkohollal kevert desztillált vízre – homeopátiás gyógyszerek gyógyító információit lehet átvinni, amit a páciensnek ugyanúgy kell adagolni, mint a „hagyományos” homeopatikumokat. A készülék azonban az éter hullámain is képes befolyásolni az emberi szervezetet, ez gyakorlatilag távkezelést jelent.

 

W. Kosmus és a hozzá hasonlóan szintén radionikával foglalkozó természetgyógyászok és orvosok gyakran szenzációs eredményeket érnek el ezzel a rendhagyó módszerrel. Egy osztrák orvos, dr. Erich Ensat is gyakran folyamodik stájerországi magánpraxisában a radionika módszeréhez. Számos kísérletet folytatott növényekkel is, amelyek eredménye megdöbbentő: a radionikus kezelésre a növények is fogékonyak, tehát nem lehet szó placébóhatásról.

 

De vajon mi a hatásmechanizmusa e rendkívüli módszernek? A radionika úttörői sokáig úgy hitték, hogy az eljárás lényege az elektromágnesesség. Egyszer azonban véletlenül kikapcsolt, tehát áramtalanított állapotban használták készülékeiket, és meghökkenve tapasztalták, hogy a módszer ekkor is hatásos. Ebből arra következtettek, hogy a fizikailag mérhető elektromágneses hullámokon és rezgéseken kívül kell lennie még valaminek, ami a hatást kiváltja, ráadásul több száz kilométeres távolság sem jelent akadályt.

 

Peter Köhne, a Német Radionikai Társaság elnöke szerint az anyagi világ lényegében rezgéshullámokból áll. Képzeljünk el egy meghatározott irányú és frekvenciájú rezgést, amely tartalmaz egy meghatározott információt – legyen az akár egy illat, egy emberi arc, egy betegség, vagy egy homeopátiás gyógyszer információja. Az ilyen információkat megfelelő berendezések segítségével felerősíthetjük, átalakíthatjuk vagy akár ki is olthatjuk, azt azonban nem tudjuk, hogy honnan erednek ezek az információhordozó hullámok. Vegyünk például egy golyóstollat. Ha sikerül olyan rezgésszámú hullámokat a tollra irányítanunk, amelyek kioltják a toll anyagát alkotó rezgéseket, akkor a toll eltűnik. A „kioltott” tollat alkotó rezgés információja ennek ellenére fennmarad. Ebben az esetben anyagtalan, tiszta információt kapunk, ami sem időhöz, sem térhez nincs kötve.

 


A Bécs melletti Laxenburg-kastély parkjának növényeit évekig radionikusan kezelték. A két felvétel a kezelés előtti, ill. utáni állapotot rögzíti

 

Rudolf Seibel, aki a radionikus készülékekhez számítógépes szoftvereket fejleszt, ezt a testetlen információt az Akasa-krónikához, más néven kozmikus adatbankhoz hasonlítja, ahonnan lehívható minden információ. A radionikus készülékek olyan rádió-adóvevő berendezések, amelyek segítségével felvehetjük a kapcsolatot e kozmikus adatbankkal.

 

Felmerül a kérdés, hogy az adott információ hogyan jut el a megfelelő címre. Nos, erre való a „minta”, amelyet a készülékbe helyeznek.

 

A minta lehet bármely testnedv (többnyire vér), hajtincs, köröm, kézírás vagy fénykép. Ha erdőket vagy nagyobb területeket akarnak a készülékkel harmonizálni, a területről készült térkép vagy légi felvétel szolgál minta gyanánt.

 

Egyelőre megválaszolatlan marad a kérdés, hogy mi, vagy ki az, ami a radionikus kezelés során a gyógyulási folyamatot létrehozza. Peter Köhne szerint a radionika olyan technológia, amely a tudattal áll kapcsolatban. Werner Kosmus szerint a radionikus berendezés olyan készülék, amely segít a kezelő tudatát a betegre irányítani.

 

A radionika módszerét az amerikai orvos, dr. Albert Abrams fedezte fel 1900-ban, amikor egy rákbeteg hasát kopogtatta meg. Megfigyelte, hogy a hasfalon egy meghatározott helyen mindig megváltozik a kopogtatási hang, de csak akkor, ha a beteg nyugati irányba néz. A jelenség minden rákbeteg vizsgálata során megismétlődött. Abrams a beteg szervezet atomszerkezetének elektromágneses változásaira gyanakodott. Egy betegtől vért vett, a vércseppet egy ragasztószalag segítségével egy egészséges kísérleti személy homlokára ragasztotta, majd annak hasfalát végigkopogtatva megállapította, hogy a betegségre jellemző helyen jelentkezik a kóros kopogtatási hang. Dr. Abrams azt is megfigyelte, hogy a kopogtatási területhez egy üvegpálcával közelítve a pálca valósággal odatapadt a testfelszínhez.

 


Radionikus távkezelő készülékek. Az „adóként” működő készülékekbe mágneskártyákon kódolt gyógyinformációkat helyeznek, amelyek az éter hullámain jutnak el a kezelendő személyhez

 

A radionikus készülék alapelvét Abrams akkor fedezte fel, amikor egy betegtől vett vércseppmintát elektromos ellenállásokkal felszerelt tesztáramkörbe iktatott. Abrams feljegyezte az elektromos ellenállások értékeit, és hosszas kísérletezés eredménye során megállapította, hogy ugyanazon betegség ugyanazon elektromos ellenállási értékre reagál. A 30-as években Abrams tanítványa, Ruth Drown tökéletesítette a módszert. Felfedezte, hogy a tapadási effektushoz nem szükséges kísérleti személyt alkalmazni. Ettől kezdve a vizsgálatok elvégzéséhez csak a vizsgált személytől származó mintára és a készülékre volt szükség. Miközben Drown megpróbálta egy vércseppminta alapján megtalálni a páciensnek legmegfelelőbb gyógyszert, felfigyelt rá, hogy a távolban tartózkodó betegek is meggyógyultak.

 

A második világháborút követően George és Marjorie de la Warr továbbfejlesztették Drown felfedezéseit. Ők olyan kozmikus energiahálózat létezését feltételezték, amely tértől és időtől függetlenül képes továbbítani az információkat – ezt a hálózatot skaláris mezőnek nevezték el.

 

1949-ben Thomas Galen Hieronymus először védette le a szabványügyi hivatalban a radionikus készüléket. A 60-as években De la Warr ellen szélhámosság vádjával pert indítottak, amelyet megnyert. Azóta a radionika Angliában elismert és elterjedt módszer. A 70-es években David Tensley továbbfejlesztette a radionika módszerét, amelynek eredményeként vizsgálhatóvá tette az emberi aurát és a csakrákat. Malcolm Rae a radionikus számkódokat geometriai ábrákkal, szimbólumokkal egészítette ki, amelyek megegyeznek bizonyos gyógyszerek és homeopatikumok gyógyító információival.

-em-
VIII. évfolyam 2. szám

Címkék: információs medicina, információs terápia, radionika

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.