Új a terápiában

Rendterápia

Egészség ingyen

"Rendterápiáért" valószínűleg senki nem keres fel sem orvost, sem természetgyógyászt, pedig minden holisztikus kezelés alapját ez alkotja. A rendterápia valóban szinte minden betegségben segít - és bár semmibe sem kerül, mégis nagyon sok ráfordítást igényel.


A napóra a természetes életvitel szimbóluma. A modern kronobiológia tudománya igazolja, hogy nem marad büntetlenül, ha elszakadunk a természetes ritmusoktól

 

Az élet ritmus, s szerveinknek is bizonyos napi ritmusra van szükségük. Fontos a rendszeresség, az egészségesebb életvitel. Az ezt megalapozó rendterápia sok panasz és betegség esetében segít. Persze általában kevés azt tanácsolni például egy magas vérnyomásban szenvedőnek, hogy csökkentse a stressz-szintjét. A tanácsoknak, javaslatoknak ennél konkrétabbnak kell lenniük. A stresszt mérsékelje a páciens úgy, hogy elhagyja a kávét, az alkoholt - és természetesen felhagy a dohányzással! A kikényszerített feszültség (koffein) és a kikényszerített ellazulás (alkohol) elnyomja a szervezet teljesítménygörbéjét, bioritmusát, ám ezektől megszabadulva az egyén megtapasztalhatja saját határait, tudatosabban éli meg a fáradtságot és enged pihenési igényének. Az alkoholmegvonás sok magas vérnyomásban szenvedőnél már önmagában enyhe vérnyomáscsökkenést eredményez.

 

 

Nincs megfelelő gyógyszer a helytelen életvitellel szemben

A rendterápia tulajdonképpen könnyen érthető lenne, ha saját életünket illetően nem lennénk vakok! Előbb-utóbb mindannyian megtapasztaljuk, hogy nem lehet büntetlenül az éjszakát végigdolgozni vagy végigmulatni, vagy a saját teljesítménykényszernek engedve állandóan feláldozni az ebédszünetet, az esti nyugalmat. Ennek következtében idővel vagy kisebb kellemetlenségek, vagy komolyabb betegségek lépnek fel. Eleinte segítenek a hivatalos orvoslás módszerei, ha az orvos talál valamilyen meghatározható betegséget, de ennek ára van, amit mellékhatásoknak neveznek.

 

Az ókor és a középkor orvoslásában az életvezetés, a dietetika művészete központi jelentőségű volt, és számos kifinomult szabály és kritérium vonatkozott rá, kezdve a táplálkozáson, a fényhez fűződő viszonyon keresztül a levegőzésig, a mozgásig és az alvásig stb.

 

Receptet kiállítani némi gyakorlattal bárki tud, de ennek semmi köze a gyógyításhoz - mondta dühében Christoph Hufeland (1762-1836), Goethe korának híres orvosa. Hufeland 1795-ben könyvet írt Az emberi élet meghosszabbításának művészete címmel, ami akkoriban nagyon népszerű volt. Előadásaira több ezren zarándokoltak el - ma valószínűleg a hasonló, életet meghosszabbító és megrövidítő eljárásokról szóló előadásokkal néhány perc alatt üressé lehetne prédikálni egy auditóriumot, különösen, ha a szomszéd teremben egy olyan csodaszert ajánlanának, amit csak meg kell vennünk és be kell szednünk, s megoldódik minden magától.

 

A "rendterápia" fogalmát gyakran Sebastian Kneipp (1821-1897) nevével is kapcsolatba hozzák az egészséges életvitelről megfogalmazott és megkövetelt gondolatai miatt, de kifejezetten rendterápiáról, mint a legfontosabb és elsődleges terápiáról Max Bircher-Benner (1867-1939), a müzli feltalálója beszélt, aki egyúttal megfogalmazta a gyógymód kilenc alaptörvényét, melyek közül öt kizárólag a táplálkozással foglalkozik. Bircher-Benner a nyers étkezés prófétájaként azonban tisztában volt azzal, hogy a rendterápia több, mint a természetes étrend előírása. Különösen intenzíven foglalkozott ezért például a természetes hőszabályozás megzavarásának kérdésével (nem megfelelő ruházat, lakásviszonyok, helytelen fűtési szokások), a természetes fény hiányának problémájával, a mozgáshiánnyal és az izmok edzésével. Bircher-Benner sok, az orvosok által feladott, reménytelen esetű beteget látott gyaloglás, mászás, evezés, lovaglás vagy kerti munka hatására felépülni. Ezek mellett nagy hangsúlyt helyezett a kozmikus ritmusokkal, ciklusokkal való összhangban élésre, főképp az egészséges és megfelelő mennyiségű alvásra.

 

Ma a rendterápiát különféle természetgyógyászati klinikákon alkalmazzák. Az orvosok mellett pszichológusok, táplálkozás-szakértők és egészségnevelők vesznek részt az "egészségtréningeken".

 

A rend központi fogalmai

"E tekintetben a régiek ésszerűbben viselkedtek, mint mi… Az orvoslást és az orvosokat sokkal inkább diétás életmódjuknak meghatározásához vették igénybe... Minden bizonnyal sokan jobban tennék, ha orvosuktól most is ezt kérnék, ahelyett, hogy hetente azzal az igénnyel keresnék fel, hogy írjon fel nekik valamilyen hánytatót vagy hashajtót" - írta Hufeland annak idején.

 

Ma a tudománynak kell a belső óráról, a kronobiológiáról beszélnie: a hormonszintek és a különféle szabályozó, irányító mechanizmusok ingadozása ugyanúgy a természetes ritmusok szabályozása alatt áll, mint minden egyes szervünk teljesítménygörbéje. Úgy tűnik, hogy tudományos kutatási eredményekre van szükségünk ahhoz, hogy megbizonyosodjunk róla: naponta legalább 30 percet kell a szabadban töltenünk, hogy kellő mennyiségű D-vitamin termelődhessen a szervezetünkben. Ez a vitamin nem csak a csontritkulás, hanem a rák és sok autoimmunbetegség megelőzésében játszik fontos szerepet. A "régiek" mindezt még ösztönösen tudták, mi pedig sokkal több kerülőutat teszünk meg ahhoz, hogy visszataláljunk ugyanezen elvekhez.

 

Az ember agya is sok fontos élettani folyamatot szabályoz, többek között a hőháztartást, a vérnyomást, a szívverést - ezt hívjuk "vegetatív idegrendszernek". E terület jelzéseit általában nem észleljük tudatosan, hiszen nem is volna valami kellemes, ha állandóan arra kellene figyelnünk, hogyan ver a szívünk vagy melyik bélszakaszunk aktív éppen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mind eme életfontosságú önszabályozó folyamatokat egészségtelen életmóddal károsíthatjuk. Szív- és érrendszeri zavarok, fejfájás, migrén, gyomorégés, irritábilis gyomor és bél, kimerüléses állapotok, fokozott fertőzéshajlam, hát- és nyakfájdalmak, félelmek és depressziós hangulatzavarok, neurodermatitisz és ingerköhögés... A - legalábbis részben - "vegetatív" eredetű panaszok listáját hosszasan folytathatnánk. A modern orvoslás számos kifinomult és drága diagnosztikai rendszerrel képes az okokat felkutatni - gyakran mégsem talál semmi "objektív" leletet (vagy talál valami mást, ami azonban kezelendőnek tűnik). "Akkor biztosan lelki eredetű" - hangzik gyakran a végkövetkeztetés.

 

C. W. Hufeland és M. Bircher-Benner

 

Bircher-Benner nagyra becsülte a pszichoterápiát is, és azt szintén a rendterápiás eljárások közé sorolta. Véleménye szerint "a rendterápia a természetes gyógyulás útja, az őseredeti és legfontosabb gyógymód, a therapia magna... Minden betegség esetén minden más terápiát megelőzően ezt kellene alkalmazni." Bircher-Benner már a 20. század elején felfigyelt rá és bosszankodott miatta, hogy az orvoslás – az orvosok és a páciensek egyaránt - az egészséghez vezető utat mindig megpróbálják "lerövidíteni", ami ismét betegséghez vezet: például orvosságokat vagy étrendi kiegészítőket szedetnek a beteggel.

 

A rendterápia lényege, hogy a páciens tudatosítja, hogy felelősséggel tartozik saját magáért, s figyel teste jelzéseire. E téren sok pszichés blokád létezik: egészségtelen énkép, ideálok és értékrendek, például ha valaki a szakmai sikerein méri magát, vagy mindent jól, sőt tökéletesen akar csinálni. Magunkra figyelni azt jelenti, hogy a passzív, mindent elszenvedő szerepből kilépünk, és aktívvá válunk, mi magunk megpróbáljuk kitalálni, mi a legmegfelelőbb nekünk.

 

Az élet rendje életörömöt és életművészetet is jelent

"A mértékletességben leledzik a rend. Minden túlzás, illetve hiány megbetegít" - írta Sebastian Kneipp. Azonban itt nem valamiféle általánosan érvényes mértékről van szó, hanem arról, hogy mindenki saját maga számára megtalálja a kellő, helyes mértéket. Mi és mennyi tesz jót nekem? Hogyan teszek jót magamnak? A „mi tesz jót nekem” nem mindig ugyanaz, mint a "miben lelelem örömömet" fogalma. A rendterápia azonban nem azonos a katonás fegyelemmel, az önsanyargatással és az aszkézissel. Nem arról van szó, hogy mindenkinek este 9-kor ágyba kell bújnia. Az egészséghez, a gyógyuláshoz vezető úton a legfontosabb lépések minden páciensnél különbözőek. Az egyiknek aszkézis szükséges, ami a borivást és a kilengéseket illeti, a másiknak ugyan nem ajánlott az alkohol, de javasolt a nyaralás, a társas összejövetelek, a hobbi gyakorlása, a játék és a nevetés. Az élet rendezett mederbe terelése egyúttal életörömöt és életművészetet jelent!

 

A rendterápia modern és tudományosan bizonyított hatású

Itt még egy előítélettel szakítanunk kell: a rendterápia nem begyöpösödött, régimódi dolog, aminek nincs keresnivalója a korszerű gyógyításban. A természetgyógyászat sok eljárásával szemben a rendterápia tudományosan elismert, hatását igazolják a stresszkutatással, kronobiológiával és a pszichoszomatikával foglalkozó tudományágak.

 

 

Önsegítés egészségnaplóval

Sok táplálkozási eredetű betegségnél bevált módszer a táplálkozási napló vezetése, migrén esetében a fejfájásnapló szintén hozzájárul a gyógyuláshoz – ezeket a modelleket utánozhatjuk egy "egészségnapló" vezetésével.

 

Mit jegyezzünk fel a naplóba? Figyeljük meg, hogyan éreztük magunkat ezen a héten, mi a helyzet az "életerőnkkel"? Támpontul szolgálhat a fáradtság, az étvágy(talanság), az alvás időtartama, minősége, az életkedv, a hangulat, a memória... Ezek a mutatók pontozhatók például 1-től 10-ig.

 

Tegyük fel magunknak a következő kérdést is: Mit tettünk ma életerőnk karbantartása érdekében? A táplálkozással kapcsolatban vizsgáljuk meg: Vajon mennyire egészséges a táplálkozásunk? Milyen időpontokban étkezünk? Mennyire rendszeresen? Mennyi időt szánunk az étkezésre? Evés közben csinálunk-e valami mást is? Hogyan bánunk az élvezeti szerekkel (alkohol, kávé, édességek): mértéktelenül vagy mértékletesen fogyasztjuk, élvezetből vagy kényszerből/függőségből?

 

Nagyon fontosak a mozgással kapcsolatos észrevételek. Mennyit mozgunk munkavégzés közben, és mennyit a szabadidőnkben? Mozgunk- e naponta legalább 30-60 percet a szabadban? Rendszeresen mozgunk, vagy egész héten semmit, aztán mértéktelenül? Hogyan javíthatnánk a szokásainkon?

 

Az egészségnapló nem könyvelés, ami újabb stresszt okoz, hanem egy időszakra bizonyos tényezőket, szándékokat rögzít és motivál

 

Ne felejtsük ki a lazítás, pihenés témakörét sem. Munka közben mennyi szünetet engedünk meg magunknak? Mit csinálunk ezekben a szünetekben? Mit teszünk otthon a lazítás érdekében? Tudunk-e egyáltalán lazítani? Mikor térünk nyugovóra? Rendszeresen? Milyen az alváshigiénénk, gondoskodunk-e megfelelő alvási körülményekről (nyugalom, csend, éjszakai hőmérséklet stb.)? Van-e rendszeres hobbink, ami eltereli figyelmünket a munkáról és a családról is, és örömöt okoz? Mi a helyzet a hétvégék és a szabadság megtervezésével?

 

A naplóba feljegyezhetünk terveket, elhatározásokat, fogadalmakat - és felismeréseket! Ugyanis a rendterápia része a tudás is. Olykor az, ami ösztönösen helyesnek tűnik, később hamisnak, rossznak bizonyul. Így például az alkohol rövid távon segítheti az elalvást, azonban jelentősen károsítja az alvás minőségét. Egy másik példa: aki tartósan kimerült, azt képzelheti, hogy a passzivitás az egyetlen, amire képes. Pedig pont a kimerültség és a depresszió esetében paradox módon a friss levegőn végzett mozgás kitűnő hatású. Csak a személyes tapasztalás és a tudás kombinációjából alakul ki az egészséges intuíció. Éppen ezért érdemes feljegyezni minden eredményt és felismerést, szerzett tudást - amit felírunk, jobban megjegyzünk!

- tamás -
XV. évfolyam 9. szám

Címkék: öngyógyítás, rendterápia

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.