Új a terápiában

Szisztémás terápia

Miként oldhatók meg a látszólag kilátástalan helyzetek?

Az embereknek vannak olyan kis problémáik, amelyekkel nem túl nehéz együtt élni, és vannak nagyok, amelyek lehetnek súlyosak, akár drámaiak is. A szisztémás tanácsadók más terápiás iskolákkal ellentétben nem elemzik, boncolgatják a problémákat. Ehelyett inkább pozitív irritációk céljaira használják azokat. A segítséget kereső így teljesen új megvilágításban látja a gondokat és egész élethelyzetét, így könnyebben találhat megoldást.


A szisztémás terápiával a kliensek maguk találhatják meg problémáik megoldását

 

Gyakran hallani kamasz gyerekek szüleitől – különösen olyanoktól, akik egyedül nevelik gyermeküket –, hogy vannak napok, amelyeken úgy érzik, egyetlen percig sem tudják tovább elviselni a helyzetet. Minden beszélgetési kísérlet zsákutcába torkollik. Szülő és gyerek a megszokott viselkedésmintát követve járnak el: ordítanak egymással. Holott amint sikerül kitörni az évek alatt begyakorolt és megszokott rutinviselkedésből, mindkettőjüknek sokkal könnyebb kompromisszumot kötni.

 

A rutinból való kiszakadás az ún. szisztémás tanácsadás egyik alappillére. A másik a perspektívaváltás begyakorlása – amikor az egyik fél képes kívülről látni a szituációt. Saját magunk teljes mértékben kívülről való szemlélése tulajdonképpen megoldhatatlan feladat, hiszen nem tudunk kibújni saját bőrünkből. A kívülálló szemszögének szimulálása azonban megtanulható.

 

Az élet emberi viszonyok rendszere

A szisztémás tanácsadás alapjai az ún. rendszerelmélet alapelvein nyugszanak. Ez az elmélet arra a hipotézisre alapoz, hogy a fizikai elemek, valamint az élőlények kapcsolatban, meghatározott viszonyban állnak egymással, és egyetlen létező rendszer sem elképzelhető e viszonyok nélkül.

 

Renate Kirmse szisztémás tanácsadó szerint munkája homlokterében főképp emberi viszonyok, valamint a rendszert alkotó egyedek viselkedésmintái állnak. A rendszerelmélet szerint ugyanazok a szabályok érvényesek a fizikai rendszerekre, mint az emberi konstellációkra, kapcsolatokra. Lehet szó egyes emberekről, családról, partnerekről, barátokról vagy munkacsoportokról. Fontos az emberi kapcsolatok és szociális rendszerek összefüggéseinek és kölcsönhatásainak megfigyelése.

 

Az emóciókkal terhes helyzetekben sokat segíthet, ha kívülről tudjuk szemlélni  magunkat, így könnyebb megtörni a berögzült viselkedési sémákat

 

Ki hogyan viszonyul a másikhoz? Milyen mechanizmusok jellemzik a vizsgált viszonyrendszert? Milyen struktúrák tartják egyben? És milyen struktúrák akadályozzák a rendszer harmonikus működését? Mindeközben a figyelem középpontjában végig egy konkrét probléma áll. Azonban semmiképp nem a probléma eredete vagy alakulásának története a fontos. Ez jelentős különbség a szisztémás tanácsadás és a többi, szokványos terápiás megközelítés között, amelyekre inkább az analitikus szemlélet jellemző.

 

Renate Kirmsét nem a miértek érdeklik, sokkal inkább a hogyanok, mikéntek megfigyelése. Hogyan kommunikál egymással anya és leánya? Milyen szabályok és minták figyelhetők meg eközben? És miként lehet ezeket a mintákat – ha ezt kívánja a kliens – oly módon provokálni, irritálni, hogy ne vagy teljesen másképpen működjenek?

 

A szisztémás tanácsadás másik fontos alapelve az a felismerés, hogy mindenki csak saját viselkedését képes közvetlenül befolyásolni. A másiknak egyszerűen csak ezt és ezt kellene tennie vagy nem tennie, és minden rendben lenne. Eközben hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy az emberek autonóm lények, ezért a közvetlen beavatkozások nem sok sikerrel kecsegtetnek. Ezzel szemben a saját viselkedésemen tudok változtatni. És ez a változás nagy valószínűséggel a másik félnél is változást, változtatást eredményez, amitől megváltozik az egész viszonyrendszer.

 

Agresszív szavakra dühösen reagálni emberi dolog, de nem feltétlenül sokra megyünk vele. A helyzetnek megfelelő, de szokatlan reakció a tapasztalatok szerint sokkal több sikerrel kecsegtet a negatív kommunikáció  ördögi körének megtörésében.

 

A szisztémás terápiában az egyén szociális hálózatban elfoglalt helyzetét vizsgálják meg

 

Természetesen a nem kívánatos viselkedésminták nem mindig szüntethetők meg ilyen egyszerűen. És még ha pontosan tudjuk is, miért reagálunk – vagy reagál a másik – így vagy úgy, ezzel a tudásunkkal még mindig nem oldottuk meg a helyzetet, nincs a kezünkben másik, adekvát viselkedési mód, amellyel helyettesíthetnénk a régi mintát.

 

Egy parányi, kevésbé drasztikus változtatás saját viselkedésünkben a másik félnél új viselkedési formát válthat ki. Emögött fontos felismerés rejlik: ha egy létező rendszerből eltávolítunk egy alkotóelemet vagy csak megváltoztatjuk a helyzetét, akkor az egész rendszert megzavartuk, így az egésznek újra kell konfigurálódnia. Ebben az újrarendeződési folyamatban pedig számos lehetőség nyílik a változásra.

 

 

Új forgatókönyv az örökké ismétlődő színdarabhoz

Van persze másik megközelítés is. Amikor pontosan tudjuk, mi történik ismétlődően, immár napi rutin szintjén, akkor nehéz ebből a forgatókönyvből kilépni. Nem is feltétlenül kell. Jobb, ha folytatódik a „darab”, de ezúttal tudatosan figyelve ismételgessék újra és újra a dolgot a „szereplők”. Az újdonság az egészben a tervszerű lebonyolítás, a forgatókönyv, amely előírja, hogy a szereplőknek mit kell gondolniuk, érezniük, és milyen fizikai, testi reakciókat kell mutatniuk. Eközben az érintettek úgy érzik magukat, mintha egy saját maguk által írt, abszurd komédiába cseppentek volna. Éveken át ennek az abszurd darabnak a szerzői és színészei voltak – de most egyszerre saját maguk közönségévé is váltak. És most – nézőként – furcsának és nevetségesnek találják a darabot, és azonnal törlik a programból.

 

A partnerek, akik egymás agyára mennek, külső impulzus nélkül általában nem tudják megoldani dilemmájukat 

 

A szisztémás tanácsadó nem az okot kezeli és nem a tüneteket elemzi. A klienssel együtt szemlélik az élő és évek alatt felépített rendszert, amelynek a kliens egy eleme, és felteszik a kérdést: Hogyan tudunk új, kielégítő mintákat létrehozni és bevinni a rendszerbe: Mintákat, amelyek megoldják a problémát és belső növekedést tesznek lehetővé.

 

A klasszikus terápiás helyzetekben a terapeuta a szakértő, a mindentudó, aki mindenen és mindenkin (a kliensen is) keresztüllát, diagnosztizálja és analizálja a problémát. A szisztémás megközelítésben a kliens maga a szakértő és a probléma megoldója egyben. A tanácsadó pusztán szakember a tanácsadási folyamatban, és az események semleges, kívülálló szemlélője.

 

A megoldás csakúgy, mint maga a probléma, a kliensben rejlik, ezért a tanácsadók nem tudnak szabványmegoldásokat előhúzni a kalapjukból.

V.T.
XVIII. évfolyam 8. szám

Címkék: psziché, szisztémás terápia

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.