Új a terápiában

Sejtjeink beszélnek

Regulációs diagnosztika: az egészség és a betegség mérhető

A biofotonok különlegesen gyenge fényforrások, amelyek segítségével sejtjeink kommunikálnak egymással. Sugárzásuk révén az emberi szervezet egészségi állapota felmérhető, a terápiás eljárások hatása ellenőrizhető.


Prof. Fritz-Albert Popp német biofizikusfelfedezte, hogy minden élőlény rendkívül gyenge fényt bocsát ki. A regulációs diagnosztika kifejlesztésével olyan módszert dolgozott, ki, amellyel ez a fénykibocsátás mérhető

 

René Descartes 1637-ben publikált "Discours de la méthode" c. munkájában kifejtette, hogy az állatok nem többek automatáknál, amelyek híján vannak az intelligenciának és az érzéseknek. Valamivel több mint száz évvel később a szintén francia Julien Offray ezt a szemléletet "L’homme machine" c. munkájában átvitte az emberre: szerinte az ember ugyanolyan gép, mint az állat, csak komplikáltabb, összetettebb annál.

 

Az ezt követő két évszázadban a tudomány, többek között az orvostudomány is messzemenően magáévá tette e felfogást. Az akadémikus orvoslás az embert "biomolekuláris gépnek tekintette, amelyet gyógyszerekkel és sebészeti beavatkozásokkal ki lehet javítani". Ez a felfogás "egydimenziós, mechanisztikus és determinisztikus képet" alkot az emberről. Egyre inkább megmutatkozik, hogy ily módon nem lehet kihasználni a gyógyítás minden dimenzióját.

 

Ma sok kutató az emberben nem puszta biológiai gépet lát, sokkal inkább dinamikus, energetikai-információs rendszert. Egy hihetetlenül bonyolult rendszert, amely kémiai és fizikai folyamatok segítségével képes fenntartani élő formáját, és a környezeti változások közepette megőrizni anyagi összetevőit. És ami még csodálatosabb, hogy ez a rendszer a bekövetkező zavarokat és sérüléseit is képes kijavítani, illetve meggyógyítani.

 

A biofotonmérő készülékkel megkülönböztethetjük a bioalmákat a hagyományosaktól

 

Egy sejt képes egy nap alatt 90%-ban sérült állapotból regenerálni önmagát. Ha ez az önszabályozó, önjavító rendszer működik, gyakorlatilag minden "betegség" lehetetlen.

 

 

Biofotonok - a sejtek beszélgetése

A sejtek önszabályozó képességének alapja egyes kutatók szerint a sejtek egymás közötti kommunikációja fény segítségével. Ezek a finom, szabad szemmel nem látható fényforrások az ún. biofotonok. Ezek az apró "fények" információkat szállítanak, koherens rendet teremtve, amelyben minden egyes sejt a másikkal összeköttetésben áll, és tudja, mi a teendője. Ha ez az önszabályozó képesség zavart szenved, kialakulhat a betegség.

 

Fritz-Albert Popp német professzor több évtizeden át tartó kutatómunkával kifejlesztett egy olyan módszert, amellyel az emberi test önszabályozó képességét, másképp mondva öngyógyító képességeit meg lehet állapítani. A szervek egymás közötti kommunikációját, a test két oldalának szimmetriáját szintúgy, de megállapíthatók a különféle blokádok is, amelyeket például fogászati gócok okoznak. Módszerével diagnosztizálható továbbá a kötőszövetek, avagy a "Pischinger-féle tér", más néven az alapmátrix állapota is. De ez nem minden: megállapítható a szervezet energetikai állapota, az életenergia túltengése vagy hiánya.

 

A Popp-féle "regulációs diagnosztika" segítségével a különféle gyógymódok hatása ellenőrizhető, szükség szerint korrigálható. A módszer igen egyszerű és költségkímélő. Kezdetei az 1970-es évekig vezethetők vissza. Akkoriban Fritz-Albert Popp a Marburgi Egyetem docense volt. Egyik doktorandus hallgatójával, Bernhard Ruthtal közösen egy olyan készüléket fejlesztettek ki, amely képes mérni a sejtek rendkívül finom fénykibocsátását, amit ma biofoton néven ismerünk. Rendkívül gyenge fénysugárról van szó, amellyel a sejtek a szervezet anyagcsere-folyamatait vezérlik, és amellyel egymás között is "társalognak". A készülék annyira érzékeny, hogy segítségével egy szentjánosbogarat több kilométerről is észlelni lehetne.

 

 

A regulációs diagnosztikával felmérhető a páciens egészségi állapota, de az alkalmazott terápiák hatásossága is

 

Kísérletek egész sorában vizsgálták egyszerű élőlények, például uborkamagok vagy egysejtűek saját biofoton-sugárzását. A kísérletek szerint a fénykibocsátás erőssége egyenes arányban áll a vizsgált szervezet élénkségével, egészségével. Minél jobb volt az állapotuk, annál több fényt bocsátottak ki. Mérhető volt a sejtosztódással vagy a bonyolultabb szervezetek bioritmusával összefüggő fényerő-ingadozás is.

 

Egy kolléga, aki értesült Fritz-Albert Popp kutatásairól, arra kérte, hogy a Voll-féle elektroakupunktúrával ellenőrizze az eredményeket. Popp a mérések során megállapította, hogy a bőr elektromos vezetőképessége valóban élettani paraméter, amelynek értéke meghatározott mintát alkot. Ez a minta az egészségeseknél és a betegeknél eltér egymástól. Ez a tény az alapja a regulációs diagnosztikának is. 

 

Poppnak azonban egy ideig nem volt alkalma tovább folytatni kutatásait. 1980-ban munkacsoportját feloszlatták, azzal az indokkal, hogy nincs igény a biofoton-kutatásra. Erre feladta marburgi egyetemi állását. A következő két évben egy homeopátiás gyógyszergyár bocsátotta rendelkezésére egyik laboratóriumát. Popp különféle készítményeket tesztelt, és a biofotonmérésekkel kimutatta, hogy a növények a D12-es homeopátiás hígításra is reagálnak. 1982-ben prof. dr. Walter Nagel, a Kaiserslauterni Egyetem genetikaprofesszora megbízta egy biofizikusi állással. Ennek az egyetemnek a vezetése is úgy vélte, hogy Popp kutatási módszerei nem kellőképpen "ortodoxok", ezért 1985-ben megvonta tőle az oktatás jogát. Azt állították, hogy munkája csorbítja az egyetem jó hírnevét.

 

Hogyan sikerült az áttörés?

Szerencsére időközben világszerte rendkívüli mértékben megnőtt az érdeklődés a biofotonok iránt, főképp Japánban voltak hajlandók milliókat áldozni a további kutatásokra. Németországban is felfigyeltek a kutatásokra, és Kaiserslautern városában egy új alapítású technológiai központot bocsátottak Popp rendelkezésére. Az intézet állami és magántámogatást is kapott, egyúttal azt is elvárták Popp professzortól, hogy munkásságával pénzt is keressen.

Toshikatsu Yamamoto japán orvos és kutató a homlok és a halánték bőrén új akupunktúrás pontokat fedezett fel

 

Így fotonmérő készülékeket kezdett készíteni és árusítani, egyúttal ellenőrizte különféle élelmiszerek minőségét is. A mérések kimutatták, hogy az ökológiai termelésből származó almák vitálisabbak és egészségesebbek voltak, mint a konvencionális termesztésűek. Az üvegházi paradicsomok értékei rosszabbak voltak, mint a szabadföldieké, de a legrosszabb értékeket a hidrokultúrában termesztett paradicsomok mutatták.

 

Étolajakat is teszteltek, és ezek között is világosan kimutatható volt a különbség a hidegen sajtolt és a finomított olajok között. És a tojásokkal kapcsolatban kiderült, hogy a minőségi címkének igaza van: a biotojások a legjobb minőségűek.

 

Ma már a biofotonok vizsgálatával az is megállapítható, hogy egy vizsgált anyag baktériumokkal vagy vírusokkal fertőzött-e, míg a rákos sejtekről az derült ki, hogy másképp bocsátják ki a fényt, mint az egészséges sejtek. Az emberi szervezet auráját vizsgálva, az élelmiszerekhez hasonlóan, megmutatkozott, hogy az emberi szervezet fénykibocsátása is visszatükrözi a személy egészségi állapotát. Az egészséges embernél a két testfél által kibocsátott fény eltérő erősségű. A súlyos betegségben szenvedőknél a két testoldal között jelentős az aszimmetria. Például a jobb fülön mért fényegység 30 pont értékű, ugyanakkor a bal fülön ez az érték 400 pont. Mivel a sötétkamrás vizsgálat túlzottan körülményes, Popp visszatért ahhoz az egyszerű módszerhez, amelyet az elektroakupunktúrában alkalmaznak: a bőr elektromos ellenállásának méréséhez.

 

 

Hogyan működik a regulációs mérés?

Az eljárás igen egyszerű. A páciens karjára elektródát erősítenek, amelyen keresztül gyenge (mikroamperes) elektromos egyenáramot vezetnek. A másik pólust képviselő mérő elektródával a páciens kezén 500 ponton megmérik a bőr elektromos vezetőképességét. Először a tenyéren mérnek 250 szabadon választott pontot, ezt követően meghatározott sorrendben 250 akupunktúrás ponton végzik el a méréseket. Az összesen 1000 mérési értékre (a vizsgálatot mindkét kézen végzik) azért van szükség, hogy statisztikailag biztonságos tartományban bonyolódjon a mérés.

 

 

A kísérlet azt is megmutatta, hogy a terápia során a gyógyító és a páciens között információcsere jön létre. Ezért fontos, hogy a terapeuta is egészséges legyen

 

A mérőműszer a mért adatokat USB-csatlakozón keresztül számítógépbe továbbítja. Speciális program dolgozza fel azokat, veti össze egymással és ábrázolja grafikonon. Az X tengelyen az egyes pontok elektromos vezetőképessége látható. Az Y tengely a mérési gyakoriságot ábrázolja, azaz azt, hogy milyen gyakran mérték az adott értéket. A diagram egy görbét rajzol ki, amelyből következtethetünk a páciens állapotára.

 

Ha egészséges embert vizsgálunk, a mérés olyan görbét ábrázol, amely az értékek normális, logaritmikus megoszlását mutatja, ez az élettanilag ideális állapot. A regulációs képességek kiválóak, a szervezet belső öngyógyító erői aktívak, a szervezet megfelelően képes reagálni a zavarokra.

 

Beteg embernél a görbe valamely irányban kitér. Ha degeneratív (pl. rákos) folyamat zajlik a szervezetben, a görbe jobbra tolódik, és kaotikus, Gauss-féle megoszlású, harangszerű görbét ábrázol. Hasonló görbét kapunk, ha a mérést halott szöveten végezzük. Ilyenkor azt olvashatjuk le az eredményekből, hogy a szervezet önszabályozó képessége összeomlott, a sejtek nem képesek egymással kommunikálni. Egy rákos betegeket kezelő klinikán, 200 páciensen végzett vizsgálatsorozat megmutatta, hogy a jellegzetes degenerációs görbe megjelenése 95%- ban egybeesik a rák diagnózisával.

 

Szklerotikus tendencia esetén (egészen a szklerózis multiplexig) a görbe balra tolódik az ún. delta-funkció felé. Ez a túlzott és megmerevedett rend jele, amely elvesztette alkalmazkodóképességét. Ez egy "halott" rend, amely a természetben a kristályokra jellemző.

 

Kezelés előtt                                             Kezelés után
A kezelés eredményének igazolása: Míg a páciensnél a kezelés előtt három faktor jelentősen alacsonyabb volt – bélpanaszai voltak, gyengének érezte magát és zavaró gócokat is felfedeztek nála –, ezek a kezelés után világosan javultak. A változás különösképpen a gócok eliminálásának volt köszönhető

 

Az ember nyilvánvalóan e két szélsőséges állapot között ingadozik ide-oda, és az egészség valamiféle kötéltánc a túl sok és túl kevés rend között. Betegség akkor alakul ki, ha valamelyik szélsőség állandósul.

 

A bőrön mért értékek eloszlásának gyakoriságát fejezik ki a görbék. A zöld színű az ún. Lognormális eloszlás, ami az egészséges emberre jellemző. A kék a szklerotikus betegségek iránti eltolódást, a piros a degeneratív betegségeket jelzi. A kék görbe jellegzetes, főképp szklerózis multiplexben szenvedőknél, illetve rákos betegeknél fordul elő. Az egészséges személy e két végletes állapot között ingázik, míg a krónikus betegnél állandósul valamelyik véglet.

 

Regulációs diagnosztikával más módszerek is ellenőrizhetők

Természetesen az említett vizsgálati módszer mellett ajánlatos más diagnosztikai módszerekkel is vizsgálni a beteg állapotát, hogy minél részletesebb, világosabb képet kapjunk. Popp felhívja a figyelmet arra, hogy beteg embernél is találhatunk viszonylag egészségesnek tűnő diagramot. Szerencsére még a rákos betegeknél sem omlik össze teljesen az önszabályozó rendszer. Ellenkezőleg, a pozitív és negatív fázisok hasznosítása a tumoros betegnél is fontos kritériuma lehet a terápiának.

 

 

Miről tanúskodik a faktoranalízis?

Az első "tortaszelet": 1. faktor, a test általános önszabályozását mutatja. Ha értéke kicsi, az pszichés problémákra utalhat, vagy valamilyen degeneratív betegséget jelezhet. Jellemző az olyan emberekre, akik jelentős mértékben feladták saját igényeiket, és túlzottan alkalmazkodók.

 

2. faktor (akupunktúrás tényező): Ez az érték a szervekre vonatkozik, és a szervek egymás közötti kapcsolatát, kommunikációját jellemzi. Itt elsősorban az akupunktúrás pontokon mért értékek érvényesülnek. Ha ez a tényező alacsony értékű, a betegség eredményesen kezelhető akupunktúrával.

 

A biofotonok mérésével igazolták, hogy a növények reagálnak a homeopátiás hígítású hatóanyagokra

 

3. faktor: A test bal és jobb oldalának szimmetriáját, más néven a lateralitást fejezi ki. Ez az érték megmutatja, ha valahol blokádok, implantátumok, fogászait gócok stb. akadályozzák a szervezet önszabályozó képességeit. A gócok megszüntetése mellett e téren fontosak lehetnek a kineziológiai gyakorlatok vagy a hangterápiák.

 

4. faktor (alkalmazkodás): Ez a tényező a kötőszövet állapotát mutatja. A kötőszövetet más néven Pischinger-féle térnek vagy alapmátrixnak is nevezik. Feladata a sejtek, a szervek ellátása tápanyagokkal, és nélkülözhetetlen szerepet játszik a szervezet funkcióinak szabályozásában. Ha ez a tényező alacsony értékű, az akupunktúra eredménytelen. Helyette inkább a sport vagy a fizikoterápia ajánlható.

 

5. faktor (transzparencia): Ez megmutatja, hogy a szervezet a rendelkezésre álló energiát milyen mértékben hasznosítja önszabályozáshoz. Ha ez a cikkely piros, energiahiány áll fenn. Ha kék színben jelenik meg, hiperaktivitással állunk szemben.

 

 

Ideális kombináció: regulációs diagnosztika és skalpakupunktúra (YNSA)

Dr. Schokcert német orvos-természetgyógyász a regulációs diagnosztikát előszeretettel kombinálja az új skalpakupunktúrával (YNSA). Ezt a módszert évtizedekkel ezelőtt a japán orvos és kutató, dr. Toshikatsu Yamamoto fejlesztette ki. A módszer azon a tényen alapul, hogy az egész szervezet a test egyes területein kicsiben kivetül, leképeződik: például a talp vagy a tenyér reflexzónáin, vagy a fülön, vagy a szájüregben található akupunktúrás pontokon. Yamamoto öt alappontot talált a homlok és a hajas fejbőr határán, amelyekkel főképp a mozgásszervek kezelhetők, ezeket később 12 ún. Y-pont követte a halántékon, amelyek az akupunktúrás meridiánokat, illetve az ezekhez tartozó szervrendszereket képviselik. A kezelendő pontokat a nyakon, illetve a hasfalon tapintott területek érzékenysége alapján választják ki. Dr. Schockert mentőorvosként dolgozva is számos sikert könyvelhetett el a YNSA módszer alkalmazásával. Különösen szép eredményt lehet elérni a szélütésen átesett betegeknél, akiknek az állapotát a regulációs diagnosztikával ellenőrzi.

 

Megdöbbentő teszteredmények

Főképp a tudomány által hevesen vitatott alternatív vagy komplementer gyógymódok esetében van különleges értéke az objektív vizsgálati eredményeknek. Ezt bizonyítja az a teszt is, amit prof. Popp 2006-ban végzett különböző gyógyítókkal.

 

Gyógyítókkal folytatott kísérletekben kiderült, hogy a kezelők keze terápia közben több biofotont bocsát ki

 

Már a kaiserslauterni kutatóintézetben vizsgálta egy különleges készülékkel a gyógyítók kezét, amikor azok kézrátétellel kezelték betegeiket. Akkoriban az olasz Nicola Cutolo és az amerikai Rosalyn Bruyere voltak kísérleti alanyai. A teszt szerint a terapeuták kezeiből kilépő fény erőssége gyógykezelés közben megtízszereződött a normál helyzethez képest.

 

Egy ezt követő kísérletben a páciensre gyakorolt gyógyhatást vizsgálta. Megállapította, hogy a kezelés akkor tekinthető hatásosnak, ha a regulációs diagnosztika mind az öt faktora észlelhetően nagyobb számot mutatott kezelés után, mint előtte. És persze fontos a páciens szubjektív megkönnyebbülése is. A tanulmányban 100 kísérleti páciens vett részt, köztük egészségesek, valamint enyhébb vagy középsúlyos betegségben szenvedők, de súlyos betegek is (szklerózis multiplex, rák). Őket 10 gyógyító kezelte. A végeredmény: a gyógyítók (két kivétellel) az esetek kb. 80%-ában sikeresen gyógyítottak.

 

Az egészség átvihető?

Az említett kísérletben az volt a rendkívül érdekes, hogy a gyógyítók regulációs mintáját a betegek a kezelés során átvették, és ez megfordítva is igaz. Tehát egyfajta "csere" történt a regulációs minták között. Ennek alapján kézenfekvőnek tűnik az a feltételezés, hogy az "egészség", illetve a "betegség" átvihető egyik emberről a másikra.

 

Mindenesetre az ilyen jellegű terápiák (pl. reiki) során figyelni kell rá, hogy a gyógyító valóban egészséges legyen, és magasabb legyen az energiaszintje, mint a páciensé.

 

A regulációs diagnosztika értékes eszköz minden terapeuta kezében, és minden terápiás irányzat szempontjából. Főképp azért, mert segítségével bármely gyógymód páciensre gyakorolt hatása közvetlenül és objektíven ellenőrizhető. A vizsgálati módszer arra motiválja az orvost és a pácienst, hogy figyelemmel kísérjék a szervezet öngyógyító, önszabályozó mechanizmusainak alakulását. Így a kíméletes, szelíd terápiák könnyen és gyorsan ellenőrizhetők. A regulációs diagnosztika ideális módja az öngyógyító erők gyakorlati alkalmazásának a terápiában.

 

Egyúttal kiváló eszköz lehetne a költségek terhei alatt görnyedő egészségügyi rendszerünk tehermentesítésére.

V. T.
XV. évfolyam 4. szám

Címkék: biofotonok, Prof. Fritz-Albert Popp, regulációs diagnosztika, terápia

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.