Új a terápiában

Rezgés és harmónia

A hangterápia oldja a feszültséget

A hangok el is lazíthatnak, de élénkíthetnek is, lassíthatják vagy gyorsíthatják a légzés- és a szívfrekvenciát. „Összhangban lenni” - ez a kifejezés a testi-lelki harmónia állapotára vonatkozik. A gyógyító hangokkal történő terápia értékes eleme a holisztikus gyógyászatnak, amely lelki és testi kiegyensúlyozottsággal ajándékozhat meg bennünket.


Az ember rezgő organizmus, ezt a népi bölcsesség jól kifejezi: ha „azonos hullámhosszon” vagyunk, „a megfelelő hangot ütjük meg”, mindenki pontosan érti, miről van szó. A rezgés és a harmónia összetartozó fogalmak.

 

Fizikai szempontból a hang, a hangzás a levegő sűrűségének ingadozása, amely hullámok formájában terjed. A hang különböző mintázatokban terjed, így például megkülönböztetünk beszédet, zenét és zörejeket. A hang tovaterjedő hullámzás, bár nem minden hangot képes meghallani az emberi fül: a 16 hertz alatti és a kb. 16 000-19 000 hertz közötti rezgéseket nem halljuk. De ma már tudjuk, hogy az emberi test struktúrái, a csontok, az izmok, az inak, a szervek, sőt az egyes sejtek is rendelkeznek vibrációs tulajdonságokkal. Míg ezeket az ismereteket a tudományos, nyugati orvoslásban alkalmazzuk, például a csontritkulás gyógyításában speciális vibrációs terápia formájában, addig a hagyományos keleti gyógyító rendszerek energetikai elképzeléseit, például a szintén saját rezgésmintával rendelkező „csakrákat” még mindig sokan elutasítják.

 

A korszerű hangterápia a komplementer medicina része. Soha nem önállóan kell alkalmazni, sokkal inkább kiegészítőként. Az izmok és inak feszességét, görcseit épp olyan hatékonyan képes oldani, mint az idegfeszültséget. Krónikus betegségek, például reuma, bélbetegségek, magas vérnyomás és asztma esetén a hangterápia eredményesen alkalmazható.  Az egyedüli ellenjavallatot az elmebetegségek és az akut lázas betegségek jelentik. Még súlyos állapotokban, például éber kómában is biztató eredményeket látunk. Az antropozófikus orvoslásban már régóta alkalmazzák gyógyításra a hangokat az intenzív osztályokon.

 

 

A hangterápia nem azonos a zeneterápiával

A hangterápia különbözik a már régebb óta elterjedt zeneterápiától. Utóbbi az érzelmekre igyekszik hatni a zene eszközével, a melódiával és a ritmussal. A zeneterápia során általában a páciens maga zenél, a hangterápia során viszont a terapeuta kelti a gyógyító hangokat, amelyek, mint a „hangszőnyeg” hatnak a páciensre. Az agyhullámokra és a tudatállapotokra gyakorolt hatásával magyarázható, hogy a hangterápia során a páciens nem alszik el, nem kerül hipnózishoz hasonlító állapotba, sokkal inkább „éber transzhoz” hasonló állapot lép fel. Utóbbi mély ellazulást, relaxációt eredményez, amit a páciens nagyon kellemesnek érez. A hallás által közvetített hanghatás mellett a vibráció fizikálisan is hat a testre. A páciens érzi, ahogy a hanghullámok átjárják a testét, érzi, ahogy a blokádok, feszültségek sorra oldódnak benne. A kezelés közben „belső képek” jelenhetnek meg a beteg lelki szemei előtt, így a hangterápiát imaginatív szomato-pszichoterápiaként is értelmezhetjük. Dr. Gerhard Tuschy berlini hangterapeuta a módszert „drogmentes tudattágításnak” nevezi.

 

 

Nem csak hangtálakkal - Hangszerek a gyógyításban

A mély alaphangon megszólaló gongok és hangtálak nyugtató, földelő hatásúak. A - lehetőleg jó minőségű - hangtálakkal végzett kezelések során a páciens a testérzékelés gyors javulását figyelheti meg.

 

A modern monokordon több húrt találunk. Ha végighúzzuk az ujjunkat a húrokon, kialakul a fentiekben már leírt „hangszőnyeg”, amely felhangjaival együtt terápiás hatású.

 

A 28 húros „testtambura” megszólaltatása során a páciens lágy vibrációkat érez

 

Felhangoknak nevezzük azokat a hullámokat, amelyek az alaphangnál magasabb frekvencián szólalnak meg és a hangszínt alakítják ki. A húros hangszerekkel, gongokkal és hangtálakkal, de az emberi hangokkal is megszólaltathatók felhangok. A hangterápia számára a felhangok olyanok, mint a só a levesben. Noha egyelőre nincs tudományos magyarázat, a tapasztalat azt mutatja, hogy a felhangok tisztító, harmonizáló hatásúak. Nem véletlenül „harmonics” az angol nevük. A hangterápia új formája a „fonoforézis” (phonophoresis): itt akupunktúrás pontokat kezelnek eltérő hangolású, speciális hangvillákkal.

 

Teljes ellazulás a hangágyon

Az ötletes hangszerkészítők terápiás célú, ún. hangbútorokat fejlesztettek ki. A hangágy alatt helyezték el a húrokat, így az ágyon fekvő beteget alulról érik a gyógyító rezgések, amelyek hatására mélyen ellazul. A hangbölcső tágasságot, védettséget kölcsönöz a betegnek, itt a hanghatást ringatás egészíti ki.

 

A súlyosan fogyatékos betegek és siketek terápiájára fejlesztették ki a hangszéket. Ezen az ívelt háttámla mögött feszítették ki a húrokat; pozitív hatását több terápiás intézményben igazolták.

 

A testtamburán csökkennek a félelmek

Az ó-indiai „tanpura” nevű húros hangszer továbbfejlesztéséből született a többek között a szülés előkészítésében sikeresen alkalmazott testtambura. A 28, meghatározott módon hangolt húrt tartalmazó hangszert a páciens törzsén elöl vagy a hátán is el lehet helyezni. A hangszert eredetileg az éber kómában fekvő páciensek kezelésére fejlesztették ki, de más betegek, valamint egészségesek kezelésében is kiváló eredményeket értek el vele. A Heidelbergi Egyetem Nőgyógyászati Klinikáján műtétre váró nőkben sikeresen oldották a hangszer segítségével az operáció miatt érzett erős félelmeket.

 

A fekvő páciens kellemes környezetben, a kezelés kezdetén a légzésére figyel, miközben a terapeuta lágyan végighúzza ujjait a húrokon, megkezdve a kezelést. A kellően tapasztalt terapeuta a különböző húrok pengetésének segítségével megérzi, hogy vannak-e, és ha igen, hol vannak a páciens testében, lelkében blokádok, amelyeket fel kell oldani. A kezelés általában 20-30 percig tart. A terápiás ülést egy a kezelés után folytatott beszélgetés zárja és teszi teljessé.

 

 

Hangterápia  - történeti visszatekintés

A hangokkal végzett kezelés a világ legrégebbi terápiáinak egyike. A szibériai és  belső-ázsiai sámánok trombitákkal, énekekkel igyekeztek gyógyító transzállapotot előidézni. A tibeti kultúrkörben gyökerezik a ma közismert és világszerte elterjedt hangtálak használata. Kínában hasonló céllal a különféle húros hangszerek mellett változó méretű gongokat alkalmaztak.

 

Ausztrália őslakói emberemlékezet óta meditatív elmélyüléshez és gyógyításhoz használják a didgeridoo nevű fúvós hangszerüket. Görögországban Apolló volt a zene és az énekkel, zenével történő gyógyítás istene.

 

Ha elhangzik Püthagorasz neve, mindenki a matematikára gondol. Kevesen tudják, hogy az ókori görög bölcs nem csak csillagász és matematikus volt. A források szerint egy kovácsműhely előtt felfigyelt a különféle acélrudak eltérő hangjára. A hangok közötti harmónia után kutatva kifejlesztette az első húros hangszert, a monokordot, egyben lefektette a zenei harmónia alapjait.

 

A kor holisztikus világlátását jól kifejezi, hogy Püthagorasz a zene, a gyógyászat és a matematika között szoros kapcsolatot látott. A régi korokban a hang és a zene a gyógyászat szerves része volt. Ma újra felfedezzük ezt a kapcsolatot.

-vági-
XVII. évfolyam 1. szám

Címkék: hangterápia, holisztika, rezgés

Aktuális lapszámunk:
2018. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.