Új a terápiában

Szerkezet, érzékenység, túlélés

Dr. Sankaran új homeopátiája

"Betegség az, mikor az emberben van valami, ami nem az emberre jellemző. Mintha bennünk valamilyen idegen dal szólna. A dal maga tökéletes, csak nem a neki megfelelő helyről hallatszik. Tehát egyszerre két dal hallatszik ki belőlünk: egy emberi, ami helyénvaló, és egy nem emberi, aminek nem kellene ott lennie." Dr. Sankaran


 

A homeopátia fejlődő tudomány. Az elmúlt évtizedekben sajátos módon nemcsak nyugati, hanem indiai orvosok adták hozzá ehhez az alternatív gyógyító módszerhez a legtöbb új, innovatív megoldást, megközelítést. Közülük is kiemelkedik dr. Rajan Sankaran, aki egyedülálló problémamegközelítő és -magyarázó képessége folytán a kilencvenes években fektette le egy megújított szemléletű homeopata-rendszer alapjait. Akik már ismerik dr. Sankaran rendszerét, mind egyöntetűen azt állítják, pedig ezt a jelzőt ritkán hangoztatják egy gyógyító módszer esetében, hogy "szép rendszer" - mégpedig azért, mert ebben valóban rend van.

 

A rend abból ered, hogy magát a rendszert és a mögötte ható gondolatot ismerve az orvosok egy páciens esetében lépésről lépésre, tudatosan jutnak el addig a szerig, amit alkalmazni kell. Azt mondják, maga a rendszer úgy alakult ki, hogy dr. Sankaran megfigyelte: minden emberből, főleg a beteg emberből a mindenkiben meglévő és szükséges normális emberi hang mellett valamilyen idegen hang hallható. Ezt maga a személy nem veszi észre, mert ezt a hangot nagyon régóta a saját részének tekinti, de egy külső szemlélő, ha felkészült arra, hogyan kell, észre fogja venni, mikor szól ki az emberből. Megjelenhet ez a hang például a szóhasználat, az arcmimika és a kézgesztikuláció révén, a hanghordozás megváltozása vagy furcsa, nem odaillő mozdulatok által. Ha a homeopata orvos megtalálja ezt a nem emberi hangot, akkor olyan kérdéseket tesz fel, amiket csak ez a nem emberi hang tud megválaszolni. Tipikus példa, hogy egy kérdésre a beteg azt mondja, hogy "ezt nem tudom megválaszolni, nincs rá szavam". Ekkor addig kell tovább kérdezni, míg valamit mégis válaszol, de azt már nem ő válaszolja, hanem a nem emberi hang. Azért kell addig erőltetni a beszélgetést, míg nem emberi hangon szól a páciens, mert az túl van a racionális gondolkozáson, azaz az illető ekkor már nem tudja felépíteni logikusan, ésszel azt, amit mondani akar.

 

Dr. Sankaran

 

A nem emberi hang azt is jelentheti, hogy szavakat dobál egymásra, amelyek folyamatosan leírják azt az entitást, ami belőle beszél. Az így megtalált szer alkati, az egyén számára legmegfelelőbb szernek nyilvánul, vagyis ami olyan információt jelent a páciens szervezetének, mely annak egészére kihat és hatékonyan harmonizálja a működését. Ez a nem emberi hang ugyanis a központi problémával függ össze, ami köré csoportosul minden zavar. Nem a felületet, a tüneteket célozza meg, hogy például fáj a páciens feje, bőrkiütései vannak vagy hullik a haja, hanem azt a központi gondolatot, ami köré az összes tünete csoportosul.

 

Maga a rendszer különböző szintekből épül fel, mégpedig aszerint, hogy az idegen hang forrása az állat-, a növény- vagy az ásványvilág életminőségéből származik-e. Az ásványvilágra az jellemző, hogy minden megnyilvánulása egy kristályra emlékeztet. A legfontosabb kérdés az ilyen beteg számára mindig a saját szerkezet felépítése vagy lebomlása. Olyan jellemző kifejezések utalnak arra, hogy ásványról van szó, hogy "én olyan vagyok...", "nekem az a bajom...", "én vagyok a hibás, magamban keresem a bajt". A beteg tehát mindig visszautal saját magára, a saját felépítésére és a benne lévő torzulásokra. Gyakorlatilag minden probléma okát saját magán belül keresi vagy találja meg. Hogy milyen ásványhoz tartozik az illető, az a periódusos rendszer elemeiből és az azokból képződő vegyületekből határozható meg. A növényvilág alapgondolata az érzékenység és az adaptáció. Itt a beteg problémája sosem saját magán belül kereshető, hanem a külvilág felől. Onnan viszont nagyon sok irányból jön. Érzékeny lehet a frontra, a melegre, a ködre, félhet a villámlástól, rosszul érezheti magát tömegben… A páciens reakciója mindig valamiféle alkalmazkodás ezekhez a külső hatásokhoz, tehát igyekszik adaptálódni, sosem fordul ellenségesen szembe a környezetével, mindig elfogadja, hogy ilyen vagyok, kész. Az állatvilág központi gondolata pedig megint más: a túlélés és a verseny. Az ilyen típusú betegekre az jellemző, hogy a probléma okát kivétel nélkül kívül találják meg, a probléma okozója mindig egy konkrét valaki vagy valami. Jellemző mondatuk lehet például, hogy "azóta vagyok beteg, amióta a férjem megcsal, ő tehet a bajomról". A páciens ezzel a betegségokozó dologgal szemben mindig ellenséges, mindig leküzdeni, legyőzni akarja, túl akarja élni, felül akar kerekedni. Szó nincs adaptációról, úgy akarja átformálni a környezetét, hogy ő abban túl tudjon élni és meg tudja valósítani benne a saját elképzeléseit. Összességében elmondható, hogy teljesen mindegy, melyik világhoz tartozó a probléma, mindenképpen torzulást idéz elő a személyiségben, mert nem emberi tulajdonságokról van szó.

 

Együtt a három nagy: Rajan Sankaran, Jan Scholten, Massimo Mangialavori

 

A rendszer másik szintje, hogy a probléma milyen mélyen érinti magát a beteget, azaz milyen módon áll hozzá a betegségéhez. Ezek azok a szintek, amiket a homeopátiában miazma néven tárgyalnak. Hahnemann idejében még csak mindössze három miazma létezett, de mára már tíz miazmát vagy betegségszintet tudtak beazonosítani. A tíz közül a legfelületesebb az akut, amire az a jellemző, hogy a beteg a teljes jól lét közepette hirtelen érzi meg a panaszt, ami nagyon lesújtó, de viszonylag gyorsan elmúlik, s megszűnése után a beteg teljesen tünetmentesen él tovább. Például egy fiatalkorban jelentkező pánikbetegségnél a rohamok alatt a beteg nagyon rossz állapotban van, a rohamok között pedig tünetmentes. A tíz szint közül középtájon helyezkedik el a sycotikus miazma, itt már az a jellemző, hogy a panaszok folyamatosan fennállnak, az illető elfogadja, hogy neki betegsége van, és nincs ereje küzdeni ellene. Megadja magát neki, de folyamatosan leplezi a külvilág felé, adott esetben túlkompenzációval. Például egy középkorú férfi az impotenciát úgy leplezi, hogy állandóan csapja a szelet a nőknek, ugyanakkor mindig elkerüli a helyzetet, ahol kudarcot élhetne át. A tizedik, legmélyebb szintje a betegség általi érintettségnek, amikor a beteg teljesen megadja magát a betegségnek, várja, hogy az mit hoz neki és általában a halálát okozza. Reménytelen állapotban van egészen a végkifejletig, például egy daganatos beteg, akin elhatalmasodott a betegség, és várja, mikor ér véget a szenvedése, az élete. A betegség szintjei azért fontosak ebben a rendszerben, mert a periódusos rendszer függőleges oszlopai, a különböző növény- vagy állatcsaládok fajai különböző betegségszinteket jelenítenek meg. Egy-egy növénycsaládon belül is a különböző fajokból készült homeopátiás szerek más és más betegségszint esetén alkalmazhatók.

 

A rendszer harmadik szintje az, hogy maga a gyógyító milyen mélyen képes a beteg lelkébe behatolni, problémáját megérteni. Ennek a megértésnek a hét különböző szintjéből következik a szer potenciája. Itt is nagy rend uralkodik, nem történhet meg, hogy hasraütésszerűen választják ki a potenciát. A legfelületesebb megértési szint például az, hogy az orvos tudja a betegről, hogy migrénje van, erre a migrénre pedig ad egy egészen alacsony potenciájú szert. A legmélyebb megértés pedig az, amikor megvan az idegen hang, ami a betegből kiszól, és a beteg életéből az összes történés megérthető azáltal, hogy ezt a hangot ismerjük. Még azt is meg lehet érteni adott esetben, hogy az apja hároméves korában miért pofozta föl. Itt pedig már nagyon magas potenciájú szert adunk.

 

Dr. Sankaran ma is dolgozik rendszere részletein orvoskollégáival együtt, s közülük ketten, egy indiai orvos házaspár, dr. Ashok Borkar és dr. Preeti Borka nemsokára Magyarországon tartanak ismertető előadásokat a rendszer akalmazásáról a Mantra Alternatív Természettudományi Szabadegyetemen. Bővebb tájékoztatást a www.csend.hu honlapon találhatnak az érdeklődők. Külön érdekessége lesz ennek a tanévnek a szabadegyetemen, hogy dr. Földes László, aki maga is jó ismerője és alkalmazója a rendszernek, hatvanórás előadás-sorozatot tart a felhasználási területekről, valamint az immár nyolcadik éve működő Mantra Filmklub is ehhez igazítja tematikáját, azaz a betegség mélységeit képben és hangulatban jelenítik meg a filmek, s ezáltal könnyebben megtanulhatóvá teszik ezt a homeopátiás rendszert.

Csörgő Zoltán
XV. évfolyam 9. szám

Címkék: dr. Sankaran, homeopátia

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.